Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-24 / 43. szám

Amikor Arnold Last kinyitot­ta az aitót, két szigorú arcú férfival találta szemben magát. — A rendőrségtől vagyunk — mutatkoztak be a hívatlan lá­togatók. — Heron és Walker. — Mit kívánnak? — kérdez­te nyugodtan Last. — Szeretnénk beszélgetni ön­nel. Itt vannak az igazolványa­ink. Last csak egy pillantást ve­tett az iratokra, aztán bólin­tott, és betessékelte őket a házba. Tizennégy éves gyermek- bénulásos kislánya a padlón ölt, és egy vastag lexikonban lapozott. — Janette, men] a szobádba — szólt neki gyöngéden Last. — Igen, papa — mosolyodott el a kislány, és nagy kínnal fölemelkedett. — Csak ne fe­ledd el, hogy holnap vissza kell adnom a lexikont Jennynek. — Ne aggód], ígérte, estére együtt átnézzük. Heron és Walter részvéttel nézték az elsántikáló lányt. — Most elmondhatják, hogy mit akarnak. — Last úr — kezdte Heron —, ön esküdt Lawrence Me­dows bűnperében. Last bólintott. — Medows ellen eljárás In­dult szerencsejátékokhoz szük­séges felszeretések csempészé­se miatt. Véleménye szerint van-e esélye arra, hogy szára­zon megússza? — Erről senkinek sem sza­bad nyilatkoznom — mondta Last. — Igen, megértem. Kérem, mondja meg őszintén, megkísé­relte-e valaki rávenni arra, hogy ártatlannak nyilvánítsa Medowst? — De kérem — hőkölt visz- sza sértődötten Last. — Tudomásunk van róla, hogy önt egy órával ezelőtt felkereste egy férfi. — Igen... — Ez a férfi már kétszer járt önnél. Ö az? — dugott He­ron az orra alá egy gyűrött fényképet. — Igen, Naler. 8 új ifjúság — BT JLZ' A feleségem és kislányom be- akkor mondhatunk ki olyan í- tegsége alaposan kimerítette téletet, amilyent szeretnénk, pénztartalékaimat'. Szerény la- x kásban élek, gyalog ]árok a Eljött az ítélethirdetés nap­munkahelyemre, hogy így Is ]a. Az esküdtek egyenként megtakarítsak valamit, a kis- mondták el véleményüket. Last lányom pedig kölcsönkéri a volt az utolsó. Amikor ünne- tankönyveket, mert nem futja pélyesen kijelentette, hogy Me­rőjük. dows bűnös, mindenki meg­— És ha nagyobb összeget könnyebbülten felsóhajtott, ajánlanának fel önnek, hogy x nyilvánítsa ártatlannak Me- Azon az estén Last színház­dowst, megtenné? ba vitte a lányát. A.szünetben — Nem — mondta Last és az előcsarnokba ment, hogy cu­v lehajtotta a fejét. korkát vegyen neki. Ott egy — Mit mondott, hogy hív- gyeimét azokra a veszélyekre, — Ha nagyon nagy összeg elegáns férfi lépett hozzá, ják? amelyek Medows bandájának a lenne? — Elengedték? — mosolyo­— Stan Naler, újságíró. részéről fenyegetik. Neabot — Akkor sem. dott el Last. Heron és Walker összenéz- fogházban van, de semmi bizo- — Hiszek önnek — mosolyo- — Természetesen. Semmit tek. nyítékunk nincs ellene. Azt dott el az ügyész. sem tudtak rám bizonyítani — — Megmondhatja, hogy mi- mondja, egyetlen szóval sem i- — Most kérdezhetnék én va- nevetett vissza Sámuel Neabot. ért kereste fe! ez a férfi? gyekezett önt meggyőzni Me- lamit? — emelte fel a fejét — És miért tette ezt? HI­— Megkért rá, hogy adjak dows ártatlanságáról? Last. szén végeredményben Medows neki interjút az esetről az fté- — Nemi — Miért olyan fontos mind- a maguk embere volt. lethirdetés után. _ Fenyegette önt? ez? Ha Medows ártatlanságára — Az volt, ez tény. De az­— És azt meg tudná mon- _ Ellenkezőiéig! Nagyon ba- szavaznék is, egy szavazat mii tán figyelmetlenné vált, hibát dani, hogy hol találhatnál}* rátságos volt, még csokoládét sem jelent a többség ellenében, hibára halmozott. És ez sok meg ezt a Nalert. Közölte a cí- jS hozott a kislányomnak. Rajtam kívül még tizenegy em- pénzünkbe került. A rendőrség — Igen, Igen... Neabot köz- bér van az esküdtek között. figyelmét is felhívta ránk, ezt ismerten udvarias ember. Csak — Megmagyarázom. Medows pedig a legkevésbé sem őbaj- azt szeretném tudni, miért ép- felett ez alkalommal csak tottux. Most azonban minden pen önt választotta ki az es- csempészés miatt ítélkezünk, de rendben van, örökre megszaba- küdtek közül. van néhány régebbi, bebizonyí- dúltunk tőle, mégpedig olcsón. — Lehet, hogy azért, mert tatlan büntette is, ezért nem Ha ugyanis nem ítélik el, ne- könnyen megvesztegethetőnek szeretnénk, ha szabadlábra ke- künk kellett volna eltennünk rülne. Az a célunk, hogy soha láb alól, és ez kockázattal járt mét vagy a telefonszámát? — Nem... — És azt, hogy melyik lap­nál dolgozik? — Nem. — Last — csóválta a fejét Walker —, ez az ember nem újságíró, és nem is Maternek játszom, hívják. Igazi neve Samuel Nea- _ Hogy érti ezt? — ráncol- ne kerüljön ki a fogházból. És volna. Na, ahogy megbeszél­bot, és ugyanahhoz a bandához ta összs a homlokát az ügyész, ehhez szükség van arra, hogy tűk — fejezte be Neabot, és tartozik, amelyikhez Medows. _ Hát pénz tekintetében az esküdtek egyöntetűen bű- egy vastag borítékot nyújtott Last tágra nyílt szemmel né- nem állok éppen a legjobban nösségére szavazzanak. Csak át Laistnak. zett a rendőrökre, és megnyal­ta száraz ajkát. — Holnap szombat van, a bíróság szünnapja. Ráérne el­A biztosítás A napokban összefutottam Banaszek­Turcsan László Illusztrációja jönni az ügyészhez, egy kisba- MÁRIUSZ KWIATKOWSKI: réti beszélgetésre? Megmutatjuk önnek Medows periratait, és elbeszélgetünk. Tíz órára meg­felelne?. — Ott leszek. És mit tegyek, ha ez a férfi ismét fölkeres? — Nem fogja önt többé há­borgatni. Letartóztattuk, mi­helyt kilépett az ön kapuján. Másnap délelőtt tíz órakor , , , . - ... ,__ L ast az ügyész irodájában volt. a^! 19Y sz°lt hozzam. — ön özvegy? — kérdezte _ ö, de rég nem láttuk egymást. 3-Z Qsvész — Igen, A feleségem két év- Száz éve! kiáltottam fel. Mi vei ezelőtt halt meg. Egyedül újság ? el-^zereSľTeihívni a fi- Banaszek csak legyintett a kezével, ami valamiféle beletörődésfélét jelen­tett. — A sors igazságtalan — mondta. — Az egyikhez ajtón, ablakon tülekedik a szerencse, másokról meg teljesen megfeledkezik. — Mi az? Mi történt? — Hát hallgasson csak ide: baleset- biztosítást kötöttem magamnak, a fele­ségemnek és a gyermekemnek. Azóta három év elmúlt — és semmi. Nem­egyszer mondogatom az asszonynak: „Hallod-e, ne üldögéljünk itthon így, ilyen haszontalanul. Mozogjunk egyet, menjünk le sétálni. Hátha megbotlunk végre valahol, vagy aláesünk valami alá, vagy a fejünkre szakad valami.“ De az égvilágon semmi se történik. Szinte csak azért se! Nem fog rajtunk sem­mi! — De hiszen ennek csak örülhetnek. — Örülni? — nézett rám kedvetle­nül. — Hát mondok magának valamit. Nézze ezeket a Kovalskyékat. Ezeknek aztán van minek örülniük. Kovalsky balesetbiztosítást kötött az egész csa­ládja számára. Biztosította magát, a fe­leségét, a fiát és a nagymamát. Alig­hogy a biztosítást megkötötte, leesett a lépcsőkön, és hozzá olyan szerencsé­sen, hogy agyrázkódást szenvedett. És ráadásul az egyik fülére még meg is süketült. Hallott már ilyet? Kifestették a lakásukat és új bútort vásároltak. Jó- 'ormán még meg se melegedtek az újon­nan bútorozott lakásban, amikor a fiuk sízés közben eltörte a lábát. És méghoz­zá hogyan! Három helyen. Uram, az egész család felöltözködött belőle, és a televíziót is kicserélték. De a fiú még össze se szedte magát, amikor a nagy­mama püff — elesett és eltörte a ke­iét. Ezért a kézért töltötték a nyarat Jugoszláviában, a tengerparton. Nos, mit szól hozzá?... De nem fejezte be. Az első emeleti balkon ugyanis nagy robajjal ránk sza­kadt. Banaszek, mielőtt még eszméle­tét vesztette volna, ezt suttogta felém: — No, végre rám is rám mosolygott a szerencse!-tó- fordítása • „Heia — D. 91“: „Na­gyon szeretnék szép és szín­vonalas verseket írni. Tu­dom, hogy csak tanulással sikerül, ezért is igyekszem tudásomat továbbfejleszte­ni...“ — írja levelében. Nos, verseit elolvasva úgy lát­juk, hogy még többet kell tanulnia. Szárazak, nyelvileg eléggé nyersek, nehézkesek. Ne feledje — a költészet képes beszéd! Ügy kell val­lania a „világról“, ahogy előtte még senki se tette. Sok verseiben az llloglzmus is. Egy példa talán: / meg­hasadt szívedből / alvadt vér / csepeg / stb. Nehezen képzelhető el, hogy az al­vadt vér csepegjen! Tanul­jon! • „Virág“: Sajnos, újabb írásaival sem tudunk mit kezdeni. Elnagyolt, elsietett, elkapkodott írások, s ebből eredően a gondolati, logikai felépítésük is hibás. Ta­nácsként Gorkij sorait idéz­zük: „Az elbeszéléstől meg­követeljük a cselekmény helyének pontos ábrázolá­sát, a szereplők életszerű­ségét, a nyelvezet pontossá­gát és színességét; az elbe­szélést úgy kell megírni, hogy az olvasó lássa mind­azt, amit a szerző elbeszél.“ ® „Fekete“: írását öröm­mel olvastuk és kíváncsiak lennénk többre is. Kérjük, hogy küldjön belőlük! írá­sának különben van lendü­lete és hanj^ilata. Jől sű­rít, jól komponál. Erősen biztatjuk! (Talán az írás kö­vethetőségére, logikai felé­pítésére vigyázzon jobban!) • R. T.: Verseiben tehet­séget látunk a Búcsú című líraisága, zenéje, s a cím nélküli gondolatgazdagsága megkapott bennünket. Kér­jük, küldjön többet, s mel­lékeljen rövid életrajzot és fényképet is hozzájuk, hogy mielőbb bemutathassuk la­punkban! • „Kakukk“: Jeligéje ta­láló. Verseivel kapcsolatban Kosztolányit Idéznénk: „Annyiban vagyok, ameny- nyiben különbözöm: — ez minden költő jelszava ...“ Jó lenne, ha az öné is ez lenne, mert így nem sok ér­telme van a versírásnak... Hogy a szerelem ne szürküljön el Néhány fiatalasszony arról panaszkodik az orvosainak, hogy az első gyermek meg­születése úta nem érez akkora örömet a szerelemben, mint azelőtt. Egyeseket a fér­jük azzal vádol, hogy elhidegültek, közö­nyössé váltak. Az igazság azonban más. Nem kivételes, hogy a fiatalasszony a szü­lés után az intim kapcsolatok során fáj­dalmakat érez, s az sem ritka, hogy ideig­lenesen nem igényli a szerelmi életet. A legtöbb férfi nem érti ezt a változást, és igy a veszekedések mindennaposakká vál­nak, sőt nemegyszer válással végződnek. .Máskor viszont az élettárs valóban meg­változik, esetleg felfedi valódi arcát. Töb­bé nem gyöngéd és megértő, mint azelőtt. Az asszony a lánykori tapasztalata alapján azt hitte, hogy a férje megértő és gyön­géd s most döbbenten tapasztalja, hogy durva és elenszenves. Ilyenkor az asz- szony zárkózottá válik, lehetetlen megköze­líteni, és ha a férj erőszakkal igyekszik érvényt szerezni „jogának“, a viszony tel­jesen ellenségessé változik. Az erőszakot ugyanis egyetlen nő sem képes elviselni. Szinte döbbenetes hogy egyes férfiak mi­lyen keveset tudnak a női lélekről. A nő azt akarja, hogy gyöngéden hódítsák meg. Ha valakit visszautasít, annak semmikép­pen sem szabad erőszakhoz folyamodnia. A mai nő tudtára ébredt egyenrangúságának és nem akar senki játékszere, közönséges élvezetcikke lenni. Így aztán könnyen elő­fordulhat, hogy a férjet a saját felesége is visszautasítja, ha nem kellő időben, han­gulati légkörben közelít a feleségéhez. Ha a férjek ismernék a nők szervezeté­nek működését, bizonyos, hogy óvatosab­ban és gyöngédebben közelednének a fe­leségükhöz, jobban kimutatnák szerelmü­ket, gyöngédségüket, hiszen csakis így ér­hetik el szerelmi életük örömeinek a csú­csát. Létezik még egy fontos körülmény, amely befolyásolja a fiatal házasok szerelmi éle­tét. Köztudott, hogy minden ember más és más körülmények között nevelkedik és így eltérő az elképzelésük a szerelemről, a csa­ládi életről. Ebből kifolyólag előfordul, hogy fiatal házasok elképzelései nem e- gyeznek a valósággal, a férj számára a fe­leség, a feleség számára a férj érthetetle­nül viselkedik, és a házasságon belül titok­zatossá válik. Az okos házastársak azon­ban csakhamar megértik, hogy idő kell, a- míg összeszoknak, egymáshoz igazodnak. A falusi asszony például szégyenlősebb, mint a városi, és ha a férj ezt nem veszi tudo­másul, akkor egymagában ez is zavart o- k ózhat. A szerelem egyéni fantáziánk szülemé­nye. A legcsúnyáhb nőt is bálványozhatja az a férfi, akinek tetszik. A legényemberek gyakran találnak ki színes történeteket ka­landjaikról, olyan győzelmekkel dicseked­nek és büszkélkednek, amelyeket sohase értek el, de valódi szerelmi fantáziájuk mégiscsak aznkra a tényekre korlátozódik, amelyeket egy-egy növel átéltek. Ezzel szemben a szerelmes asszony a férjével szerzett tapasztalatok alapján virágoztatja ki szerelmi fantáziáját. Nem híve a partne­rek gyakori váltogatásának, ezért azt vár­ja, hogy a férje egymaga nyújtson számá­ra változatosságot, egymaga mozgassa meg és virágoztassa ki a fantáziáját. Ki van te­hát szolgáltatva a férjének, férje megértő közeledésének és éppen ezért csak az o- lyan férj érhet el tökéletes sikert, aki is­meri felesége gyöngéit. Például némelyik nők szeretik a virágot, mások az apró ajándékokat, azt, hogy a férj egyetlen szol­gálati útról sem tér haza ajándék nélkül. De ami a fő, egyetlen férjnek sem szabad­na kényelmesen újságot olvasnia, televiziút néznie, miközben a feleségük a házimun­ka nehezét, a mosást és a takarítást végzi. Egy intelligens nő arról panaszkodott az orvosnak, hogy a férje rendkívül kényel­mes. Ha közeledik hozzá, minduntalan az­zal utasítja vissza, hogy: „Várjál, most pi­henni akarok!“ Az ilyen helyzeteket a nők sokkal Intenzivebben élik át, mint a fér­fiak. Lassan elhidegülnek, gyakori fejfájás­ra panaszkodnak, ás elvesztik az életked­vüket. Fokozatosan ellenséges álláspont a- lakul ki bennük a házassággal szemben, ás az sem csoda, ha a házasélet intim vonat­kozásaitól idegenkednek. Ezt az állapotot egyetlen szávai diszharmonikusnak mond­hatjuk. Mindkét házastársnak törekednie kell, hogy ettél a hibájától, ami elválaszt­ja a másiktól, minél előbb megszabaduljon. Talán hangsúlyoznunk se kell, hogy a fele­ség megfelelő aktivitása feltétlenül szük­séges a diszharmonikus állapot megszűné­séhez. , Más asszony viszont arra panaszkodott, hogy a férje nem udvarol neki, szerelmes­kedés közben se szél egyetlen kedves szót. Véleményünk szerint sokszor egyetlen ked­ves szó csodát művel. A férjeknek nem szabad csupán önmagukra gondolniuk. Tud- niok kell, hogy minden szerelmes szóval növekszik a szerelem, és édesebbé válik az együttlét. Ez ősi igazsági Az a férfi, aki önzőén csakis önmagára gondol és megfeledkezik a felesége igé­nyeiről, csakhamar elveszíti élettársát. A szürkeség és megszokottság a szerelem el­lensége, ezért igyekezzünk fantáziát vin­ni az élettársunkhoz fűződő viszonyunkba. Hiszen a fantázia és az illúzió fontos te­rne a szerelemnek. A házastársaknak minduntalan ismétel­niük kéne: „Még sok-sok ezer nappal és éjszaka áll előttünk, hogy megismerhessük magunkat egymás tükrében.“ Ha így len­ne, soha se hallanánk egyetlen nő, egyet­len férfi szájából a keserű panaszt. „Nem tudjuk megtalálni az egymáshoz vezető he­lyes utat, idegenek vagyunk egymás szá­mára, pedig egy fedél alatt élünk.“ Ki a hibás? A férj vagy a feleség? A szerelem tüzet férjnek és feleségnek egyöntetűen, szüntelenül és fáradhatatlanul kell táplálnia. Csakis így marad fenn lobo- gása!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents