Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-19 / 38. szám
A VILÁG SZÍV! (MÜNCHENI JEGYZETLAPOK) H. 6 új ifjúság BATTA GYÖRGY: van, az egyik, az ötvenméteres, amelyben az úszőverse- nyek zajlottak, áttetsző-kék vizű, a másik, a kisebbik, ahol a műugrók, mérték össze tudásukat, köztük az ezüstérmes Mileba Duchková, ibolyaszlnü vízzel van töltve. A tervezők még arra is gondoltak, hogy a Ma szín esetleg tül komor hatást kelthet, ezért négy csövön állandóan levegőt fújtatnak ebbe a kis kocka alakú medencébe, s az alulról áramló levegő gyönyörű fehér buborékfüzérekkel „színezte“ a vizet. Gyönyörű látvány felülről a két medencét egymás mellett látnil A medencék sárga csempével voltak kirakva, az úszócsarnok csupa szín volt, csupa sziporka. A rendezők még arra is ügyeltek, hogy a versenybírák ruhája és cipője harmonizáljon a versenyzők tarka köpenyével és úszóruhájával, s az egész esemény színegyensúlyával is legalább olyan hatást érjen el, mint világcsúcs-esője által. Az öszócsarnok levegőiének hőmérsékletét, páratartalmát műszerek mérték, a .komputer percenként értékelte az Marika Némethnvá és Soňa Brázdová Lovell amerikai űrhajóssal. A világ „kiheverte“ a gerillák „provokációját“ ts, az o- limpia egynapos kényszerszünet plán topább folytatódott, sőt be is fejeződött, Aipikqr az olimpiai faluban jártam, olyan érzéssel kószáltam végig a híres sportolókról elnevezett utcákat,- hogy íme, a harmadik évezred első századában járok: így néz ki majd a világ, ha beköszönt a béke. Százharminc nemzet képviselői bizonyították nap mint nap, hogy lehetséges a bőr színére, fajra, vallási hovatartozásra való tekintet üélkül egymás mellett élni. Az olimpiai falu legforgalmasabb része az a kis terecske volt. ahol naponta több ezer jelvény cserélt gazdát. Itt láthatott az ember mondjuk Fülöp-szigeteki' sportolót és kanadai edzőt békés egyetértésben „csencselni“. Magam is hozzá járultam néhány olimpiai jelvényhez, elcserélésiikhöz nem kellett egyéb, mint néhány közismert angol szó és egy kis mosoly Az emberek nagy része régen fölülemelkedett a nemrég még megoldhatatlannak és kiküszöbölhetetlennek tűnt „problémákon“. Sohasem felejtem azt a jelenetet, amészetrajzához“ mindenesetre hozzátartozik. Az alakja még most is kiváló, pedig megőszült. Széles válla a hajdani bajnokot és vllágcsúcstartőt idézi az ember emlékezetébe, léptei ruganyosak és frissek. Az élete tele van: fényekkel és árnyakkal. Mint a berlini olimpia hőse utazott haza az Egyesült Államokba, de nem tudott munkához jutni. Nyomorgott, amikor közbeszólt a véletlen: a viíág- csúcstartő szép számú közönség előtt lovakkal mérkőzött! Egy ötletes (vagy szadista?! üzletembernek eszébe jutott, hogy ki kellene próbálni, ki gyorsabb a százméteres távon: az olimpiai bajnok vagy a csupa izom telivér? Az üzlet jól ment, Owens „megkapaszkodott“, ma a jómódúak közé tartozik, nincsenek megélhetési gondjai és autóit is a legújabb dlva,t szerint cserélgetheti. Az’ arca viharvert, szinte repedezik, mint az Alpok sziklái, de a tekintete élénk, mindenre figyel. Itt áll, egy óra után tíz perccel, a müncheni forgatagban egy ember, aki ma már történelem. Mindjárt befut érte az autó, ki kellene használni az alkalmat és legalább egyetlen kérdést feltenni neki. — Tetszenek a küzdelmek, Mr. Owens? — lőjük ki felé az első kérdést, de közben befut a Mercedes. Az idős néger elmosolyodik és már a kocsiból válaszolja: — Igen. Eddig még Igen. Több idő nincs, a meggypiros gép elrobog, viszi az ősz atlétát az úszócsarnokba. Elviszi, de ezt a néhány szót ö- rökre megjegyzem. is benne va i minden, ami az olimpiákkal összefügghet, és benne van az Is, ami az emberiséggel összefügghet. Benue van talán Owens egész élete Is. a harrninrhatós .aranyérmek és a “megaláztatás, a lóval folytatott gigászt küzdelmek, és az is, hogy most már nyugodt öregség óv^fefTemzik életét« Benne van talán az Is, hogy a világ i^whvikor leggyorsabb emberét is várja a halál, amtlícírWtátaek'AA űaraökll és nincs semmiféle mozgás. 1 Tetszenek a küzde’i — Igen. Etfgflj (Mit válaszolt volna vejpp szörnyű napon?) mely szintén az olimpiai falu kis terén játszódott le: egy csinos — de feltűnően csinos! — lány (vagy már aszszony?) jelent meg a jelvénycserélők között. Két svéd, egy ghanaí, három amerikai ép egy bolgár sportoló szinte varázsszóra hagyta abbg a csencselést és fordult a jelenségnek is nevezhető látvány felé, mintha a szivárvány ive szikrázott volna át az ég kék pillérei között, úgy kapták fel fejüket ezek a férfiak, s szülte egyszerre hagyta el ajkukat az a sóhaj, amely a világ minden részén egyforma, s amely egymaga több feszültséget tartalmaz, mint néhány egész estét betöltő film. Amikor megtudlam, hogy milyen szörnyűség zajlott ie az izraeli sportolók szállásán, még mélyebben és még élesebben hasítottak belém a fájdalom kései. Láttam, éreztem, milyen harmónia tükrét zúzták össze a gyilkos golyók, és bár jó pár összefüggést fölfedeztem az eseményben, a végső élmény mégiscsak egyetlen igazi hasonlattal édesanyja, és elhívta fiát. még csak hagyján, hogy a gyermekkoromba, azokba az időkbe, amikor nap nap után késő estig „kergettük a bőrt“. Nemegyszer .megtörtént, hogy a játék kellős közepén megjelent a labda tulajdonosának édesanyja, és elhívta fiát. Az még csa khagyján, hogy a küzdő felek egyike ezáltal meggyengült. Az akkor érzett fájdalom — amely régi hevességgel tört fel — az olimpián viselt meg újra. a gerillák provokációja után. Azt éreztem Münchenben is, amit annak idején a göröngyösfüves pályán, miközben az elballagó játékostársat és a hóna alatt lapuló labdát néztem. Valaki elrontotta a játékunkat akkor is, most is. Valaki elvette a labdánkat, s lehet-e ettől borzadalmasabbat elképzelni? Az egesz „olimpiacetttru^O 'vel^^aennyi csarnok, az úszóstadion és a tartannal niugi iWktiuannai övezett labdarúgópálya gyönyörű,, M ntna nem is üvegbő!, vasból vagy műanyagból, hanem Jelzőkből készítették volna, úgy lebegnek az áttetsző és olykor-olykor színárnyalatukat is cse rélő t8tôzetek.*®S8HHBÄlHIÍK.®fi®®TOiS Csak érdekességként jegyzem meg, hogy szerelésük üj eljárással készült, egyetlen rész sincs hegesztve, valamennyi tetőelem csavarokkal csatlakozik egymáshoz, és tetszés szerint Szétszedhető bárhol, anélkül, hogy egy nagyobb .felületet meg kellene valahol bolygatni. Összesze relésük gyorsan és egyszerűen történt, szétszerelésük is egykettőre megy. A stadionok ’gyöngye az úszócsarnok. Bizonyára nagyon kevés olvasónk büszkélkedhet azzal,- hogy megtekintette az olimpiát, (tiszta szívből kívánom utólag is, hogy minél több ember jusson el a következő olimpiákra), de ba egyszer mégis Münchenben járna, ne mulassza el megnézni azt a helyet, ahol Spitz és társai versenyeztek. Az úszócsarnok tulajdonképpen nem is építmény, hanem kőből, fémből és vízből készült költemény. Két medencéje Egy óra öt perc, az olimpiai játékok második napja, vasárnap. A legelőkelőbb müncheni szálloda elé egymás után érkeznek a 'Mercedesek, szinte megáll a forgalom, valami történik, siessünk a bejárathoz. A déli napsütést két ember bírja különösebb megerőltetés nélkül: Owens és Owensné. Megérte idesietni a szálloda elé. A világhírű atléta, az 1936-os berlini olimpia hőse az úszócsarnokba igyekszik, de a taxi még nem futott be, bizonyára vala’melyik szemafornál vesztegel. Van egykét pere időm, hogy áttanulmbányozzam Owenset. Ügy né zem végig, mim valami szobrot vagy hegycsúcsot. Ő maga is történelem már egy kissé, a huszadik század „terAz olimpiai bajnok Mácha kél menet között pihen. Karin Janz boldogsága. adatokat, és aszerint adagolta a hiányzó „elemeket“. Mondanom sem kell, hogy az uszoda vize eszményi volt, tehát kellően gyors, és ezt nemcsak a világcsúcsók bizonyítják, hanem az elragadtatott úszók nyilatkozatai is. Abban a szerencsében volt részem, hogy láthattam a világ jelenlegi három legnagyobb úszóegyéniségét, Mark Spitzet, aki — mint köztudott — összesen hét aranyat hozott föl —■ kiváló gyöngyhalász módjára — a medence vizéből, Shane Gouldot, az ausztrál csodalányt és Roland Matthest, akit a távolugró Beamonhoz hasonlóan a jövő század gyermekének tartanak. Mit láthat vajon az ember a kétszáz méteres férfi pillangóúszás néhány másodperce során? Mit képes megfigyelni, mi jelentheti az élményt? Spitz döbbentett rá, hogy vannak, akik talán hetven esztendő alatt sem képesek annyi dinamikát fölhalmozni, mint ő két-három perc alatt. Mozdulatai tökéletes összhangban vannak egymással, és mint minden, ami tökéletes és harmonikus, ez Is rendkívül szép volt. Spitz alaposan megváltozott az utóbbi négy esztendőben, Mexikóban még sokkai „vastagabb“ volt, domborúbb, boltozatosabb mellkalssal, masszív vállakkal, hatalmas kezekkel. Münchenben mintha vékonyabb lett volna és karcsúbb. Mintha a négy esztendőn át tartó, szinte naponta Ismétlődő edzések során őt is lecsiszolta volna a víz, akár a folyó köveit. Egészen szoborszerű lett, nem volt rajta egy gramm súlyfölösleg, izmai előírásosan lazák voltak, és ennél többet -talán egyetlen üsző sem kívánhat. Mintha nyílvessző lett volna, úgy fúródott a rajt után a vízbe, ahol olyan otthonosan mozgott, hogy amikor győzelmei -után kimászott a partra, szinte úgy figyelte, mint a partra vetett halat, lesz-e a szárazföldön elég levegője. Shane Gould afféle kis főka volt, sokkal masszívabb, mint a már-már „törékeny“ Spitz. Rtkítő sárga fürdőköpenyében jött-ment, és ha nem lett volna a világhírű Gould, kevesebb szempár tapad rá; külsőre a szürke középiskolai diáklány klasszikus megtestesítője. Matthes mindig borzadva ugrott a vízbe, szemmel láthatóan undorodott a kék folyadéktól, és hogy ez az undor minél rövidebb ideig tartson, nagyop gyorsan úszott. Időeredményei alapján hátúszásban legyőzné számos ország legjobb gyorsúszőjátl (Folytatjuk) ITT DOBOGOTT i
