Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-03 / 40. szám
BATTA GYÖRGY: mmnbs: ITT DOBOGOTT A VILÁG SZIVE (MÜNCHENI JEGYZETLAPOK) Borzov zét méterrel a cél előtt magasba emeli kezét. Ez a kép az egész világsajtót bejárta Henri Perruchot „Toulouse-Lautrec élete“ -c. könyvében olvastam: „Minthogy Dunlop nem sokaal 1890 előtt felta- ! lúlta a gumiabroncsot, a kerékpározás széditően gyorsan elterjedt. Kivétel nélkül minden társadalmi osztály bolon dűlt a bicikliért. A nők nem kevésbé sietnek gyakorolni ezt <j az „aranyos“ sportot. (Párizst hamarosan annyira ellepik, ( hogy a rendőrfőkapitány megtiltja a nőknek a kerékpáros nadrág viselését a főváros belterületén.) A lapokban ilyen apróhirdetéseket olvashatunk: Negyvenöt éves kerékpározó hölgy biciklivel rendelkező úr Ismeretségét keresi házasság céljából.“ Az Idézett szövegből csak két fogalmat ragadjunk ki, a kerékpárt és a nőt. Láttam az olimpia egyik kerékpárversenyét, az országútiak csapatbajnokságát. Ha Dunlop úr történetesen élne és ott lehetett volna, bizonyára leesik az álla a csodálkozástól, mert ezek a kétkerekű szerkezetek olyan tökéletesen meg voltak már alkotva, hogy szinte élőlényekként hatottak, kezesebbek voltak a lónál. Pedig a kerékpár fejlődésén még le sem tudjuk mérni Igazán, milyet fejlődött ebben a században a technika. Megszoktuk, hogy a rúdugrók elhagyták bambusz majd alumíniumkorszakukat, természetesnek vesszük, hogy salak helyett tartanon vagy rekortánon vágtatnak a futók, a labdarúgók pedig olyan pihekönnyű és finom topánokban űzik a bőrt, amilyeneket sem hercegnők, I sem király-kisasszonyok nem viseltek soha. Heide Rosendahl nyerte a női távolugrást. Kellemes meglepetés volt Šuranová-Kucman Éva bronzérme A kerékpár és a technika ürügyén jussunk azonban el a bírákig, a bíráskodásig. Ott, ahol gépek mérték a teljesítményeket, már most sem volt nagyobb fennakadás a különféle sportágakban. Ott, ahol emberek, például az ökölvívásban, birkózásban, vívásban vagy cselgáncsban, nagyon sok fennakadás volt, az egyes csapatok tucatszámra adták be az óvásokat. Elegendő talán annyit mondanom, hogy például az ökölvívőbírák között kilenc olyat talált a zsűri, aki részrehajló volt, és ennek a kilenc pontozónak fel is függesztette működési jogát. Volt viszont ennek az olimpiának egy technikai újítása, amely az egyes versenyszámok megtekintését élvezetesebbé tette, és a jövő teljesen tárgyilagos bíráskodása felé vezető utat mutatta. Minden újságíró előtt tévéképernyő volt az úszócsarnokban. Segítségével látni lehetett a küzdő felek arcát, a víz alatti kamerák révén még a lábtechnikájukat Is. Aki föl S akarta cserélni a részletek élvezetét az egésszel, az egysze- J rüen nem nézte a képernyőt, hanem magát a medencét. A '> két nézőszög ötvözéke adta a mély és élményszámba menő j látványt. Nem nehéz kitalálni, hogy milyen Jövője van az Ilyesminek. Egyetlen lépés választ el bennünket attól, hogy hatalmas jj fénytáblákon (hasonlókon, amelyeken Münchenben az ered- f ményeket közölték) a közönség és a bírák szeme láttára visszapergessék, lelassítva a vitás részt, és eldöntsék, meny- t nyi a gyakorlat értéke, Illetve ki követett el szabálytalan- | Ságot. Mindez nem Illúzió, mert a technika mai fejlettsége mellett már megvalósítható. A tornában, a műugrásban, a birkózásban, és szinte mindenütt; (vívásban! vízilabdában!) ’ akkor következik be Igazi forradalom, ha a technika bizto- ' sít ja a teljes tárgyilagosságot. Gondoljunk azonban akár a futballra is. Hány bírót szid- ; nak ma is egy-egy téves ítélet miatti Hány szabályos bele- # menést látunk durvaságnak csak azért, mert abból a szék- | torból ahol elhelyezkedtünk, meg sem tudjuk ítélni a való í helyzetet! Münchenben is megtörtént, hogy a pakisztáni % gyeplabdázók vereségét túl szubjektívan kommentálta a té- 1 vébemondó, és helyesnek találta a pakisztáni sportolók sport- y szerűtlen viselkedését az éremosztáskor. A pakisztáni tévé — az országban kialakult felháborodás £ miatt — még egyszer vetítette a találkozó filmfeivételét. A * vitás jeleneteket lassítva pergették, és lám, kiderült, hogy | jogos volt a pakiszíániak veresége, mert az ellenfél szabályos gólt lőtt! A műsor után megnyugodott az egész ország, a és már nem a bírót, és az olimpia rendezőit, hanem saját j játékosaikat korholták a szurkolók. Most pedig foglalkozzunk magával a sportoló emberrel, I a férfiakkal és nőkkel, akik — gyakran volt Ilyen érzésem az olimpiai faluban és az olimpiacentrumban — korunk talán legszebb emberpéldányaiként vonultak el kíváncsi szemeink előtt. Nem tudom, Dunlop úr korában hogyan néz- 9 tek ki a kerékpározó párizsiak, milyen lehetett az a hölgy, ‘ aki „biciklivel rendelkező úr Ismeretségét kereste házasság f céljából“. Az* viszont tudom, hogy ma már eljutottunk a fejlődésnek arra a fokára, amikor a sport a szó szoros értelmében megszépíti az arcot és valami egészen könnyed tartást ad a testnek. A televízió Jóvoltából látni lehetett f például Heide Schüllert, aki az olimpiai esküt mondta. Ügy vélem, a legigényesebb esztétának sem lehetett ellene klfo- : gása, mert szép volt, ]ó alakú, és olyan utánozhatatlan va- C rázzsal ajándékozta meg egész lényét a sport, amilyennel | mind ez Ideig senki másnál nem találkoztam. Láttam Tokió olimpiabajnok házaspárját, a tízpróbázó Bili Tomeyt és feleségét, a távolugró Mary Randot. Bár abbahagyták már a versenyszerű sportolást, mégis nagyszerű erőben vannak; nemcsak ruganyos járásuk mondatja ezt a megállapítást, hanem egész lényükből valami megfpgalmaz- hatatlan energtabőség áradt. Nehéz ezt riportban kifejezni, itt talán még a vers sem segít, és őszintén szólva abban sem vagyok egészen bizonyos, hogy megérti-e az olvasó, mire céloztam. Túl vagyunk már, szerencsére, azon az időszakon, amikor egy sportembert azzal jellemeztünk, hogy „a versenyzők a mozgás, a fizikai erő, a testi könnyedség megtestesítőt; ....az Izmaikat vadul megfeszítők“. A sport ma már teljes egészében összhangban tud lenni az ember minden rezdülésével. Láttam vereséget szenvedett futók arcát, nem sokkal versenyük után, az olimpiai faluban. Legalább annyi fájdalom volt ezeken az arcokon, mint a megcsalt vagy elhagyott szerelmesekén, sőt meg merném kockáztatni azt a megállapítást is, hogy még a legegvete- mesebb emberi érzések és fájdalmak jegyei is. Amikor tehát arról írok, hogy „a sport utánozhatatlan varázsa“ jellemezte ezeket az embereket, arra gondolok, hogy valami egészen új és szép dolog jelent meg az arcukon, valami csodálatos és megható kifejezése a léleknek, amely — valószínűleg — Dunlop úr Idejében, de talán még a két világháború között megrendezett olimpiákon sem — jellemezte a sportoló embereket. Mert ezekben a mostani szempárokban ott van már az Is, hogy szeressük egymást és találkozzunk minél gyakrabban, és ott van már az is, hogy te Is ember vagy és én Is ember vagyok, és lehet, hogy le fogsz győzni, de én akkor sem haragszom majd rád. Ami pedig a mozgás, emelés, ugrás közben formálódó testeket illeti: nem Is a Münchenben rajthoz álló sportemberekről beszélnék, hanem Szécsényi Józsefről, az egykori magyar díszkoszdobóról, világcsúcsok birtokosáról, a mni magyar „háromlevelű lóhere“ edzőjéről. Fejér, Murányi ás Tégla mesteréről. Szécsénylvel is összefutottam Münchenben. És ismét megcsodáltam hibátlan testét, amely — egészen pontosan nem tudom, hány esztendeje született Szécsényi — túl a negyvenen (vagy ötvenen Is?) megőrizte vonalait, de nem fogyókúrák kínzókamráiban izzadva, hanem a rendszeresen müveit sport ujjnyomait magán viselve. —0— Jó, hogy a futók rekortánon és tartanon futottak, mert ezt a mügyepet nem áztathatja fel az eső, és a feMröccsenö salak sem hullhat valamelyik, hátrább haladó versenyző szemébe; jó, mert az esetleges bugásnál nem horzsolja fel az atléta testét a műanyag, a salakszemcsék nem okozhatnak gyulladást. De még jobb, hogy egyre több pályán, játszótéren és Iskolában látni már rekortánt és tartant; élvezhetitek áfdásos- ságát már a legapróbbak is. Jó, hogy csodálatosan „ácsolt“ könnyű kajakokat és kenukat hozta.* magukkal a sportolók az olimpiára; könnyedén siklottak velük a vízen, öröm volt nézni. Szép volt a Különféle versenyeket látni az atlétikai úszóvagy tornacsarnokokban. De a legszebb — és leghasznosabb mégiscsak az volt, amikor mi is előszedtük a labdát és két olimpiai döntő között remeket fociztunk a gyepen. Nem mindenkinek adatott meg, hogy olimpiai bajnokságot nyerjen. (Folytatjuk] i. iIiiMiIWiiHIIIi) ■IHMMIWIf’lllll MlWWIIH'i'ilffli iilllli i| MEGREMEGETT A JÁVORFALEVÉL... M ár a csapat veteránjának nevezik. Túllépte a harmincat — és amint sa- át maga is mondja —, a legjobb „hoki-éveket“ már maga mögött hagyja; mégis egyik legerősebb támasza a szovjet jégkorong-válogatottnak. Viktor Kuzkin a Moszkva CSSZKA játékosa, a kapitányi szalagot Borisz Majorovtól és Vja- cseszlav Sztarsintól vette át. Több téli olimpiai és Eurőpa-bajnoki aranyéremmel dicsekedhet, de azzal is, hogy csapatát ilyen sorsdöntő mérkőzéseken vezette, mint amilyenek a kanadai proficsapattal vívott mérkőzések — közülük is különösen az első — Montrealban. E- zekröl a mérkőzésekről akarunk most beszélni. © Ma már világos, hogy az európai jégko rongozás, elsősorban a szovjet jégkorongozáB, felülmúlja a kanadait, de elutazásuk előtt ez még nem volt ennyire bizonyos. A szakértők véleménye eltért egymástól. Ki lesz a jobbik? Ez volt a legkomolyabb, a legfontosabb kérdés. Milyen érzéssel repültek a jégkorongozás hazájába? — Nem titok, hogy A. Csernisov és A. Ta- raszov edzők már régebben felvetették azt az ötletet, hogy a profikkal is összemérjük erőn két. Jól ismerjük szakembereinket. Tudjpk. mennyire értik a dolgukat, és ha ők tanácsol ják, hát akkor világos, hogy nekünk is mernünk kell, hogy van esélyünk. Reméltük, hogy nem minden mérkőzés zárul a mi vereségünkkel. Az első mérkőzés különösen nagy fontosságú volt. Győztünk, annak ellenére, hogy már 0:2-es vereségre éltünk — és ez nagy dolog volt. Ezen az összecsapáson leküzdtük a kanadaiakkal szemben tápiáit respektusunkat, ők kezdtek bennünket respektálni. © A kanadai „Ottava journal“ cimű napilap azt írta, hogy már lejárt a profi-jégkorongozás ideje, a kanadai jégkorongéra véget ért. Másutt is azt emlegetik, hogy a „legjobb“ mítoszé Kanadából Európába költözött. Mi erről a véleménye? — Ha ez a vélemény — ez a mi játékunk szép értékelése. Elmentünk Kanadába, hogy helyt álljunk, de fő feladatunk volt: bizonyítani a szovjet jégkorongozás erejét. Természetesen nekünk játékosoknak, edzőknek, szakembereknek azért mégicsak egy kissé óvatosabban és józanabbul kell a dolgokat szemlélnünk, mint a nagyközönségnek. Sportról van szó, és ebben minden nap hozhat valami meg lepetést, valami váratlant. Ne felejtsük el azt sem, hogy amit ma mondanak és írnak a kana rtaiak. azt jóformán annak a sokknak a hatása alatt teszik, amelyet csapatuk veresége váltott náluk ki. Azt hitték, hogy csapatuk minden más csapatot felülmúl játékban és tudásban — és így is volt évtizedeken keresztül. A kanadaiak még nem mérkőztek európaiakkal, a hazai amatőröket meg nem vették komolyan, lebecsülték őket, ezért most krízisen kell átesniük. O ön szerint milyen szerepe van ebben annak az elszigeteltségnek, amely a kanadai jég- korongozást az európaitél oly távol tartotta? — Ha elszigeteltségről van azó, akkor elsősorban arról, amelyet idáig maguk a profik alakítottak ki maguk körül. Nemcsak hogy senkit sem vettek komolyan, hanem nem is törődtek mással, csak magukkal. Ez ártott meg nekik. © Egyszóval öntettek. Találkozott Kanadában ennek az önteltségnek konkrét példáival is? — Nem tudom, hogy a tv-nézők Montrealban az első mérkőzés közvetítésekor észrevet- ték-e, hogy a kanadai játékosok hogyan viselkedtek az első és második gól után, amellyel rövid időn beiül megszerezték a vezetést. Már a mérkőzés első percében Phil Esposito lőtt gólt, de senki sem gratulált neki, még csak nem is ölelgették. Ez „természetes“ vnlt. Valamennyien azt hitték, hogy így megy majd tovább is. De a többi mérkőzésen, ahol minden rosszul sült el a számukra, már úgy ö- rultek minden egyes gólnak, mintha világbajnokságot nyertek volna. Itt már megmutatkozott, hogy az önbizalmuk megingott, már kezdték az ellenfél kvalitásait is tisztelni, és rezegni kezdett az eddig — legalábbis általuk oly szilárdnak hitt jávorialevél. © Mi volt az Önök játékában a legnagyobb meglepetés a kanadaiak számára? — Elsősorban a gyors korongvezetés, Trety- jak kapus és az adogatások egy érintésre. Nem tudták megszokni a mi játékstílusunkat, amely az övékénél erősebbnek mutatkozott. © És mi imponált Önöknek az ő játékukban? — A góllövés. Nagyon érdekes volt viszont megfigyelni, hogyan sikerül áttörnünk a legendás hírű profi-védelmet. A mi csatáraink ezt nagyszerűen csinálták. © Hogyan viselkedett Önökkel szemben s kanadai közönség? — Korrektek voltak. Tapsoltak nekünk, kellemes légkört teremtettek. A fütty sosem nekünk szólt. Majd mi is igyekszUnk otthon Moszkvában ezt viszonozni. © Szólt már a meglepetésről, amely a kanadaiakat érte az első mérkőzésen. Okultak belőle? — Mindjárt a második mérkőzésen Torontóban és itt Moszkvában is meglátszott, hogy megvitatták hibáikat és a mi előnyeinket. Senki se higgye, hogy már nincs mit tanulnunk tőlük. Ezt hinni, nagyon helytelen lenne. © Nem okoztak Önöknek nehézséget a keskenyebb kanadai jégpályák? — Valamennyire féltünk tőlük, bér jól ismertük őket. Az előkészítő edzéseken viszont már arra is gondoltunk, hogy ellenfelünk túlságosan keményen játszik majd.
