Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-11-07 / 45. szám

A KÖNYVTARAK SZEREPE A NEVELESBEN Milyen feladatok várnak a könyvtárakra a CSKP XIV. kongresszusa után? A pártkongresszus határozatai megszabták Csehszlovákia fejlődé­sének irányát, utat mutatnak, merre haladjon a politikai, gazda­sági, kulturális és társadalmi élet szocialista hazánkban. Pártunk nem feledkezett meg a könyvtárakról sem, a kongresz- szuson arról is szó esett, milyen .'eladatok várnak a könyvtárak dolgozóira. — Színvonalas eszmei-politikai és kulturális-nevelő tevékenysé­gükkel hatniuk kell az emberek gondolkodásmódjára, formálniuk kell politikai, erkölcsi és jellem­beli magatartásukat; — Jól szervezett munkával köz­vetíteniük kell a világ összes tá jairól &z újdonságokat, és a haza iakat is, mert ezzej hozzájárulnak nemcsak a tudomány fellendítésé­hez, hanem ' szocialista hazánk gazdasági, kulturális-társadalmi é- letét is segítik. A XIV. kongresszus határozatait nagy felelősségtudattal „átvetítet­tük“ a könyvtártudomány, biblio­gráfia és a többi rokon szak te­rületére, szétboncoltuk őket a te­vékenység apró szakaszai szerint, de leginkább a könyvtárak felada­taival foglalkoztunk. A könyvtárak két alapvető fel­adat előtt állnak: napjainkban a könyvtárak eszmei-politikai hatás­köre nyilvánvaló, az iskolán kívü­li művelődés és nevelés jelentős tényezői; a jövő szempontjából a- zonban a tudomány és technika fejlesztéséből még inkább részt kell vállalniuk. Szlovákiában a könyvtárak egy­séges rendszerére az a feladat vár, hogy a lenini elvekből kiin­duló elkötelezett ténykedésével vállaljon részt szocialista társadal­munk építéséből. Ez a gyakorlat­ban azt jelenti, hogy a könyvtárak munkája a legkövetkezetesebben a XIV. pártkongresszuson kitűzött politikai, gazdasági és kulturális fellendítés céljait szolgálja. A vezetésre és szervezésre vár a nemzeti könyvtártörvény kidol­gozása. Ennek a törvénynek szem előtt kell tartania a könyvtárak új küldetését és helyzetét. A könyvtárakra ma úgy tekintünk, mint az országos információs rendszer Jellegzetes részére, a- mely a kultúrát, nevelést szolgál­ja és eszmeileg hat az emberekre. Továbbra is alapvető feladat ma­rad a társadalmilag elkötelezett irodalom népszerűsítése és hozzá­férhetővé tétele. A politikai iro- dailommal való munkában — leg­inkább a ‘népművelői jellegű könyvtárakban — a könyvtárosi teendők specifikus formáit szüksé­ges alkalmazni Jól megalapozott elvekből kiin­dulva hozzáláttak már a járási könyvtárak politikai irodalmi rész­legeinek ‘kiépítéséhez. Ezzel a könyvtárak bekapcsolódnak a kul- túrforradalomba, és egyúttal befo­lyásolják a polgárok marxi-lenini szellemben történő társadalmi ön­tudatosodását. A többi feladat pe­dig világos. Adva van a lehetőség a szocialista ember erkölcsi-poli­tikai magatartásának formálásá­hoz. Az olvasókkal vailó együttmű­ködés a jövőben megköveteli a könyvtárszolgáltatások bővítését, a minőségi, gyors munkát. Az előttünk álló igényes fela­datok sikeres teljesítése azonban sokban függ a könyvtárak könyv- állományától. Nem elegendő csu­pán a mennyiségi növekedést szem előtt tartani, figyelmünket első­sorban az állomány tartalmi ösz- szetételére keli fordítanunk, hogy a könyvtárak az olvasóknak való­ban minőségi, a legkülönbözőbb zsánerű irodalmat nyújthassák. A Szlovák Szocialista Köztársa­ság Kulturálisügyi Minisztériuma arra törekszik, hogy a népi könyv­táraik könyvállományának feltől-., tése továbbra Is központi irányi: fással történjék, szem előtt tartva azt az elvet, hogy minden'könyv­tárban ott a helye az eredeti ha­zat Irodalmi termésnek, a politi­kai Irodalomnak, a szovjet alko­tók műveinek és a baráti szocia­lista országok irodalmi alkotásai­nak. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a többi külföldi iroda­lom, elsősorban szakirodalom, a világ újdonságairól tájékoztat ben­nünket, és nélkülözhetetlen a tu­domány és technika fejlesztésé­ben. Körültekintően kell azonban megválogatnunk a nyugatról be­hozott műveket. A múltban má­sodrangú könyveket is megvásá­roltunk, tartalmi-színvonalbeli gyatraeáguk miatt nem lettek kel­lő mértékben kihasználva. A jövő­ben tehát nagy körültekintéssel, alapos meggondolással gazdasá­gos, kifizetődő üzletet kell köt­nünk. A könyvtárak dolgozói nagy megértéssel fogadták és hagyták jóvá a könyvtárak átrendezéséről szóló tervezetet. A kulturális-népművelő jellegű könyvtárakban az átrendezést oly­módon kell elvégezni, hogy meg­őrizzék társadalmi-politikai minő­ségüket, mert az ő hatáskörük a legszélesebb. Csehszlovákia Kommunista Párt­jának XIV. kongresszusán szó esett arról is, hogy a tudományt és a kutatómunkát is mint az egyik mozgató erőt, be kell kapcsolni az ország fejlesztésébe. Ezt az el­vet érvényesíteni kell az informá­ciószolgáltatásban — így a könyv­tárakban is. Szorgalmazni kell a kutató munkát a könyvtártudo­mányban, bibliográfiában és a ro­kon ágazatokban. Meg kell terem­teni az ehhez szükséges elméleti alapokat. A fentebb részletezett • feladato­kat azonban csak akkor valósít­hatjuk meg maradéktalanul, ha a könyvtárak megfelelő anyagi-mű­szaki feltételek közt és Káderek­kel működnek. Gondoskodni kell, hogy a könyvtárak személyzete megfelelő szakképzettséggel ren­delkezzék és eszmeileg is magas fokon álljon, és az új könyvtáros dolgozók is megfeleljenek ezeknek a követelményeknek, vagyis növel­ni kel! a hivatásos könyvtárosok számát. A könyvtárak anyagi-műszaki el­látottsága valóban nagy gondos­kodást igényel az érdekelt szer­vek és a többi közreműködők ré­széről: Meg kell oldani a „hely­kérdést“, valamint nem szabad i- | degenkedni a könyvtári műszaki újdonságoktól sem. A CSKP feb­ruári plénuma elhatározta, hogy a könyvtárakban szigorúan be kell tartani a gazdaságosság elveit, és ésszerűsíteni kell a munkafolya­matot. Ilyen vonatkozásban a tech­nika vívmányainak alkalmazása szinte elkerülhetetlenné, úgymond kötelezővé válik. A modern ké­szülékekkel és berendezésekkel , megbirkózunk az „információinvá­zióval“, könnyebben tájékozódunk az adatrengetegben, és biztosítjuk a könyvtári szolgáltatás zökkenő- mentességét. Amint látjuk, feladat van bőven. Ha egyesítjük a könyvtárak és tá­jékoztató intézmények dolgozói­nak erejét, _ megsokszorozzuk ki­tartását, energiáját, az előttünk álló feladatokkal biztosan megbir­kózunk. Hisz rólunk van szó, mindannyiunkról, a mi további tu­dásunkról, a jövőnkről. Jaroslav Kardot, az SZLKP KB dolgozója m---------- újifjiisag 5 » SOHASEM A MŰFAJ VOLT A GONDOM, HANEM A GONDOLAT KIFEJEZÉSE“ í. 1961: A tihanyi Kopasz hegy lakó- fát forró délben keresem; hónom a- lati vagy tíz megfelent vers, néhány hazai magyar újság és az Irodalmi Szemle két száma. Illyés nincs otthon, kirándulni ment, mondja Flóra asszony, a felesége. Most már tudom, mit jelent az, hogy „kirándulni“. Egy kis tarisznyá­ban madárlátta ennivaló, papírcédu­lák, írószerszám. Es jigyelö-fénylö szemlencsék. Aki Illyés költészetét ismeri, jól láthatja, hogy 6 úgy sze­di jel a gyepről, a víz tükréről, az ösvényről a képeket, mint más a gbmbát. Finom veretű költeményeibe, gyémánt-prózáfába ezeket építi aztán be. Illyés nincs itthon, de akad papír és toll. Levélben dadogom el jövete­lem célját, a nem jelzett vasárnap déli látogatás okát: olvassa át zsen­géimet. Hétfőn délután a megadott soproni címre be is fut az expresszlevél: benne néhány sor buzdítás és jókí­vánság „csehszlovákiai magyar köttő- t ár sóidnak“. Illyés délben nem volt otthon. De délután hazajött, éjszaka elolvasta a verseket és a lapokat, és megírta a levelet. Nekem, akt akkoriban tizen­nyolc esztendős voltam. 2. 1966: Második verskötetem anyaga kissé rendhagyó tartalmú. A „kriti­kusok“ vitáztak körülötte. Postára a- dom, és a válasz postafordultával ér­kezik: „Olyan kísérlet ez, amely meghozhatja az eredményt.“ 3. 1970: Ismét Tihany, Illyés ezúttal nem ment kirándulni. De inkább per­gessük vissza a magnó szalagját! „Ha Illyés Gyula hazájában, Ma­gyarországon tartózkodik, mindig o- lyan helyen található, ahol akad még most ' is egy csipetnyi, csend, szemet nyugtató víztükör, gyep zöldje; fák madár- és gyümölcshíntáztató karja. Akár a Rózsadombon, akár Tihanyban járok nála, hatalmába kerít a környe­zet már-már költészetizzású hangula­ta. Mint egy nagy laboratóráimban, alkalmam adódik megfigyelni, mit és honnan tesz versébe vagy prózájába a művész; a balatoni költemények ké­pei, a fák, a víz, a hó százféle szög­ből megörökített mozdulásai itt tör­téntek és történnek évek Óta. A Ko­pasz-hegyen álló ház magasából néz­ve tenyéren tárulkozik az egész Ba­laton. Olyan, mint egy nagy kék kagyló, csak jel kell venni és fői­törhető a héja.“ Találkozások Illyés Gyulával Illyés: ,„..A költészet sokágú. Van területe, amely az ember lelki­világát, belsejét akarja feltárni, és megállapítható, hogy ezen a szaka­szon az utóbbi években hatalmas a fejlődés, új, ismeretlen vidékeket fe­deztek jel a művészek éppen a köl­tészet segítségével... A költészet eme irányzatai áltálában azokban az or­szágokban fejlődtek ki, amelyekben egyes társadalmi bajok már orvoslás­ra találtak... Nem minden nagy köl­tőnél elemezhető ki betű szerint a gondolat vagy a mondanivaló, de nagy költőink magatartása, képalko­tási módja, pesszimista vagy optimis­ta világlátása mind arra vall, hogy milyen problémák munkálnak ben ntink... ... A világirodalom számos példát mutast fel, amikor a költők kitűnő drámát, publicisztikát műveltek, te­hát a prőzedrás tollát is igen jól ke­zelték. Sohasem a műfaj volt a gon­dom, hanem a gondolat kifejezése. Azt mondhatnám, egy kötelesség ki­fejezése. Hogy ez egyszer így volt megoldható, máskor úgy? Hogy a kedvem egyszer arra, máskor amar­ra vitt? A váltógazdálkodás mindig hasznos, másoknak is ajánlhatom. Es természetesen vannak belső törvé­nyek, amelyek szerint egyik műfaj e- rősítt a másikat. Aki például ver­set tud írni, annak könnyebb a drá­maírás, mert tudja, hogy nagyon tö­mören, szűkre szabottan, jól megszer­kesztve kell papírra vetni a mondan­dót“. 4. 1972 októbere. Budapest, délelőtt. Fölhívom Illyés Gyulát. A felesége veszi fel a kagylót. Igen, itthon %an. Hosszabb szünet után: „Rosszul ér­zem magam, betegeskedem. Ha nem életbevágóm fontos, akkor inkább legközelebb.“ Nem életbevágóan fontos. Életbevágóan fontos viszont, hogy Illyés Gyula még sok verset, prózái, drámát írjon. Hogy még sokszor fel­kereshessük őt a Kopasz-hegyen és a Rózsadombon, hogy megillethessük remek vörösborát és zamatos monda­tott. A madár gyönyörű ívben repül az ég alatt. Senkt sem kérdezi, hány éves lehet. A lexikon szerint Illyés Gyula no­vemberben lesz hetven esztendős. Hetven? Vagy akár száz Is? Nem ez a fontos. Hanem az, hogy még sokáig gyö­nyörködhessünk mondataiban... BATTA György GENTE ANDRÁS: , VI — Képzeld el! — kezdi Zi­na a maga szokásos szavajá- rasávai, de kipirult arccal, és erre megkönnyebiilten fellé leg zam. Már nem is kellett vol­na liibbet mondania, derűt sugárzó szeme mindent elá­rult. De most, érzem, még for­ró csókommal sem tudnám el­hallgattatni. Biztosan kifakad­na. várj egy kicsit, hadd mond jam végig! Es mondja fs: — Mőst mosolygok, de amikor megálltam a komisszár ajtaja előtt, hogy bekopogjak hozzá, a torkomban dobogott a szi­vem. Nem tudtam, hogy nézhet ki egy bolsevik komisszár, a- mikor még tegnap is Fekete ördögöknek festették le őkel az agitátorok. Kinyitom az aj­tót és nagy meglepetésemre egy Intelligens, tisztába öltö­zött és nagyon szívélyes em- hnrt létnk. Hellyel kínál, nl- jek csak le a székre! Azelőtt ez sosem történhetett meg! A vezető helyiségében mi nem ölhettünk le! „Valiink együtt akar dolgozni, elvtársno?“ kér­dezte. „Miért ne?“ teleltem, és aláírtam a kérdőívet. Megkö­szönte a komisszár, és kezet adott. — En meg is csókolom a kezed! — mondom mosolyogva, és szavamat betartva csókot coppantok az ajkára Is. — Ű, te betyár! — nevet fel Zina. — Ez nem volt benne az alkuban! — Ez volt a ráadás, az ál­domás. Hidd el, Zina, én úgy látom, hogy most dől el a mi gyermekeink. unokáink hol dogsága. akik majd széthúzás aéíköl, egyet akarva fognak élni... — Még semmi sincs, és te?! — De lesz, abban biztos va gyök. Ismerem a titkát, meg tanftalak rá! — Te. nagy, nagy betyár...! — és apró csókokkal halmoz el. Erősen magamhoz ölelem Zinát. mert boldog vagyok. Mór nemcsak a mát. hanem a hol napot Is látom. Ruhán az idő. Már ezerkilencszáztlzennyol- cat írunk. Dolgozunk. Elégedett va­gyuk. Sosem voltak nagy igé­nyeim, a fényűzést mindig is megvetettem. Annak is tudok örülni, bogy amit magamra ve­szek, legyen az bármilyen ka- cat Is, jől áll kisportolt alakú inon. És tisztában szeretek jár­ni, mindig frissen mosott ing­ben. Naponta borotválkozom. Ha tehettem, ezt a harctéren sem mnlasztottam el. Ha lá­tom, hogy valakinek nincs, a- dok az enyémből, megosztom vele a keveset is. Előzékeny tudok lenni az emberekkel szemben, mert tisztelem és szeretem őket. És szeretem az igazságot. Ha azonban valaki­nek más a véleménye, igyek­szem őt meggyőzni, de nem erőszakolom rá a magam né­zetét. És szeretek testegetni, fát vésni, fát taragni, szaval­ni, énekelni, színdarabban ját­szani. És szeretek hazagondol­ni. Szomorkodom is e?ge( ilyenkor, és bánatomban elé- neklem: „Kis ablakok nyílnak, egymás után sorban, muskátli integet lent az ablakokban...“ S amikor a dal végére érek: ....hiányzik valaki ebből az ut­cából“ — könnyel telik meg a szemem. Hát ilyen vagyok! Ennyi minden tartozik n bol­dogságomhoz. Amikor így vizs gátgatom. boncolgatom magam, hiányérzetem témád. Nem lel jes a leltár. Valami hiányzik még az élelemből. az. amit már megszoktam, amit a ma gaménak mondhatok, és még sem az enyém. Egy napon, a mikor úgy éreztem, nem bí rom tovább ezt a kettősséget felkerestem az üzem pártfele Iónét. Mondom neki: — Nem vagyok orosz, sem ukrán, sem grúz. nem vagyok idevalósi, és egyszer, amikor majd mehetünk, én is haza a- karok menni... A partfelelős türelmesen hallgatja hosszúra nyúló be­szédemet. A segítségemre siet. Közbeszól. — Be akarsz lépni a bolsevi­kok pártjába? — De én magyar vagyuk. — Nem vagyunk nemzeti párt. A jelszavunk: Világ pro­letárjai, egyesüljetek! Ha ügy érzed, köztünk a helyed... — Hová tartozhatnék más­hová?! Azért jöttem...! Aláírtam a belépési nyilat­kozatot. Ezzel hivatalosan is megpecsételtem a sorsomat. Ránk köszöntött az újabb ta­vasz — 1919 tavasza. Ekkor már a bútorgyár igazgatóhe lyettese voltam. Május volt... Már Illatoznak az orgonák. Boldogan, önfeledten sétálok élBlpárommal Nizsnlj Novgo rod főutcáján, a Pakrovkán. Szép időben szárnyat kap a jő érzés. Tréfás szavakkal, mo­sollyal, neveléssel telik meg az utca. Még a gyerekek Is fütyörészik a divatos dalt: Mandzsúria tűzhányóinál... Ked vem kerekedik keringöt lejte- ni a széles járdán. Zinácska csltftgat: — Itt nem láncolhatunk! — Miért ne. amikor olyan szép Itl minden! Nézd, hogy ragyog a nap! És ezek az élénk színek! Festeni sem le­hetne különbet. — Azt lefesthetnéd, bogy a főutcán keringőzünk. Pompás, vidám kép lenne! — Miért ne?! — felelem er re is. mert érzem hagy zuhog bennem a tavaszi áradat. Es ekkor éles villanásra leszek fi­gyelmes. Egy hnszárkard vil­lanása Nem Két hnszárkard villanása. Tükörként verik vissza a napfényt. A gazdáik pirospozsgás arcú legények. Korombeliek. Közelednek fa­lúnk. Csillog a kardjuk de sze­mük szégyenbe kozza kifénye­sített kardjuk villogását is, a- niikor a szép, melles, ihogó-vl- bogá fehérnépek ntán fordái­nak. és csettintenek egyet az ujjaikkal, mintha csak monda­nák, ez lenne aztán az életi Nevetnek. Eehérllk fehér fog­soruk. Az egyiken fekete ko­záksapka, melyet vörös szalag díszft. A rohamszíjjal a tejére erősített sapkája alól linncat- kásan kigündürüdlk teketa ha­ja. A másikon vörös huszár­sapka. A göndör hajúra mate- tnk. — Nézd. Zinócska, milyen szép kozák |ön felénk) S a következő pillanatbaa. amikor a kozák szavát hallom, azt sem tudom, álmodom-e, ébren vagyok-e. Épp egy lány­ra tett megjegyzést. — Egy éjszakára nekem ad­hatná a jóságos mennybéli! Magyarul könyörög. Cöveket ver a lábam. — Hé, fiúk! — szőlők ntá- nak. A magyar hívásra villám­gyorsan visszafordulnak. Zina is csodálkozik, mint később mondotta, sehogyan sem értet­te meg: egy kozák hogy be­szélhet magyarul? —- Hát ti hogy kerültetek ide? — kérdezem tőlük. — Ezt megkérdezhetnénk ml is! — nevet tel a hnsz&rsap- kás. — Hét. Itt vagynnk! lá­tom, te is itt vagy! — Fogoly voltam... — Mi Is azok voltunk. Tü­zérek voltunk. Hát, istenem, megtörtént, mi is fogságba es­tünk... — Krasznojarszk mellett, a katonai gorodokban .,szállásol­tak" e! minket. Egyemeletes barakkban kétezer fő... Elkép­zelheted!... — magyarázza a ko­záksapkás. — Na panaszkodj! Ami volt, már nincs. Szabadok vagyunk, pajtás! — mondja a huszár.— Látom, ta isi Te is vidáman élszl — és fekete szemű Zi- núcskámra kacsint. — Tud ma­gyarul? — Csak azt: Te, nagy, nagy betyérl A feleségem... — Gratulálok! Szebbet, job­bat nem Is találhattál volna! Mind a ketten összeülik csizmájuk sarkát. Bemutatkoz­nak. — Haszárok — mondom li­nónak. $ ő mag felkacag. — Háry Jánosok? Mondom a kát legénynek. agyszer meséltem Zinának Há­ry Jánosról. — Gyertek csak közénk, majd olyanokat mesélünk ne­ki, hogy tárva felejti azt a csöpp kis szájáfl — mondja a vörös hnszársapkás. — Mit csináltok itt? — kér­dem. — Egy lovas dandárt szer­vezünk. és kimegyünk a front­ra. Sok a belső ellenség, ba a külsők támogatjákl... — Gyere velünk, lépj ba ts Is közénk! — biztat n kozák­sapkás. — Sosem ültem lovon. — Sebaj! Ne félj, pajtikám! Majd megtanítunk ml minden­re! Nekünk sincs még lovank. Azt kapunk, csak erő legyen a karodban! — Erő az lenne... — És akarat? — kérdi a ha­szár. Zlnára pillantok. aM nem érti. miről beszélünk. A sza­ma láttára szövünk „titkos“ tervet. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents