Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-31 / 44. szám

HUSZONÖT FIATAL SZOVJET MUZSIKUS Vezényel: MIHAIL TERIAN Mihail Torján professzor a mosz­kvai P. I. Csajkovszkij Kamaraze­nekar karmestere. A világhírű együttes a bratislavai zenei ün­nepségekre érkezett hozzánk. Elő­ző este még Prágában volt hang­versenyük, legtöbbjük még a száz- tornyű város Igézetében élt. A professzor azonban — jóformán még ki sem szállt a repülőgépből — már Bratislava lránt érdeklő­dött. — Megvan-e még a Vasku- tacska? A Mlhály-kapu? A Kem- pelen-héz? jő nagyokat sétálok majd a Duna-parton — mondta. — Ne csodálkozzék, hogy ennyit kér­dezősködöm, de én most úgy ér­zem, hogy hosszú távoliét után hazajöttem. Édesanyám ugyanis Itt született, Itt töltötte gyermek­korát. Magyar anyanyelvű volt és még Időskorában Is azt emlegette, hogyan sétált hajdan a folyam partján... Meg hogy szünidőben a Vaskutacskára jártak kirándulni. Az apám örmény volt. Én szovjet művész vagyok. — Beszéljen, kérem, a zenekar­ról. amely Nyugat-Berllnben két esztendeje a kamarazenekarok eu­rópai fesztiválján első lett. — Valóban, aranyérmet nyer­tünk, ami jelentős siker. A fesz­tivált Herbert von Karajan kez­deményezésére és Irányításával rendezték meg. A pillanatot, ami­kor Karajantől átvettük az arany­érmet, magam is sikereink egyik csúcsának tartom. — Nyilvánvaló, hogy ez ren­geteg mnnka. pedagógiai Igyekezet eredményeként történt így... — Első nyilvános hangverse­nyét a zenekar 1981-ben tartotta. Karmesterük kezdettől fogva én vagyok. A siker titka, véleményem szerint, elsősorban a kivételesen tehetséges fiatal művészek kivá­lasztásának és felkarolásának, to­vábbképzésének rendszerében ke­resendő. Ezek a fiatalok Olyan világhírű művészek Irányítása a- latt fejlődhetnek tovább, mint amilyen L. Kogan, D. Ojsztrach, V. Rorlszovszklj, Sz. Kiwsevlcklj vagy M. Rosztfoppvics. Tudni kuli, hogy a kamarazenekar a Moszkvai Ál­lami Konzbrvatőrlum fiatal taná­raiból és hallgatóiból áll, és az 1« köztudomású, hogy akkor, hat­vanegyben a Komszomol javasla­tára alapította az együttest. Az Ifjúság! szervezet a helsinki vi- lágifjúságl találkozóra készült és az akkori elsőtitkár azt kérdezte tőlünk, hogy a Konzervatórium hallgatóiból nem tudnánk-e ösz- szeknvácsolni egy színvonalas ka­marazenekart. Attól kezdve, hogy Igent mondtunk, állandóan érez­tük a Komszomol támogatását. mi zene! iskolarendszerünktől el­térően — főiskola. Kérem, ismer­tesse az alapfokú és középfokú zenei képzést. — A nagyobb falvakban és a városokban zenei népiskolában képzik az Ifjúságot. Az egyes köz­társaságok fővárosaiban ezen kí­vül még a Tehetséges Gyermekek Zeneiskolája Is működik. Ügy ér­zem, hogy már az Iskola neve Is elárulja, miről van szó. Ebben az iskolatípusban azonban zenén kívül általános műveltséget nyúj­tó tantárgyakat ls'tanltanak. Mon­dani se kell, hogy e két Iskola­típus nem minden végzett növen­déke kerül be a Konzervatórium­ba. Sokan — a többség — más­hol folytatja tanulmányait, agro nőmus. mérnök, szakmunkás stb. lesz belőlük, és — ez Igen fon­tos — kultúrált hangversenyláto­gató. — Sokan visszariadnak a kon­zervatóriumokban uralkodó spár­tai életmódtól. Az ön zenekarának a tagjai legalábbis Így nyilatkoz­tak... — A tehetségen kívül a zenében szorgalomra Is szükség van meg rendszeres életmódra. Talán hal­lotta Rubinstein mondását: Ha egy napig nem gyakoriok — észreve- szem. Ha két napon át lazítok, azt a publikum is észreveszi. Ha három napig nem gyakoriok, ezt már a zenekrtttkusok Is észreve­szik. — Ügy látszik, Rubinstein a kritikusokról nem volt valami jó véleménnyel... — Az az Igazság, hogy aki él­vonalba akar kerülni és ott is akar maradni, akinek művészi ambíciói vannak, annak 6—7 órát kell na­ponta gyakorolnia. Ez a kezdőkre és a befutott művészekre egya ránt vonatkozik. — A csodagyerekekről mi a vé­leménye? — Ügy vélem, hogy a csoda­gyerek is egészen normális, tehet­séges, esetlag fentlkívijt lehetsé­ges gyermek. Itt csak a^siüíőkkel van baj.;’. — ??? — Igen, a szó szoros értelmé­ben baj, mert gyermekeikből gyorstalpaló módszerrel akarnak világbírességeket faragtatok Éven­te kétszer-háromszor megismétlő­dik, hogy felkeres bennünket a csodagyerek apja, anyja, magával hozza nyolc-tlz éves gyermekét és arra kér bennünket, a gyerme­kükkel vezényeltessük el — de azon nyomban — az ötödik szim­fóniát. lyen benne a konzervatórium hall­gatók részaránya. A huszonöt Ze­nész közül tizenhárom a konzer­vatórium hallgatója, ttzenketten pedig a fiatal tanárok soraiból kerültek közénk. És ha már a statisztikánál tartunk, azt Is el­árulom, hogy a zenekar tagjai kö­zül tízenketten a Tehetséges Gyermekek Zeneiskolájában kezd­ték meg művészi pályafutásukat. A többi tizenhárom a zenei nép­iskolákban Ismerkedett meg kö­zelebbről a zenével. Azon Igyek­szem, hogy a zenekar soha se öregedjék meg, hogy a tagok é- velnek számát tekintve se öre­gedünk el. Ennek érdekében év­ről évre új művészek kerülnek kö­zénk; fiatalítjuk a zenekart. — A zenekar egyik tagjával beszélgettem az imént. Azt mond­ta. hogy Ön aznn kívül, hogy ál- lamdfjas, és az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság nemzeti művésze, még ■ Sport Mestere el­met Is viseli... — Ez Így igaz. Fiatalabb ko­romban a zene mellett sportoltam is. Csodálkozni fog — bokszol­tam. Hogy miként kerültem bizal­masabb viszonyba ezzel' a sport­ággal? Ogy. hogy engem eleinte csak a zene érdekelt. A gimná­ziumban áldott rossz tanuló vol­tam. Meg Is buktam. A többiek gúnyoltak ezért. Egy időre elve­szítettem az önbizalmam, mert osztálytársaim megvetésüket tett­les ts kifejezték. Volt egy torna­tanárom. aki megtanított az ököl­vívás ábécéjére. Attól kezdve az­tán már nem bántottak... Később, a szovjet állam megalakulása után a zene mellett tovább fog­lalkoztam a sporttal Is. Mert azt senki se gondoHa. hnev a sport csak azóta létezik, amikor a második háború után első ízben elmentünk az olimpiára. Az az Igazság, hogy a Szovjetunióban a forradalom győzelme után mind­járt nagy gondot fordítottak a testnevelésre Is. — Mi a kedvenc hangszere? — A brácsa. Brácsa szakos vol­tam, azt hiszem, ez felelt meg legjobban az egyéniségemnek. Mert az a fontos, hogy az ember megtalálja az egyéniségének leg­jobban megfelelő foglalkozást. Ak­kor nem végez kontár munkát, akkor kifejlődik benne a szakma Iránti alázat. Ez minden szakmá­ra érvényes, a vasesztergályosra éppúgy, mint a mérnökre, a tu­dósra és a zeneművészre. Mondok egy esetet. Van nekem egy Igen régi és igen jó brácsám. Féltve őrzőm, mert Igen szép hangú. Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy lekoplroztatom. Egy hangszerké­szítő el is készítette a brácsa sza­kasztott mását, aztán kipróbáltam a hangszert. Először a régin ját­szottam, a kutyám — hosszú szőrű orosz farkaskutya — mint azelőtt Is mindig figyelmesen, moccanás nélkül hallgatta a zenét. Muziká­lis kutyám van. Aztán kézbe vet­tem a másik brácsát, játszani kezdtem rajta, és a katyám meg­vadult. Pedig a kopfr-brácsa sza­kasztott olyan volt, akár az ere­deti. Ügy érzem, az anyagban volt a hiba. Talán nem volt mag a fában a szakma Iránti „alázat". Ml, örmények Ilyenkor azt mond­juk. hogy az Ararátnak két csú­csa van. A nagy Ararát és a kis Ararát. De micsoda kúlönbség van a kettő között! Anr frjfpV + H M. — Ügy tudom, hogy a Konzer- — Milyen a zenekar összetétele? vatórinm a Szovjetunióban — a — ön nyilván arra gondol, mi­Vezényel Mihail Terian új ifjúság 5 Fiilöp Imréné, a Nagydíj tulajdonosa, aki a Zabor alji kincsekből hozott. Prandl Sándor (elvétele • A bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjának színpa­dán lezajlott a csehszlovákiai magyar népdalénekesek harmadik országos döntője. Tizenkilenc versenyző jutott el az országos döntőig, s versenyzett a CSEMADOK Köz­ponti Bizottságának Nagydíjáért, a bratislavai Népmű­velési Intézet, a Hét, a Nő, valamint a Csehszlovák Rá­dió magyar szerkesztőségének dijaiért, az állami és társadalmi szervek által felajánlott további díjakért. A fő cél természetesen az volt, hogy az elődöntők és a döntő által minél többet mentsünk meg, minél töb­bet bozznnk felszínre népművészeti hagyományaink ér­tékes kincseiből. A néprajzi kincsek nem kopnak meg, de elveszni elveszhetnek, és ennek nem szabad megtör­ténnie. Kár, hogy ez az örvendetes, egyre szélesebben gyűrűző népművészeti-felfedező hullám nem mentes a divattól, de ennek ellenére is bízunk benne, mert érté­keket, igazi kincseket „dob“ felszínre. A Tavaszi szél vizet áraszt elnevezésű hazai magyar népművészeti se­regszemle értékei és eredményei is azt bizonyították, hogy a „Csak tiszta forrásból“ jelszó szigora igaz. Ta­pasztalhattuk, hogy a legtisztább forrásból csörgedező népdalt azokról a vidékekről hozták el, ahol még a leg- igazabban, legeredetibben csengenek, s egy kicsit még életformának is számft mindaz, amelyben e kincsek megteremtek. Más szóval; a legszebbet, a legtisztábbat a legidősebb előadók nyújtották, azok, akik a legna­gyobb izgalommal, lámpalázzal léptek a közönség elé, akik erre az alkalomra nem varrattak rosszul utánzóit népies ruhát, hanem a saját eredeti ruha-kincsükben jöttek el. Ok igazán sokat hoztak. Folklőrkutató szakembereink érdemeit szaporította volna, ha több „régi-új“ dallamot, népköltési szöveget hallunk, s még hangosabban csobog az igazi tiszta for­rás. De a Tavaszi szél vizet áraszt immár harmadszor is sokat tett e nemes célért. Ott voltak a televízió kamerái is, és jó, hogy a közel­jövőben majd a bratislavai televízió képernyőjén láthat­juk viszont a műsor legjavát. Az adás időpontját majd közöljük. Addig is mutatóba egy fénykép. —le— GENTE ANDRÁS; v. Amikor újabb dalba kezd­tünk, ránk rontottak a kakas­tollasok. Hiába ordítoztuk: Magyarok? Maguk? A fiatalok vezetőit, idősebb társaimat le­tartóztatták. A csendőrök a kesergőket igazolnák? Valóban nincs remény? Csak vérző »ívvel élhetünk? Nem és nem! — ütöttük az asztalt. Egyszer majd megmutatjuk! Élni, és ha kell, halni is tudunk a hazá­ért! Ezt az érzést erfisítgette bennem az Igazgatóm is, akt később, a szakiskola elvégzé­se utfin magához hívatott. — Fiam! — szélt hozzám. — Neked nincs apád. Én apai ta­nácsokkal látlak el. A minisz­teri tanácsos űr mint kiváló diákot budapesti gyakorlatra ajánlott téged az egyik leg­jobb szobrászhoz. Ott különbö­ző emberek vesznek majd kö­rül. A szakszervezetbe lépj be. mert be kell lépned, de védd magad a szocialistáktól, hiszen ők a magyar társadalom po­lipjai!... „Védtem" is magam, nem jártam el a gyűlésekre. Azt hittem, ezzel ővelük tolok ki. így álmomban sem. gondolhat­tam arra, hogy az is jő magyar lehet, aki szocialista! Csak a lángolás élet ben­nem, és Petőfi verseit szaval­tam, ahol csak tudtam... Cso­da hát, amikor kitört a hábo­rú, hogy a Szent jános-szobor talapzatán ágaskodva lelken­deztem: „Éljen a háború!“ Most megmutatja a magyar, hogy milyen katona! És önként je­lentkeztem. vigyenek ki a frontra!... Zina álmában átnyúl hozzám és az arcomat simogatja. Meg­fogom a kezét. Csúkolom a ke­zét. Már nem hallóig az ágyúk dörgését, a gránátok robband sát, a fegyverek kattogását a sebesültek jajkiáltását. Az orosz lány kezét csókolom, ás azt a borostás arcú maszkát lá­tom. aki a fél kenyeret visz szateszi a hátizsákomba. Ki volt ez az orosz? Nem az el­lenséget. hanem az embert, ■ háborúba kényszerűen embert, saját magát látta bennem. Nem tudhatta, hogy én hoszonhá- rom éves fejjel önként mege­lőztem a behívót, és futottam ki a harctérre. Én viszont nem ismertem a háború célját. A lelkesedés vitt a tűzbe: A ma­gyar most megmutatja! Mit mu­tat meg? A magyar harcos nemzet, vérében van a bajví­vás. De a cél, a cél? Ferenc jéska. a királyod? Azt a ha­talmat erősíted a puskáddal, amely ellen tüntettél, és idő­sebb társaidat emiatt letartóz­tatták? Emlékezz csak! Azt kiáltoztad magad is: Éljen a magyar szabadsági Hogy függ ez össze a Habsburg uralkodó­val? Amikor kitört a há­ború, nem láttam az ellen­téteket. Ha gondolkudtál vol­na, nem ezt a háborút éljen- zed! Ha gondolkodtam volna... Hogy Őröltem még annak is, amikor az országgyűlési vá­lasztások előtt a környékbeli falvakból behozták a városba a szlovák korteseket is. Hosz- szú botot nyomtak a kezükbe. A botokra piros, fehér, zöld tollakat tűztek és egy papi­rost. A papiroson arany betűk­kel Írva: Éljen gróf Andrássy Sándor — országgyűlési kép­viselő! „Tőtatyafiak“ vették a magyar nemzeti színt dicsőítő botokat. Pálinkát, szalonnát, kenyeret kaptak, és zeneszóval járták be a várost: Éljen, éljen, éljen bude. gróf Andrássy követ bude. A keď bude. tak nech bude veď to chcejú všetky Tndze. Ezt láttam. Ezt hallottam. Nem tagadom, akkor ez tetszett nekem. De azt már nem lát tam hogv a választások után "BVanaznk az emberek, akik ittasan éljenezték Andrássvt. átknzták a grőfot. mert a nya­kukra küldte a kakastnllas csendőröket és a végrehajtó kát... Azt láttam, bogy van­nak gazdagok. Elég volt csak a parkban állő grófi kastély­ra pillantanom. És azt is tud­tam, hogy szegények is létez­nek a világon. De hogy miért van ez így, ezen csak mosta­nában töröm .a fejem. De a gondolat már két és fél esz­tendeje a fejemben motoszkál. Azon a napon, amikor katona­társaim elé akartam állni, hogy elszavaljara: „Talpra magyar, bív a haza! Itt az idő, most vagy soha!“ —, a borostás ar­cú orosszal kellett szembenéz­nem. s ahelyett, bogy lángoló szlvü bazafiként a szintén fog­ságba eső katonatársaimra ki­áltottam volna, Petőfi versével figyelmeztetve őket: „Rabok leszünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! A magya­rok istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! , —• mosolyogva, talán hálatelt szívvel is, átöleltem a bennün­ket rabul ejtő oroszt, Majd felfedeztem benne az embert. Nekem volt kenyerem, neki nem. Ha ű éhes. én Is éhet lehetek. Nekem Is ennem kell. És ha nincs mit ennem?... Er­re nem gondoltak Andrássy grófék? Akinek nincs, nem ad­hat. nem törleszthet adósságot. De akinek van. az nem ad, még a párnát is elárverezte)! a fe­jed alól. mert az ő kezében összpontosul a hatalom. Az egyik napon pálinkával Itat, hogy őt éljenezd, a másikon pedig, amikor vuksoddal újra a kezébe adod a jogart, kicsi­karja zsebedből az utolsó kraj cárt is. így jövök rá. hogy min­den attól függ, kinek a kezé­ben van a hatalom. A gazdag magától nem ad. el kell venni tőle. Minden javat ügy kell el­osztani hogy az egyiknek is, a másiknak Is jusson. Erre nem az Iskolában tanítottak, hanem az a muszka nyitotta ki a szemem, aki a tél kenyeret visszatette a hátizsákomba. Szocialista volt? Nem tudom... Nem tudom... Nem lehetett más! — és ezzel a gondolattal én is elalszom. Másnap izgatottan vártam Zinára. A szovjetbatalom képviselői megelégelték a pópák és a melléjük szegődő <f;ítátorok zavarkeltését. Kiosztották a kér­dőíveket, bogy megtudják, ki kivel tart, egyetért e a szovjet­hatalommal. Tetszett nekem, hogy a komiszát' szama lít­iám kellett azt aláírni, mert közben leolvashatja arcodról, milyen érzéssel veszed kezed­be a tollat. Saját magamban csalatkoztam volna, ha nem az öröm íratja alá velem cirillbe- tükel a nevem. Mondtam Is neki: — Emberszámba vesznek. Egyikőjük sem tekint rám mint hadifogolyra, aki az oroszok ellen harcolt, és kiváncsiak az én véleményemre Is... A komiszár elmosolyodott. — Mi Is harcoltunk a saját fajtánk, az orosz ellen! — Most már világosan lá­tom, hogy a tizennégyes lel­kesedésem Kossuth szabadság- harcábél fakadt, az ellen a cár ellen harcoltam, akinek kato­nái segítettek leverni a ma­gyar szabadságharcot. akik megélték Petőfit! — De kinek a nevében har­colt, Szabó elvtirs? — Most már ez is világos előttem. Nem Kossuth zászla|a alatt Indaltunk hadba... De aki most háborút akar. háborút kap! — folytattam. — Én is ott voltam, amikor a börtönök­ből kiszabadítottuk a bolsevl kokat. A komiszár megint elmoso­lyodott. — Köztük engem Is. Köszö­nöm. Szabó elvtárs, — mon­------------------------------------------­* d ottu, ás keményen kezet szo­rított' velem. Milyen arccal jön majd ha­za Zina? Most már csak az izgatott. A botsevikokrél aze­lőtt nem sok jót hallhatott, csak azt, bpgy bűnözőkként bebörtönözték, száműzetésbe küldték őket. Az iskolában is hozzám hasonlóan nevelhették. Itt is a lelkűkre beszéltek, őrizkedjenek a szocialistáktól, ők a társadalom polipjail Erre gondolok, és az jut az eszem­be, az arak, éljenek bárhol is, legyenek akár hottentották is, egyformán vértezik fel magu­kat a szocialisták ellen. Mert a szocialisták mindenütt egyet akarnak, azt, hogy nrak ne le­gyenek! Ha ez így van, akkor a szocialisták között a nemze­tiség nem létkérdés, az ügy a fontos, az, amiért harcolnak. Hogy is mundta a szomszédom, ott, a börtön előtt? Tudod, hogy most mi a haza? Megvé­deni azt, ami most születik, és ha erős lesz, az lesz a te ha­zád is! Meglátod, egyszer majd az egész világon... Zina benyit a szobánkba. Fe­hér kötött kendőjét a székre terftl. Fürkészem az arcét, a szemét, hogy kiolvassak belőle valamit. Megértl-e ő is azt. amit én már megértettem? Idegen létemre most ez itt az én bazám, és nagyon szeret­ném, ha ő is hozzám hason­lóan gondolkodna! Abban nem kételkedtem, hogy nem írja alá a kérdőívet. mert nem hallgatott a szakállas pópára, sem a másik agitátorra. Az a kívánságom, hogy tiszta szív­vel. tiszta lélekkel frja alá a nevét és ne a gerinctelenek módjára, akiknek csak a ke­nyér a fontos. Mert az én fe­leségem... (Folytatjuk! I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents