Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-28 / 48. szám
A kiállítás bejáratánál állj meg és gondolkozz: hány éves vagy? Húsz, huszonöt, negyven? Amikor megszülettél, még nem volt lézer, szívátültetés, tévé, hold- és űrutazás, és az emberek meghaltak a tüdőbajban. Sok-e vagy kevés az a huszonöt év, amelyet éltél? Emberéletben sok vagy legalábbis valami, egy nemzet életében, történelmében enyésző. A Szovjetunió életében az elmúlt ötven év felmérhetetlen jelentőségű. Nemcsak a Szovjetunió nemzetei, hanem az egész világ számára. A Szovjetunióban i perc alatt j milA lió 200 ezer kWó, villamos energiát, 150 tonna vasat,... 200 tonna acélt,. •550 tonna naftát;' 300 ezer m3 gázt,. i 150 pár cipót., gyártanak. Nem feltétlenül szükséges, hogy minderre a kiállítás megtekintése előtt gondolj. A tárgyak, számok, termékek, sikerek, önkénytelenül is a kezdetet juttatják az eszedbe. A mai fejlett nemzetek közül ötven évvel ezelőtt csak kevés kullogott olyannyira a gazdasági és kulturális fejlettséget jelentő sor végén, mint a Szovjetunió. Az ötvenéves évforduló tiszteletére rendezett kiállítás négy részből áll: bevezető részből, a Szovjetuniót mint a békés egymás mellett élés és békés építés országát ábrázoló, a szovjet kultúra, művészet, fejlődését tükröző és a szovjet ember életszínvonala változásait bemutató részből. A kiállítás bevezető része művészeti elemek segítségével mutatja be a szovjet társadalom anyagi-műszaki fejlettségét. Különösen nagy érdeklődésnek örvendnek a nehézipar, mezőgazdaság, gépkocsi- és repülölpar termékei. Az első traktort 1920-ban gyártották és Fordom Putyilovecnak hívták. Ott rostokol a kiállításon a szovjet traktor- ipar egyik legújabb, legmodernebb terméke mellett. Kicsi, nehézkes, és a Iá fogatók gyakran kérdezgetik, ki tudja, mire használták. A csúnya traktorba alapján később megszületett a Krasznyj Putyilovec, amely az utolsó csavarig A gyár termékei ma a világpiacon méltó vetélytársal a ki tudja hány éves hagyományra visszatekintő International Harwersteroknak, Zetoroknak, Hannoma- goknak. De ha már a traktoroknál tartunk; a Szovjetunió jelenleg 1 millió 700 ezer traktort gyárt évente. Ez körülbelül annyi, mint Csehszlovákia jelenlegi teljes traktor- és gépkocsiállománya, tehát a 10—15 évvel ezelőtt gyártottak is. A SZOVJETUNIÓ MEGALAKÜLÄSÄNAK 50. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT KIÁLLÍTÁS EZT LÁTNI KELL A. világ orv ósdi' nah a negyedrésze, 645 ezer orvos, a Szovjetunióban működik. : A Szovjetunió is- kóláiban öo millió ember tanul A XXIV. pártkongresszus határozatai beteljesülnek. Erről meggyőződhetünk a kiállítás második részében. Gépek, de nemcsak úgy, nemcsak „kiállítva“, hanem szerepük, hasznosságuk teljességében láthatók. Például: milyen jelentőséggel bír a KGST-államok számára egy teljesen gépesített naftamező? Ezt nehéz számokkal kifejezni, annál Inkább, hogy a Szovjetunióban még a 30 méter mély tengerből is felszínire kényszerítik a naftát. Van itt egy teaszedőgép a verőfényes, napos Grúziából. Meglehet, még egy hónappal ezelőtt arattak rajta. Magával hozta a teaültetvények illatát... A kiállításnak ebben a részében több szemléltető, mozgó modell van, amely a műszaki szakembereknek majd bizonyára sokkal többet mond, mint nekem. Pl. egy 440 MW-os atomerőmű, egy hatalmas vízturbina, egy nagy teljesítményű szénfejtő kombájn modellje, az elektrotechnikai részben a lézer-technikai műszerek, a Szalut űrállomás és a Baj- konur kozmodrom modelljei. Josef Kilián, akadémiai festő, a kiállítás fő komisszárja Érdekességként megemlítem, hogy itt őrzik a Szovjetunió legdrágább ásványi kincseit: aranyat, ezüstöt, gyémántot, kristályokat. A szovjet emberek életszínvonala az utóbbi ötven év leforgása alatt úgyszólván mérhetetlen fejlődésen esett át, hiszen ezt a fejlődést az analfabetizmustól kell számítani. Apropó, műveltség. Ma a Szovjetunióban több az egy lakosra eső tudományos dolgozó, illetve kutató, mint az Egyesült Államokban. Érdekes a kiállítás életszínvonal’«! foglalkozó részének koncepciója: a köny- nyűipar termékei, szükségleti cikkek, egy hatalmas kirakatot képeznek és úgyszólván belőlük nő ki a néhány száz dtapozitívból összeállított mennyezet, a- mely az életfa koronáját jelképezi. Ezt a hatalmas központi motívumot az egyes köztársaságok életsajátosságait ábrázoló 15 fülke veszi körül. A kiállítás e részének értékelése helyett Inkább megjegyezzük, hogy a szovjet élelmiszeripar, textil-, konfekció-, bőr-, cipő- és szőrmeipar kiállított termékei előtt úgyszólván minden pillanatban feflsóhajt valamelyik női látogató: ha ez a szekrényemben lehetne! Mindaz, ami a kiállításon látható, felbecsülhetetlen munka és igyekezet gyümölcse. ötven évvel ezelőtt sokan képtelennek tartották a gondolatot, hogy az ember felrepül a világűrbe. Sokan. De abban talán mindenki kételkedett volna, hogy az első embert a Szovjetunió, a Dávid és Gáliét világ első szocialista állama fogja felküldeni. Tudóim, hogy az írás csak a kiállításon látott és átélt pillanatok, élmények egész kis részét foglalja magában. De azt valóban látni kell! A kiállítás szervezőinek, rendezőinek és kivitelezőinek sikerült úgy megvalósítaniuk a jelentős évforduló gondolatának hatalmasságát, mélységét, hogy lelkesedésükből minden látogató kap és el is visz egy keveset. Ezt bizonyítják az elismerő szavak a hatalmas vendégkönyvekben. Két héttel a kiállítás megnyitása után már a tizenegyes sorszámú vendégkönyv is félig megtelt. Zácsek Erzsébet A kiállttá* bevezető része ISKOLAPADOK KÉKINGESEI Kita László, a krakkói SZISZ- szervezet elnöke (Folytatás az 1. oldalról) — Magyarokat keresek, segítsetek, szólok két Sme- nás kollégámnak. És keresünk. Evés közben megzavarjuk a szalámit majszoló küldötteket, míg végül ráakadunk két magyarul beszélgető fiatalemberre. Az egyik Fury Béla, a budapesti SZISZ-szervezet elnöke, a másik Kita László, a krakkói diákok SZISZ-szervezetének elnöke. — Nagy a különbség a ti munkátok és a Csehszlovákiában, otthon működő szervezetek munkája között? — A módszerek, munkaformák talán ugyanazok. A körülmények, a tevékenységhez szükséges feltételek mások. Otthon jobbak. — Próbáld ezt megmagyarázni közelebbről — mondom Füry Bélának. — Nincs klubunk, ami szerintem egy jól működő szervezet alapkelléke. Ha ezen a hiányosságon tél is tesszük magunkat, akkor is csak nehezen tudunk összeállítani olyan műsort, amely színészt, nyelvészt és orvost egyaránt érdekelne. Jól kell forgolódnunk, hogy ez sikerüljön. — És már sikerült? — Például ilyen volt a legutóbbi, november 7-e tiszteletére szervezett rendezvényünk is: dr. Ráby István, a csehszlovák nagykövetség első tanácsának előadása a csehszlovák állam külpolitikájáról. Szervezetünk hatvan tagjából körülbelül ötven jelent meg az előadáson. Tapasztalatból tudom, hogy nagy érdeklődést vált majd ki következő rendezvényünk is, a november 26-ra tervezett ismerkedési estünk. Erre a célra megkaptuk a nagykövetség kereskedelmi kirendeltsége egyik helyiségét és egy szovjet katonabeat-zenekar tagjai is megígérték, hogy részt vesznek az esten. — Milyen a SZISZ és a KISZ együttműködése? — Kielégítő. Részt vehetünk a KISZ rendezvényein, módszertani anyagot, tanácsot kaptunk tőlük már számtalanszor. Szervezetünk egyik tagja a kollégium diák- bizottságában képviseli a külföldieket. .tti- Most, pártunk ideológiai • plénuma után, aktuális az ideológiai nevelés kérdése. Milyen terveitek vannak ezt illetően? — SZISZ-szervezetünknek négy párttagja és két párttagjelöltje van. Az ideológiai nevelő munka feladatai nagyrészt az ő vállukon fekszik. Máris elhatároztuk, hogy több ideológiai témával foglalkozó előadást szervezünk , és legjobb tagjainkat felkészítjük a párttagságra. Kita László a krakkói SZISZ-szervezet elnöke. — Mit tanulsz a krakkói egyetemen? — Pszichológiát már ötödik éve. — Sok csehszlovák diák tanul Krakkóban? — Sok. A krakkói „SZISZ-családnak“ 48 tagja van. — Családtag. Ez nagyon bensőséges viszonyt kifejező szó. A kapcsolatok is ilyenek? — Igen. Habár nehéz családias viszonyt kialakítani 48 más-más érdeklődésű fiatal között, akik a szervezetben mindenekelőtt szórakozni és valami újat szeretnének tanulni. — Van saját klubotok? — Nincs, de bármikor használhatjuk a Zrz eszen ie Študentov Polskich termeit. A lengyel diákszervezettel különben szorosan együttműködünk. / — És a SZISZ-szel? — A SZISZ-szel? Most már jó. Módszertani anyagot kaptunk a SZISZ KB-tól, de bélyegzőnk, az még mindig nincs. Még jó, hogy nem a bélyegzőn múlik egy ifjúsági szervezet munkája. A rendezők 300 küldött és 150 vendég érkezését csak két helyiségben tudták megoldani. Egyszer úgy történt, hogy Ján Fojtík, a CSKP KB küldöttségének vezetője „betévedt“ a küldöttek éttermébe. Evésre ezután már nem futotta idejéből. A diákok körülfogták őt és nem volt könnyű dolga, ha válaszolni akart kérdéseikre. A konferencia a szünet után emiatt valamivel később folytatódott, de csak formálisan, mert a Mikrofórum egyik szemfüles szerkesztője „hosszú nyelű“ mikrofonjával befúrta magát a kérdezősködő diákok közé. A kérdéseket és válaszokat így ezrek hallhatták. A tanácskozás első napja, nem tudom pontosan, meddig tartott. Éjszaka fél keltőkor a szekcióban még javában folyt a tanácskozás. Hogy miről? A SZISZ diák tagjainak nemzetközi kapcsolatairól, a szervezeten belüli gondokról, a diákok munkakezdeményezéseiről, brigádjairól, tanulmányi és szociális kérdéseiről, a szakköri tevékenységükről. A leghangosabb vita abban a teremben folyt, ahol a diákok tanulmányi és szociális kérdéseit tárgyalták. Demokratikusak-e főiskoláink felvételi vizsgái, mi legyen azokkal, akik a diákotthonok falain kívül „rekedtek“, az ösztöndíjrendszer pozitivumairől és negatívumairól, és még miről is vitáztak? A diákkajáról. Nem kevés derültséggel, amelynek a vége mindig a komoly, határozott szó volt. Prága, 1972. november 17—18.
