Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-24 / 43. szám
♦ » «I Költők az őszről FEDERICO GARCIA LORCA MENTEK A NÉPEK Mentek a népek, s az ősz nyomukba lépett. Mentek az emberek a zöldbe, sok víg gitárt és kakast is vittek ölbe. A magvak ott bebújtak már a földbe. Álmodott a mély ár, forrás futott csörögve. Lüktess, forró szív, örömre! Mentek az emberek a zöldbe. És jött az ősz utánuk — ml tette, bogy oly sárga? Csillagra], hullámgyűrű, sápadt madarak szárnya. Már xemény Ingmellre horgad az ember álla. Dermedj, viasz szív, halálra! Mentek a népek, s az Ősz nyomukba lépett. Eörsi István fordítása GUILLAUME APOLLINAIRE JEL Érzem mindig jelét az ósz akaratának Hát a gyümölcs való nekem nem a virág Elcsókolt csókjaim szívembe visszafájnak Hallani a levert diófa bánatát Állok tűnt szeretők szép kezek avarában Ú'örök őszidő lelkemnek évszaka Egy hű hitves követ az én végzetes árnyam Még felszáll a galamb leszáll az éjszaka. Vas István fordítása GEORG TRAKL A LÉLEK ALKONYA Sötét vad ballag szembe a csenddel az erdő peremén. Az esti szél a dombon elpihen. Elnémul a rigók panasza, és az ósz szelíd furulyái hallgatnak a nádban. Mákonytól részegen fekete felhőn bolyongsz az éji tón, a csillagos égen. A nővér holdfény-hangját hallod egyre a titokzatos éjben. Lator László fordítása LAMBROSZ PORFIRASZ KORTYOLD BOROD Kortyold borod a parti iocsmazugban, most, hogy az őszi esők visszatértek. Kortyold; előtted a szegény, magukba roskadt, fáradt halászok, tengerészek. Kortyold csak, s érzed: lelkedből elillan a gond, s ha baj szakad rád — azt se bánod, ha újabb kín — koccintasz véle vígan,, s ha a halál jön — őt is megkínálod. Papp Árpád fordítása RAINER MARIA RILKE ŐSZ Egy messzi kert halk permeteget ont: az, égbolt lombjai halálra válnak s tagadó rezdüléssel csak szitálnak. A föld a csillagok közül kiszáll vak éjek során s a rút magányba ront. Mind zuhanunk. Egy kéz hull oda, lásd amoda más: hull minden, minden itten. Mégis van Valaki, aki szelíden tartja kezében e vad zuhanást Képes Géza fordítása .i ... i. Turcsan László rézkarca rra ébred, hogy az apja ott van az előszobában, A és figyel. Mit figyel? 0t figyeli, abogy alszik és álmodik. Ahogy felkel, és az alsónadrágját keresgéli. Hogy nem megy a konyhába enni. Hogy behunyt szpmmel áll a tükör előtt. Egy órát tölt vécén, összevissza lapozgat egy könyvben, de nem olvassa. Idegen lett a fiam, nem mond el nekem semmit. Kinyitom az ajtót, és látom az apámat az előszobában. Miért állsz itt, miért nem mész dolgozni? Télen vettem k! a szabadságomat, és nem nyáron, ahogy különben szoktam. Mi a fenének, ha ebben a sötét és büdös előszobában töltőd el azzal, hogy figyeled minden lépésemet. És találgatod, arait nem látsz. Miért kémkedsz utánam? Az apám bemegy a szobájába, később újra kijön az előszobába és figyel. Néha halom öt a szobájában, de nem beszél velem, és nem tudom, mi a baj. Rettenetes érzés egy apának. Lehet, hogy egyszer csak ír majd nekem egy szép levelet, hogy Drága Apára... Harry, drága fiam, nyisd ki az ajtót! Fogoly a fiam. A feleségem reggelenként elmegy az asszony-lányomhoz, aki most hordja ki a negyedik gyerekét. Az anyja főz és takarít helyette, és gondozza a gyerekeket. Milyen volt a séta, Harry? Amilyen egy séta. A feleségem már szólt neki, hogy nézzen 'munka után. Néhányszor utána is járt, de amikor kapott valami ajánlatot, nem foglalta el az állást. Nem arról van szó, hogy nem akarok dolgozni. Arról van szó, hogy rosszul érzem magam. Miért érzed rosszul magad? Azt érzem, amit érzek. Azt érzem, ami van. Áz egészségeddel van valami, kisfiam? Talán orvoshoz kellene menned? Ne hívj engem klsflúnakl Nem az egészségemmel van baj. Akármi, nem akarok beszélni róla. Az állás nem olyan volt, amilyet akarok. Akkor vállalj egyelőre valami ideiglenes munkát, mondta az anyja. Erre üvölteni kezd. Minden ideiglenes! Miért tegyek még hozzá ahhoz, ami már úgyis ideiglenes? A beleim ideiglenesek. A világ ideiglenes. Nem akarok még a tetejébe ideiglenes munkát is. Az ideiglenesnek az ellenkezőjét akarom, de hol keressem, hol találom? Az apám ideiglenesen a konyhából figyel. Az én ideiglenes fiam. Az anyám azt mondotta, hogy jobban erezném magam, ha dolgoznék. Ezt tagadom. Decemberben lettem 22 éves, főiskolai diplomával, amit a kalapod mellé tűzhetsz. Este nézem a híradót. Nézem a háborút, napról napra. Nagy háború kis képernyőn. Néha előrehajolok, és megérintem a háborút a tenyeremmel. Várom, hogy meghaljon a kezem. Az én halott kezű fiam. Mindennap várom a behívómat, de már nem nagyon zavar. Ügysem megyek. Kanadába megyek majd valahová, bár ezt a gondolatot nehéz elviselni. A viselkedése megijeszti a feleségemet. Ö már örül, ha reggel elmehet a lányomékhoz a három gyereket gondozni. Én itthon maradok, de a fiam nem beszél velem. Fel kéne hívnod Harryt, és beszélned kéne vale, mondogatja a feleségem a lányomnak. Majd felhívom egyszer, de ne felejtsd el, hogy kilenc év korkiilönbség van köztünk. Azt hiszem, ő úgy gondol rám, mint valami második anyára, és egy is elég neki. Annak Idején szerettem őt, de nehéz törődni valakivel, aki nem törődik veled. Magas vérnyomása van. Azt hiszem, fél telefonálni. Két hét szabadságot vettem ki. Bélyegárus vagyok a postahivatalban. Megmondtam a felügyelőnek, hogy nem érzem egészen jól magam, nem is hazudtam. Azt tanácsolta, menjek betegállományba, de azt mondtam, annyira azért nem vagyok beteg. Moe Berk barátomnak bevallottam, hogy azért maradok otthon, mert Harry nyugtalanít. Értem, amit mondasz, Leo. Nekem !s elég bajom van a kölykeimmel. Akinek két lányt kell felnevelnie, annak kijutott a családból. De végül is, élnünk kell. Eljössz péntek este pókerezni? Ne foszd meg magad egy jó kikapcsolódási lehetőségtől. Majd meglátom, hogy érzem magam addig, meg hogy jön ki a lépés. Nem ígérhetem biztosra. Próbálj meg eljönni. Ezek a dolgok majd elmúlnak. Ha úgy látod, hogy javult a helyzet, gyere el. Mégha nem is látsz sok javulást, akkor Is gyere el, mert a játék feloldja majd benned a feszültséget és idegességet. A te korodban már nem tesz Jót a szívnek, ha ennyit idegeskedsz. Ez a legrosszabb idegesség. Ha magam miatt^ idegeskedem, akkor tudom, hogy miért vagyok ideges. Ügy értem, abban nincs semmi titokzatos. Megmondhatom magamnak, hogy Leo, hülye vagy, hagyd abba az idegeskedést semmiért, miért, pár fityingért? Az egészségemért? Az mindig elég jó volt, habár egyszer föl, egyszer le. Amiatt, hogy BERNARD MALAMUD: Gyilkos a fiam közel járok a hatvanhoz, és már nem leszek fiatalabb? Mindenki elért a hatvanat, aki nem hal meg ötvenkilenc éves koráig. Nem hagyhatod le az időt, ha egyszer a nyomodban van. De ha másvalakiért idegeskedsz, az a legrosszabb. Ez az igazi idegesség, mert nem juthatsz be a másik belsejébe, és nem tudhatod meg, mi van vele, ha nem mondja meg. Nem tudhatod, hol a kapcsoló, amit le kell kattintani. Csak annyit tehetek, hogy még inkább idegesítsem magam. Ezért várok az előszobában. Harry, ne idegesítsd magad a háború miatt. Ne adj nekem tanácsot, hogy miért Idegesítsem magam. Harry, az apád szeret téged. Mikor kisfiú voltál, akkor hazajöttem, minden este odaszaladtál hozzám. Én felkaptalak, és felemeltelek a mennyezetig. Szeretted a kis kezeddel elérni a mennyezetet. Nem akarok erről hallani többet. Pont ez az, amiről nem akarok hallani. Nem akarok hallani arról, hogy mi volt, amikor gyerek voltam. Harry, úgy élünk, egymás mellett, mint az idegenek. Csak annyit szerettem volna mondani, hogy szebb napokra is emlékszem. Emlékszem arra, amikor még nem féltünk kimutatni, hogy szeretjük egymást. Semmit nem válaszol. Hadd süssek egy tojást neked. Nem akarok tojást. Azt akarom a legkevésbé a világon. Akkor mit akarsz? Felvette a kabátját. Leemelte a kalapját a fogasról, és lement a lépcsőn, ki az utcára. Harry hosszú kabátjában és zsugorított bőrkaLapjában ment az Ocean Park Way-n. Tudta, hogy az apja követi, és ettől elöntötte a harag. Nem fordult meg. Gyors léptekkel ment végig a széles fasoron. Ügy tett, mintha nem látná az apját a túlsó oldalon, bár még mindig dühös volt. Az apa is átment, és követte a fiát hazafelé. Mire a házhoz ért, Harrynak — számítása szerint — már a lakásban kellett lennie. A szobájában volt, ajtó becsukva. Már csinálta azt a valamit, amit a szobájában csinálni szokott. Leo elővette a kulcsot, és kinyitotta a levelesládát. Három levél volt benne. Végignézte őket, hátha valamelyiket esetleg a fia küldte neki. Drága Apám, hadd magyarázzam meg magamat. Annak, hogy így viselkedem, az az oka... De Ilyen levél nem volt. Egyik levél a Postai Tisztviselők Egyesületétől jött, ezt a kabátzsebébe tette. Aztán fel ment a fia szobájához, kopogot az ajtón és várt. Vár egy ildeig. A fiú morgására azt mondta, leveled jött a sorozó bizottságtól. Lenyomta a kilincset, belépett a szoHoleőko Viktor illusztrációja bába. Harry behunyt szemmel feküdt az ágyon. Hagyd az asztalon. Miért nem bontod fel? Akarod, hogy felbontsam neked? Ne, nem akarom, hogy felbontsd. Hagyd az asztalon. Tudom, ml van benne. Ml van beune? Az az én dolgom. Az apa otthagyta a levelet az asztalon. A fiának címzett másik levelet a konyhába vitte, becsukta az ajtót, és vizet forralt egy lábasban. Ügy tervezte, hogy gyorsan elolvassa, aztán vtsszaragasztja egy kis csirizzel, óvatosan, hogy semmi ne folyjon ki a papír szélén, aztán visszamegy és vtsz- szateszi a levelesládába. A felesége majd kiveszi a saját kulcsával, ha hazajön a lányától és felhozza Harrynak. Az apa elolvasta a levelet. Rövid levél volt, egy lánytól. A lány azt írta, hogy Harry kölcsönkért tőle két könyvet több mint hat hónappal ezelőtt, és miután ezek a könyvek számára igen fontosak, kért, hogy küldje vissza őket. Lenne szíves ezt megtenni, minél előbb, hogy ne kelljen újra sürgetni. Miközben Leo a lány levelét olvasta, Harry kijött a konyhába, és amikor észrevette a meglepett és szégyenkező kifejezést az apja arcán, kitépte a levelet a kezéből. Harry egyetlen pillantással elolvasta a levelet, aztán széttépte. Utána széttépte a borítékot Is, amelyen rajta volt, hogy saját kezű felbontásra. Ha még egyszer Ilyet teszel, ne csodálkozz, ha megöllek. Be lebetegszem abba, hogy kémkedsz utánam. Harry elment hazulról. Leo bement a szobájába, és körülnézett. Benézett az öl- tözóasztal fiókjaiba, de nem látott semmi szokatlant. Az apa fogta a kalapját, kabátját, és elment hazulról. Egy darabig szaladt és lépésben ment, amíg meg nem pillantotta Harryt az utca másik oldalán. Attól kezdve fél háztömb távolságból követte. Követte Harryt a Coney Island Avenue-lg, és még időben ért oda, hogy lássa, amint felszáll egy trolibuszra a sziget felé. Leónak meg kellett várnia a következő buszt. Az is eszébe jutott, hogy taxiba ül, és követi a buszt, de nem jött arra taxi. A következő busz tizenöt perc múlva jött, és azzal elment végig, ki a szigetre. Február volt, és Coney Island hideg volt és elhagyott. Csak néhány autó állt a Sufr Avenue-n, és kevesen Jártak az utcákon. Havazásra állt az idő, Leo ment a sétányon a -hózáporban, és kereste a fiát. A naptalan, szürke tengerpart üres volt. A vtrslistandok, céllövöldék és zuhanyozók zárva voltak. A puskavasszínű óceán úgy mozgott, mint az olvadt ólom, amely éppen megdermedni készül. Szél fújt a víz felöl, behatolt a ruhája alá, úgyhogy dideregve folytatta útját. A szé] fehérre fodrozta az ólmos hullámok tetejét, és a hullámverés halk robajjal tört meg a partokon. A fiát keresve csaknem Sea Gate-lg eljutott az orkánban, aztán visszafordult. Miközben Brighton felé ment, egy embert vett észre, aki a parton áll, benne a habzó hullámverésben. Leo lement a lépcsőkön és tovább a hullámos homokkal borított parton. Az az ember a parton Harry volt, bokáig állt a vízben. Leo odarohant a fiához. Harry, tévedés volt, bocsáss meg, Sajnálom, hogy kinyitottam a leveledet. Harry nem fordult meg. Ott maradt a vízben, nézte az élmos hullámokat. Harry, én úgy félek. Mondd meg, mi baj van. Fiam, könyörülj rajtam. Ez nem az én világom, gondolta Harry. Tele vagyok tőle rémülettel. Nem szólt egy szót sem. Egy szélroham lekapta az apja fejéről a kalapot, és elröpítette messze a part fölött. Eleinte úgy látszott, hogy a hullámok közé esik, de aztán a szél a sétány felé fújta, és végiggurította a földön, mint egy kereket. Leo szaladt a kalapja után. Szaladt, az egyik irányban, aztán a másikban, aztán a víz felé. A szél végül a lábához fújta a kalapot, ás 6 elkapta. Belehúzta a fagyos kalapot a fejébe, szorosan, hogy még a fülét is lenyomta vele. Most már sírt. Zihálva törölgette a szemét az összefagyott ujjaival, így ment vissza a fiához a vízpartra. Ez egy magányos ember. Ilyen típus, gondolta Leó. Mindig ts magányos lesz. A fiam magányos ember lett. Harry, mit mondhatok én még neked? Csak annyit mondhatok, ki mondja azt, hogy az élet könnyű? Mióta? Nekem sem volt könnyű, és nem könnyű neked sem. Ilyen az élet. Mi mást mondhatnék? De ha valaki nem akar élni, mit tehet, ha meghal? Ha nem akar élni, talán meg is érdemli, hogy meghaljon. Gyere haza, Harry, mondta. Hideg van itt. Meg fogsz fázni, vízben van a lábad. Harry mozdulatlanul állt, és egy idő múlva az apja ott hagyta. Amint ment el, a szél lekapta a kalapot a fejéről, és végiggurította a homokon. Az apám áll az előszobában. Rajtakaptam, hogy a levelemet olvassa. Távolról követ az utcán. A vízparton találkoztunk. Fut a kalapja után. A fiam bokáig áll az óceánban.
