Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-31 / 44. szám
♦ • ttlíL Ul — Te mi leszel — kérdem a minap egy elsős elemista kislánytól. — Programozó. — Prog-ra-mo-ző? — esik le az állam, majd elmosolyodom. De aztán rájövök, hogy semmi mo- solyognivaló nincs a csöppség válaszán. A számítástechnikai kultúra, a kompjuterek világa, bár ma még kicsit csodavjlágnatk számít, holnap valóság lesz, s ha esetleg ebből a kislányból nem is programozó, hanem orvos, ápolónő, tanárnő vagy munkásláoy lesz, ő már akkor is ahhoz a nemzedékhez tartozik majd, amelynek mindennapi életének része lesz ez a világ. És az olyan fogalmak, mint programozó, kompjuter, lyukkártya, lyukszalag, lyukszalagkészítő, adattároló, adatközlő, adatgyűjtő, kompjuternyelv — mindennapjus kísérője lesz. A KGST-áUamok megállapodtak, hogy a gazdasági Integráció velejárójaként és keretén belül megkezdik az egységes rendszer (RIAD) kidolgozását, gyártásának előkészítését. Ez a kislány és kortársai tehát jogosan és reálisan készülhetnek a számítástechnikai szakemberek feladatkörére. ö.< a jövő emberei. Nyissunk ezért rájuk ablakot! N-im*«ak azért, meri ez még kicsit csodavilágnak Benian József, a Uuszonkettes számú számítóközpont igazgatója számít, hanem azért is, mert az ő jövőjük mellett a mi jövőnk is. Tartsanak velünk, olvasóink, próbáljunk betekinteni a modern tudományo6-műszakl forradalom- boszorkánykonyhájának ebbe a zugába! Talán sikerül bekukkantanunk ebbe az ismeretlen világba... A jövőnkbel A CSODAVILÁG KÜSZÖBÉN Ha belépünk a Dunajská Streda-i (Dunaszerda- hely) husaxnkettes számú számítóközpontba, a csodavilágból vajmi keveset látni, csak szép tisztaságot, rendezettséget, a kellemes őszi napban sütkérező díszvirágokat, meszelt, tisztasággal virító falaikat. Amikor 1937-ben hozzákezdtek az egyemeletes épület átalakításához, naponta az épület előtt vitt el az utam. Nem kis kíváncsisággal figyeltem a munkálatokat. Aztán a különös kiképzésű hangtompítókkal „tapétázott“ falak között megindult ABLAK A JÖVŐBE az élet. Fiatal lányok sürgése és a gépek zaja, szüntelen monoton mormolása kísérte az arrajá- rót. Nem tudni, felfigyelt-e akkor valaki e kis intézmény keletkezésére, de annyi biztos, hogy a járás és az egész Gsallóköz Jól fejlődő mezőgazdaságát szolgálja. Okos elképzelés votlt. A csodavilág a számitástechnikal vállalat 22-es számú központjától, — mint ahogy ezt Kadada József, a központi programozó szakembere elmondta — kicsit odébb helyezkedik ed, ami a gépek műszaki színvonalát, korszerűségét illeti, az itt levők még nem automatizált, hanem egyelőre csak mechanizált változatai a nagy számítástechnikai gépcsadádoknak. Az ötvenes évek derekán még ügy ítéltük meg, hógy a kibernetika nem sajátja a mi társadalmunknak. Sokáig fog tartami, amíg utolérjük önmagunkat. — Tudja, mi számítástechnikai szakemberek egyelőre úgy vagyunk — mondja a központ igazgatója, Benian József —, mint a húszas években voltak az autótulajdonosok. Már messziről kö- szöntjülk egymást, egyelőre olyan kevesen vagyunk az országban. Az igazgató elvtárs így vall magáról és az intézményről: „Valamikor régen kereskedelmi akadémiát végeztem, s mint ilyen, különböző vállalatoknál és szakmákban tevékenykedtem. Később a sellyei traktorállomás vezetőivel dolgoztunk össze, és ekkor megszületett a központi és járási szervek közös döntése ennek az intézménynek a létrehozásáról, és engem szemeltek ki a számítástechnikai központ vezetőjéül. „Nézd, neked vannak némi tapasztalataid, ismered a termelés és a mezőgazdaság struktúráját" — mondták, és egyéves betanulási időre Bratisla- vába. a számítástechnikai vállalat igazgatóságára küldtek. Összesen vagy hatvanén vagyunk. Többnyire fiatalok, és tőleg sok lány dolgozik a központunkban. Az intézmény dolgozóinak átlagos életkora velem együtt sem haladja meg a huszonöt ..»éget... SzívesennVesszök, ha újságíró látogat hozzánk. mert tudjuk, új, még ismeetlren foglalkozásunknak sok népszerűsítésre van szüksége... ' Kadada József, a vállalat programozója, technikusa még egy kicsit korábban került ide. mint én. De az ő útja is érdekes. Pedagógus volt, fizikát tanított a középiskolában... No és a lányok? Ki-ki érettségi után vagy az alapfokú iskola kilencedik osztályának elvégzése után került hozzánk.“-0Ami annyit jelent — folytathatjuk most már mi a beszámolót, hogy a lányotk vagy betanultak, vagy elvégezték az egyéves inasiskolát és azután váltak az intézmény rendes alkalmazottjává. — Addig, amíg inaskodtam - mondja a lyukkártya- készítő osztályon az egyik mosolygós lány, aki közben alig emeli fel a szemét a munkájáról —, nem volt kötelező feladatom, de azóta teljesítményre dolgozom — és szüntelen járnak az ujjal. Persze, közben már bent vagyunk a csodavilágban. Az egyes osztályokat — a kezdő ellenőrzés, iaz adattáplálás, vagyis a lyukkártyakészítő, majd az ellenőrző, adatfeldolgozó és összesítő osztályokat járjuk, ahol bár a gépek még nem a legmodernebbek, de azért már történik valami a csodákból. Csak égy kapásból hadd soroljunk fel néhányat. Itt készül minden hónapban a Járás kétezer-ötszáz állami alkalmazottjának, tehát a helyi és járási nemzeti bizottságok, a tanítók és egyéb alkalmazottak fizetési listája. Itt készítik egyes országos vállalatok alkalmazottainak a fizetési listáját is. További Izgalmas és szép művelet a járás orvosainak, patikai szolgálatának értékelése. A járásban kiírt és beváltott összes recept a hónap végén a számítástechnikai központba kerül. A lányok „felírják“ a lyuikkártyákra az adatokat, majd egy másik gépbe helyezik, s a gép máris beszél. Elmondja, hogy egy-egy orvos hány beteget kezelt, hánynak írt ki receptet, milyen recepteket írt ki, használja-e a modern, ű] orvosságokat, vagy előlrja-e a rendkívül drága és kis mennyiségben beszerezhető külföldi orvosságokat... — Ezt nem szeretik az orvosok, de azt hiszem — mondja Ismét Kadada elvátrs, —, hogy a jövőben minden egyes szakterületen hasonló módszerekkel, összesítésekkel kell majd dolgozni. A gépek gyorsabbak és pontosabbak, mint az ember, meg aztán a mai társadalmi szükségleteink any- nyira szerteágazóak, hogy komoly nyilvántartás, ellenőrzés és elemzés nélkül oda jutnánk, hogy hirtelen lehetetlenné válna az ember élete a társadalomban. És ebben teljesen igazat adunk az intézmény programozójának. Ez az a csodavilág, amely egyszeriben nem csodavilág már, hanem reális, fogható eredményeket produkál. Sőt, egyenesen kötelező Jelleggel bír, hiszen ha a Jövőben nem azt az utat járdánk, aikkor sok bajt, előre be nem látható nehézséget okoznánk magunknak. Ehhez persze modern gépekre, számítástechnikai gépsorra lesz szükség, és hadd mondjuk el, itt a Dunajská Streda-l központban már szerelik és január elsejével tizembe helyezik az új Aritma 100 típusú számítógépeket. Az ötmillió koronába került számítógépek rendkívül „okosak“ és gyorsak, sokkal nagyobb és izgalmasabb feladatokra lesznek majd képesek. Az intézmény vezetői meghívtak, hogy a jövőben Ismét látogassunk el hozzájuk, akkor majd bővebben beszámolhatunk ez új gép működéséről, „képességéről“ — csodáról. Németh István Lyukkártyakészítő osztály — érettségi vagy a kilencéves iskola elvégzése után kerültek ide a lányok A Csehszlovák Állami Bank Dunajská Streda-i (Duna- szerdahely) kirendeltségében kattogtak, kopogtak a számoló- és írógépek — ki-ki gépe fölé hajolva végzi munkáját. Amint belépek, az egyik tisztviselőnő feláll asztalától és hozzám lép: — Mit óhajt? — K osztalán szky Rozáliát kereTOL AZ ELSŐ LÉPÉSEKEN — Rögtön hívom — mondja a hölgy, és eltűnik a terem egyik ajtajában, hogy behívja a megnevezettet De ki is ez a lány, és próbálok emlékezni, hogy nem írtunk-e már korábban a vydranyl (hodosi) szervezet fiataljairól? Amint belép, már tudom, hogy Kosztalánszky Rozália régi Ismerős, hiszen vagy két évvel ezelőtt írtunk munkájukról. Két évvel ezelőtt, amikor találkoztunk, csak kezdték a munkát, az első lépéseket próbálgatták — az eltelt idő alatt pedig folytatták, amit akkor elkezdtek: „Alapszervezetünknek jelenleg negyvennyolc tagja van. Jól működik a szervezet Ady Endre Ifjúsági Klubja, az irodalmi csoportunk tizennyolc tagja rendszeresen fellép az önálló irodalmi estek és jeles évfordulók (Lenin születésének évfordulója, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulója) és a helyi jellegű ünnepségek alkalmából. Mint elnök, természetesen minden, vagy majdnem minden megmozdulásban benne vagyok. Azt mondják, a többiek, hogyha én nem leszek ott, akkor ők sem: s ezt egy igazi vezető sohasem engedheti meg magának.“ Ez csak szerény része annak, a munkának, amelyet Kosztolénszky Rozália végez. Mert a SZISZ vy- dramyi alapszervezetének elnöke kiveszi részét a többi tömegszorve- zet munkájából is, s ezen kívül pedig a Nemzeti Front községi szervezetének a titkára, ami nem kis feladatot jelent egy ilyen fiatal lánynak. „Általános a faluban a vélemény, hogy amióta dolgozni kezdett az ifjúsági szervezet, sokkal jobb és élénkebb a falu kulturális élete. A fiatalok kiveszik a részüket minden egyes megmozdulásból, segítenek a szövetkezetnek, ott vannak a falu fejlesztésénél. A falu időesbb lakossága ezt nemcsak látja, hanem értékeli és alkalomadtán dicséri is. Mi különben nemcsak odahaza, hanem a járásban is kivesszük a részünket a munkából. Minden jelentést, minden értékelést pontosan és időre elküldünk. Az utasításokat és az irányelveket is betartjuk. Tanfolyamokat Indítunk, részt veszünk a járási rendezvényeken, s magunk is segítünk vezetésükben.“ És ez is csak kis hányada annak, amivel dicsekedhet a szervezet elnöke. A fent felsoroltakon kívül jól működik a helyi hangosanbeszélő. Hét fiatalból átlő szerkesztő bizottság gondoskodik a műsorról, „üzemel“ a klub, rendszeresen rendeznek teadélutánokat, beszélgetéseket az olvasmányaikról, irodalmi müvekről. „Az úgy van nálunk, hogy elég kinyitni a klubot, a fiatalok máris jönnek. Feltesznek néhány lemezt, s ez már jel azoknak Is, akik odahaza vannak, akik inkább csak hallani vélik a zenét, de már sietnek a klubba. Játszanak, szórakoznak, s mint az már ilyenkor lenni szokott, a klub, a szervezet dolgairól is szó esik. Rengeteg javaslat, jó ötlet születik. Rajtunk, vezetőkön múlik, hogy ezek a Javaslatok ne vesszenek kútba. Különben szerencsés helyzetben vagyunk. A fiúik nagyon rendesek, igyekvők, mindent megtesznek, a- mire kérjük őket, amit parancsolunk nekik. Azért is jő nálunk dolgozni, mert nemcsak én dolgozom, hanem a többiek is. Olyan kiváló munkatársaim vannak, mint Baló- dy Viola, Orsolya Piroska, Gátfy Katalin és mások. Ha Ők valamit elvállalnak, megígérnek, akkor azt véghez is viszik.“ ...és így sorolhatná Rózsika a dolgodat, de talán nincs rá szükség. Az olvasó már így is látja, hogy valóban Jó helyre, megfelelő emberhez Irányították a járási bizottságon. Az ilyen szervezetben jó tagnak lenni, jó bejárni a klubba. És még egy megjegyzés! Annak idején, amikor a fentebb említett írást írtuk, s amikor sorra látogattuk a szervezeteket, mindenhol csak kezdték a munkát:... megalakultunk,., ennyi és ennyi órát dolgoztunk le a faluban, a szövetkezetben... klubot építünk vagy alakítunk át... S bizony az ember néha „ordibáló“ kedvében volt. Legyen már végre ennek végei — mondta volna szívesen —, nocsak a kezdésről, hanem a mindennapokról is beszéljünk. Dolgozzatok, hagyjátok a kezdetet. És íme, ez az Idő is elérkezett. Jé érzés KosztolánsZky Rozáliával s a többi hozzá hasonló lánynyal, fiúval beszélgetni, összegezni az eredményeket. Németh István FIATALOK A MUNKA FRONTJÁN A SZISZ kongresszusa tiszteletére várakozáson felül fokozódott az ifjúság aktivitása a szervezeti élet, az eszmei nevelés, a termelőmunka és általában az é- let minden területén. Szlovákiában a fiatalok 3236 kollektív és 119 388 egyéni felajánlást tettek, különös tekintettel az ötödik ötéves terv feladatainak teljesítésére. A vállalások értéke 169 millió korona. A kelet-szlovákiai kerület Ifjúságának küldöttei a kötelezettségvállalások sikeres teljesítéséről számolhattak be a kongresszuson. A teljesített vállalások értéke a kongresszusig 86 millió 858 ezer koronát tett ki. A kiváló eredmény elsősorban „A SZISZ kongresszusának kollektívája“ címért folyó versenybe bekapcsolódott 452 közösség érdeme. A ZENIT mozgalom keretében a kelet-szlovákiai fiatalok 477 újítási javaslatot nyújtottak be. A Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) járás fiataljai a kongresszus előkészületi i- dőszakában 20 alapszervezetet hoztak létre, s ezzel majdnem 1000 új taggal gyarapodott szervezetünk. A korábbi 2 millió 200 ezer korona értékű válalásu- kat további 200 ezer koronát érővel toldották meg. A legjobb eredményeket a bot- továi, lenártovcei (Lénárt- falva), husinál (Guszona) és drtenőanyi alapszervezetek, illetve a tisovec! gépgyár, a Rimavská Sobota-i sörgyár és a klenoveci (Klenócj Zornica üzemi SZISZ-szerve zetel érték el. SZERVEZET ALAKULT A SZISZ kongresszusával egyidőben SZISZ-alapszer- vezet alakult Hurbanovón (Ogyalla), az Arany fácán söréről híres dél-szlovákiai városban. Hurbanovón eddig többnyire csak az iskolákra szorítkozott a SZISZ-élet. A kisebb üzemekben, amelyekben nem volt elegendő számú érdeklődő a szervezeti élet iránt, eleve nem alakulhatott szervezet. Ezekből az üzemekből tömöríti most a /iatalokat az újonnan alakult városi alapszervezet. Az alakuló gyűlésen 40 fiatal jelent meg, akik már korábban Is részt akár- tak venni a SZISZ munkájában. Köztük voltak többek között a csillagvizsgáló, a kórház, a postahivatal, a földművesszövetkezet és a járási építövéllalat fiataljai. Az alakuló gyűlésen jelen volt Milan Opélka, a SZISZ komárnói (Komárom) járási bizottságának elnöke is, aki meleg szavakkal üdvözölte az új szervezet tagjait, és beszámolt a SZISZ legfontosabb feladatairól a közeli Időszakban. EGY FALU A SZÁMÖK TÜKRÉBEN A század elején Hrohoňo- vón I Allstál) 192 ház volt és 1100 ember élt. Ma a faluban 550 lakóház található, és a lakosság száma 1985. A községben évente 36 újszülött lát napvilágot, és tizenhat személy hal meg, tehát a természetes szaporulat húsz fö. A felszabadulás óta százhatvan új ház épült e községben, hetvenet pedig átépítettek. A háztartásokban 300 televíziót tüntet fel a statisztika. 2alReshrtü . • *■
