Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-17 / 42. szám

yz’reel.Zetvonf. ___ V tSJZATŠXES A rfftMUAsm Mélyet sóhajtott, majd megszólalt: „Oszkár, a férjem — három hónap után még mindig azt hiszem —, egy­szer csak felbukkan ismét valahogyl“ „Én nem foglalkoznék ilyen gon­dolatokkal, Alma néni“, mondotta Ml­les, az unokaöccse. „Jobb, ha a meg- változhatatlant, szegény Oszkár bácsi halálát tudomásul veszed.“ Az egyik nap megtalálták a nagy­bácsi felborult vitorlását, üresen; el­tűnt a horgászfelszerelése is. „Szerencsére — folytatta Miles, az unokaöccse —, Jómódű vagy, megfe­lelő életre rendezkedhetsz be...“ „Nem így van ez, Miles. Az idő be­gyógyíthatja a kis sebeket, de az felet Oszkár nélkül — számomra — elkép­zelhetetlen. Talán feladom a lakáso­mat... A szobákban még bennük van az ő lehelete — ruhái a szekrények­ben, az íróasztala, a tisztálkodósze­rei". „Alma néni' — miért nem akarsz még pár napig velünk maradni? Eza­latt mi egy vállalattal újonnan kíta- pétáztatjuk a lakást, és Oszkár bá­csi dolgait elvitetJUk...“ „Nem, nem, Miles — te és Márta, a feleséged három hónapon át gon­domat viseltétek a házadban! Most viszont már értesítettem Violát, a szol­gálólányomat, hogy holnapra Jelent­keznie kell. Különben is péntekre be­széltem meg a találkozást dr. Steln- nel, a háziorvosommal. Telefonált, hogy feltétlenül beszélni akar velem. Aggasztja, hogy ismét veszélyes szív­roham érhet — mint Oszkár hirtelen eltűnése után. Hajszálon múlott az életem...“ „Alma néni — Jól tudod, mi min­dig szívesen látunk, nálunk mindig otthon vagy. Gyermekkoromban már nagyon szerettem Oszkár bácsit. És te — boldoggá tetted ót!“ Alma kezét hirtelen ökölbe rántot­ta és keblébe szorította. „Valami baj> van?“, kérdezte Mi­les. „Hozzam a szívpirulákat?“ „Az... Jó lesz. Miles, kérlek, nyisd ki a kézitáskámat!“ Megtalálta a pirulákat és néhányat a tenyerébe szórt. Alma néni elvett egyet és lenyelte. Pohár vizet ivott rá. heeresztett szemhéjjal üldögélt egy keveset, majd fellélegzett: „Kissé már Jobban vagyok...“ „Biztos vagy benne, hogy veszély­telenül hazatérhetsz?“, kérdezte Mi­les. „Köszönöm, Miles, igazán előzé­keny vagy, nagyon kellemes volt ná­latok...“ Miles korállszínű importált homok­kal beszórt privát strandjának a te­raszán ültek. Alma néni ütrakész öl­tözetben, Miles szokásos vasárnapi ruhájában, sporting, fehér nadrág, vi­torlázásnál használatos vastag gumi­talpú cipő. Valahol a házban megszólalt a te­lefon. Alma kiegyenesedett és magá­ban azt gondolta, mint már oly sok­szor: Oszkárl — Megtalálták! A csen­getés megszakadt, és Mlles felesége, Márta megjelent a teraszon a tele­fonnál és ezt mondta: „Semmi izga­lom! Alma néni, csak az ügyvéded.“ „Maga az, Burton?“, kérdezte Al­ma néni. „Hogy van?“, érdeklődött az ügy­véd. „Nagyon ]61l Miles és Márta nagyon figyelmesek, rendkívül jók voltak hoz­zám.“ „Hallom, vissza akar térni a laká­sába reggel...“ „Még ma... A vonatom néhány perc múlva indul!“ „Rendben. Nem akarom túlságosan terhelni, de...“ „Tudom, Burton, igazán bánt, hogy az utóbbi három hónapban, Oszkár eltűnése óta nem volt időm az ön számára...“ „Nem szükséges elfáradni ^az iro­dámba — természetesen az iratokkal együtt a lakásán felkeresem.“ Ekkor Miles a karóráját mutatta, és „Alma néni, most már mennünk keli az állomásra!“ sziszegte. Alma néni még beszélt a telefon­ba: „Köszönöm ajánlatát. Burton. A csütörtök megfelel önnek?“ „Rendben van. Csütörtök reggel felhívom...“ Miles kiszállította Almát az állo­másra és ott ezt mondta: „Tudod, Al­ma néni, szívesen vittelek volna a kocsimon hazáig Is. Igazán nem nagy út Innen Larchmonttől a Manhattan közepéig.“ „Nem, Miles — számomra mindig kedélyes volt az utazás vasúton, és a vasárnap esti gépkocsiforgalom a Westhester úton viszont — idegesít. New Yorkban már q taxisofőr törő­dik a csomagommal. Dr. Steint rög­tön értesítem megérkezésemről“. Al­ma mosolygott és megcsókolta Milest búcsúzóul... —0— A nagy központi állomásra érke­zett. Almának Itt nem okozott nehéz­séget, hogy taxisofőrt találjon, aki gondoskodik csomagjáról. Abban a pillanatban, amikor oda­haza Alma az ajtót kinyitotta, az a különös érzés fogta el, hogy nincs egyedül a lakásban. A szalon egyik ablaka tárva volt... Talán nyitva hagy­ta volna? A szobák egészen frissek, szellősek és valahogy Illatosak Is. Ez az Illat idegesítette Almát. Hirtelen rádöbbent az okára ts. Kétségtelen, ez Oszkár borotválkozóvizének illata. Hogyan Is lehetséges? Vajon ö vagy Viola, a szobalány az üveget kinyi­totta és nyitva hagyta volna? Gyorsan ledobálta kabátját, kalap­ját, kesztyűjét és belépett a hálószo­bába. Ezt sem találta érintetlenül. Oszkár ágya szétdúlt és ágyazatién. És egy széken... Ott lógott Oszkár nadrágja éppen úgy, ahogy fejhajta- ni ő szokta... „Oszkár?“ kiáltott re­megő hangon Alma. „Oszkár?“ A fürdőszobába ment — rögtön a szappanra pillantott- Ezt csak Oszkár teszi: a vadonatúj szappant össze-' gyúrja a régi maradékával. Alma megérintette a szappant: még oed- vesl Ettől a pillanattól kezdve minden összeomlott Alma szeme előtt. Mind­két kezét a nyaka köré kulcsolta, szí­ve mennydörgésként vert a mellkasá­ban és... elvesztette az eszméletét. A gyékényre zuhant... —O— Négy napon át, nagy gonddal ápol­ták a kórházban Alma nénit. Az egyik nővér éjjel-nappal virrasztóit az á- gyánál, és az ötödik napon dr, Stein azt mondta: „Megúszta ismét, asszo­nyom“. Burton ügyvéd megjelent a doku­mentumokkal a kórházban. Most nem szükségesek ezek az iratok — mond­ta Alma néni, és ú] instrukciókat adott az ügyvédnek. Előbb ajonban kizavarta a nővért a teremből. Az ügyvéd vagy félórát volt benn nála. Miles látogatása azután követke­zett. „Nénikém, Márta és én már azt hittük, el akarsz hagyni bennünket!“ „Hogy van Márta?“ „Márta — iniért? — Jől vani“ „Nem hiányolt túlságosan?“ „Mikor? Miért?“ „Amikor nem tértél haza, rögtön azután, hogy a vasüthaz kísértél... Amikor mint egy vad a larchmonti pályaudvarról kocsiddal elviharožtál, hogy megelőzzél a lakásomon. Talán nem emelted ki a kézitáskámból a la­káskulcsomat — mialatt nálatok tar­tózkodtam —, hogy másolatot készít­tess róla?“ „Eszednél vagy-e, Alma néni?“ Ne vetett. „Azt hiszem, teljesen. Soha­sem voltam Jobban az eszemnél. Gon­dosan füleltél mindenre, amit Oszkár­ról meséltem, még azt is, milyen köl­nivizet használt borotválkozás után, és milyen kínosan takarékos volt a szappanokkal. Agyafúrt módon ter­veztél ki mindent. Miles, mondd meg őszintén, a szappant otthon preperál- tad ki és úgy hoztad magaddal New Yorkba?!“ Miles arca falfehér lett. „Alma néni, te azzal akarsz en­gem meggyanúsítani, hogy én...“ ....halálra akartál rémíteni? Hát ig en, Miles, de ezt még egyszer meg­kísérelned felesleges lenne, mivel­hogy megváltoztattam a végrendele­temet. Egyetlen dollárt sem kapsz, ha meghalok, és aligha hinném, hogy a végrendeletet megtámadhatod!“ Az ápolónő kitárta az ajtót. „Csak még egy pillanat!“, kiáltott felé Alma. Az­tán Mlles felé fordult: „Mikor azon az estén a fürdőszoba gyékényén Is­mét eszméletre tértem,' észrevettem, hogy a gyékényen bőven fellelhető a te strandod korállszínű Importált homokja. Mégpedig a te evezősclpőd formájában. Burton ügyvéd Járt a la­kásomon, vitt magával a homokból, ami kis edénykében most megtalálha­tó a páncélszekrényében*...“ Miles rezignált grimaszt vágott. Azután úgy hagyta el a betegszobát, mint a rossz éjjeli szellem, amelyen a nappali fény győzedelmeskedett. Turcsan László: Kivégzés (a Vietnam sorozatból) • B. I. Rimavskí Sobota (Rimaszombat): Versei egye­lőre még magukon viselik a kezdés minden hibáját, buk­tatóját. A meg-megragadott gondolatokkal nem tud mit kezdeni, nem tudja őket verssé emelni. Tehát első­sorban „versül“ kell tanul­nia. A mindennapi világot újra kell teremtenie, újra kell álmodnia. A szavak, a- hogy ön egymás mellé so­rakoztatja őket, nyers pró­zaként hatnak. Tanuljon, mű­velje magát. Olvasson sok verset. • „Pesti fiú“: Verse gon­dolatilag szép, de költőileg erőtlen. Ahhoz, hogy elem­ző véleményt mondhassunk, több versét kellene ismer­nünk Ennek az egynek az alapján nem ítélhetjük meg tehetségét.., • „Cséje“: Verseiben el­sősorban azt a közvetlen ö- színteséget hiányoljuk, a- mely a levelét jellemzi. Ver­seiben mindenáron nagyot akar mondani, s persze nem sikerül. Darabossá, görcsös­sé válnak a sorai. Egy pél­da: / Ki az, kit én legjob­ban szeretek? / Ki ha kell, belém önt egy életet. / Ki­hez fordulhatok / Ha be­teg vagyok, / Igen, ez te vagy, / varázslatos, bűvös álom. f stb. Egyelőre tanu­lásra biztatjuk! • „Csökönyös“: Levelét örömmel olvastuk — szelle­mes. Versein is érződik a tehetség, kár, hogy sokszor elsieti, elkapkodja őket. A mélyebb gondolatiságra, a gazdagabb képi fogalmazás­ra biztatnánk. Addig Is ol­vassa el Itt Mulatok című versét, amely a legjobban sikerült: / Lassan baktat a voné a húron, / tevekaraván a sivatagban. / Pokoli nóta! / Százast a vonúba! / Mint a villám, tüzesen / repked­jen a prímás ujja. / — Vár­juk újabb jelentkezését! • SZISZ Jánok: Kérésük­kel forduljanak az alábbi címre: Slovenská literárna agentúra, predajňa divadel­ných textov, Markušova 4. az emöer társadalmi lény, es ezert ál­talában nem 61 egymagában. Ez elsősorban a szocializmus emberére vonatkozik. A kol­lektív szellem, az összetartás érzése, az e- gyüttmüködés és egymás segítése — ezek a szocialista erkölcs alapvető Jellemzői. A szocialista embert csak a váratlanul rázú­duló nagy csalódás képes magányba, kö­zömbösségbe kergetni. Megértjük, hogy minden csalódás nagyon fájdalmas, és az ember nehezen felejt. De arról is meggyőződhettünk nemegyszer, hogy a magányos élet nem élet, hanem ten- gődés, még akkor is, ha Ideiglenesen nyu­galmat biztosít. Alexander Dumas, a nagy francia író mondotta: „A barátság az egyet­len érzés, amelyért érdemes meghalni.“ Ügy gondoljuk, hogy sok szempontból igaz, amit mond. Csakhogy jó és hűséges bará­tot találni rendkívül nehéz, jól tudjuk, hogy nem minden ember alkalmas a bizal­munkra, akivel a munkahelyünkön vagy másutt összehoz az élet. Ezért egy igazi jó barát valóságos főnyeremény. A barátot magunk keressük, magunk vá­lasztjuk az emberek sokaságából. Ezért a barátság alapvetően elüt minden egyéb emberi kapcsolattól. Elüt az elvtársi kap­csolattól is, amely közös harcból, érdek­ből és összehangolt tevékenységből bonta­............................... ....... ............... koz ik ki sokoldalúan. Barátot azonban a legsajátosabb Igényeinknek megfelelően vá­lasztunk. Mielőtt döntenénk, hosszú ideig figyelmesen szemlélődünk, figyeljük a kö­rülöttünk élő embereket, pozitív és negatív tulajdonságaikat, képességeiket, nemegyszer próbára is tesszük őket, mielőtt végleg a bizalmunkba fogadnánk. Az óvatosság rendkívül fontos, mert aki felületes isme­retsége alapján fogad barátjává másokat, igen gyakran csalódik. Nincs attól rosz- szabb, mint amikor az ember olyasvalaki­ben csalódik, aki hosszú évekig volt a ba­rátunk és mindent tud rólunk. Feltártuk előtte a legbensőbb titkainkat, ha bajba ju­tottunk, hozzá fordultunk segítségért stb. Tökéletesen kiismert bennünket, és ezért a szakításunk ránk nézve rendkívül vesze­delmes. Ott árt, ahol akar. Ezért százszo­rosán igaz az a közmondás, hogy „A leg­veszedelmesebb ellenség a hűtlenné vált jó baráti“ Ha nemcsak magunknak, hanem a csalá­dunknak ts választjuk a barátot, akkor még óvatosabbnak kell lennünk. A fiatal házastársak legyenek felettébb óvatosak és elővigyázatosak, amikor más házaspárt a bizalmukba fogadnak, és megosztják velük minden örömüket, bajukat. Ilyenkor ugyan­is az összeveszés veszélye sokkal nagyobb, hiszen négy különböző típusú embernek kell összeférnie, összemelegednie, egyet­értésre Jutnia. Négy ember sokkal nehe­zebben fér össze, mint kettő, és barátkozés esetén is sokkal több ok adódik a súrló­dásra, nézeteltérésre. Fokozódik a veszély, ha az egyik házaspár csak mímeli a barát­ságot, ha hosszú ideig áltatja a másikat, s aztán sok bizalmas titok birtokában az ellenségükké válik. Ilyenkor olyan sebet üthet rajtuk, hogy hosszú évekig se he­verik ki. Az is ártalmas, ha a négy ember közül egyvalaki a saját érdekét kezdi kö­vetni és külön hasznot akar húzni a ba- rátkozásból. Nézzünk egy konkrét példát! Egy vas­utas, aki mellékesen szenvedélyes vadász is volt, hosszú évekig bensőséges barátság­ban élt egy nagyon szimpatikus erdésszel. Szabad idejükben együtt jártak vadászni, és odahaza is gyakran meglátogatták egy­mást. Idő múltával azonban az erdész mind gyakrabban ment olyankor látogatóba a vasutas családjához, amikor az nem volt otthon, és szerelmi ajánlatokat tett a fele­ségének. Az asszony mindent elmondott a férjének, és így egyszerre vége lett a nagy barátságnak. Sokan azt mondják, hogy az ilyesmi gya­kori eset, és jóformán minden fiatal há­zaspárral megesik. Igazuk van. Csakhogy az Ilyen és az ehhez hasonló ügyek nem mindig végződnek simán. Elegendő, ha egy másik példával szolgálunk. Évekkel ez­előtt szörnyű tragédia rázta meg ez egyik szlovákiai kisvárost. De kezdjük az elején... A háború utáni nehéz években a kis város gimnáziumának igazgatója, a közjegyző és az orvos szoros barátságot kötöttek. Gyak­ran meglátogatták egymás családját, fel­váltva szórakoztak, mulatoztak lakásukon. Bizalmas és zárt csoportot alkottak. Csak­is egymással érintkeztek, senki mással. Gyakran látták őket együtt, és ezt min­denki természetesnek tartotta. Egyszer az­tán a bensőséges barátság kettős öngyil­kossággal és mindhárom házasság felbom­lásával végződött. A Jó barátok ugyanis be­leszerettek egymás feleségébe, és amikor a titok kiderült, a tragédia szinte elkerül­hetetlenné vált. Lehet, hogy egyes olvasók túlzottnak vé­lik ezeket a példákat és azt hiszik, hogy szándékosan felnagyítjuk azt a veszélyt, amely a fiatal házastársakra a hamis ba­rátok részéről leselkedik. Mások vi­szont valósággal megrémülnek és úgy dön­tenek, hogy legjobb lesz, ha senkivel sem barátkoznak, ha mindsnki közeledése elöl elzárkóznak és ki se mozdulnak lakásuk négy fala közül. Ezt senkinek sem taná­csoljuk, csupán óvatosságra Intünk. Ha a fiatalok figyelmesen körülnéznek a falu­jukban vagy városukban, csakhamar látni fogják, hogy hány házasság bomlott fel a hamis barátok miatt. FIATAL HÁZASOK ÉS BARÁTAIK

Next

/
Thumbnails
Contents