Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-19 / 38. szám
5 új ifjúság R eményt és erőt sugárzónak láttuk Sas Andort — az általa o- lyan találóan karakte- rlzált „Jégtörő és gyümölcshozó Február u- tán —, amikor a Pedagógiai Főiskola magyar tanszékének vezetőjeként ismét a katedrára, elénk lépett. Nála, aki töretlenül bízott az ember Jövőben, az oktató-nevelői és írói munka már a hivatásánál is többet, életmódot Jelentett. Sas Andor a csehszlovákiai magyar szellemi élet e- gyik legönzetlenebb alakja volt A dicsőséget, hatalmat mint hiú, üres értéket mindig megvetette. Idejét és e- rejét, érzéseit és gondolatait a haladás, a magyar tudományos élet megismertetésére és emelésére, a népek közötti baráti kapcsolatok megszilárdítására fordította. Fiatal korától kezdve nagy gonddal készült a pedagógusok felelősségteljes hivatására, és ezen a pályán maradt mindvégig. Középiskolai, főiskolai, majd egyetemi tevékenysége időtartama alatt mint pedagógus és író — közvetlen és közvetett módon — egy e- gész nemzedéket nevelt fel. Köztudott, hogy a diák o- lyan bírája a pedagógusnak, aki legjobban le tudja mérni tanítójának iskolai és közéleti tekintélyét, tudományos Jóhírét Róla minden tanítványa tudta, hogy nemcsak a működési helyén vég zett pedagógiai és tudományos kutatómunkájáért, hanem emberszeretetéért is nagyrabecsülést érdemel. Benne a kiváló pedagógust, a tudományos írót, a példás magatartása embert láthatták tanítványai. Olyan összhangot biztosított a tanár és a diák között, amelyre nem minden nap akad példa a pedagógia történetében sem. Az ismeretterjesztéssel, a tudományokkal kapcsolatban — sokszor hangsúlyozott — véleményének lényege az volt, hogy a tudománynak nem kell fennkölt- aek lennie, de ne legyen áltudomány, s a kutató végső célját csak akkor érheti el, ba egész lényével azonosulni tud munkájával, és nem a felette állók elismerését lesi. ö maga nyújtotta ezen a téren Is a legkövetendőbb példát; mert csendesen le tudott mondani a feltűnés eszközeiről, és éppen ezzel a halk mérséklettel nevelt ragaszkodó tanítványokat, pedagógusokat, jellemeket. Sas Andor nemcsak a pedagógiai és a tudományos kutatómunka el kötelezettje, művelője és át adója, hanem ennek a munkának sugallója, ösztönzője is volt Diákjaiban tudatosan alakította ki és fejlesztette azokat a haladó hagyományokat, amelyek szellemi életűnket, nemzeti kul úránkhoz való viszonyunkat és világnézetünket is pozitívan befolyásolták. A letűnt nemzedékek és napjaink szellemi kincseivel egyaránt szeretettel foglalkozott. Az egyetemen mint az irodalomtörténet nagyhírű tanára, az elmúlt idők és a jelen előreható kultúrájának a megismertetésével készítette elő tanítványait a jövő feladatainak megértésére, vállalására, és a társadalomban végzendő aktív munkára. Az embernevelő (SAS ANDOR A KATEDRÁN) Sas Andor, aki 1887-ben Budapesten született, élete végéig a progressziót szolgálta. Már 1919. április 17- én, a tanácsköztársasági Közoktatásügyi Népbiztosság szerkesztésében kiadott Néptanítók Lapjában bizonyságot tett haladó pedagógiai nézeteiről. Az új emberek Jövendő „kovácsainak“, a tanítóságnak legközelebbi feladatául jelölte, hogy becsületesen Ismerkedjenek meg ,,.„a kommunizmus társadalomépítő forradalmi munkájának tervével“, s az Ifjúságnak a forradalmi eszmékben való ne vetését azonnal kezdjék meg. Az élet és az iskola — Jelenünkben is sokat hangoztatott — kapcsolatára Is messzelátóan utalnak szaval: „Az ésszerűen termelő kommunista világ Iskolája a szellemi és testi fejlesztéssel egyldöb&n a technológiai nevelésre is gondot fordít.“ A proletár- forradalom előtt lebecsült tanítókhoz mondja: ....a p roletár-társadalom tanítója méltó és megbecsült társa lesz a többi munkásnak.“ Kőitől hasonlattal fejezte be ezt a több mint fél évszázados vezércikkét, mely-" nek mondanivalójáért ma is csak elismerést érdemelne! „A ránk köszöntő új világban közösek lesznek a föld és a munka gyümölcsei, mint ahogy a nap szeme közösen pihen mlndannyi- unk felett. A kommunista nevelés pedig a megnyomo- rltástől szabad, egész embert, akinek a maga módján elképzelt formáit a görög szobrászat márványba véste, a hús és vér valóságában akarja megalkotni.“ A Magyar Tanácsköztársaság bukása után, az ellenforradalmi Magyarországból kibujdosni kényszerült Sas Andor, a rövid Ideig tartő bécsi emigráció után került Csehszlovákiába, ahol a polgári demokrácia kedvezőbb viszonyai között dolgozhatott. Csalódásoktól, jogtalan hántásoktól azonban itt sem volt mentes az élete. 1939-ben a nálunk Is hatalomra jutó fasiszta rendszer életét Is fenyegette, s a felszabadulásig bujdosni kényszerült. 1945-től 1948- lg a csehszlovákiai magyarság államjogi helyzete rendezetlen volt. Sas Andor is néhány évig katedra nélkül maradt... A magyarországi fasizmus veresége után visszatérhetett volna régi hazájába, de nem ment el. Vállalta az lttmaradottak sorsát, az új „híd“ építőjének szerepét. Tevékenysége rendkívül szerteágazó volt: tanított, írt, fordított, bírált, tanácsokat adott és 1- rányítottl Irodalmi munkásságának számbajővö részét tankönyvei alkotják. Ezek a könyvek kapcsolatban vannak azzal a pedagógiai munkássággal, melyet egy emberöltőn át végzett. Nemcsak a középiskolák irodalmi oktatását erősítette könyveivel, hanem más iskolák számára Is írt és fordított tankönyveket. Amint tudományos munkásságában nem maradt meg csak irodalomtörténésznek, úgy itt is többre törekedett. Számtalan tanterv összeállítása és tankönyv megírása előtt kérték ki szak- véleményét. Csak hozzávetőleges pontossággal állapíthatnánk meg az általa re- cenzált tankönyvek és más hivatalos tanügyi kiadványok számát. Sas Andor — az egymást követő iskolareformok időszakában is — az 1919-es forradalmi elveihez hasonlítható Iskolapolitikai nézeteket vallotta. Az volt a véleménye, hogy a jövő Iskoláján nem az akkori iskola- rendszerekből átmenetileg előállítható Iskolareformot kell érteni, hanem azt az Iskolát, mely — reallzálha- tőan — a jövő társadalmának oktatási és nevelési érdekelt és szükségleteit fogja szolgálni! Tíz esztendeje vettünk búcsút a csehszlovákiai magyar tudományos irodalom és iskolaügy egyik legnagyobb alakjától. Párkány Antal. Beszélgetés H0LEČK0 VIKTORRAL Ezzel a beszélgetésünkkel új sorozatot indítunk la púnkban. Fiatal művészeket — gratiknsokat, festőket — mutatunk majd be Időről időre, „megvallatva“ őket életükről, eddigi munkásságukról s további elképzeléseikről. A sort az 1938-as születésű Holeőko Viktor grafikussal kezdjük. Pincelakásl Pontosabban egy helyiség a pincében — lakássá alakítva. Belépve azonnal megfog a szoba (nevezzük így) hangulata. A falakon gyönyörű ingaórák, rajzok, metszetek. A szobát egy függöny választja ketté. Az első rész a hálószoba, fürdőszoba, konyha, a függöny mögötti pedig a műterem Benne nagy asztal, s rajta e- csetek, ceruzák, kések, testé- kés tégelyek, rajzlapok, s ki győzné felsorolni, mi minden még. Az ágyra telepedünk, a kis asztalra üveg kerül, kávé, s beszélgetni kezdünk. — Olvasóink előtt nem ismeretlen a neved, hiszen számos illusztrációdat, rajzodat látták, láthatták már lapunkban. Éppen ezért kezdjük beszélgetésünket talán az elején. Honnan indultál? Mi vitt a képzőművészet felé? — Luclabaňáról származom Édesapám bányakovácsként dolgozott Itt. Különben amolyan fúró-faragó ember volt. Azt hiszem, tőle örököltem a szép meglátását. Különben gyerekfejjel pilóta akartam lenni, az osztályfőnököm azonban észrevette, hogy Jól rajzolok, és rábeszélt, hogy jelentkezzem I- parmüvészetl Főiskolára, sajnos pont akkor nem nyitottak első évfolyamot. Mérgemben és bánatomban hát elmentem a Pedagógiai Főiskolára, ahol szlovák és képzőművészet szakos tanárként végeztem. Utána tanítottam, majd szerkesztőségben Is dolgoztam műszaki szerkesztőként. Röviden talán ennyit. — Evekig a Tábortűz műszaki szerkesztője voltál. Hogy kerültél kapcsolatba a lappal? — Megint messzebbről kell kezdenem. Engem a szüleim a főiskolán nem tudtak úgy tá mogatni, mint másokat támogattak a szülei. Rá voltam te hát kényszerítve, hogy magam gondoljak magammal. Plakáto kát terveztem, s Időnként felkerestem a szerkesztőségeket is rajzokkal, tgy Jött létre már akkor a kapcsolatom a Tábortűzzel, s később, amikor a főiskola elvégzése után családi okokból a prešovl bölcsészkar képzőművészeti tanszékén nem foglalhattam el az assziszten si állást, Itt Brattslavában kezdtem tanítani az egyik kö zéplskolában, majd a plonlrház rajzkörét vezettem. Innen mentem át a Tábortűzhöz Petrlk József főszerkesztő hívására, műszaki szerkesztőnek. Dolgoztam, lllusztrálgattam, de a nagy terveimet mindig halogatnom kellett. Zavart a kötöttség, a lakáskörülményeim, s féltem, hogy a terveim csak tervek maradnak. Ezért váltam hát ki a szerkesztőségből is. — Négy éve már, hogy szabadúszó vagy. Alkotómunkád szempontjából jő ez? — Nekem nagyon. Nyugodtan dolgozhatom, végezhetem azt, ami az életemet jelenti — rajzolok, festek, metszem a linóleumot, s közben egyre mélyebbre ások magamba. Természetesen a nekem annyira kedves gyei uuk<tiuszuéuókat sem hanyagolom el. Akik a Kis E- pltőt vagy a Zornlőkát Időnként a kezükbe veszik, találkozhatnak munkáimmal. — Gyermekillusztrációid valóban csodálatosak, egyéniek. Magamban mindig „faragra rajzolásnak“ nevezem. Meddig folytatod még, meddig metszed még a sok-sok színes papírból csodálatos sárkányaidat, gyér- mekfantáziét mozgató „képeidet“? — Amíg úgy ’nem érzem, hogy ebben a műfajban már nincs semmi felfedezni való. Én azok közé az emberek közé tartozom, akik mindent nehezebben, mélyebben emésztenek meg. A „könnyen, gyorsan“ Jelszava engem sohasem csábi tott. Nem meggazdagodni akarok, hanem dolgozni belső öntörvényeim szerint. Egy képzőművész élete szerintem örök felkészülés, kezdés vagy újrakezdés, s ha Ismerem magamat, ha tudom, hogy mit aka rok,' a sok apró láncszem e- löbb-utőbb lánccá alakul, vagy Is elkészül a mű, amely engem Jelent. — Ügy tudom, hogy 1971- ben lettél a Képzőművészeti A- lap tagja. Mire kötelez ez? — Hat éven belül újabb dolgaimmal kiállításon kell bemutatkoznom. De a lényege nem ez. — Erről jnt eszembe. Mit tartasz a képzőművészet lényegének? — Azt, hogy a kép kép legyen, s ne ház, világ, mindent Lefordítva a fentieket — Igaz legyen és hasson) — Példaképeid? — Mondjak neveket? Minek? Mindig csak a szép és a jó Izgatott. Ügy érzem, nagyképü ség lenne tőlem példaképeket, nagy neveket felsorolnom. Krl tikátlanul soha semmit se fogadtam ell Mindig csak képek tetszettek, soha nem a nagy nevek. XXX Szó esett még köztünk sok minden másról is, de úgy gondolom, az itt elmondottak ts elegendőek ahhoz, hogy teljesebbé tegyék Holeőko Viktor profilját. Beszélgetett: Tóth Elemér Árvíz Csallóközi táj Most jelent meg a Madách Könyvkiadó gondozásában DENES GYÖRGY: Mélység fölött címú verseskötete. Az ismert csehszlovákiai magyar költő csak nemrég kapta meg válogatott verselnek gyűjteményéért — a- mely ugyancsak a Madácbnál jelent meg „Az Idő börtönében“ címmel — a Madéch-dljat, s íme márts Itt az újabb kötet. Az előbbi Dénes-könyvek minden erényével s minden fogyatékosságával egyetemben. Hogy előbb a negatívumokról szóljunk: sok az üresjárat. Dénes azok közé a költők közé tartozik, a- kik sokat termelnek s nem rostálják meg termésűket. Ennek persze előbb-utóbb meg kell fizetni az érát. De hogy a pozitívumokról se feledkezzünk meg: Elet, ki festhetné le százszor szörnyű arcod? Félelem virágzik bennem. Zúgnak a harangok. Hol van a tiszta égbolt? Vérben állnak a kertek. Szólongatom a fákat. De ők már nem telelnek... kezdődik a kötet egyik legszebb, s Dénesre legjellemzőbb verse, a „Kiégett egek alatt. „Keresd a költőt“ mondja egy másik vers elme, s mennyire jellemzők az egyes clkluscimek is: „Ne fuss“, „A múltadat viszed“, „KI varázsolt el engem?“, „Emberi sors“. Igen, a deleidre érkezett költő vallomásai ezek, az ötven felé közeledő ember kissé eléglkus hangja. Egy másik jól Ismert csehszlovákiai magyar szerző ezúttal Ifjúsági regénnyel jelentkezik. DAVID TEREZ: A feneketlen láda kincsei című könyve égető hiányt pótol: a csehszlovákiai magyar lro dalom Ifjúsági regényét. Miről szól az trés? Két testvér, a tízéves Pltyőka és a nyolcéves Csiribiri életükben először töltik nyári vakációjukat falun, a nagyszülőknél. A falusi élet varázslatos légköre nagy hatással van rájuk, ám képzeletüket legjobban a padláson felfedezett régi láda ragadja meg, amelyből egy bábszínház figurái kerülnek elő. Az élénk fantáziájú Pltyőka álmában megelevenednek a figurák, és kényszerítik őt, hogy vállalja el az űrbusszá átalakított ócska zeppelin vezetését, és repüljön velük a holdra. Sok érdekes, lélegzetelállító kalandban lesz része, még Verne Gyulával Is találkozik... Dávid Teréz Ifjúsági regényét Jakslcs Ferenc pompás Illusztrációi teszik nemcsak írott, hanem rajzolt részében Is Izgalmas olvasmányélménnyé. A közös könyvkiadást egyezmény keretében megjelent könyvek között Is rengeteg az Ifjúsági Irodalom. Itt van mindjárt a nagy szovjet klasszikus, » GAIDAR: Iskola című világhírű regényének újabb kiadása a Móra Ferenc Könyvkiadó, a Kárpáti Kiadó és a Madách közös gondozásában. Vagy szóljunk REVAV JÓZSEF: A márványmenyasszony című regénye Aella Soranáról, aki a legtehetségesebb boros- tyánkő-faragö volt talán az egész római birodalomban, de a Pannóniái Savarlában bizonyosan. Állatokról szől JOY ADAMSON: Oroszlfinhüség és Elza kölykel című két világsikerű könyve, melynek harmadik. Illetve ötödik kiadása Jelenik meg immár magyar nyelven la. S ba az előbbi két kötettel áttértünk a természettudományos Ismeretterjesztő Irodalomra, akkor csak egy ugrás ÖVEGES JÓZSEF: Az élű fizika című pompás tudománynépszerűsltő kiadványához. Miért nem esik a bő nyáron? Milyen üres az úr? Az ultravákuum és a táncterem. Ml a rádiótávcső? Hallott már az tnfrahangről? A rádióból, televízióból Is jól Ismert Öveges professzor a- zokra a fizikai jelenségekre ad választ ebben a könyvében, me lyekkel a mindennapi életben számtalanszor találkozunk. A könyv olvasmányos, érdekfeszltó stílusa szórakoztatóan tárja fel mindennapi életünk fizikai rejtelmeit. Sorolhatnánk tovább az Ifjúság! irodalom friss termékeit: Zoltán Péter: A képzelet varázslója ctmú érdekfeszltó Verné- életrajzát, a Grimm legszebb mesélt tartalmazó Róna Emmy Illusztrálta Móra kötetet, a népszerű Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem vagy az osztrák Ferre Mlkura: Szanlszlóék vendégel című köteteit, álljon Itt azonban mind helyett a cseh FRANTIŠEK PILAR: Bonifác bácsi pipája című kedves kis története. Főhőse, František Pafézek a Moldva áradásakor meg akarja menteni Bonifác bácsi régi pipáját, és sietve Indul érte. A Moldva árjp azonban elsodorja egészen a tengerig. Egy nagy vitorlás hajóra karúi, és csodálatos kalandokat él ét. Rövid útja érdekfeszltó vllágkórUU utazássá válik s a végén — felébred. Exek után pedig térjünk vissza a felnőttekhez szóló Irodalomhoz, s említsük meg, hogy megjelent GORKI): Az anya című klasszikus regényének új kiadása. A regény Palagéja Vlaszov egyszerű munkésasszony, és fia, Páve! Vlaszov megrendítő története. Gorkij regénye a szocialista realizmus első remekműve, s mindmáig eleven alkotása. Magyar fordítását Ma- kal Imrének köszönhetjük. S ba már a klasszikusoknál tartunk, szóljunk arról a regényről, amely ugyanabban a nevezetes 1907-es esztendőben jelent meg, mint Gorkij regénye. MIKSZÁTH KALMAN: A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényéről van szó, a magyar próza egyik halhatatlan teljesítményéről. Bemutatni olvasóinknak ugyanúgy felesleges, mint az Iskolások Könyvtára sorozatban megjelent két másik Mlkszátb-gyűjteményt, A jé palócok — Tét atyafiak című elbeszélésciklusokat. Aki még nem olvasta volna valamelyiket, most Itt az alkalom, pótolhatja mulasztását. l
