Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-31 / 44. szám
v t • * a civilizált világtól. Sziget ez, amelyet gazdái szeretni kényszerültek. A gazdák Derék Béla és felesége, Erzsiké. A kétéves Derék Marián meg a kisgazda. Velük él még a nagymama is.Míg a dombra mászom, háromszor Is tanácstalanul megállók egy sárrengeteg közepén, nem tudva, hogyan tovább. Végre felérek, és a nagy nép- telenség láttán elfog a félelem. Minden ablak zárva, ajtó van kettő is, de már mesz- sziről látni, hogy ide még a hivatásos betörő is nehezen jut be. Kopogok. Majd ismét, de senki. Csak amikor próbaként lenyomom a kilincset, kérdi egy női hang az ablakból, ki az. Pedig a házi periszkópon biztos rég „benézett“... XXX Dorókné roppant szimpatikus és kedves asszony. A tágas szobában modern bútor, soksok könyv, apró csecsebecse, gyerekágy, játékok — rend. A mennyezetről petróleumlámpa lóg, és a petróleum szaga betölti az egész szobát. — Furcsa, ugye? Nincs rádiónk, tévénk, mosógépünk, villanyvasalónk... nincs villanyunk. Ilyenkor ősszel már hét órakor lefekszünk, télen még hamarabb. Most talán többen azt mondják, boldog emberek, akikről a haladás megfeledkezett, akik kimaradtak egy szomorú-vidám „buliból“. Élni azonban Itt is kell, Marián csak a tiszta pelenkát szereti, a mosás, főzés, éjjeli felkelés a beteg gyerekhez Itt kétszer annyi fáradság gal jár, mint nekünk, akik esténként csak felkattintjuk a villanyt. — Nyáron hazahoztam a tejet, felforraltam, és egy órán belül savanyú volt. Nyáron általában kellemetlenebb itt az élet, mint télen. Rengeteg a légy, bogár... a gyerek egyiket- tö fertőzést kapott. De hát csoda? Nézze, csak pár lépés Ide a birkaistálló bejárata. Sokszor annyi a trágya alattuk, hogy alig tudunk bemenni. Szellőztetni felesleges, mert a kevésbé bűzös levegő helyett bejön az annál egészségtelenebb. A tanya Veliká nad Iplomtól (Vilke) két kilométernyire van, Luőeneotől (Losonc) 15 kilométernyire. Kinn a határban. Három épületből áll: egy a ju- hoké, egy a takarmányuké — ezt a kettőt a falu, a szövetkezet használja —, és egyben Dorőkók laknak. Az épületeken még nem látszik az idő foga, csak a hanyagságé. Kis ősz- szegre lenne szükség, és mindhárom házból takaros családi otthont lehetne varázsolni. Ez eddig senkinek sem jutott e- szébe. Veliká nad Ipfomban nincs lakáshiány és a jelenlegi helyzet a szövetkezetnék is megfelelőbb, meg a juhoknak is. Embermód laknak. XXX Míg beszélgetünk, a kis Marián minden mozgathatót előhúz a szekrényből. Ezt valószínűleg csak akkor teheti, ha vendég van a háznál, mert miközben a rendetlenséget csinálja, minduntalan anyjára tekinget. — Gyere ide, kisfiam, megtörtöm az orrod. Náthás — fordul felém az anya, miközben a melegítőbe bújtatott fiúcska orrát nyomogatja. — Látja, „tyeplákís népség“ vagyunk. Én is csak azt húzom magamra, pedig szívesebben öltözködnék a falusi asszonyok divatja szerint köténybe, ruhába. De kinek? Még szomszédunk sincs... Mintegy hívásra megzörren az ajtó. — A férjem. Naponta hazajár ebédelni. Délelőtt minduntalan a delet várom, amikor hazaszalad, délután meg az öt órát, amikor aztán együtt lehetünk. A férj „Szervusztok“-ot köszön, gondolván, hogy a felesége barátnője vagyok. — Béluska, légy szíves, szűrd le a tésztát, és a vizet is lehúzhatod. Tudja, még rendes vizünk sincs. Csak forralt vizet ihatunk. Látta oft-.-ázt a gémeskutat a házunk előtt? A juhok is onnan isznak, meg mi Is. — És mit szól mindehhez a falu járványügyi szakembere? — Járványügyi szakembere? Ebben a házban még postás sem Járt, nemhogy járványügyi szakember. Tavaly, amikor Marian megszületett, kijött az orvosnő és azonnal széket kért. Nem a fáradtság miatt akart leülni, a körülmények és a feltételek, amelyek közt é- lünk, ültették őt székre. XXX Csodálatra méltó ez az asz- szony. Nyugtalanság és beletörődés, elégedetlenség és lemondás, küzdelem a jobbért és belenyugvás az el nem érhe- tőbe, kiforratlanság és befeje- zatlenség — egy személyben. Jő hallani, amit mond. Egyszerűen, ölbe tett kézzel, mintha csak a fiának mesélne. — Még fiatalok, és bizonyára más az elképzelésük az é- letről, mint azoké, akik ezt a tanyát létrehozták. Akartak- e már változtatni életükön? — Hát persze. Hogy is kérdezhet ilyet? Ha bemegyek Lu- öenecre, olyan vagyok, mint a részeg lúd. Nem tudom, hová nézzek először, és sokáig tart, míg sikerül alkalmazkodnom a város zajához, az emberekhez. Látom, érzem a különbséget a pusztai és a civilizált élet között. Ezenkívül tudom, hogyan élnek az emberek, akik ha vasalni akarnak, nem kell fáért szaladniotk, ha teát akarnak Inni, nem kell tüzet rakníok. És a meleget? Azt talán nem Is tudják, honnan kapják... Míg nem volt Márián, én is dolgoztam. Luőemecen, a postán, és szerettem is a munkámat. Még akkor beiratkoztam a lakásszövetkezetbe. Ennek már három éve, és azóta állandóan ígérgetnek. Most, hogy a férjem a faluban dolgozik, szeretnénk itt maradni Veliká naÉ Ipfomban. A szövetkezet elnöke ígért Is lakást — most áll befejezés előtt egy hatlakáso* lakóház — azzal a feltétellel, hogy én is a szövetkezetbe* fogok dolgozni. Ennek nine* is akadálya. Ha Martán nagyobb lesz, én is dolgozni akarok, és szívesen is végeznék bármily munkát, ha azt megfelelően értékelnék. Szükségünk lesz a pénzre, hiszen jóformán semmink sincs. Én o- lyan boldog leszek, ha a reményeim, vágyaim kis része teljesül... Vagy talán olyan sokat kívánok? Nem, egyáltalán nem. Van, aki autóról, nyaralóról álmodik; Dorókné olyan karácsonyfáról, amelyen majd villanygyertyák égnek. Ez qj. á< lom már kislány korától Kíséri. Most már nem magáért szeretné, hogy megvalósuljon, hanem a kisfiáért. Hisz egyszer Iskolába megy, és a betűket majd villanyfénynél silablzálja. És... hát egészségesebb körülmények között. Búcsút veszek Dorókéktól, és ismét nekivágok a sártenger- nek. Sokáig integetnek utánam. Biztos vagyok benne, hogy így búcsúznak minden látogatójuktól. Igazán nincs belőlük sok. Zácsek Erzsébet f A SZISZ I. kongresszusán elfogadott feladatok és kitűzött célok igényes és odaadó munkát követelnek. A hangsúlyt elsősorban tevékenységünk céltudatos megszervezésére kell fektetnünk. Ez érthető is, hiszen a kitűzött célokat csakis akkor tudjuk elérni, és a feladatokat maradéktalanul teljesíteni, ha tagságunk igyekezete és akarása erre összpontosul. A tagság céltudatos irányítása, igyekezetének és akarásának összefogása a szervezés második lényeges tényezője. Feladataink teljesítése csak akkor lesz eredményes, ha ezt a munkát alaposan megszervezzük. A szocialista társadalom építésében a körültekintő, céltudatos szervezési munka alapjait a marxizmus klasz- szikusai rakták le. Ez is híven bizonyítja, hogy a céltudatos szervezés mennyire lényeges. De erről nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is nap mint nap bizonyosságot szerezhetünk. Ezért hát érthető, hogy a kongresszus elsőrendű feladatnak tekinti a SZISZ tevékenységében a szervező munka színvonalának emelését az Irányítás minden szintjén. A SZISZ szervezeti felépítéséből, valamint küldetésének és tevékenységének jellegéből adódik az a követelmény, hogy a szervezést, a szervezési munka színvonalát elsősorban az alapszervezetekben kell javítani — s- melni. És ez nem frázlsl Az a tény is alátámasztja, hogy csak így érjük el céljainkat, teljesítjük feladatainkat. Természetesen ez korántsem jelenti azt, hogy a szervezési munka színvonalát csakis az alapszervezetekben kell emelni. Ellenkezőleg, ez az alapvető követelmény érvényes az irányítás minden lépcsőfokán, sőt megköveteli, hogy a járási, kerületi és központi bizottságok tevékenysége éppen erre irányuljon. Az adott helyzetből kiindulva alapjában véve és általánosítva a szervezési munka színvonalának emeléséért két lényeges feladatra kell összpontosítanunk: — El kell sajátítanunk a szervezési munka alapvető elméleti elveit. Funkcionáriusaink nevelése, ismereteik állandó bővítése is e követelményt szolgálja. Ezen a téren fontos szerepet töltenek be a SZISZ-funkcionáriu- sok esti iskolái. — Az elméletben elsajátított szervezési elveket a gyakorlatban is maradéktalanul meg kel) valósítanunk. Ez nem kis feladat. Tevékenységünk sokrétűsége, továbbá a külső és belső, valamint egyéb tényezők megkövetelik, hogy a szervezési munka elveit rugalmasan, az elAZ I. Kongresszus jegyében mondottakhoz viszonyítva alkalmazzuk. A feladatok sikeres teljesítéséért a szervezést ezeknek alá leéli rendelni. Egy valami azonban változatlan; bárminemű szervezésnek szigorúan szem előtt kell tartania azt a követelményt, hogy csakis a marxi-lenini alapokon álló szocialista társadalmi rendszer fejlődését szolgálhatja. Különben ellentétbe kerülne a munkásosztály érdekeivel, tehát nem kívánatos, megengedhetetlen tevékenységgé fajulna. A SZISZ tevékenységének irányítása két területre összpontosul: A tevékenység szabályozása föntről lefelé történik: kezdve a KB-tól egészen az alapszervezetekig. A SZISZ tevékenységével és e tevékenység Irányításával arra Is figyelmet fordít, hogy egyre több fiatalt nyerjen meg a szervezetnek. Az ilyen irányú SZISZ-tevékenységhez és céltudatos vezetéséhez nélkülözhetetlen eszköz a politikai-szervezési munka. Minden tevékenység, de különösen a céltudatos irányítás megköveteli: — A kitűzött célok és feladatok érthető, világos megfogalmazását. A SZISZ célkitűzéseit és feladatait a Programnyilatkozat tartalmazza. — A tagság tevékenységét úgy kell irányítani és érdekeit úgy kell kielégíteni, hogy összhangban legyen a szocialista társadalom és a SZISZ érdekeivel, küldetésével. — A tevékenységet úgy szervezzük meg, hogy következetesen irányítva a részeredményeken keresztül elérjük a végső céljainkat. — Gondot kell fordítani az ellenőrzésre, mert ez is szerves és lényeges tényezője az irányításnak. Az elmondottakból kitűnik, hogy a szervezés nélkülözhetetlen eszköze a céltudatos irányításnak. Magva a tagság harmonikus tevékenységének. Hogy a SZISZ valóra váltsa küldetését, elengedhetetlen követelmény: — Az ismeretgyűjtés és ennek alapján a tervezés, vagyis a célok és feladatok meghatározása, valamint a SZISZ tevékenységének további fejlesztése. — A marxi-lenini elveken alapuló nevelés, amely a világnézet, a szocialista öntudat és hazafiság kialakítását és elmélyítését szolgálja. — A politikai-szervező munka, amely egyesíti a tagság, az irányítás minden fokozatának, valamint az «• gész fiatalság tevékenységét, hogy az céltudatos, rendszeres legyen. A politikai-szervező munkának nélkülözhetetlen része az alapos és elvhű kádermunka. A fenti követelmények következetes betartásával végezhet csak a SZISZ eredményes munkát. Pósfay Béla, a SZISZ SZKB dolgozója
