Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-04 / 27. szám

város jellege csak kevés ideig marad A titokban a látogató előtt. A tiszta leve­gőhöz szokott ember itt nem győzi sze­méből a port törötgetni, és nyaka csak­hamar belefájdul a csillék bámulásába. Ostrava. Már felszabadulásunk előtt is Csehszlovákia nehézipari központja volt. Azóta ez a szerepe csak nőtt. A felszínen üj gyárak, kohók, épültek, a föld meg egyre üresedett. Barna és fekete szén, kitűnő és jó minőségű, összesen harmincnégy faj­ta, számomra árnyalati különbségekkel, itt mind megtalálható. Széntermelésünk zöme itt bonyoló­dik le, és hogy gazdaságunk számára mennyire fontos ez a nyersanyag, azzal mindenki tisztában van. Felfedezés, kezdet Nyolcvanhárom évvel ezelőtt — 1889-ig — az Ostrava környéki föld belsejét még olyannak vél­ték, mint másutt. Ez az év azonban döntő je­lentőségű az Ostrava-Karviná bányavidék számá­ra. Vladimír Vondráöek mérnök, az olomouci püspöktől ez évben vásárolta meg a jogot a vi­dék kutatására. Az első „gödröt“ — mert csak annak nevezhetjük — édesapja után Ignátnak nevezte el, és akkor a bányászok egyéves mun­kájának eredményeként 111 ezer tonna szén ke­rült felszínre. Az első világháború után új bá­nyák, a Bédfich és az Odra építéséhez kezdtek a tulajdonosok. Az állandó vízöhilés miatt a Bédfich megnyitására azonban sosem került sor. 1945 után az Ignát és az Odra irányítását, úgy, mint a többi bányáét, az állam vette át. A két bányát azóta Ján Sverma néven ismerjük. Szegény -r gépesítették... jobb oldalt az igazgatóság új épülete, bal oldalt a felvonótornyok, hatalmas szénrakások, vago­nok, a magasban üres és színültig rakott csillék, a bejárat előtti parkolóhelyen vagy kétszáz au­tó... A Jan Šverma-bánya főmérnöke, Bohumil Han- zík beszél a bánya jelenéről. — Tizennégy éve dolgozom Ostraván. A „Sver­ma“ a legpechesebb bányák egyike. Megtalálható itt a bányarémek nagy része. A ferdén és mere­deken fekvő telérek, detrituszok (kavics és víz keveréke) sokszor nyomás alatt, szén- és gáz­ömlések, vízbetörések stb. Amikor idejöttem, sz Idősebbek csak legyintettek a mechanizálás sző hallatán. Az ilyen bánya örüljön, hogy létezik, mondták, nem hogy még ide gépeket hozzanak... A műit hónapban kitermelt szénmennyiség 84,5 százalékát gépek bányászták és hozták a felszín­re. Gépeink a legmeredekebben fekvő szénréte­gektől egész a 20 fokos szögben fekvőig használ­hatók. Négy évvel ezelőtt a VKR típusú szovjet szénfejtő kombájnnal 80 tonna volt a napi fejtés. Ma 300, és ezt senki sem tartja különlegesnek. Szocialista munkaverseny A bánya munkásainak és alkalmazottainak 91,5 százaléka bekapcsolódott a szocialista munkaver­senybe. Nagy Ferdinánd csoportja egyike azok­nak, amelyeknek tavaly bányásznapkor „A CSKP 50. évfordulójának kollektívája“ címet adomá­nyozták. — Mi a története bányászéletének? — Tizenkét évvel ezelőtt jöttem Saláról. Dac­ból, nem értettem egyet a szüleimmel. Megnősül­tem, három családom van. Tavaly házépítésbe kezdtünk, a csoportom öt vájárjával. Nem volt rá szükség, mert mindnyájunknak szép lakása van, de nem sajnáljuk, hogy belekezdtünk, kedv­telés, szórakozás. — Nem bánta meg, hogy otthagyta Szlovákiát? — Hozzánőttem a bányához. A legideálisabb az lenne, ha Salán lenne a bánya. De szeretem Ostravát Is. Itt mindenki melős, egyszerű, dolgos kezű, nincs kivétel. Mert aki nem az, annak men­nie kell. — Tehát sikerült az élete. — Azt hiszem, igen. A feleségem is dolgozik, morva asszony, keveset magyarul is tanult. Van autónk, és minden évben nyaralni megyünk. Vol­tunk már a Tátrában, az idén a Balatonhoz ké­szülünk. Pénzünkből futja minden szükségesre. — Van a csoportjában magyar nemzetiségű bá­nyász? — Nincs, de vannak Itt többen Dél-Szlováklá- ből. A városban kevesen telepednek le. — És a csoportja? Hogyan értek el Ilyen szép eredményt a szocialista munkaversenyben? — Mi ezt merkur-mozgalomnak nevezzük. Az a lényege, hogy az ember győzze le saját ma­gát. Ez évi legjobb teljesítményünket háromszor Is túlszárnyaltuk. És látja, mégsem mi vagyunk a legjobb „švermások“. Pedig nekünk még az Igazgató is szurkol. — Számít a presztízs? — De mennyire! Ez a tízóraitéma, és alkalom az esti sörözésre. Presztízs, meg aztán vastagabb a boríték is. — A csoport fluktuációja? — Évente hat-hét új ember jön, huszonnégy állandó. — Munkabiztonság? — Már két és fél éve nem volt nagyobb se­besülésünk. Utánpótlás A Jan Šverma-bányának nincs saját lnaskép- zője, a fiatalok a szomszédos Győzelmes Feb­ruár-bánya Iskolájában tanulják a bányászmester­séget. Gyakorlati oktatást a „švermásoktôl“ kap­nak. Sokan azt hiszik, a bányának csak vájárok­ra van szüksége, tehát csak ezt a szakmát tanít­ják a bánya inasiskolájában. Nem í^y van. Gép­lakatosoktól kezdve autószerelőkön, ácsokon, vil­lanyszerelőkön keresztül a legkülönfélébb szak­mára oktatják itt a fiúkat. — Milyen az érdeklődés? — kérdem Bohumil Hanzik mérnöktől. — Az Iskola iránt kielégítő. A baj a végzősök­kel van. Pár hőnap letelte után sokan itthagyn3k bennünket... Racionalizálás Megtudtam, hogy a hőnap végéig elkészül a bánya 1975-ig szőlő gazdasági terve. Ezzel egy- ídőben kidolgozzák az üzem komplex szocialista racionalizálásának tervét is. A tervekhez a mun­kások is hozzászólhatnak. Az ésszerűsítéssel szorosan összefügg az újító- mozgalom. Tavaly 230 újítási javaslatot nyújtottak be a bányászok. Ez a háromjegyű szám akkor válik Igazán naggyá, amikor kifejezi azt a pénz­összeget, amelyet a bánya az újítási javaslatok el­fogadásával megtakarított: 3 086 000 korona. kitűnően működik az Ifjúsági Reflektor is. Leg­utóbb Is kisegítettük a bányát, amikor már-már azt hitték, leáll a termelés — üres csillék hiá­nyában. Elég volt jől körülnézni. Az eredmény: 12 csille egy óra alatt. Félreállítva, a legkülönfé­lébb rakománnyal tele. Már hőnapok őta veszte­geltek rejtékhelyükön. Nemcsak „borítékok“ Mit ad munkásának a bánya? Kötelező a rendszeres orvosi ellenőrzés, tehát szigorúan felügyelnek a munkások egészségére. A szakszervezet mindenekelőtt a bányászok sza­bad idejének, pihenésének gondjait vállalta ma­gára. Egész éven át működik a bánya üdülőköz­pontja, az Ostravioa. A Balaton-partl táborban évente hatszázan üdülhetnek, kétheti teljes ellá­tás mindössze 650 koronába kerül. Évente 60 fürdőbeutalőt osztanak szét a bányászok között. Lakások? Vannak. A családok fél éven belül lakáshoz jutnak, a nőtlenek azonnal, a bánya munkásszállójában. Természetesen van üzemi ét­kezde, ahol az adagokat nagy emberekre mére­tezik. Még a tányérok is nagyobbak a szokottnál. —O— Nem szólhattam mindenről. Tény, hogy a bá­nyászok nehéz munkakörülmények között dolgoz­nak, de mai életük összehasonlíthatatlan a tizen­öt-húsz év előttivel. Rájuk és munkájukra mindig feltekintett az ország. Számukra a mélység, a nagy „gödör“ nem félelmet, megélhetést, munka­helyet jelent. Zácsek Erzsébet K \ ERŐSEBB LESZ A ROZSDA? Dél-Szlovákia egyik gyárában negy­venkét magyarországi festő dolgozik. Nem rosszallóan kérdezem. Miért? Mert nálunk festőhiány van — hangzott a szakszervezeti mozgalom üzemi bizottsága aleinökének válasza. A téma kezdett Izgatni. Ugyanis tudom, hogy a járás kilencedikesei körében évente nagy az érdeklődés a gyár Inasiskolája iránt, ahol töb­bek között a festőszakmát is oktat­ják. Na mármost, ha kevés a festő, hát majd többet veszünk fel az első osztályba, és rendben. Ezen Igazán ne múljék... — mondaná akárki. Hát ezen nem is múlik. Jelentkező van bőven, el Is végzik az Iskolát, dolgoznak is valameddig a gyárban, de amint jobb helyük akad, felmon­danak. jobb hely. Milyen a rossz, az első munkahely? Hát bizony nem a legideálisabb. Keskeny, szűk rekeszekben kell dol­gozni, meggörnyedve, meglehetősen rossz munkakörülmények között. Nyá­ron nagy a hőség, télen ahideg. Saj­nos ezen nem lehet segíteni. Ezt a műveletet minden hasonló gyárban kézi erővel végzik, ecsettel mázolják fel a festéket, amely a vasat védi a rozsdától. A munkahelven minden festőnek meg kell próbálnia, de bi­zonyos idő letelte után máshová he­lyezik. A legtöbbje azonban nem bír­ja kivárni ezt az időt. Fiatal festőket másutt is keresnek, ugyanannyi vagy magasabb fizetést kínálnak nekik. Jobb munkakörülmé­nyek között dolgozhatnak. A kész mesterek elmennek, marad a gyár festők nélkül, és nem kell titkolóz­nunk: sokszor épp a hiányzó festő­kön múlott a terv teljesítése. Legu­tóbb is úgy segítettek magukon, hogy a gyár adminisztratív és műszaki al­kalmazottai vállalták a mázolómunka elvégzését. Ügy néz ki, hogy a gyár — sőt a gyakorlat szerint nemcsak a szóban forgó gyár — tehetetlen az ügyben. Mert mfg a munkatörvénykönyv egyik kezével segíti őt, a másikkal álljt pa­rancsol. A megoldás talán az lenne, ha törvény szabná meg az időt, ame­lyet egy gyár inasiskolájában végzett mesterember köteles ledolgozni a gyárban, ahol tudásra, mesterségre tanították. Azt hiszem, ez már elég hosszú idő problémája, és nem lehet várni, hogy becsület és lelkiismeret kérdésévé válik. Ezzé! birkóznunk kell. Nem szabad engednünk, hogy a rozsda megegye a vasat...-z­^ gy néz ki, már csak rövid U tíz-tizenöt esztendő van hát­ra ahhoz, hogy a vendég le­szokjék a pincérekkel való veszekedésről, a meddő fel­háborodásokról, tiltakozá­sokról, reklamációkról, mindarról, ami egy pincér szemében a leggyak­rabban nevetségessé teszi az embert. Ogy számítom, tíz-tizenöt év múlva nyugdíjba mennek azok a pincérek, akik még szigorúbb mesterkéz alatt inaskodiak, akik tudják, a vendég, nem azért ül az asztalukhoz, hogy idegeskedjék, nem azért hagyja ott a pénzét borravalóval. Akik tudják, hogy a levest melegen, az italt hidegen kell felszolgálni, akik tudják, a le­veshez kanál jár... satöbbi. Mert ahogy a dolgokat figyelem, és saját példáimon is tapasztalom, arra a következtetésre futok, hogy többnyire a fiatal pincérkorosztállyal van a vendégnek a legtöbb baja. Köz­tük van a legtöbb feledékeny, a leg­több szemtelen és még szemtelenebb... minek folytassam, még megsértek va­lakit. Attól félek, a szakmának ez a kor­osztálya megtanít bennünket hideg levest enni, meleg sört inni, kínai módra inni a levest, zsivány módra marcangolni a rostélyost, lordok módjára adni a borravalót. i Nem, nem a szolgalelkü pincért hiányolom, a kérem alássanozőt.csak fel vagyok háborodva. De sebaj. Na­gyon is reálisak a kilátások, s tizen­öt év múlva mindezt természetesnek veszem. S ha nem, hát nem. Akkor is van megoldás, mert legfeljebb csak bü­fékbe járok majd, amelyeket ma még, uram bocsá', enyhén szólva, kerülök. Nem, nem nagyzásból, csak azon egyszerű oknál fogva, hogy manap­ság az önkiszolgáló büfékben nem­csak oxidálódott, hanem a sző szo­ros értelmében piszkos evőeszközt adnak, gtrbél és görbét — persze alumíniumból, hogy el ne lopja a ked­ves vendég. Az ilyen evőeszközt az is jellemzi, hogy használat után oda­tartják a csap alá, s töröletlenül, vi­zesen rakják a vendég elé. De bízom benne, hogy ez a gyakor­lat megváltozik, s öröm lesz majd büfében kosztolni. Bízom, mert hát mi mást is tehetnék. A reklamációk­ról, úgy látszik, már most kezdek le­szokni. Milyen jó nekeml Kevesebbet idegeskedem, tovább élek, tehát hosz- szább időn keresztül kerülhetem a pincéreket és élvezhetem a büfék nyújtotta dús örömöket.-K' ** *' Vendég a javulás útján új ifjúság HOGYAN TUŠIMICÉRE? A tušimtcei villanyerőmű építése Ifjúsági akció. Bi­zonyára köztetek is akad­nak olyanok, akik szívesen dolgoznának Tušimicén. csak nem tudják, hogy hol kell intézni. Hogyan Tušimicére? Az érdeklődőknek közöl­jük az alábbi rövid felvilá­gosítást. Tušimicére jelentkezhet minden 17 évnél idősebb fiú, valamint 18 évnél idő­sebb lány a munka- vagy lakhelyéhez tartozó SZISZ járási bizottságán. A mun­kaadók kötelesek a Tušimi­cére jelentkező alkalmazot­takat elengedni. Az egy év­re szóló szerződés megkö­tésekor a jelentkezők 1200, a három évre szőlő szerző­dés megkötésekor pedig 5000 korona hűségpénzt kapnak. A havi átlagkere­setek 2-3000 korona között mozognak. Az építőipari szakmunkások ennél is töb­bet keresnek. A távolabbról érkező fiatalok naponta 20 korona pótlékot kapnak. Az érdeklődők az építőipari szakmában szakképesítést is szerezhetnek. HAZÁNK ÉS AZ ÖCEÄNKU TATÄS A KGST tudományos ku­tatóprogramjának megfele­lően rövidesen megindul az óceán és tengerfenék ásvá­nyi kincseinek közös felku­tatása, amelyben hazánk Is részt vesz. Az erről szőlő több oldalú nemzetközi meg­állapodást 1972. február 23- án írták alá Rigában, és Itt székel a program koor­dináló bizottsága, az INTER- MORGEO is. A kutatás első­sorban a Balti- és a Feke­te-tengeren esedékes. KOSICE NÉVJEGYE A VI- lAgCrben Csak a beavatottak tudják, hogy szerény módon hazánk is hozzájárul az űrkutatás­hoz. A többi között például a Szlovák Tudományos Aka­démia košicet Kísérleti Fi­zikai Intézete. Az Intézet munkatársai szerkesztették a kozmikus sugárzás méré­sére használt műszert, a- mely a szovjet űrlaborató­riumokban nagyon jól be­vált. SMRDÁKY A monda szerint a Snr- dáky (Büdö9kő) -forrás gyógyhatását egy öreg pász­tor fedezte fel. Amíg a nyá­ját őrizte, köszvényes lábút a forrás vizében áztatta, és csodák csodájára elmúlott a köszvénye. A csodának ha­mar híre terjedt, és a kör­nyékbeliek emberemlékezet óta a büdösvízzel gyógyít- gatták nyavalyáikat. Vieto- ris József nitrat földbirto­kos 1832-ben kastélyt építte­tett a községben, és ezzel megvetette a gyógyfürdő a- lapját. A forrás elemzése alapján egy liter víz 408,5 milligramm ként tartalmaz. Különösen alkalmas a reu­ma és a különféle bőrbe­tegségek gyógyítására. Saj­nos a múltban a fürdő fej­lesztését eléggé elhanya­golták. Mindössze 150 fek­hely áll a vendégek rendel­kezésére. 1975-lg mintegy 800 fekhelyre bővítik a Smrdáky-fürdő befogadóké­pességét, és ez helyénvaló Is, mert fekvése is rendkí­vül kedvező Alig néhány kilométerre esik a Bratis­lava-Brno műúttől.

Next

/
Thumbnails
Contents