Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-19 / 38. szám
B9RBT /gondolatok PALAGVX LAJOS: Hogyan lendítsük fel az idegenforgalmat? Az idegenf orgáLom manapiig jól jövedelmező ipar. Vannak országok, amelyek egész jól megélnek belőle. Ahogy évről évre elnézem a nyári nagy népvándorlást a déli tengerekhez, a Balatonhoz és egyebeivé özönlő hazánkfiait, egyre komolyabban foglalkoztat a gondolat; hogyan lendítsük fel hazánk idegenforgalmát. Mert hozzánk — valljuk be őszintén — csak elenyésző „töredéke“ jön a modem nomádoknak. Hosszas megfigyelés és töprengés után a következő megállapításra jutottam: tengerünk nincs, és egy kicsit költséges is lenne tengert nyitni mondjuk a Csallóközben vagy a Hand területen. Kis ország vagyunk, maradjunk a mi szerény körülményeink között. Inkább bízzuk magunkat a fantáziánkra. A közmondás is azt mondja, hogy többet ésszel, mint e- rövel. Máshől, sokkal, de sokkal tehetősebb országokban is így csinálják. Vegyük például a skóciai Loch Nesst. Leleményes lakói kitalálták, hogy a tóban valamilyen titokzatos szörny lakik, a Nessie. A hírek szerint már többen látták, vagyis inkább csak vélték felfedezni. Ez mindenesetre elég volt ahhoz, hogy Nessie hírére Loch Ness- be tóduljanak a pénzes emberek. Am amikor egy amerikai tudományos társaság komoly expedíciót szervezett, hogy a titokzatos szörny felkutatására induljon, és különleges búvárhajón az expedíció tagjai meg is kezdték a vizsgálatot, a skóciai hatóságok egyszerűen betiltották a további kutatást. Hogyisne, ha az expedíció tudományos alapossággal méterről méterre átkutatja a tó fenekét, megállapítja, hogy bizonyos közismert fajtájú halakon, moszaton és egyében kívül ntncs benne semmi, oda az üzlet. Mármost kérdem én azt: Nem lehetne nálun kis közhírré tenni, hogy egyik-másik tavunkban láttak i Nessiehez hasonló szörnyei? Emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt náci okiratokat tartalmazó ládákat találtak a Su- mavát Ördög- és Fekete-tavakban. Elég lett volna, ha a könnyűbúvárok némi ijedséget színlelve elmondják, hogy a mesebeli hétfejü sárkányhoz hasonló szörny őrizte a ládákat. Es tódultak volna hozzánk a turisták, hogy a Čedok, a CKM, de a többi utazási Iroda sem győzte volna. Nem én állítom először, hogy rossz az üzleti szellemünk... (Folytatom) Lapunk előző számában kezdtük cikksorozatunkat, és azt kívánjuk bemutatni, milyen göröngyös utat tesz meg egy énekes, amíg felragyog a csillaga. Most további é- nekesekkel folytatjuk a sort. *> JIŔÍ HROMÁDKA Tavaly az Aranycsalo- koko Színházhoz. Azt hitgány-versenyben a huszadik helyen végzett. Lemezeiből eddig körülbelül ötvenezer kelt el. — Már iparistakoromban énekelgettem kisebb versenyeken Plzeňben — emlékszik vissza énekesi pályafutásának első lépéseire. — Majd 1967-ben kezdtem komolyabban foglalkozni az é- nekiéssel. Indultam a Talent és a Májusi Kristály nevű fesztiválokon, és elnyertem a fiatal énekesek jihlavai fesztiváljának kil- löndíját. Katonai szolgálatom alatt a Hadsereg Művészegyüttesének voltam tagja. Leszerelésem után Milan Chladil és Milena Za- hrynowská turnémüsorában léptem fel. Itt figyeltek fel rám, és szerződtettek a Rotem, nyertem. De korai volt az öröm. Bár két évig gürcöltem, mint egy tgásló havi ezeregyszázért a legkisebb, harmadrendű szerepekben, az egész Idő alatt e- gyetlen lemezfelvételem sem készült. Állandóan azt hallottam: „Hát igen, Hromádka érti a dolgát, de...“ A siker• az 1971. évi In- tertalent fesztiválon következett be. Bekerült a gott- waldovt döntőbe és megnyerte. Neve egyszeriben ismertté vált, ragyogó ajánlatot kapott a Pánton zeneműkiadótól. — Még mindig hobbyként kezelem az éneklést. Ha nem Is sikerül valami, nem veszem tragikusan. De nem szeretném, ha ebből arra következtetne valaki, hogy túlúj ifjúság 7 AMÍG EGY CSILLAG FELRAGYOG ságosan felületesen kezelem az éneklést. Ellenkezőleg. A pályámért mindent feláldoznék. Elhatároztam, hogy újra éneklést tanulok, és koreográfusi képesítést szerzek. öt éven belül szeretném magam beverekedni az élvonalba. Remélem, hogy sikerül, és ehhez jő iskola lesz az első önálló műsorom. amelyet a legközelebbi idényben mutatok be. Jitka Molavcová nem panaszkodhatom, kevés jó énekszámot kaptam. Két évi megfeszített munka után elkészült első lemezfelvétele. és a „Tony“ meg a ,J3ám ti rutr meghozta a várva várt sikert. Váratlanul a slágerlista élére került. A televízióban és a rádióban ts egyre sűrűbben foglalkoztatták, a Supraphon egymás után adja ki lemezeit. — De akármilyen szirupos dalocskában nem lelném kedvemet, bér az énekes karrierjéhez bizonyára szükséges a kimondott sláger. Az igazság az, hogy nem tartom magam nagy é- nekesnek. Egyszerű lány vagyok, aki gitározik. S az i- gazat megvallva, a színházban jobban érzem magam, mint a hangversenydobogűn. Szeretem a közönséggel való közvetlen kapcsolatot. Ügy érzem, a gitározásban és az éneklésben még sokat kell javulnom. JAN KRÜTA (Befejezése következik) Tavaly az Aranycsalo- gány-versenyben a tizenhatodik helyen végzett. Legnagyobb sikereit a „Dám ti ruli' és a „Hej Tony“ című dalokkal érte el. Jelentkezett a Talent fesztiválra, és legnagyobb meglepetésre a 650 részvevő közül győzött. Eredetileg egy tipikus slágerrel akart indulni, de a próbákon az öltözőben gitárt fogott, és dúdolgatni kezdte Hona Hegerová „Lás- ko má“ című számát, és barátnői tanácsára a fesztiválon is ezzel a dallal indult, eredeti előadásmódban. Nyomban ajánlatot kapott a Semafor Színháztól. — Végtelenül boldog voltam, de hátra volt még az iskola. Az igazgató közölte velem, hogy egyszer biztos csillag lesz belőlem, de e- gyelőre még csak iskolás vagyok, és semmilyen kilengéseket nem tűr meg. Mit helyezzen előtérbe? A grafikai iskolát vagy a bíztatóan induló karriert? Jitka mindkettővel meg akart birkózni. — Borzasztó év volt. A színházban havonta 34 fellépésem is volt, s közben tíz hónap alatt levelezői tagozaton befejeztem a grafikai középiskola utolsó két évfolyamát. Bár a színházra ___ gyesek szerint az életrajza, a karrierje '■fit néhány röpke mondatba sűríthető, ■J mondván: őt nem a körülmények, ha- ■ _ nem tehetsége és szorgalma tették is- ^ * mértté. Mások viszont úgy tartják, hogy ed- /digi sikerei, népszerűsége arra kötelezi a „krónikásokat“, hogy az apróbb részletekre is kitérve jegyezzék föl művészi pályafutásának állomásait. Egyben azonban rajongóinak mindkét tábora megegyezik: Máté Péter a magyar könnyűzene e- gylk legnagyobb tehetsége, sőt, hangját tekintve sokan a magyar Tom Jones-nak tartják... Hogy Is kezdődött tehát? 1947. február 4-én született Budapesten. Még csupán hatéves, amikor szülei beíratják a magyar főváros legjobb zeneiskoláinak egyikébe. Zongorázni tanul. Tizennyolc éves koráig. A zeneórákon és a kötelező otthoni gyakorlás során egy tucat esztendeig szinte naponta Játssza a klasszikusokat, de serdülő kamasz kortól már egyre inkább vonzza őt a könnyűzene is. jócskán „ludas“ ebben az a magnó, melyet 13- 14 éves korában a születésnapjára kap. A tekercseken — saját ujjgyakorlatai mellett — lemezekről s a rádióból divatos hazai és külföldi számok egész seregét örökíti meg. Szabad perceiben élvezettel, hozzáértő érdeklődéssel hallgatja ezeket a dalokat. A beat-muzstka korlátlan uralomra jutásának időszaka ez s így tulajdonképpen nem véletlen, hogy a magnóhallgatás sarkallja Pétert az angol nyelv tanulására is, hiszen így könnyebben i érti meg kedvenc dalai szövegét... És amikor már a dalok többségét érti, dúdolgatni is kezdi őket... Először csak titokban, majd egyre bátrabban, nyíltabban. Lényegében ez énekespályafutásának rajtja... Aztán egy zenekar következik, bár ekkoriban még a zeneiskola növendéke. Kezdetleges vállalkozás ez ugyan, de nem hiábavaló. Itt ismerkedik meg a közös játék nehézségeivel, örömeivel, sajátosságaival. És itt támadt föl benne a csillapíthatatlan vágy, hogy saját maga is írjon dalokat. Mi tagadás: ekkor veszi először hasznát az oly hosszan tanult szigorú, komolyzenei alapoknak. A tizenhét éves korában írt szerzeményekből már MÁTÉ PÉTER csak a keserű bukások, sikertelenségek, bizonytalan tapogatódzások emléke maradt; meg néhány motívum, mely később egy dallá állt össze, hiszen ezekből született nagy sikereinek egyike, az Ünnep után. Megtanul gitározni, s ezzel egy időben zenekart is vált. S egyre többet énekel. 1966 nyara hozza meg számára az első igazi nagy sikert, egy, a népszerű Bergendy-együttesbe szóló meghívás révén. Innen pedig már csupán egyetlen lépés a Magyar Rádió Könnyűzenei Stúdiója, ahol a legtehetségesebb pályakezdő fiatalok között tartják őt számon. És ő él is az előlegezett bizalommal: néhány hónappal később egyszerre két rádiófölvételt is készítenek vele. Az Úgy várom, jössz-e már és a Mondd már c. dalok előtt szerzőként és előadóként is Máté Pétert jelentik be. Nem sokkal később — az első magyarországi pol-beat fesztiválon — újabb kettős sikert arat, s eredményesen mutatkozik be a táncdalfesztiválon is. Ekkor fedezik föl hangjának sajátos, „Tom Jones-i színezetét", s ennek kapcsán ő énekli magyarul a közismert Az otthon zöld, zöld füvén című Jones-slágert, saját dalai közül pedig a Közönyt és a Duzzogást. És azóta? Befutott művész lett, szinte halmozza a sikereket... Közben — szinte mellékesen — elvégezte a Külkereskedelmi Főiskolát, de lemezei az Itt szerzett üzleti „tapasztalatok“ nélkül is nagy számban fogynak. Ezért hát: énekel és komponál. A tavalyi táncdalfesztiválon bemutatott Fel, fel, fiúk a dalra I például Eurőpa-szerte ismert sláger lett, vendégszerepeit már a szocialista országok mindegyikében, járt Ausztriában, Kanadában, Írországban: az NSZK-beli Amadea hanglemezvállalathoz több évre szőlő szerződés köti őt, állandó vendége az NDK Televíziója könnyűzenei műsorainak. Pályafutásának egyik legnagyobb sikerét a tavalyi athéni fesztiválon érte el, ahol negyven ország énekese között a zsűritől különdíjat, a menedzserektől pedig meghívást kapott Japánba, Máltár* és a Kanári-szigetekre... Máté Péter az idei Bratislaval Líra egyik legnagyobb érdeklődéssel várt külföldi vendége volt, és ez a szereplés a közönségsiker mellett, újabb szakmai sikert Is jelentett számára: T. Jones és E. Humperdink „háziszerzője“ — Les Reed megígérte, hogy nem csupán londoni stúdióiba hívja őt meg, hanem egy új dalt is ír neki! Aki csak egy morzsányit Is jártas a könnyűzenében, tudja: ilyen jeles ajánlattal kevesen büszkélkedhetnek ebben a „szakmában“... B. M. P.
