Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-22 / 8. szám
6 új ifjúság ÖKÖLJOG? Tipikus ez évi, enyhe téli este, bratislavai Astra-ká- véház, kilenc óra. A járókelők és a kávéházi vendégek odacsődülnek egy embercsoporthoz, majd miután meglátják, miről van szó, riadtan menekülnek. A merészebbe a rendőrségre telefonál, a többség pánikszerűen fut el a színhelyről. Mi történik? Először egy munkaruhás embert fedeztünk fel a földön, a kávéház előtti gyepes térségen, ömlik arcából a vér, felül, majd egy újabb ütés után eszméletlenül hanyatlik vissza. „Uram, itt az Astra környékén gyakran vannak ilyen jelenetek. Egy huligánbanda jár ide sörözni, azok provokálják ki a bunyókat, Ügy tudom, néhányan egyesü- letileg igazolt öklözök. Egyet ütnek, és terül az ellenfél.“ A következő percben szemünk láttára történik a dolog. Egy másik — ugyancsak munkaruhát viselő ember — álián csattan a balhorog. „Ilyet még filmen is rit- , kán lát az ember“ — álmélkodik valaki. A tények: egy tipikus ez évi, enyhe téli estén három munkás sörre tért be az Astrába. A huligáncsorda ép- ■ pen ott „legelt“. A három keménykötésü munkást nem Í volt nehéz kiprovokálni, már fél óra múlva lángra lobbantak a lökdösődés, pimasz megjegyzések és trágár mondatok hallatán. A bunyó ekkor kezdődött. Székek- j kel és vaslánccal támadtak a huligánok. Vasláncot általában senki sem hord magával, csak az, aki tudja, hogy bunyózni fog. Ezek a szegény munkásemberek nem akartak verekedni, de kikényszeritették belőlük az ellenállást. Véresre verték őket öten. Ott feküdtek a hideg, nyirkos gyepen. Ahogyan az ütéseket láttuk, még azt sem tartjuk kizártnak, hogy valamelyikük esetleg belehalt sérüléseibe. Ne higgye az olvasó, hogy a többiek tétlenül nézték az eseményeket, és nem siettek az ártatlanok segítségére. De hát a tíz önfeláldozó férfit is szétverték a vasláncos barbárok, az állítólagos öklözök. Mit tegyen az olyan védtelen ember, aki vaslánc nélkül merészkedik az utcára és megtámadják a huligánok? Meneküljön, amíg nem késő, és ha nem tud Idejében elfutni, akkor kérje a sorsot és minden mennyei szervet, hogy agyon ne verjék. Ez az írás csak azért került a sportrovat hasábjaira, mert feltételezhető, hogy a bűnözők — akik persze kereket oldottak jókorán — valóban öklözök, valóban „profik“. Ezt nemcsak az Astra környékén lakó emberek bizonygatták, hanem a tények is. A mód, ahogyan ütéseiket osztogatták, nem dilettánsok „műveként“ hatott. Meg vagyok róla győződve, hogy az illető egyesület edzői és vezetői tudják, kikről van szó. Nem ez az első esetük, nem most Jut esetleg fülükbe a hír (ha ugyan eljut) a borzalmas verekedésről. A huligánok külsejéről is lerítt szellemi színvonaluk. Le merném fogadni, hogy többszörösen büntetett munkakerülőkről van szó, ; akik ellen talán az edző sem mer már lépéseket tenni, mert talán őt is megvernék. Az állam pénzén képeznek ki tehát bűnözőket itt-ott. Az eredmény nemcsak egykét bajnoki érem, hanem sokkal több törött állkapocs, bezúzott koponya és kivert szem. A három ártatlan munkás hosszú időre munkaképtelenné vált, ha ugyan nem történt tragédia valamelyikkel. Javasoljuk, hogy azokban a sportágakban, ahol a testi erő és az ügyesség fokozása a cél, mint például a birkózásnál és az ökölvívásnál — különös gonddal ügyeljenek a versenyzők szellemi nívójára és magánéletére. Ne képezzenek ki rosszindulatú, heccelődő, munkakerülő, büntetett előéletű fiatalokat. Aki egyszer visszaélt erejével, azt örökre zárják ki a sportolók köréből még akkor is, ha esetleg csehszlovák bajnokról van szó. Tudom, hogy ez a cikk csak akkor jut el a címzettekhez, ha valaki figyelmezteti rá őket. Nem tételezem fel ugyanis, hogy az Astra környéki bunyó hősei újságot olvassanak. így tiltakozó cikket sem várhatok tőlük. Annál inkább néhány ütést a masszív vaslánccal koponyám domborulataira. A futáson kívül aligha marad fegyverem. Vasláncot sajnos nem hordok magammal. Túl nehéznek találom. BATTA György SZABÁLY, HOGY AZ EDZŐ „ŐSZ MESTER“ LEGYEN? NEM. in VAN PÉLDÁUL JOZEF JANKECH ESETE Jozef Jankech a kispadon A T2 Trinec csapatát sokan kiesőjelöltnek tartják. Hivatalosan, nyilatkozatokban ugyan óvakodnak a tippeléstől, de négyszemközt ezt mondják. Trinec kisváros, előbb-utóbb ki fog esni — ez a legdöntőbb érv. Csakhogy Trinec már tavaly sem esett ki, pedig újonc volt. Edzője Jozef jankech, a trenčíniek egykori játékosa. Jankech tavaly ősszel töltötte be harmincnegyedik évét. Szinte hihetetlen, hogy akadt klub, amely edzőnek szerződtette. Es szinte hihetetlen, az is, hogy Jankech állta a sarat. Az újonc bentmaradtl Öt mutatjuk be most lapunk hasábjain. Márcsak azért is, hogy a liga tavaszi fordulóiban jobban értsük majd a tfi- neciek eredményeit. A Salai (sellyei) születésű jankech útja először Handlová- ra vezetett. Itt kezdte el labdarúgó-pályafutása első szakaszát. Kezdetben a kapus posztját töltötte be. Innen kötött ki aztán a jobbszélső helyén. Tizenhét éves volt, amikor felnőtt csapatban először játszott. Szerencsés embernek tarthatta magát, vagy talán tehetségesnek, mert felfigyeltek rá. A hernkknlú úionc nem volt ismeretlen sportoló, és a Dukla Uherské Hradiáté együtteséhez került. Amikor leszerelt, Tren- Sínbe került. RihoSekkel, Hoj- síkkal, Ce'mezzel és Benczcel együtt kiharcolta a városnak a ligába való jutást. Ott tapsolták az egyes mérkőzéseken, ott nősült meg, ott fejezte be aktiv játékos-pályafutását. Tŕinecben szerepelt még u- gyan néhány találkozón, de ez már csak a hattyúdal volt. I- gaz, nem Jankech döntött úgy, hogy abbahagyja, hanem a sors. Ülőideg-gyulladása makacsnak bizonyult — be kellett fejeznie a játékot. Alig volt harminc esztendős! Mit csináljon ezután? Ismét a sors szólt közbe. Közismert volt Jankech tudásszomja. Tudták róla, hogy a futball elméleti része is érdekli, hogy sokat olvas. Az akkori tŕineci edző, Labaj asz- szisztensévé nevezték ki. A csapatnak aztán nem ment valami fényesen és Labaj utódja Jankech lett. Öt váltotta fel később Simonek. Jankech any- nyira megszerette a foglalkozását, hogy nem akart másod- hegedűs lenni. Elhatározta, Martinba szerződik. Simonek viszont kedvező ajánlatot kapott Szudánból. Végül Jankech maradt, Simonek ment. Nem volt könnyű helyzetben. Tacskónak számított az ősz mesterek között, nem volt kellő tekintélye. Annál alaposabban készült az egyes mérkőzésekre és edzésekre. Százszor is átgondolta a hibákat. Üj és új módszerek után kutatott, kísérletezett, próbált. 1970 júniusában érezte meg az edzői élet első igazi örömét. Vezényletével Trinec bejutott az első ligába és a boldog edzőt vál- iukra kapták a szurkolók. A nehéz másodikligás találkozók után még nehezebb mérkőzések következtek a legfelsőbb bajnokságban. De Trinec várakozáson felül szerepelt. Egyre többen ismerték meg lankech nevét. Nyilatkozatokat kért tőle a tévé, a rádió és az újságok riporterei. Szinte az mondható, hogy az újonc szenzációsan szerepelt. A sikert még betetőzték a tfineciek a nyári kupában való kiváló szerepléssel. Az Interkupában első helyen végeztek csoportjukban. Jankech tekintélye megnőtt. Most már egyre kevesebben mondanak könnyelmű nyilatkozatokat róla. Ebben az idényben viszont alaposan megizzadt. Az őszi mérkőzéseken nem tudott magára találni a csapat. Az edző szerint azért, mert kifáradtak a fiúk. Másfél év alatt alig pl* hentek valamit. Csak játszót* tak és edzettek. „Edzői munkámat azok sza* rint a tapasztalatok szerint végzem, amelyeket három TrenClnben működő edzőtől — Borhytól, Óikéitól és Bullától lestem el. Bulla jól értett a közösségi szellem ápolásához. A játékosok szerették, mert jószívű volt és vidám. Nem volt ‘ haragosa. Legerősebb fegyvere a taktikai felkészítésben rejlett. Borhy szigorú volt. Az e- rőnléti és technikai felkészítés módszereit a tökéletességig fejlesztette. Nagyon igazságos embert ismertem meg benne. Cikel atléta volt. Sportágában szerzett megfigyeléseit jól kamatoztatta a felkészítésben. Mindehhez én még saját ötleteimet adom hozzá és kész is a módszerem. Magyarul jól beszélek és olvasok. Mivel Csehszlovákiában nincs olyan gazdag irodalma a labdarúgásnak, mint Magyarországon, megszerzem az ottani szakkönyveket és föl is használok belőlük. Tŕinecben az volt az elsőrendű célom, hogy a játékosok igazi posztját megtaláljam és visszaadjam az önbizalmukat. Csapatunkban szép számmal szerepelnek olyanok, akik a- nyaegyesületeikben nem nagyon jutottak szóhoz. Jiskra és Poštulka a B csapatban játszott Ostraván. Ez mondható el Lacigáról és Sykytáról is. Ük a Sparta második garnitúrájában szerepeltek. Az új szerzemények — Karkó és Szolcsán — önbizalomra vágytak. Nincs nagy keretünk, nincsenek sztárjaink. Legerősebb fegyverünk a harcos szellem, a lelkes játék. Sajnos, velünk is az történt, ami a legtöbb csapatta) szokott megesni. A kezdeti sikerek játékosaink fejébe szálltak. Nem készültek olyan lelkiismeretesen a mérkőzésekre, mint régen’ és ennek meg is lett az ősz folyamán az eredménye. Nincsenek egetverő terveink. Csak azt szeretnénk, ha Trinecnek a következő idényben is lenne elsőligás csapata.“" KLOCHAN KAROLY Itt nyert Nepela aranyat, itt kaptak Dzurillá- ék bronzérmet. Ez a gyönyörű épület a makomanai stadion. A japán stílus és a legkorszerűbb építészeti technika keveréke során nőtt ki a földből planétánk eme csodája, amely a költészet megvalósítása a gyakorlatban. Lehet, hogy még szebbnek látszana az épület, ha a jégkorongcsapat is a- rannyal tért volna haza. Világhírű autóversenyzők feleségei mondják: A brnói Continental szállóban akaratlanul ' is tanúja voltam két csinos fiatal lány párbeszédének. „Mit nem adnék érte, ha feleségül mehetnék egy Agostinihez vagy Ste- warthoz. Még a barátnője is szívesen lennék. Járnék vele a világban, gyönyörű en öltözködnék — csodála tos érzés lennel“ Nem szoktam „leszólítani“ lányokat, de annak a kettőnek azért mondanék valamit. Sok világhírű ver senyzőt ismerek az autó- és motorkerékpáros sport vilá gából és ismerem feleségeiket is. Ismerem Rindtnét, Hillnét, Rodrigueznét és másokat. Mind gyönyörű nők, de sok közöttük az özvegy. Sok kívánja már pokolba azt is, aki az autót és a versenyzést kitalálta. A híres versenyek közé sorolják a szicíliai Targa Florio elnevezésűt. Sok jó és sok rossz könyvet írtak már róla a világ valameny- nyi nyelvén. Jól ismerem a versenyt, a színhelyet és a szakirodalmat is. Itt, ezen a nehéz versenyen győzött kétszer egymásután az olasz Maglioli. Ismerem öt is és a feleségét is, aki lány- korában mindig arról álmodozott, hogy egyszer egy híres versenyző felesége lesz. Járni fogja a világot, gyönyörűen öltözködik majd. Amikor Magliolival megismerkedett, majdnem megtébolyult a boldogságtól. Éjszaka menekült el a szülői házból, titokban esküdött. Apja hallani sem akart a házasságról. El tudják képzelni egy tősgyökeres és tekintélynek örvendő olasz polgár helyzetét, akinek gyönyörű, tizenkilenc esz tendős lánya titokban há zasságot köt egy motorkerékpáros versenyzővel? Házasságuk jól sikerült. Maglioli elsietett valahová, amikor szép felesége elmondta életét a házasság- kötésig, és magunkra ha gyott. Felesége tovább folytatta visszaemlékezését. — Igen, nem mindennapi, gyönyörű életet élünk. A férjemnek én vagyok a mindene — nemcsak házastársa, de orvosa, vigasztalója, társa is. Ennek ellenére bevallhatom, nem vagyok boldog. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy egyszer bekövetkezik a tragédia. Jól ismerem a többi feleséget is, ők is így éreznek. Senki sem tudhatja előre, mikor kell színes ruháit feketére cserélnie. Sokszor felriadok álraomból. Izzadtan, karikás szemekkel ülök az ágyban, és nem hiszem el, csak amikor meggyújtom a villanyt, hogy csak álmodtam az egészet. És nemcsak énve- lem van ez így. Ilyenek vagyunk mind. Gazdagok, de boldogtalanok. Gyorsabban öregszünk az izgalmak miatt, férjeink szintén. Furcsa a motorsport szereplőit körülvevő romantika. Csillog, mint az igazi drágakő, de amikor közelebbről megnézik, kiderül, hogy hamis. A legtöbb fiatal lány csak a gyönyörű ruhákat, a pénzt, az új versenykocsit és a sikereket látja. De amikor közelről szemlélheti, vagy netán élheti ezt az életet, összeroppan. A világhírű autóversenyzők feleségei külön csoportba tartoznak. Tudják, hogy férjeik egyik napról a másikra élnek, hogy az ötszörös világbajnok is befejezheti életét bármelyik versenyen vagy edzésen. Mégis azt hiszik, illetve színlelik, hogy éppen az ő férjük a halhatatlan. Ezt az érzést kell férjeik felé sugároz- niok, mert férjeik élő talizmánjai ők. A férjek azt hiszik, éppen ők ússzék majd meg a tragédiát. Akkor lennék a legboldogabb, ha a férjem máris abbahagyná a versenyzést — mondta Maglioliné asszony. És ugyanezt mondja őszinte pillanataiban Stewartné és Ickxné is. A világbajnok Jackie Stewart és remekszép felesége a pihenés óráiban. Stewart kijelentette: nekem a feleségem a talizmánom. f ) /
