Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-31 / 44. szám
I 2 új ifjúság fôlgáí neveléstan A szocialista demokrácia tartalma és jelentősége n. A szocializmus kezdett időszaka óta társadalmunkban a CSKP vezető szerepe érvényesül. Ennek a pártnak —, a marxista-leninista, kommunista pártnak az a célja, hogy felépüljön az osztálynélkUll társadalom, a szocializmus, tehát a legszélesebb demokrácia, amely mindenki számára egyenlő jogokat biztosít. De az lsemnek a pártnak a feladata, hogy a hatalmat gyakorló munkásosztály élcsapataként mindig elöl járjon, meghatározza a tennivalókat. A szocializmus építésének első éveiben pedig ez azt is jelenti, hogy a munkásosztály hatalmának diktatórikus, az egykori kizsákmányo- Iőkat elnyomó funkciót Is a párt politikája határozza meg. A szocialista építés további idején, tehát ma, amikor magasabb szinten épül tovább hazánkban a szocializmus, a párt jár a gazdasági és kulturális szervező és építőraunka élén. Ugyanakkor a pártnak kell ellenőriznie Is a végrehajtás helyességét s a bonyolult külső és belső viszonyok között biztosítania a szocialista demokrácia megvalósítását, egyre fokozottabb szélesítését. Pártunknak be kell töltenie vezető szerepét, meg kell határoznia a társadalom haladásának irányét, kezdeményeznie és ösztönöznie kell a szocialista ópítőmun- kát. Az is a pártra hárul, hogy ellenőrizze a végg^bej- tást, támogassa a helyes kezdeményezéseket, tárja fel a fogyatékosságokat, az életben kitermelődő ellentmondásokat és helyes választ adjon a problémákra. Pártunk tehát olyan kormányzó párt, amelynek a kritika funkcióját is magara kell vállalnia. A tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a párt el tudja látni ezt a kettős feladatot. Miután pedig az ellentétes érdekű osztályok hazánkban megszűntek, a párt az egész dolgozó társadalom élcsapatává lett, s mint Ilyen, természetes vezetője a szocialista demokrácia kiterjesztésének. Mint kormányzó párt, kezdeményezi ezt felülről — és mint a kritika funkcióját Is magára vállaló párt, támogatja a dolgozók erre Irányuló, alulról jövő törekvéseit. Sokféle elképzelés él a demokráciával kapcsolatban, még olyan is, amely szerint a demokrácia összeegyeztethetetlen bármiféle alá- és fölérendeltséggel. Az ilyen „elmélet“ vallói két dolgot tévesztenek össze: egyrészt a demokrácia valóban a?t jelenti, hogy társadalmilag minden ember egyenlő, azonos jogai és kötelességsi vannak, minden jog megillet mindenkit — aki teljesíti kötelességét, nem vét a törvények, jogszabályok ellen. (Aki viszont bűnt követ el, ugyancsak bármire való tekintet nélkül egyenlő a törvény előtt.) Ezt az egyenlőséget szokták összetéveszteni a közéleti és munkahelyi demokráciával. Mind az állami-politikai életben, mind a vállalatok, üzemek, hivatalok, stb. életében természetesen van alá-, fölérendeltség. Itt is két különböző fogalommal találkozunk. Ami a munkahelyet illeti, az ottani demokráciáról a későbbiekben lesz szó. Az állami-politikai életben pedig a demokrácia nemcsak megengedi, hanem feltételezi is a — bizonyos fokú — alá és fölérendeltséget. Of Ifjúság, • Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának lapja 0 Kiadja c Smena kiadóvállalata 0 Szerkesztőség *s adminisztráció: Bratislava, Pražské 8 Telelőn 485 41-45 Postafiák 30 0 Főszerkesztő dr STRASSER GYÖRGY. Nyomta Západoslovenské tlaölarne 01 0 Előfizetési díj egész évre 52.- Kéz télévre 26 - KCs 0 terjeszti a Posta Hfrlapszolgölata Előfizethető minden postakőzbesftőnái vagy postahivatalnál 0 Kéziratukat nem őrzőnk meg és nem küldőnk vissza 0 A lapot küllőidre a PNS Ústredná expo dfcie tlafie Bratislava. Gottwaldovo nőm. ő. 48 étjén lehet megrendelni. * — Vallomások oltán barátom*®! ádmélet nnyira megszoktam Zoltán ball rátom csipkelődő-piszkálédó II természetét, hogy nélküle már nem is tudnám ellenőrizni nézeteim helyességét a társadalmi problémákról. He ugyanis környezetemben kizárólag csak helyeslő és mindenben az enyéimmel azonos nézetekkel találkoznék, nem lenne kinek magyaráznom semmit, mert minden világos lenne. Zoltán barátomat azért kedvelem, mert kiválóan tud bosszantani, de meg is engedi magát győzni. Tegnap a kommunista párt ideológiai plénumát hozta szóba. — Ha minden ember — kezdte mondani — a plénumon elhangzott főbeszámolő követelményeit elsajátítaná nálunk, úgy szocializmusunk csupa angyalból tevődne össze. — De nem elégedett meg csak egy ilyen szórós megjegyzéssel. — Különösen a gazdaságelmélet elsajátításának hangsúlyozása — toldotta még hozzá — valóságos nemzetgazdasági tudósokat akarna csinálni mindegyikünkből... Képtelenség! Csak természetes, hogy az ilyen bökéseket nem lebet figyelmen kívül hagyni, nem lehet elereszteni a fül mellett. Érveléseimben eleinte egy kicsit ingerült is voltam, de Zoltán engesztelő ás türelmességel sugárzó tekintete megnyugtatott. Miért is volna az képtelenség, ha a párt központi bizottsága a társadalom összes tagjaitól elvárja, hogy jól gazdálkodjanak és a termelési folyamatban a legésszerűbb eljárásokat alkalmazzák. Senki sem hivatottabb erre nálunk, mint éppen a kommunista párt, mely szocialista társadalmunk egyedüli értelmi és gyakorlati intézője. Gazdaságpolitikánk két nagyon fontos elméleti szakaszra osztódik. Mindkét szakaszban nagy szerep jut a szakadatlan oktatásnak, az ész használaténak a termelési folyamatban. Egyik« esen Szakaszoknak a műszaki forradalom által hozott tömérdek újítás, a technika számtalan ó] vívmánya, melyek sok, gyakran évszázados foglalkozásokat tesznek feleslegessé. A termelőeszközök magasabb színvonala nagyobb tudási igények elé állítja az embereket. A lófogatos parádés kocsisnak kevesebb tudásra volt szüksége, mint a mai hatszázhármas személyautó sofőrjének. Egyszerűbb volt a dolga a hajdani kohéüzem igazgatójának is, mint a mai igazgatónak. akinek a kibernetikus számítógépek titkait is ismernie kell igazgatói tevékenysége szinvonaálnak fokozásánál. Ugyanakkor a műszaki forradalomban nagyon gyors egymásutánban követik egymást az újabb és éjabb találmányok. Ezek a folyamatok minden dolgozótól már önmagukban kikényszerítik a nagyobb tudást. Ez a nyomás egyformán hat a világ bármely részében, tehát a kapitalista rendszerben is. Nincs előle menekvés, nem lehet kikerülni. Ha termelni akarunk, feltétlenül el kell sajátítanunk a modern termelőeszközök kezeléséhez szükséges ismereteket. Ez képezi gazdaság- politikánk egyik szakaszát. A másik elmélsti szakasz ugyanolyan, sőt, talán még igényesebb követelményeket ólift az ész elé. A műszaki forradalom vívmányait meg kell tanulnunk használni új, szocialista társadalmi viszonyok feltételeiben. Ezek a feltételek nagyon eltérőek a kapitalista társadalmi rendszer termelési gyakorlataitól. A tőkés országokban a műszaki forradalom vívmányai a termelőeszközök tulajdonosainak még fokozottabb megtollasodá- sára szolgálnak, a munkásosztály még fokozottabb kizsákmányolására, persze, magasabb szinten, modernebb eszközökkel és rafináltabb módszerekkel. Nincs szándékomban ezeket a módszereket most részletezni, csupán azt akarom hangsúlyozni, hogy a termelőeszközök magántulajdonán a- iaputő társadalmi rendszerben a műszaki forradalom vívmányai is ennek a társadalomnak céljait szolgálják, mert az itt érvényes társadalmi törvényszerűségek nyomása alöl nem bújhatnak ki. Szocialista társadalmi viszonyok között a műszaki forradalom vívmányai nem az egyéni megtollasodást szolgálják, nem a magántulajdonos vagy a részvénytulajdonos vagyonának a gyarapítása a cél, mert ilyen nálunk nincsen. Minden, amit a műszaki forradalom vívmányai hoznak, az egész társadalom tulajdonát kápezi. Minél sikeresebb a műszaki forradalom, minél ügyesebben, nagyobb szakértelemmel tanuljuk meg az áj vívmányokat kezelni és tovább fejleszteni, annál gazdagabb az egész társadalom. A műszaki forradalom céljainak ez a fordított szarepe azonban megköveteli, hogy dolgozóink viszonyulása is ezekhez az új termelőeszközökhöz a kapitalista társadalmi rendszertől eltérő, annak fordítottja legyen. Nálunk nemcsak eszünkkel kell megtanulnunk a gazdaságelmélet tételeit, hanem érzelmi életünkkel alá keil támasztanunk az ész érveléseit. Ezt a követelményt tükrözi vissza a szocialista munkabrigádok jelszava is: „Szocialista módon dolgozni — szocialista módon élni!“ Ha tehát a kommunista párt központi bizottsága erősen hangsúlyozza a gazdaságelmélet tételei tömeges elsajátításának szükségességét, ezt nem azért tette, hogy angyalokat csináljon belőlünk, nem is azért, hogy mindegyikünkből a nemzetgazdasági tudományok doktora legyen, hanem azért, hogy valóban és a szó szoros értelmében ennek az országnak a já gazdái, értelmes intézői legyünk, hogy a műszaki forradalom igényes vívmányait megtanuljuk nemcsak kezelni, hanem szocialista mődon használni is. Hidd el, kedves Zoltán barátom, hogy ez nem képtelenség, nem lehetetlenség, hanem elkerülhetetlen szükségleti Pali Á KONTAKTUS ROVATA KEDVES LÁNYOK ÉS FIÜK! Először jelentkezünk ezeken a hasábokon, de a jövőben majd rendszeresen megtalálhatjátok a műsorra) kapcsolatos érdekességeket, itt válaszolunk pl. majd a- zokra a levelekre is, amelyekre a műsoron belül nem jut idő vagy nincs rá lehetőség. No de vegyük sorjában! E kis rovat célja, hogy a Kontaktus és az Új Ifjúság közös nagy nyárt versenye után ne szakadjon meg a „kontaktus“ a két szerkesztőség között és természetesen ilyen (írott) formában is kapcsolatot tartsunk a rádióhallgatókkal. Ebben a rovatban szeretnénk kiemelni a Kontaktusban elhangzottakból azokat, amelyek segíthetnek egyes SZISZ-szer- vezeteknek munkájukban, pl. szélünk egy-egy szervezet bevált munkamódszereiről, vagy épp a hibákra mutatunk rá, hogy — ha lehet — ilyenformán is elősegítsük a javulást. Szüljünk tehát a legutóbb elhangzottakról, azokról, a- melveket érdemesnek tartunk megemlíteni. A három héttel ezelőtti műsorban Melicher Ilonától, a vlőanyi (Farkasd) SZtSZ-szervezet elnökétől értesültünk szer vezetének jé munkájáról. Ezúton is megdicsérjük a vágfarkasdi fiatalokat. U- gyanebben a beszélgetésben szól a jelkai (Jóka) SZiSZ- szervezet életéről is, ott a- zonban korántsem olyan rózsás a helyzet, és a szervezeti életről bizony csak idézőjelben szólhatunk. Olyany- nyira kétségbeejtő a helyzet, hogy gyakran még a vezetőségi gyűléseket sem tudják megtartani, az elnököt pedig — aki leginkább felelős azért, hogy a szervezet Ide jutott — lehetetlen leváltani, mert nem jelenik meg soha a gyűlésen... Ehhez azt hiszem, felesleges is még valamit hozzáfűzni. Az egy héttel ezelőtti a- dásból kiemelnénk a Veiké ÜIany-4 (Nagyfödémes) Man- czai Erzsébet leveléből, hogy milyen módszert alkalmaznak a SZISZ-szervezetben a tagfelvételnél: aki a SZISZ- be jelentkezik, annak tettekkel kell bizonyítania, hogy alkalmas a tagságra. Különböző feladatokat kap, amelyeket teljesítenie kell, ha a szervezetben akar dolgozni. E módszer helyességének legékesebb bizonyítéka a nagyfödémesi fiatalok tevékenysége és eddig elért eredményei. Dicséret Illeti ezért a szervezet vezetőségét, Mathala Katalint, a szervezet elnökét és Man- czal Erzsébetet is, a levél íróját, itt jegyzem meg, hogy Jelka (jóka) és Veiké Olany (Nagyfödémes) két szomszédos község... Elhangzott a műsorban egy beszélgetés a matúško- vói (Taksony) SZISZ-szerve- zet életéről is. Ez az alapszervezet sajnos szintén válságban van, de a fiatalok már munkálkodnak közös „dolgaik“ rendezésén. Reméljük, rövidesen biztatóbb híreket is hallunk róluk. Válaszolni szeretnénk még néhány levélre, amelyekhez hasonló több is érkezik szerkesztőségünkbe, és így a válasz nemcsak a nevezetteknek szól. Nagy Jolán és Katalin Rokytnlkrói (Rokottyás) kifogásolja, hogy az egyik műsorban elhangzott az általuk kért dal, de — Idézem — „nekünk mégsem küldték“. Már többször is hangoztattuk, hogy valamennyi levélíró nevének felsorolására nincs lehetőségünk, és a dalt mindenki hallgathatja, azok is, akiknek a nevét nem említettük. „Hűtlen barátok“ jeligével érkezett az egyébként kedves hangú levél Filako- vóról (Fülek). Már műsorunkban is többször hangoztattuk, hogy jeligére nem küldünk dalokat. Azonban a „Hűtlen barátok“ is kaphatnak műsorunkban zeneszámot— ha a legközelebb a- láírják nevüket a levélben, jeligés levélnek kell ven nünk „Singlár Pál“ Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) levelét iš, amelyet a Kontaktus szept. 23-i műsora u- tánlrt. Utólag megállápítot- tuk, hogy abban a műsorban Rimavská Sobotára egyetlen levélírónak, Nika Tibornak küldtünk dalt (talán ő lenne „Singlár Pál“?l). Az egyébként sértő hangú le véltél nem is szándékszunk tovább foglalkozni. Már csak azért sem, mive] levelek tucatjaival bizonyíthatnánk véleményének ellenkezőiét. A legközelebbi viszonthallásig és „viszont olvasá sig“. Mészáros János' « «
