Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-05 / 36. szám

új ifjúság 3 Két hónappal ezelőtt félretettétek a tankönyvet, körzőt, vonalzót. így helyes: félretettétek, mert az év két nyári hónapja csak a tiétek. Gaz­dagságát, örömeit ti bitoroljátok, kisebb és nagyobb iskolások — diá­kok. Júliusban, augusztusban tiétek a tavak partja, tengerek hullámai, országunk hegyei-völgyei, erdői. De most már szeptember van. De nagyszerű is volt ám a vakáció! Pihentetek. Xöbbségtek közösségben — az osztállyal, brigádon, mun­kahelyen. Szedtetek gyümölcsöt, építettetek csatornát, új utat, ott vol­tatok a kenyér begyűjtésénél, ismeretlen szerszámokkal ismerkedtetek. Hasznosak voltatok. Nemcsak magatoknak. idejük egy részét közösség­ben — munkával —. külföl­dön. Mondataikban a közös­ség szó fordult elő a leg­gyakrabban, és ezt ts talál­ták szünidejük legnagyobb értékének: fiatalok társasá­gát, a barátkozást, új em­berek megismerését. A többiek Szóltunk má halászó fiúk­ról, nyaraló „kalauzról“, bri- gádos leányokról — de nem Halak éhségsztrájkja Senec, a seneci tavak partja. Két fiú messziről Integet felém, maradjak csendben, a hal éppen pedzi a horgot. Nagy igyekezetükben össze­dől alattuk az ülőkének szolgáló tákolmány. Elég nagy zajt csapnak, és most már mindegy, hogy szólok-e vagy sem. — Itt nyaraltok? — Nyaralnánk, de ilyen időben? — Miért nem jöttetek kö­ti, rábban. lye. Duna-part, vlkendházak, sátrak, sült szalonna illata. Gödrös, sáros, hepehupás út. A fák mögött sokszínű kacagás. Még sokáig senki, de hangot már hallani. — Ilonka, szereted Pé­tert? — Igen. — Sétáltál vele tegnap este? — Igen. — A sötétben is? — Igen. — Csókolóztatok is? — Nem. Az utolsó választ elfojtja a forrónadrágos lányok si­koltása. „Ilonka“ felugrik, menekülni próbál, de mire leér a Dunához, csurom vfz a ruhája. Aki ér!, önti rá a vizet. Ebben a tóban nincs is hal. Igazán szereti Ilonka Pétert? — Nem volt pénzünk... Elmondják, hogy a lufie­necl építőipari középiskola tanulói, és hogy a vakáció első hónapjában az aratás­nál segédkeztek, fejenként 1500 koronát kerestek és most pihennek. Két motor- kerékpáron járják Dél-Szlo- vákiát, közben voltak Ma­gyarországon Is. Pénzük las­sanként fogytán van - Igaz, megnövekedett a poggyá­szuk Is, új nadrág, pulóver pjhen műanyag zacskóban az útizsák tetején. — Miért halásztok? — Közben olvashatunk, csendben üldögélhetünk, vagy akár alhatunk is. Kü­lönben életünkben először dobtunk horgpt a vízbe. Vártam ott egy ideig, de a fiúknak nem volt szeren­cséjük. Próbáltam őket vi­gasztalni: meglehet, ebben a tóban nincsenek Is halak. — Vagy éhségszrájkot tar­tanak... Szólt oda egyik ktbtc a közel! sátorból. Ilonka szereti Pétert Hrušov (Körtvélyes) a bratislavatak klrándulóhe­Béini Mária, akinek sike­rült az élete... — Játszotok? — Persze, igazmondósdlt. — Mi az egész értelme? — Az, hogy a végén min­denki náthás lesz. De unat­kozunk, és játszottunk már minden valamire valót. Ezt a játékot a tévében láttuk. A lányok znojmóiak, a fiúk szlovákok. — Hogyan kerültetek ide? — Duna mellett akartunk táborozni. — Na és, jó Itt? — Jó lenne, csak kevés a napfény, és sok a szú­nyog. Kalauz-Casanova Béni Máriának sikerült az élete. Szeptembertől a bratisla- vai Komenský Egyetem Jogi Karának elsőéves hallgatója lesz. — örülsz? — Hát persze. Minden ál­mom az volt, hogy bekerül­jek a jogi karra. Most sike­rült. Azt hiszem, ez életem első nagy lépése. De válő- szlnfl, hogy ez az utolsó nyugodt vakációm. — Hol töltötted? — Itt. Kamenný Mlýnen van kis víkendházunk, itt töltöttem a szünidő nagy ré­szét. De három hétig vllla- moskalauz is voltam. — És milyen volt a bri­gád? — Már második éven csi­náltam, és éppúgy érdekes, volt, mint a tavalyi. Nap mint nap legalább húsz fér­fi érdeklődött, meddig tart a szolgálat... De mondhatom, egyikük sem gondolta ko­molyan a kérdést. Magyarázatként talán csak annyit, hogy amikor a női­ességet és szépséget oszto­gatták, Mária bizony elég sokszor sorba állt. A végtagnyelv művelői — Az élet értelme az, hogy az ember nemcsak termesz­ti, hanem eszi is a gyümöl­csöt. — Honnan származik ez az „aranyköpés“? — Ez egy remek jelszó. Magyarországon a lengyel­tóti KISZ-táborban született. Szedtük és ettük a gyümöl­csöt. Főleg az őszibarack ízlett. Strleženec Adri és Zácsek Ági Is munkával vakációz­tak. Számukra azért is ta­nulságos volt az Idei szün­idő, mert egy részét külföl­dön töltötték. — Meséljetek, milyen volt?! — Keresetünkből épp hogy futotta a mindennapi limo­nádéra, de ha ettől eltekin­tünk, akkor remek volt. Fő­leg az estéink, amikor pró­báltunk szót érteni az ifjú­sági építőtábor többi lakó­jával, bolgárokkal, lengye­lekkel, oroszokkal. Izgalmas volt a nemzetközi „végtag­nyelv“. — Mondjatok valami jó vakácló-sztoritl — Vidámat vagy szomo­rút? — Mindegy. — Vidám: Lengyeltótiban felfedeztünk egy új sport­ágat. Ideiglenesen szúnyog- kergetésnek neveztük el. Még nincs az olimpiai játé­kok sportágai között. Szo­morú: Közeleg szeptember elseje... A két lány még elmond­ta, hogy az építőtábor részt­vevőit a SZISZ SZKB vá­lasztotta ki sok-sok érdek­lődő közül. Mindketten első ízben töltötték nyári szün­mindenki szereti a nyári „népvándorlást“, és ha sze­reti is, nem állt módjában, hogy barátaival nyaraljon, vagy hogy részt vegyen a'Z ifjúsági szervezet valamelyik brigádakcíójában. Nagyon sok diák otthon, szüleinél töltötte a vaká­ciót. Vonatkozik ez főleg a főiskolásokra, akik az isko­laév nagy részét valamelyik egyetemi városban töltik és csak a nagyobb ünnepekre látogatnak haza. Nekik' a szülői ház nyáron egyúttal víkendházul Is szolgál. De ók sem pihennek, ezt bárki bizonyíthatja közülük: erőt gyűjtenek az új tanév vizsgáihoz. Ásó, kapa... — Így már azonnal pró­zaibban hat a cím. Ez a há­rom szerszám volt több száz diák munkaeszköze a nyá­ron. Nem „támogatták“ egy­mást. Vagy mégis? — Nem dolgozhatunk ál­landóan, csak akkor, ha egy kis „lyuk“ keletkezik a vil­lamosforgalomban. Most az 5-ös és a 4-es ts a megál­lón vesztegelnek, azért tá­maszthatjuk mi Is a lapátot és azért beszélgethetünk most veled. A választ a bratislaval Vajnory-i úton dolgozó fiúk adták. Újra kövezik a villa­mosvágányok közötti részt. Nehéz munka, férfiaknak való. Van köztük olyan, aki már két és fél hónapja a Műszaki Szolgáltatások bra- tislavai vállalatának brlgá- dosa. — Bizonyára jók a kere­seti lehetőségek... — Nem rosszak. Motor- kerékpárt szeretnék vásá­rolni. Remélem, a brigád leteltéig, szeptember végéig sikerül összehozni az árát. Bratislava kiépítését, szé­pítését a diákok nyáron szívügyüknek tartották. Mint ismeretes, pár hónappal ez­előtt a SZISZ és Szlovákia fővárosának polgármestere icözött megegyezés Jött lét­re: a diákok Bratislava épí- tését-szépltését a nyári ak­tivitás központi akciójaként kezelik majd. Hát ez meglátszott min­denütt. Az új lakónegyedekben már zöldell a fű, pedig egy hónappal ezelőtt csak föld­gyaluval lehetett közleked­ni a bepe-hupás talajon. Frissen festettek az útjelző táblák, a „zebrák“, parkok padjai. ... és lapát. Sztárok: lapát és ásó Augusztus végén zsúfoltabbak a vonatok, az utakon sok az autóstop­pos. A kempingekbe már csak elvétve lép valaki sátorozó szándékkal, és minden azt a szomorú valóságot juttatja eszünkbe, hogy vége a va­kációnak. Maradnak az élmények, lebarnult testek, napfény átjárta friss elme — szív. Ez az igazság. Ülsz az iskolapadban, és ha nagyon sajnálod ezt a két hónapot, ak­kor vagy csak igazi diák. Nem is próbállak vigasztalni. Fél szemmel már amúgy Is másra figyelsz: a frissen meszelt osztályra, a vonalzóra, kör­zőre, amelyet újra kézbe veszel. Sok sikert, és viszlát tíz hónap múlva! Zácsek Erzsébet Lengyeltóti: Kállai Éva KlSZ-tábor

Next

/
Thumbnails
Contents