Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-26 / 39. szám

I 4 új ifjúság Autós játék K6t korona húsz percre a kis jármű, de lám most is az összes foglalt. Délután van. Ä meleg őszi nap rézsűt süt a jegenyefák a- lá, alattuk pedig számtalan gyerek — kicsik-nagyobbak, fi- úk-lányok. Apró autók volán­jánál ülnek, kerékpárok, há­romkerekű biciklik pedáljait nyomják, tekerik — üzemel a dunaszerdahelyi közlekedési gyermek játszópark. Akik ismerik Dunaszerdahelyt (Dunajská Streda) tudják, hogy hajdan mi volt ez a jege- nyés, majdnem szemétdomb. Felelőtlen emberek Itt forgat­ták ki talicskájukból, kosaraik­ból a szemetet, ide sodorta a szél a papírdarabokat. Aztán egy szép napon vala­kinek eszébe jutott valami és kirukkolt javaslatával. — A Ja­vaslat okos emberek fülébe fészkelte magát, s lám, máris változott a jegenyés. Munkához láttak az emberek. Kitakarítot­ták a fák tövét, kivágták azo­kat a fákat, amelyek vélemé­nyük szerint útban voltak, s o- lyan aszfaltszőnyeget varázsol­tak, hogy a legkorszerűbb u- tak bármelyike büszke lehet­ne rá. Az eredmény munkában ki­fejezve: összesen mintegy 17 000 brigádéra. Főleg az if­júsági szövetség és a Polgári Honvédelmi Szövetség (Zvá­žam) tagjai tettek ki maguk­ért. — Mi lesz itt? — kérdezték a város tájékozatlanabb polgá­rai. — Közlekedési gyermekjáí- szópark —. hangzott a válasz. Igaz, az emberek legtöbbje nem egészen tudta elképzeli»!, hogy valójában ml Is lesz ez, mire szolgál majd. - ­Azok viszont, akik tudták, mit akarnak, már készítették is az autók hajtószerkezetét, szerelték, festették Is a kis jár­műveket. (Az előbbit az Ore­chová Potôft-1 (Dióspátony) szövetkezet mellékági térsüze- mének, az utóbbit a Polgári Honvédelmi Szövetség tagjai.) A városi nemzeti bizottság 400 000 koronával járult hozzá a költségekhez. Kitett magáért a Polgári Honvédelmi Szövet­ség és mások is. És a gyerekek? Azok el-eljöttek, arcukat a kerítés hálójára szorították, megnézték az épülő kis ' házi­kót, megbámulták a lámpapró- békat, áhítattal figyelték az u- tolsó műveleteket — a függő­leges közúti Jelzőtáblák kira­kását, a vízszintes fehér jel­zők, zebrák, nyilak, festését. Várták a megnyitást. Aztán erre is sor került. A munkák befejeződtek, bekö­szöntött július elseje, a nem­zetközi gyermeknap, és jöttek a gyerekek. A kis ünnepség gyorsan be­fejeződött, s arjtoltak az apró autók, kerékpárok, háromkere­kű biciklik, rollerek, no és ter­mészetesen a gyerekek. , — A megnyitáson s utána rengeteg gyerek volt itt — em­lékezik Császár Imre, a park gondnoka. Nehéz leírni a gyerekek örö­mét, s azt a komolyságot, a- hogy vezetik a jármüveket. Több mint 1400 000 koronába került a park, de nagyon meg­jönnek a gyerekek. Vannak, a- érte, mert azóta is örömmel kik már délután két óra előtt itt állnak és várnak, hogy ki­nyíljon a kapu, s birtokukba vehessék a járműveket, az utat, a kereszteződést. A rendszeres látogatóknak megvan a „saját“ autójuk, kerékpárjuk. Ha pl. foglalt, addig nem ülnek ko­csiba, amíg nem örül meg, a „sajátjuk.“ Sokan jönnek vidékről. Van­nak, akik barátaik társaságá­ban, mások pedig a szüleikkel. A szülők leülnek a padokra, újságot, könyvet olvasnak és pihennek — amíg fiacskájuk vagy kislányuk rója a köröket. Húsz- perc után megszólal a duda. Ilyenkor a gyerekek 1- rány változtatnak, , s a park másik végébe kanyarodnak. Még égy vté! irorrel ‘mégtípsszab- bífják az utat. Patassy Zol tán né a közleke­dési gyermekjátszópark pénz­tárosa. — Hetente öt-hatszáz -gyerek jön ki. Ha jó az Idő, többen, ha rossz, kevesebben. Engem nem Ismer még mindegyik. Ma­mának vesznek, s így önkén­telenül is fültanúja vagyok be­szélgetésüknek. A legnagyobb esemény közöttük, ha valaki készakarva, vagy többször egy­más után „karambolozik“, s Imre bácsi kiszállítja őket ez­ért az autóból. Erről még har- mad-negyednap Is sokat beszél­nek. Szinte óvják egymást a „balesettől“. . Nagy Annamária kislányával, Andreával és fiával, Attilával jött ki a parkba. — Nem hagynak ez ember­nek békét. Mikor megyünk már autózni? — kérdezgetik szün­telen. Igaz, jó is Ide kijönni. Csönd van, s a legnagyobb ká­nikulában is kellemes itt a fák alatt. Csak lenne az embernek egy kicsit több ldejel — Százhuszonnyolcas olasz Fiatunk van mondja öntu­datosan Attila. A volánnál1 egy kicsit pózol is, viszont a jelzőtáblákat, fényforrásokat figyeli, az út­mutatásokat betartja. A ke­reszteződésen megáll, s amíg zöldre nem vált a szemafor, nem indul. Néha felveszi And­reát, körbekarikázlk vele, az­tán leteszi a potyautast. Játék? Iskola? Mind a ket­tői Legalább olyan komoly, mint az, amelynek a második- osztályba jár Attila. Reggelen­te iskolába Indul, néha kenyér­ért szalasztják, jő hát, ha tud­ja, mi a teendője az utcán, a kereszteződésen, a zebrán, és azt, hogy az autók gyorsabban és veszélyesebben közelednek, mint két lábán az ember. — Volt egy kis időnk és ki­jöttünk — mondja Patassy Sán­dor és felesége. — A mi- váro­sunkban is nagyon megnőtt a forgalom, jó, ha a gyerekek egy kicsit belekóstolnak a köz­lekedés szabályaiba. Manapság olyan sok a baleset, s. köztük Is a védtelen, és ártatlan csöpp­ségek tragédiája... A kislányuk még nem tudja hajtani az autót, de ott ül már ő is a bátyja mögött. A mama pedig biztonságból követi ókét. Ez mit sem változtat a tényen: Mire megnőnek, aligha kell majd minden lépésükre vigyáz­ni,’nem kell az utcán-annyira óvni,‘félteni őket, >• Ez a park á" kicsik nagyob­bak birodalma, 'igazi eleme. Az értelmesebbek nemcsak a já­ték, a száguldás, a kanyargás varázsának emlékét viszik ma­gukkal, hanem a közlekedés szabályait is. Szombaton és vasárnap kijönnek a közbizton­sági szervek közlekedési szak­emberei — a park védnökei elmagyarázzák, irányítják a forgalmat, „megbüntetik" a vétkeseket. Ez azonban csak a kezdet, mert már készül a pionírok e- gyenruhája, s a közeljövőben már ők Irányítják a forgalmat, ők teljesítenek szolgálatot a kereszteződéseken, s az 1200 m hosszú útszakaszokon. Az iskolák Is eljönnek; nem­csak a városból, hanem a kör­nyékről, a járás Iskoláiból, hogy játsszanak és játsszva ta­nuljanak. — Azt hinné az ember, hogy talán csak az autó érdekli a gyerekeket — mondja a park gondnoka, és int, hogy köves­sem. A kereszteződéshez megyünk. A gyerekek rajzanak, karlkáz- nak; hoľ jobbra, hol balra haj­tanák, ahogy a jelzőlámpa te­reli őket. Ha piros van, akkor megállnak és várnak. A park területe több mint egy hektár, az út Is, mint már említettük, kilométernél hosszabb, de pil­lanatok alatt' végig hajtanak rajta a gyerekeik. És ez így megy szüntelenül, míg csak Császár Imre szótlanul el nem oltja a lámpákat. Nem veszem rögtön észre a változást, később figyelek csak fel arra, hogy valahogy el­fogytak a gyerekek a keresz­teződésről. — Ml történt?; — Ha nem világítanak a lám­pák ** mondja —, nem IS jön­nek a kereszteződés felé, ak­kor nem érdekes számukra. Hogy mennyire igaza van, a- zoiinal tapasztalom. Ismét üzembe helyezi a jel­zőlámpákat, s a gyerekek las­san visszatérnek — anélkül, hogy bárki is figyelmeztette volna őket. Nekik nem számít, hogy meg kail állniuk, hogy várniuk kelll Nem sietnek, nem szit­kozódnak — szívesen várnak, mert ez játék, mert ez a játék szabálya és — varázsa-. így ta­nulják a szabályokat, azokat a kegyetlen és könyörtelen sza­bályokat, amelyek között bi­zony, ók a.legvédteietiebbek. -ló az lg.il* mondogatom, las­san magam, is élvezem. Mintha a méleg őszi nap sugaraiból az arcokról is visszaverődne rám egy piciny. Ez több a Já­téknál és az Iskolánál Is, ta­lán a kettő együttvéve: Mert próbáld megmagyarázni a gye­reknek, hogy nem szabad ke­resztülhaladni az úton, rögtön kiszakítja magát a kezedből, s szinte az autó kerekei előtt keresztülviharzik az úttesten. Hiába hűl meg benned és a so­főrben Is a vér, hiába vered őt meg, holnap ismét megte­szi. Jobb, ha ki sem mégy vele az utcára. Hogy esetleg egy­magában kiengeded, arról szó sem lehet. Ide viszont nyugod­tan kijöhetsz vele. Ha nagyobb, magát is elengedheted. Sőt, nemcsak gyalogos, hanem au­tósként Is ráengedheted a pá­lyára. Mert ez mégiscsak já­ték, autós játék, és csak hasz­nukra válhat. Németh István Szívből köszöntjük A meleg őszi nap sugaraival elárasztott Caské Krumlov-i údun vár alján nagy a nyüzsgés. Pionírok süröguek-ferognak, de Itt vannak az Idősebbek is. * — Már jönnek — kiált valaki, s a váralji tér elcsendesül. Egy pillanatra az izgalommal teli várakozás hangulata keríti hatal­mába a teret. A |árás vezetői a kisebbek, a piroskendősök kép­viselőinek kíséretében megindulnak a magyar néphadsereg kül­döttsége elé, akik a hadseregek nagy baráti családjának egyik tagját képviselik, a ,Pajzs 72“ elnevezésű gyakorlaton. — Tudjuk, uz önök érdeme ts, hogy uii gyerekek nyogodtan gondtalanul játszhatunk — mondja keresetlen tzavakkal üdvözlő beszédében Helena Maxancová. — Szívből köszönjük, bogy a Varsói Szerződés hadseregeivel védik Iskoláink, anyáink és apáink békéjét. Mindnyájunk nevében ígérem, hogy meghá- láljnkö az öoök igyekezetét. A lehető legjobban fogunk tanulni, hogy ha felnövünk, a segítségükre lehessünk a béke megvé­désében, hiszen éz a legszebb, ami a világon létezik. Ggerekelnk Is értik, hogy a magyar népi hadsereg katonái a testvéri szövetséges hadseregek, élükön a szovjet hadsereg katonáival az 6 boldogságuk és jövőjük érdekében találkoztak most Itt. — Fogadják, kedves barátaink, katonák, városunk gyerekse­regének üdvözletét — folytatta Helena Mazaneová —, s ha ismét otthon lesznek, üdvözöljék országuk gyerekeit! Mondják el nekik, hogy a barátaik vagyunk, s tudjuk, a béke az annyit jelent, hogy a világ minden gyermeke játszhat, nyugodtan nyújthatja egymásnak s kezét/.. A szomszédos Magyarország, s révükön a többi baráti ország katonáinak nemcsak a pionírok mondottak köszönetét, hanem a járás képviselői is. A CSKP járási bizottságának vezető titká­ra, Jozef Maiak elvtárs a pártbizottság járási székhelyének üléstermében a marxista és leninista elvekből kiinduló, a pro­letár Internacionalizmus szellemében fejlődő együttműködésünk­ről beszél. Köszöni a magyar népnek s hadseregének, hogy a többi szocialista országgal együtt a legnehezebb pillanatokban, amikor az ellenforradalmi erők támadásba lendültek, segitsé­günkre voltak, és segítették liaz&nk szocialista, társadalmának megvédését. Jozef Maüák járási titkár tájékoztatja az elvtár­sakat, miként valúsuinak meg a XIV. pártkongresszus határozatai, és a párt közeli ideuiűgiai és szervezői feladatairól is szól. — Nagyon örülünk — mondja a közvetlen és baráti társalgás során a magyar küldöttség vezetője —hogy az idei hadgyakor­lat rendkívül igényes feladatait a csehszlovák hadsereggel közösen hajtottuk végre. Az internacíunális barátság további megszilárdításának ás harci szövetségünk elmélyülésének a lehetőségét látjuk benne Sokat Írhatnánk még, ha a találkozó baráti és elvtársi han gulatát szavakba akarnánk fuglalnl. Az idő azonban szaladt, és a vanségek még a várost is meg akarták tekinteni. Ajándék­csere, sok-sok jókívánság,.. De hogyan is mondta Helena Ma- zancová, egyike azuknak a lányoknak, akik találkozni akartak magyar barátainkkal, katonáink harci társaival? — Szeretjük önöket, és kívánunk sok-sok sikert harci feladataik teljesítéséhez. Erezzék magukat nálunk jói... Ezek az egyszerű és őszinte szavak a szocialista országok, a Varsói Szerződés tagállamai összes katonáinak szóltak. A Komszomol harcban született. Amikor a polgárhá­ború véres napjaiban 1918. október 29-én Moszkvában összeült a Munkás- és Parasztifjúság Szövetségének el­ső összoroszországi Kongresszusa, a küldöttek az aláb­bi felhívást intézték a szovjet ifjúsághoz: „A Délvidé­ken érlelődő ellenforradalmat méltóképpen visszaver­jük. Egész forradalmi erőnket az ellene vivőit harcnak szenteljük... Egyetlen lépést sem hátrálunk.“ A Kom­szomol ebhez a harci fogadalmához, amely a fiatal nemzedérk állampolgári eskütételét is jelentette a szov­jet hatalom mellett, ötvennégy éves története folyamán mindig hű maradt. Elődei, az első szocialista ifjúsági szövetségek 1917- ben, a februári polgári demokratikus forradalom győ­zelme után alakultak meg. Ezeket az ifjúsági szövet­ségeket az Uraiban Szverdlov, a Kaukázuson túl Ord- zsonikidze, a Volga vidékén Kujbisev, Moszkvában Ja- roszlavszkij és Skirjatov, a forradalom leghűségesebb kommunista harcosai alakították. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után alig néhány hónappal Lenin az ifjú nemzedékhez is fordult, amikor kiadta a mozgósító jelszót: „Veszély­ben a szocialista haza!“ A német imperialista csapatok Pszkov és Narva felé törtek. Az akkor még szocialista Ifjúmunkás Szövetség nevet viselő szervezet azonnal mozgósította az ifjúságot. Talán Geraszim Mankov, ti­zenkilenc éves vörösgárdista volt az első fiatal, aki az intervenciósok elleni harcban halt hősi halált. Magára vonta a túlerőben levő ellenség tüzét, míg társai új ál­lásba vonultak. A Vörös Hadsereg fiatalokból verbuváló­dott csapatai 1918. február 23-fin és 24-én visszaverték a németek Petrográd ellen indított támadását. " 1918 márciusában Oroszország északi részén ango­lok és franciák, Távol-Keleten japán csapatok szóltak partra. Ellenforradalmi felkelések lángoltak fel a Vol­gánál és Szibériában. Az angol imperialisták betörtek Bakuba és Közép-Azsia vidékére. Mindenütt önkéntes harci osztagot szerveztek a fiatalok. A Caricin körüli harcokban örökre emlékezetessé tette nevét Nyikoláj Rudnyev 23 éves fitalember, aki egy bátor osztag élén több állást visszafoglalt az ellenségtől. Alapajevszkben is a frontra mozgósították az ifjúsági szövetség vala­mennyi tagját. Jekatlerinburgban a helyi pártbizottság Vaszilij Jeremint, az Ifjúmunkás Szövetség helyi titká­rát küldte felderítésre egy fehérgárdista tábornak ve­zérkarához. A Komszomol első, alakuló kongresszusa már hősi harcokra tekinthet vissza. Ezekhez a harcokhoz marad­tak hűek a fiatalok, amikor részt vettek az antant had­járatainak leverésében. Három mozgósítás Az ellenség leverése érdekében a párt Központi Bi­zottsága a keleti frontra irányított 15 ezer kommunis­tát. Ebben az időben — 1919 májusában — a Komszo­mol is meghirdette az első országos mozgósítást, ami­nek eredményeképpen több mint háromezer komszo- molistát küldött a keleti frontra. A mozgósítottak között volt a 17 éves Afanaszjev. A rang nélküli fiatal vöröskatonáböl később egy lovasez­red komisszárja lett. Afanaszjev egy évvel később hősi halált balt az ellenséggel vfvott csatában. Az antant — első hadjáratának kudarca után — 1919 nyarán megkezdte második hadjáratát, amit Churchill „tizennégy állam hadjáratának“ nevezett. A szovjetha­talom ellenségei — főképpen Gyenyikin tábornok csa­patai — ezúttal Délről támadtak. A Komszomol második kongresszusa — az elsőhöz ha­sonlóan — meghirdette az ifjúság második összorosz- országi mozgósítását. A határozat szerint szervezeten­ként három aktivistának otthon kellett maradnia a munka folytatására. A fiatalok harci lelkesedését bizo­nyítja, hogy gyakran sorshúzásokkal voltak kénytelenek eldönteni, ki maradjon otthon, mert mindenki ki a- kart menni a frontra. A harci mozgósítást a Komszo­mol arra is felhasználta, hogy a munkás- és paraszt­fiatalok legjobbjait bevonja a szövetség szervezeteibe. Csupán a szaratuvi kormányzóságban egyetlen hét alatt 2500-an léptek be a Komszomolba. Tízezer komszomolista ment a déli frontokra a máso­dik országos mozgósítás alkalmával. A fiatalok a 20 ezer kommunistával ás 35 ezer élenjáró munkással e- gyütt a harc legdöntőbb szakaszában érkeztek a Vörös Hadsereg segítségére. A déli háborúval párhuzamosan Jugyenics ellenfor­radalmi hadteste Petrográd ellen vonult. A védelmi harcokban kitűnt Vaszilij Alekszejev, a Pntyilov-gyér fiatal munkása, aki megsebesülve Is kézigránátokat do­bált a fehérgárdisták támadó csapataira. 1920 elején a komszomolistákkal és munkásokkal kiegészített hadse­reg győzelmet aratott Délen, felszabadította Ukrajnát és Észak-Kankázust. , (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents