Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-05 / 36. szám
4 fi} ifjúság Gremser Krisztina zA#:; , • m Á Šamoríni (Somorja) Kilencéves Általános Iskola folyosóján néhány tanító, fiatalabbak és idősebbek a vakáció, az elmúlt két hónap rövid történetét mondják egymásnak, amikor váratlanul közéjük keveredem. Az idei tanév új tanulói, a legkisebbek felől érdeklődöm. Kik is jönnek, és hányán lesznek? — tűnődnek, majd előkerül egy jegyzék, s máris sorolják: Gremser Krisztina, Kovács Géza, Pécsi Iidikó, Cséfalvai Julianna, Kovács László... összesen vagy hetvenen — két — három osztályra való elsős. Az egyik osztályt Lőrinczy Gyuláné fogja tanítani: — Az év elején kétféle gyerek van. Az egyik a bátor, aki örül az. új táskájának, könyvének, ceruzáinak, Lőrinczy Gyuláné tetszik neki a pad, az iskola, jól érzi magát az iskolában, s a másik a félős, aki sír és haza szeretne menni. A félszeg „fészekgyerekeket“ látszólag figyelmen kívül hagyjuk, de így is minden az ő érdekükben történik. Arra törekszünk, hogy megbátorodjanak, hogy megkedveljék az iskolát. ☆ ☆ ☆ Gremser Krisztina bátor kislány, most sem esik kétségbe. — Hallom, nemsokára Iskolába mészl — Azt mondják... — Mit fog§z ott csinálni? — Verseket tanulni. Talán számolni is fogok, és talán játszani... — Van egy probléma — mondja a nagymama, de nem kell tovább folytatnia, mert Kriszti máris kapcsol: — A bal az bal! Már tudja és mondja is, hogy ő ám nem a jobb kezével fog írni, rajzolni, hanem a ballal. — A doktor bácsi azt mondta az anyunak, ne kényszerítsenek arra, hogy a jobb kezemmel egyek, rajzoljak, ; feüsékj* mert akkor dadogni fogok — síirőljá felnőttesen áz előbbi gondolatokat. — Nem nagy tragédia, ha a gyerek a bal végtagjait használja ügyesebben — világosit fel Lőrinczy Gyuláné. — Amikor bejönnek a gyerekek az első napokban mindegyiküket ki szoktam próbálni, úgymond megtesztelem. ☆ ☆ ☆ Az iskola tanulói kilenc év után felőbb tagozatra léphetnek — ismét elsősökké válhatnak, de már gimnáziumi elnökökké. —• Megint egy rövid névsor: Csukás Dalma, Kovács Katalin, Kiss Imre, Vörös Károly. Felvették őket a gimnáziumba, most újra „elsősök“, egy fokkal magasabb szintű iskola elsősei. ■ťr ☆ ☆ Vörös Károly A házuk mögötti, korláttal körülkerített kis füves téren találom őt. Barátaival, Csülökkel, Púpossal, Ja- nekkal meg a többi fiúval kergeti ő is, a Taji — így becézik — a labdát. De ne higgye ám senki, hogy mert fiú, és most a labdát kergeti, nem a jövőre készül. — Miért jelentkeztél gimnáziumba? — Érettségi után egyetemre, testnevelés szakra szeretnék Iratkozni. Az iskolánk kézilabdacsapatában játszottam eddig. Szeretem a tornát és a labdajátékokat — mondja kicsit mély, már-már érett férfias hangon. ☆ ☆ <r ö és új osztálytársai a „középgenerációhoz“ tartoznak az elsősök között. Vörös Károly szűkszavú fiú. Talán látni Is keveset láto'tt még a világból. Annál Jobb a nagyobbakkal, a most •érettségizettekkel, az egyetemi elsősökkel társalogni. Ők már „testközelbe“ kerültek jövőjükkel. Már ki- -ktléptek szőkébb szülőföldjükről, hogy megpróbálják megtalálni helyüket a nagyvilágban. Vörös Károly Ť ■fr * -fr Tóth Márta Kitűnő eredménnyel érettségizett. Egyike azoknak a diákoknak, akik külföldön folytathatják tanulmányaikat. — Kéthetes előkészítő tanfolyamon vettem részt Nitrán — mondja. — Összesen háromszázhatvanan voltunk. Ebből körülbelül háromszázan Ifev . i v* ggjfl'P Tóth Márta a Szovjetunióba mennek, tizenhatan Lengyelországba, többen az NDK-ba és Romániába, huszonnégyen pedig Magyarországra. Délelőtt nyelvórák voltak, délután pedig művészeti, történelmi és politikai előadásokat hallgattunk. Ránk, akik Magyarországra készültünk s magyar középiskolák végzettjei voltunk, a nyelvórák nem vonatkoztak, s Így többet foglalkozhattunk általános kérdésekkel. Beszélgettünk Budapesten tanuló diákokkal ... Nagyon örülök, hogy Magyarországon tanulhatok ... Szeretem a fizikát, kiváló fizikatanárom volt... Szeretnék én is olyan kiváló tanárrá válni, mint 6... * -fr * Ürge Károly Közepes tanuló volt, de ahhoz, hogy főiskolán folytathassa tanulmányait, sohasem fért kétség. Ostravára jelentkezett, a Bányaipari Főiskola tűzrendészet! és munkavédelmi szakára. — Az apám, sőt már a nagyapám is tűzoltó volt. Én is mindig tűzoltó szerettem volna lenni. S amikor az apám egy országos értekezlet után azzal tért haza, hogy a Bányaipari Főiskolán megnyílik a tűzrendészet! és munkavédelemi tanulmányi szak, már magától értetődő volt, hogy ide jelentkezem. Természetesen mindenki azt hitte, hogy viccelek. Az orvosnő, akihez orvosi vizsgálatra mentem és igazolást kértem, először körbeszaladta az egész intézményt, mert nem akarta elhinni, hogy ilyen iskola is létezik. A városokban, s főleg a nagy gyárakban számtalan tűzoltó teljesít szolgálatot. Szükséges, hogy szakképzett, tudományos szinten felkészült szakemberek álljanak a soraikba .. .1 A ☆ ☆ Lőrinczy Éva Ö is kitűnően érettségizett Már nagyon rég, nem is emlékszik rá, mikortól, de mindig orvos szeretett volna lenni. Persze, nem biztos, hogy ez sikerül is nekil Egyike azoknak, akiknek jócskán meg kell küzdeniük a „gólya“ megtisztelő titulusért. Igaz, nem azért, mert nem felelt meg. Erről szó sincs. Megfelelt, csak hát helyszűke miatt... Martinba, az orvosi karra adta be jelentkezési ívét. 6 és szülei azonban még nem adták fel a reményt. • - « • r • — Amikor megjött a válasz, hogy helyszűke miatt nem vettek fel, fellebbeztünk, és egyúttal a második feltűntetett karra is elküldtem a jelentkezésemet. A fellebbezésemét ismét elutasítoták, ezért még magasabb szinten próbálkoztam. Talán sikerül... Ezért is tanulok most; pót- felvételire készülök — mondja, és a kerti pádon heverő könyvekre, füzetekre mutat. — Ha nem sikerül, elmegyek dolgozni és jövőre újra megpróbálkozom ... V V- ifA kép tehát kerek és teljes. Az Lőrinczy Éva nőiskola célja, hogy a legjobbakat felsőbb osztályba, magasabb szintű iskolába, s végül felkészítve az Életbe juttassa. Egyiknél sikerrel jár a munka, másoknál nem. A szívósa bbaknál mindenképpen. A Šamoríni Általános Középiskola ötvenöt érettségizett diákja közül tizennyolcán indultak el ezen az úton. Tizenötöt felvettek. A többiek vagy feladták, vagy pótfelvételi-vizsgára készülnek. Vannak, akik már ezen is sikeresen túlestek, s a „gólya" megtisztelő ős kedves titulus boldog viselői. Németh István I ■■ Í Bíró Miklós, a pastuchyi (patasi) iskola igazgatója v .. í t , !■ • Egy-egy tanév elején az újságíró is leltárba veszi azokat az, új iskolaépületeket és egyéb oktatási létesítményeket,, amelyeket a legközelebbi szeptember elsején nyitnak meg, s az új, még mészitlatú tantermeket birtokába veheti a diákserag. Nekem esztendők óta újságírói feladatom az Ilyen részleltárkészftés, egy- egy járásra korlátozva. Mindezt azért mondom el, hogy kiegészíthessem: az évek tolyamán t egyre kisebb és kisebb ez a feladat, szegényesebb a leltárlista. Persze minél szegényesebb, JÓ MUNKÁT ann&l gazdagabb, hiszen arról van sző, hogy egyre kevesebb faluban kell új iskolát építeni, mert az már felépült tavaly, tavalyelőtt és még azelőtt. jélesS érzés ezt megállapítani. Szocialista iskolarendszerünk alapvető feladata minden oktatási igényt kielégítő Iskolák felépítése, s ezt a feladatot egyre lendületesebben teljesítjük. S ha az építőipar kapacitásával kisebbek lennének gondjaink, talán már ma is elmondhatnánk, hogy mindenütt új, modern Iskolában tanulnak gyerekeink. Nincs messze ez az idő. A Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) járásban sincs messze, mert iskolaépítés! feladatait mindig is példásan teljesítette a járás. Karácsony Gyula járási tanfelügyelő és Hideghéti András, az iskolaügyi osztály építkezési felelőse tájékoztat az idei eredményekről. Az elmúlt tanévben már több iskolaépülf et átadtak, amelyekben most voltak az első tanévnyitók. Ezek közé tartozi a több mint kétmillió korona beruházással felépített pastnchyi (patasi) négy tantermes, tanítói lakásos iskola, amelynek nemcsak tantermei és segédhelyiségei újak, hanem igazgatója, Bíró Miklós is az. Örül a falu, örülnek a gyerekek, a tanítók, és az igazgató, akit az új iskolával együtt kapott a falu. , Annak idején Így nyilatkozott: — Mit mondjak? Ezáltal a lelkesedésem Is jócskán felújnlt, itt, ebben az új környezetben úgy érzem, többet tehetek majd, és be kell vallanom, többre is van szükség, mert a gyerekek tanulmányi eredményei ezt megkívánják. A kisegítő osztályt mielőbb szeretném felszámolni. A régi iskolában nehezek voltak a körülmények, ezért ez az új annál nagyobb ajándéknak számit. OkoSon (Ekecsen) 1200 000 koronás tornateremnek örülhetnek s használhatják a testedzésre a gyerekek. A járási székhelyen huszonkét tantermes, nyolc tanítói lakásos iskolát építenek, és egyéb kisebb-nagyobb beruházású munkálatok is folynak, vagy éppen most fejeződnek be. Kostolné KraAanyn (Királyfiakarcsán) Is az új, négy tantermes, tanítói lakásos, mástól miilió korona költséggel épült iskola átadása volt a nagy esemény. Most, szeptember negyedikén ülnek be padjaiba előszűr a gyerekek. Ottjártunkkor a Járást Építőipari Vállalat két embere még a tetőn dolgozott. A szerelők át- tat megrongált mennyezetszigetelésl javították. — Délutánra kész — mondták —, s utána nekünk, építőknek már nem lesz Itt semmi dől gonk. Az igazgatót nem találtuk. Neki az iskola berendezésével volt sok dolga, ami sürgős feladat, hiszen pár nap múlva már jönnek a gyerekek: egy részük, az óvodások, már itt is vannak: elfoglalták az egyik tágas, világos helyiséget, s már hangosan, otthonosan játszadoznak, tanulgatnak benne. — Az igazgató a szőnyegekért ment Szerdahelyre — mondta Nagy Viola, az óvoda igazgatója. — Mi mór ide is költöztünk, mert a régi óvodában tarthatatlan volt a helyzet. Itt meg egy ideig lesz hely, mert a négy tanterem közül az idén csak háromban tanítanak. Az ok? Nagyon kicsi a negyedik osztály létszáma. De tornateremnek használjuk majd az egyelőre szabad tantermet. Jövőre lesz elég gyerek a negyedikben Is, mert most már elegendő az „utánpótlás“. Tavaly is huszonkét óvodásom lett iskolás. Egyébként is szaporodik a falu lakossága. Most, a hetvenkettes esztendő első felében már tizennyolc újszülött neve került az anyakünyvbe. Ilyen adatra rég volt példa, s ebből könnyen arra következtethetnénk, hogy egy idő múlva ez az iskola is szűk lesz majd. Az idén Is negyvenhat gyereket Írattak az óvodába, de csak huszonötnek van egyelőre férőhelye. A hnb rendbefaozatja a régi évedét, s a járás is megígérte, hogy ad még egy évadai tanerőt, s így talán nem lesz gond. Bízunk benne. Szükség van rá nagyon, mert a szövetkezetünk kertészete huszonöt hektárral bővült, s ezáltal az asszonyoknak jő munka- lehetőségük nyflott. amelyet el is foglaltak, líľ a gyerekeket az óvodában helyeznék el. Nagy Viola batvankilancben végezte el az óvónőképzőt. Három esztendeje itt tanít, előtte rövid Ideig két másik ővodában is dolgozott. Mindkettő jó mnnkahely volt, de végül Is Ide ■■■■■■■■■mhhbmmhmí kényszerült, ahol már bárom esztendőn keresztül a régi kúria egyik helyiségében nevelte az aprő gyerkőcüket. Beesett az eső, befújt a hú, s az óvoda udvara a kocsmáéval volt közős, törött üvegek között cseperedtek az óvodásai. Nagyon kellett rájuk vigyáznia. S most végre olyan munkahelyet mondhat magáénak, mint a régi kettő, sőt azoknál is jobbat, mert itt tanítói lakást is kapott a családjával. — Így már mi pedagógusok sokkal többet tudunk majd végezni, nemcsak Itt az Iskolában és az óvodában, hanem a falu kulturális és közéletében is, aminek, gondolom, nem kicsi a szerepe, mert úgy érzem, többet kell tennünk, szükség van ránk. Azáltal, hogy munkahelyén lakhat az ember, többet képes majd tenni. £n nagyon örülök az új iskolának, s nyilván a gyerekek is. Az új iskolák szaporodásával szaporodik tehát a pedagógusok, a gyerekek öröme, s ezek az örömök nemes, hasznos dolog, a tndás gyarapításához járulnak hozzá, jó munkát tehát minden új tanterembenl-II.Nagy Viola — az óvónő, aki diákjaival és kollégáival közösen most avatta a falu új iskolaépületét
