Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-10 / 41. szám
8 új 9 • «f* # # RODERICK WILKINSON: A tett színhelyén A szobában a kandallón levő óra ketyegésén kívül semmi nesz sem hallatszott. A sötétben csupán egy vékony fénynyaláb látszott, amely a falon egy blliárdgolyónyl nagyságú kört világított meg. Majd egy kis sárgaréz dísztárgyra siklott. A dísztárgyat egy kesztyűs kéz óvatosan felemelte és letette az asztalra. A fénysugár aztán egy sor könyvön állapodott meg. A kesztyűs kéz az egyiket a másik után tapogatta sorba, mintha azt akarta volna megállapítani, hogy elég szilárdan állnak-e a helyükön, nem esnek-e le. A szobát hirtelen éles fény öntötte el. Dainty Davie sarkon fordult, és apró fekete szeméből szinte sister- gett a düh. Az ajtóban egy ismeretlen férfi állt. Egyik keze a villanykapcsolón, a másik pedig pisztolyt szorongatott. Hatalmas termetű férfi volt fezete nemezkalapban és sötét kabátban. A száját keményen összezárta, de a szemében csodálkozás és harag tükröződött. — Álljon fel! — A hangja olyan volt, mintha ugatna, bár alig nyitotta ki a száját. Davie lassan felemelkedett. Viasz- sárga arca elszürkült. Belehunyorgott az erős fénybe. — Fel a kezekkell Lassan felemelte a kezét. Az Ismeretlen férfi a sarkával berúgta az ajtót, levette a kalapját és a heverőre dobta. Aztán Davie-hoz lépett és megtapogatta zakója zsebelt. — Üljön le! Davie leengedte a kezét és leült a két fotel egyikébe. Az ismeretlen a másik fotelt foglalta el. — Tettenérés. így valahogy mondják ezt, ha jól emlékszem rá, vagy nem? Davie lehúzta a kesztyűjét, és megigazította a nyakkendőjét: — Pontosan. Hívja fel a rendőrséget, essünk túl rajta minél előbb. Akinek ugyanis pisztoly van a kezében, nyert. A plsztolyos férfi kényelmesen ült a fotelban. — Igazán gondolhatta volna, hogy az ékszerészeknek pisztolyuk is van, különösen akkor, ha odahaza is tartanak ékszereket. Különben honnan tudta meg, hogy itt tartom őket? — Már régen tudom. Különben ilyen hatalmas Igazgyöngyök létezését nehéz eltitkolni. — Azt hitte, ugye, hogy a feleségemmel és a gyerekekkel én is Brld- linagtonba utaztam. Én meg egy kis meglepetést okoztam önnek. Lekéstem ugyanis a vonatot. — Ha tíz perccel később ér haza, már nem talált volna itt. — Nem hiszem. Ha az ékszerészek odahaza tartják értékeiket, rendszerint megbízható páncélszekrényük is van hozzá. Bejutni ugyan bejutott, de ez a munkának csak a kezdete. Davie dühbe gurult. — Jó, jó, de azért azzal ne vágjon fel, hogy milyen ügyes. Hívja már végre azt a rohadt rendőrséget! — ö, csak semmi heveskedés. Ki parancsol itt, maga vagy én? — Akinek pisztolya van, az parancsol. — Majd akkor hívom fel a rendőrséget, amikor én akarom. Előtte még szeretném hallani a maga történetét. — Miféle történetemet? — Minden tolvajnak megvan a maga története. Mi az, maga erről nem tud? Pedig mindegyik pont az ilyen alkalmakra tartogatja, mint ez is, olyan embereknek, akik tetten érU, hogy aztán elengedjék. Davie csodálkozó arcot vágott. — Mit jelentsen ez? Az agya lázasan dolgozott. Miért nem akarja vajon a pasas a rendőrséget hívni? Miért? Aztán valami derengeni kezdett az agyában. Talán népszerűséget akar? Már szinte látta is az újságcikkek címeit: „Az ékszerész elfogta a tolvajt, aki a csodálatos szépségű nyakéket akarta ellopni.“ De az ilyen reklám nem lenne valami jó az üzletnek. Rásütnéí, hogy felelőtlen, hogy páncélszekrénye nem biztonságos... És bizonyára a biztosítónak is lenne néhány kellemetlen kérdése. Davie egyet köhintett. — Minek magának az én történetem? A pisztolyos férfi felrántotta a vállát. — Engem ugyan nem érdekel. Csak magának lehet haszna belőle, természetesen csak úgy és akkor, ha jól adja elő. Davie tovább gondolkodott. A nyilvánosság...? Talán. — Kezdje már el! — förmedt rá az ismeretlen. — A háború kitörése előtt valamibe belekeveredtem... Négy éve meg elhagyott a feleségem. Ezek az én történetem főbb pontjai. Ennyi elég? — Családja van? — Két gyermekem, egy fiú és egy kislány. — Hol vannak? — A nővérem nevelt őket. — Mondja, nem akar jó útra térni? Azt a háború előtti kis botlását nem .kell ügy mellre szívnia. Davie elmosolyodott. — Magának is vannak gyermekei. Tudnia kéne tehát, hogy jó útra akarok-e térni vagy nem. Csakhogy ez a bejegyzés a büntető nyilvántartóban... — De miért nem próbálja meg legalább? Davie nagyot sóhajtott. — Vagy elhiszi, vagy tartson a legnagyobb hazudozónak, de ez a munkám lett volna az utolsó, isten bizony... — Nekem ne jöjjön ezzel a mesével. — Becsület szavamra, jó útra tértem volna, ha megtudom szerezni a maga gyöngyeit — mondta, aztán egy kis idő múlva még hozzátette —, de erre igazán nem számítottam... Elhallgatott. A szoba csendjét csupán az óra ketyegése zavarta. Davle tudta, hogy a pisztoyos férfi mire gondol. Ha most őt eltenné láb alól és a gyöngyök körül nem ütnénes nagy zajt, akkor... — Rendben van — szólalt meg a férfi elhatározásra jutva magában, és az ajtóra mutatott. — Tűnjön el! Davle emberfeletti erőfeszítéssel nyelte vissza kitörni készülő örömét. — Köszönöm, én... — Menjen márl — szólt rá türelmetlenül a férfi. — A hátsó bejáraton! — tett© még hozzá. Davle szót fogadott. Tizenöt perc múlva már otthon volt a Sohóban. A zsebéből előhúzta a gyöngyfüzért. Egy picit meghimbálta, és a tekintetével mohón itta magába csodálatos szépségüket, közben pedig arra gondolt: — Ha felhívom a rendőrséget és bejelentem, hogy a Belvedere Terrace egyik házában gyanús fényt láttam, semmi különös nem lesz benne. A nagy darab plsztolyos férfi ekkor már éppen a nyitott páncélszekrény előtt térdelt. Amikor rájött, hogy üres, dühbe gurult. — Az a patkány! Átvert! Ezért meg... — gyorsan bezárta a páncél- szekrényt. — El Innen, amilyen gyorsan csak lehet! A szoba abban a pillanatban fényárba borult.-tó- fordítása ANATOL POTEMKOWSKI: Izgalom futball-ügyben A kávéházi törzsasztalnál már néhány nappal a kupamérkőzés előtt latolgatni kezdtük a lehetőségeket. — A legegyszerűbb lenne, ha Kissékhez mennénk. Nem mesz- sze laknak, és kényelmes székeik vannak. — De a tévélük kiest és a kép reszket — vélekedett Ros- lőnek költő —. Mit szólnátok inkább Nagyékhoz? ök is a felvárosban laknak, s a képernyő- lük ötvennyolc centiméter. A gondolat jónak látszott, de valaki úgy tudta, hogy Nagyék- nál nem működik a hűtőszekrény. Márpedig senki sem szereti a meleg italokat. Egyikünk bizonyos Kovácsáét ajánlotta, ott is együtt lehetünk, ha már annyira érdekel minket a mérkőzés, hogy azonnal meg akarjuk tárgyalni minden mozzanatát. — Kovácsné? Hetedik emelet, de importlift, a tévéjüket pedig nemrég generálozták... Amellett nagyon barátságos asz- szony... — Ismerem, ismerem - mondta egyik barátunk. — Mindig pogácsád ad. Ráadásul ott lesz a fél város. Egy ilyen fontos labdarúgómérkőzést csak kis társaságban tudunk élvezni. — Es a nő állandóan fecseg. Tíz percet nem bírnánk ki nála. Fogalma sincs a futballről, s állandóm buta kérdésekkel zaklatna. Így hát még megoldatlan volt a kérdés, amíg nem csatlakozott hozzánk egy úr, akit látásból ismertünk. — Bocsánat — mondta —, akaratlanul is hallom, hogy már néhány napja a kupamérkőzésről beszélnek. Ha nem sértem meg Önöket, eljönnének hozzám? Nálunk megtennénk minden előkészületet. A javaslatot szívesen elfogadtuk, megbízható embernek látszott. S valóban mindent megtett. Az asztal roskadozott a remek büfé alatt, ráksalátáktól kezdve a lazacig, a kaviárt úgy tálalták, ahogy illik, a bort előírás szerint hütötték. Kitűnően ízlett az olafos szardínia. Még rostonsiiltet Is tálaltak, később virslit etc., etc. Az egyik szoba sarkában állítólag televízió is állt. Nagyjábm-egészében tehát nagyon kellemes és hasznos esténk volt. Milliókat és milliókat foglalkoztatott a nagy kupamérkőzés. Sajnálatos csak az volt, amiről másnap értesültünk az újságokból. Élcsapataink kiestek a kupából. Sziráiki Endre litográfiája © „Arany és ezüst“: Verselt elolvasva úgy érezzük, hogy még sokat kell tanulnia. Nyers, nehézkes, költőieden sorok. Egy példa talán: / A távolbál suttogó szerelmes / Mint ezer apró kis harang, úgy szól / Ne légy szomorú is költőm / stb. Egyelőre csak a tanulásra biztatjukl © „Egy sági fiú“: Beküldött versei közül az Ősz és a Változatok című a sikerültebb. Gondolati mélységben és képi kifejezőerőben kell még gazdagodnia. Tanuljon! Addig azonban olvassa el biztatásul a Változatok című versét: / Habtánc / moraj / surrogó vizek árja /úszom a ködlő kikötő felé / Part / szikla / csend / csend / göröngyök magánya. / Idővel jelentkezzék újra, de lehetőleg több verssel! © „Oh ha...“: Novellája kapcsán Bóka László tanítása jutott eszünkbe. Talán hasznos lesz Ideírnunk: „A novella könyörtelen műforma. Nem hagy időt az Írónak, mint a lassú áradású regény, hogy helyrehozza, feledtesse ihlete fáradtabb perceit, s nem nyújt olyan látványos, kápráztató segedelmeket, mint a színpad szemfényvesztő keretében virágzó dráma. Még a kötött formájú versnél is kegyetlenebb: éppen azzal a kevéssel, amivel kötetlenebb: ritmus nem segíti, rím nem díszíti, s nincs o- lyan vastörvény, mely határát megvonná. Az a kicsi szabadság, ami a novellaíré sajátja, csak arra jé, hogy örök bizonytalanságban maradjunk a novella törvényei felől. Minden novellának más a törvénye, magát a törvényt nem ismerjük, de badálos biztonsággal megé- rezzük mégis, ha vét ellene az író. Ha nem ragad meg első szavával, ha második szavára ellankadt a figyelmünk, ha nem pereg, mint a rokka kereke, ha nem végzi úgy, mint a családi perpatvart a bevágott ajtó csattanása, akkor csatánál többet vesztett az író.“ A napi sajtóból tudjuk, hogy Csehszlovákiában több mint kétszázezer a nem teljes értékű család, amelyben közel három- százezer gyermek nevelkedik. Ezek olyan magas számadatok, hogy el kell rajtuk gondolkoznunk. Ugyanis a gyermek egészséges nevelkedése szempontjából feltétlenül szükséges, hogy mindkét szülő részt vegyen a nevelésben. Sajnos, a válások száma nálunk is évről évre emelkedik, és így növekszik a nem teljes értékű családok száma is. A- míg a szakemberek nem elemzik mélyrehatóan a gyakori válások okát, addig csupán találgathatjuk a valódi okokat. Egy bizonyos: a mi társadalmunk se kényszerítheti a házastársakat, hogy együtt éljenek, ha a normális együttélésük valamilyen oknál fogva lehetetlenné válik. Megdöbbentő azonban az a tény, hogy a válófélben levő szülők igen gyakran megfeledkeznek a gyermekeikkel szembeni kötelességeikről. A csehszlovák törvények értelmében az elvált szülőknek továbbra Is együtt kell működniök gyermekeik nevelésében. Az a forma azonban, ahogy manapság a szülők egymástők elválnak, a legtöbb esetben lehetetlenné tesz minden további kapcsolatot és együttműködést a gyermekek nevelésében. Ezzel a megállapításunkkal nem árulunk el újdonságot. Elegendő, ha bármelyik iskolában megkérdezzük a gyermekeket, nyomban megállapíthatjuk, hogy az elvált szülők nem érintkeznek egymással. Ha néha-néha össze is jönnek, az Ilyen esetek nagyon kivételesek. Mindketten, az apa éppúgy, mint az anya, a maga pártjára igyekszik állítani a gyermekeket, ajándékokkal próbálgatják lekenyerezsi őket, gya- lázzák, rágalmazzák egymást a gyerekek előtt, és így rossz hatással vannak rájuk. Nem egy olyan család létezik, ahol a gyerekek nem ismerik az apjukat, vagy nem óhajtják megismerni. Egy középiskolás lány hónapokig hajszolt lakást Bratislavában, diáktársainál hált, mégsem kereste fel az apját, aki a városban élt, akit nem ismert, mert még kiskorában elhagyta őket, és azóta feléjük se nézett. Egy főiskolás fiú csak a brigádmunkája során ismerkedett össze az apjával, és a barátainak keserű szavakkal panaszolta a csalódását. Sajnos, a szülők gyűlölködése nemegyszer juttatja ilyen helyzetbe a gyermekeiket. Megértjük, hogy a válás rendkívül érzékenyen érinti mindkét házastársat, mindkettőnek nagy fájdalmat és csalódást jelent, de mégis az a véleményünk, hqgy emberhez méltóan kellene elválniuk, úgy, hogy később is bármikor találkozhassanak és megbeszélhessék a gyermekeik nevelésével kapcsolatos teendőiket. Mai viszonyaink közt ez természetesen igen ritka e- set, ezért jóformán minden válás tragikusan érinti a gyermekeket. A válás során a legtöbb gyermek elveszti az apját (ritkábban az anyját), s ezekről a gyermekekről úgy beszélnek, mintha félárvák lennének. Gyakran olvashatunk az újságokban olyan levelet, amikor az elvált anya tanácstalanul megkérdi: Elvált emberhez vagy nőtlen fiatalemberhez menjen-e másodszor férjhez, melyik lesz jobb apja a gyermekének? Eszébe se jut, hogy a gyermekének már rég van apja, és egy kis jő akarattal az is gondoskodhatna róla, segíthetné a nevelését. Eljárhatna hozzájuk a családba vagy találkozhatnának másutt, ha a szülők nem Igyekeznének egymást befeketíteni, ha támogatnék egymást nevelési törekvésükben. Hogy ez az együttműködés válás után Is lehetséges, nem egy példa bizonyítja. Legtöbb helyen azonban a veszekedés lesz úrrá mindenen, és ez a gyermekek nevelése szempontjából rendkívül káros. Nem véletlen, hogy az Ilyen szülők gyermekeivel gyakran találkozunk a rendőrségen és a javítóintézetekben. Nem beszélhetünk teljes értékű családról akkor sem, ha a lányok házasságon kívül szülnek gyermeket, és azt egyedül Igyekeznek felnevelni. A házasságon kívül született gyermekek száma az utóbbi években megnövekedett. Helyzetük azonban ma már alapvetően más, mint 1945 előtt volt. A hivatalok nem bánnak velük megkülönböztetett módon, és a közvélemény se nézi le őket annyira, mint azelőtt. A leányanyák szociális és gazdasági helyzete azonban ma sem könnyű. Ezért a legtöbbje nevelőintézetbe adja a gyermekét. „A leányanya helyzete nehéz — írja egy levélíró. — A hivatalokkal nincs bajunk, munkát is kapunk. Támogatnak bennünket, mint a többi családot. De a környezet, a szomszédok, a volt barátnők mind lenéznek. Mindenki bennünket hibáztat, senki sem kíváncsi a valódi Igazságra.“ Sajnos, ez még ma is így van. Határozott intézkedésekre lenne szükség, hogy a leányanyák ne szoruljanak senkire, maguk gondozhassák, nevelhessék gyermekeiket, hogy nyugodtan dolgozhassanak, és megbecsülésben élhessenek. Néhány államban már külön otthonokat létesítettek számukra, ahol munkaidő alatt gondoskodnak gyermekeikről. Ostraván, a Klement Gott- wald Vasműben is létesült egy ilyen otthon. Reméljük, hogy a jő példát másutt is követni fogják. Ezek az otthonok anyagilag függetlenítik a leányanyákat, maguk nevelhetik gyermekeiket, és így csőiken az anya nélkül felnövekvő gyermekek száma. ELVÁLUNK, DE Ml LESZ A GYEREKKEL
