Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-22 / 8. szám
fii ifjúság 5 m j V Hatékony politikai nevelő munka, érdekes új szórakoztató műsorok a magyar adás idei terveiben létünk ..„kérdéseivel, eredményeivel. Ebben az adásban helyet kap színházi életünk, az irodalom, a népdalkutatás, a dolgozók viszonya a kultúrához, szóval mindaz, ami összefügg kulturális életünkkel. Ez a két új műsortípus havonként váltakozik. Az első Irodalmi klubok, irodalmi élet című műsorunk február 12-én hangzott el. JAKÁL ISTVÄN, a csehszlovák radio MAGYAR ADÁSÁNAK FŐSZERKESZTŐJE NYILATKOZIK AZ ÜJ IFJÜSAGNAK Az elmúlt években pártunk egészséges e- roinek következetes és megfontolt irányításával eddigi szocialista fejlődésünk •- gyik legbonyolultabb időszakát zártuk le. Lényegében felszámoltunk minden, a szocialista társadalmunk létét veszélyeztető ellenforradalmi törekvést, és egyre erőteljesebben építjük a szocializmust. „Az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, milyen jelentős ideológiai és hatalmi eszköz a rádió, a televízió és a film — vagyis a tömegtájékoztatási eszközök.“* Jé és rossz értelemben egyaránt. A válságos években kétségkívül a tömegtájékoztatási eszközök voltak az ellenforradalom leghatásosabb eszközei. A CSKP Központi Bizottságának 1989 áprilisi plénuma és a szerkesztőségek állományának megtisztogatása után viszont a sajtó, a rádió és a televízió egyre jelentősebb mértékben járult bozzá társadalmunk konszolidálásához, az opportunista erők leleplezéséhez és legyőzéséhez. Eme erőteljes igyekezet részese csehszlovákiai magyar vonatkozásban a Csehszlovák Rádiő magyar nyelvű adása. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy küldetésének egyre inkább eleget tesz — politikai-eszmei és szakmaiművészi szinten egyaránt. Az elkövetkező időszakban azonban még igényesebb feladatok várnak a magyar nyelvű adás szerkesztőségére. Ezekről beszélgetett munkatársunk JAKAL ISTVÁN főszerkesztővel. (*Az idézet Gustáv Húsúk elvtársnak, ä CSKP KB főtitkárának a CSKP XIV. kongresszusán elhangzott beszédéből való) Olyan időket élünk — tekintettel az 1968—69-es évi politikai válság káros, romboló hatására —, amikor különösen fontos a politikai nevelő munka. Nagy feladat hárul ebből kifolyélog a tömegtájékoztatási eszközökre. Hogyan akar a feladattal megbirkózni a magyar adás? / — Ma már minden lakásban van rádió és televízió, s talán nincs olyan család, amely legalább egy újságot vagy folyóiratot ne járatna. Figyelembe véve ezt a tényt, tudatosítanunk kell, hogy a szocialista társadalomban egyre inkább fokozódik a tömegtájékoztatási eszközök jelentősége és hatása, a követelmények egyre nagyobbak, és ami tegnap e- setleg még kielégítő volt, ma már kevésnek bizonyul, különösen ebben az időszakban, a- mikor a politikai és ideológiai munka fejlődésének új szakaszába léptünk. Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának határozatai alapján a rádiót teljesen a dolgozók szolgálatába kell állítani, úgy hogy a rádió ne csak tömegtájékoztató eszköz legyen, hanem a dolgozók szócsöve is legyen. szülten tájékoztassa őket a bélés külpolitikai eseményekről. Igényes feladatok ezek, s ezért a rádiós munkában is céltudatosan, hatékonyan keresni kell az új formákat és módszereket, hogy a rádió ne csak a tájékoztatásban, hanem a nevelésben és a művelődésben is fontos szerepet töltsön be. Mi Is ennek megfelelően dolgoztuk ki az 1972-es évre szóló eszmei-politikai tervünket és ennek megfelelően akarjuk végezni politikai nevelő munkánkat. Bizonyára gondolnak a műsorszerkezet változtatására. Mikortól és milyen változások lesznek? Műsorszerkezetünk lényeges változtatására már 1971. január 1-én sor került. Azóta ■ is — ha szüksége mutatkozik —, módosítjuk műsorpolitikánkat. Hiszen a gyakorlat bizonyítja be a legjobban, melyeik azok a műsorok, amelyek nem feleltek meg vagy nem aktuálisak többé. A tavaly jóváhagyott műsortervezetünk elég bő teret biztosít az újabb és újabb feladatok teljesítéséhez, tehát nem kell lényegében meg vá 11 o ztatnun k. A tömegtájékoztató eszközök és ennek keretében a rádió elsőrendű feladata tehát, hogy elősegítse a dolgozók szocialista öntudatának fejlesztését, formálja a közvéleményt, széles körűen tájékoztassa a hallgatókat a testvéri szocialista országok dolgozóinak életéröl, munkájáról; gyorsan, felkéA fó hangsúlyt ebben az évben a színvonal emelésére fordítjuk. Keresnünk kell a rádiózásban az eredményes Ideológiai munkának azokat a formáit, amelyek hallgatóink számára vonzók, és meggyőzően magyarázzák a napirendre került kérdések lényegét. Mindenekelőtt az ökonómiai propagandában tervezünk jó néhány kérekasztal-beszélgetést. Szakemberek és munkások bevonásával olyan kérdéseket vitatunk' meg, amelyek szorosan összefüggnek népgazdaságunk jelenlegi feladataival. Tervbe vesszük továbbá azt is, hogy adásainkban rendszeresen ismertetjük egy-egy gazdasági dolgozó, egy-egy funkcionárius munkastílusát, eredményeit, sikereit. Ebben a sorozatban mindenekelőtt olyan dolgozókat akarunk bemutatni, akik személyes példamutatással, tervszerű, Jó munkaszervezéssel kitűnő eredményeket érnek el munkahelyükön, és ezáltal általános megbecsülésben részesülnek. Oj műsortípust jelent az „I- rodalmi klubok, irodalmi élet“ és a „Kaleidoszkóp“ című 60 perces adás is. Az Irodalmi klubok, irodalmi élet pímű a- dással hozzá akarunk járulni az irodalmi klubok fejlődéséhez, ezáltal ifjúságunk és általában a magyar dolgozók esztétikai neveléséhez, szépérzékük fejlesztéséhez, az irodalom iránt voló érdeklődés felkeltéséhez. Tűlajdonképpen ez a műsor az Irodalmi klubok közötti összekötő kapocs szerepét is betölti az által, hogy bemutatja egy-egy irodalmi klub életét, részleteket hoz legjobb müsorszámalkból, lehetőséget ad a legjobb versmondók bemutatására. A másik 60 perces műsor a „Kaleidoszkóp“, már tágabb értelemben foglalkozik majd hazai irodalmi és kulturális éAz utóbbi időben a társadalom figyelme az újság felé fordult. A magyar szerkesztőség nagyon ügyesen reagált erre, amikor bevezette a Kontaktus ctmü adást, amely a rádió e- gyik legjobban szerkesztett és legnépszerűbb műsora volt. Mi a szándékuk a Kontaktussal, esetleg milyen új műsorokat készítenek az ifjúság számára? A „Kontaktus“ továbbra is legnépszerűbb műsoraink közé tartozik, tehát semmi okunk változtatni rajta. Ellenkezőleg, figyelembe véve azt a sok levelet (naponta átlag 120), a- melyet szerkesztőségünk fiatal hallgatóitól kap, elhatároztuk, hogy február 6-tól bővítjük fiataloknak szánt műsorainkat, és „Fiatalok a mikrofonnál“ címmel havonta kétszer 40 perces műsort közvetítünk számukra. Ezek a műsorok az í- pari tanulók, a falusi fiatalok és a középiskolások számára készülnek. Reméljük, e- légedettek lesznek vele. Ugyancsak tanulságos és színvonalas volt a ..Mit tudsz szülővárosodról“ című műsor. Folytatni kívánják a sorozatot? A jövőben újabb kvízműso- rok rendezését tervezzük, de ehhez új erőt kell gyűjtenünk, mivel a népszerű „Mit tudsz a szülővárosodról“ című vetélkedő alaposan Igénybe vette erőnket, főképpen a választások előtti időszakban. Egy ú- jabb sorozat koncepciójának kidolgozása után, előreláthatólag ősszel jelentkezünk majd újabb kvízműsorral, de nincs kizárva, hogy előbb. Mit tartogatnak a szórakoztató illetve zenei műsorok kedvelői számára? Az új rádiójátékok bemutatása mellett több nyilvános esztrádműsort- is tervezünk, mivel ez is egyik formája a hallgatóinkkal való közvetlen kapcsolatok kialakításának. Legközelebb február 25-én, a komárnól hajógyár kultürter-4 méhen rendezünk esztrádmü- sort hazai és magyarországi művészek fellépésével. Ezt a műsort az üzem szocialista munkabrigádjainak ajánljuk fel. De egyéb szórakoztató blokkműsorokat is tervezünk. A zenében Is lesznek újdonságok, és már műsorra tűztük a „Szlovák zeneszerzők arckép- csarnoka“, valamint a „Híres operaszólisták énekelnek“ című sorozatokat. A zenés köszöntőt is ezentúl havonta kétszer sugározzuk majd. Palágyi Lajos AZ EZREDIK SZOVJET FILMBEMUTATÓ HAZÁNKBAN Sajnos, nem sikerült megállapítani az évtizedekkel ezelőtt hazánkban bemutatott első szovjet film címét, de pontosan tudjuk, hogy a bratislavai Dukla-mozi múlt heti ünnepi bemutatóján az ezredik szovjet film került közönségünk elé. Ahhoz pedig nem szükséges statisztika, de elegendő az emlékezet, hogy az ezer film közül számos nagy élményt, felejthetetlen művészi produkciót tudjunk felidézni. A szovjet filmművészet nagy alkotókat és nagy alkotásokat adott a világnak. A húszas- harmincas évek nagy állomásait olyan nevek fémjelzik, mint Eizenstein, Pudovkin, Donszkoj vagy Dovzsenko. Persze, a szovjet filmművészet nagy egyéniségeinek felsorolása velük még nem érhet véget. Ök voltak a nagy úttörőd, akik után újabb kiemelkedő rendezők, filmalkotások következtek. Mihail Romm, Kalatozov, Hajfic, Ge raszimov. Rajzman s valamivel később Bondarcsuk és Csuhraj. Az Anya, a Potyemkin cirkáló. a Csapajev. a Tiszta eg bolt, a Szállnak a darvak. az Emberi sors, az Élők és holtak, a Ballada a katonáról, a Felszabadítás című alkotások az egész világon közismertek, elismertek s nemcsak a szovjet, de a világ filmművészetének is jelentős mérföldkövei. A felsorolást nehéz abbahagyni. Okvetlenül meg kell említeni olyan müveket, mint az Iván gyermekkora, az Egy év kilenc napja, a Negyvennegye- *dik, a Fehér éjszakák vagy Ko- zincev felejthetetlen Hamlet- filmje. A hazánkban most bemutatásra kerülő ezredik szovjet film címe: Ifjú házasok. Meghatóan kedves, emberi történet, amely egy fiatal pár sorsán keresztül nem csupán a moszkvai fiatalokra, de általában a mai fiatalság életér zésére, hétköznapjaira, öröméire és problémáira tapint rá, s minderről rangos művészi érzékkel képes szólni. Alekszej, a frissen leszerel fiatalember tanul, s egy moszkvai éjszakában. Zsenya rövi- ifjúsági táncesten különös körülmények között ismerkedik meg Zsenyával. Zsenya főiskolás. házasság előtt áll. s vőlegényében. Vagyimban az egész család jó partit lát. Zsenya és Alekszej megismerkedésénél Va- gyim nincs jelen, s ok ketten együtt sétálnak a nyári, moszkvai éjszakában. Zsenya rövi desen ráeszmél, hogy szereti Alekszejt. Dönt, szakit Va gyimmal. Szülei nem egyeznek bele, de ő nem sokat töpreng, elköltözik a kényelmes családi fészekből, s a nehezebbet, de a szebbet választja, azt, hogy Alekszejjel élhet. Persze ők is fiatalok, nem kevés a problémájuk, munkásszálláson laknak, s a főiskolás lány meg az esti egyetemet végző szerelme, itt kénytelenek tanulni. Az idő telik, és halványul köztük a szerelem. Zsenya visszaköltözik szüleihez, ahol ismét kényelemben élhet, de hiányzik — Alekszej. Végül is ráébred, hogy kettejük boldogsága a kölcsönös megértésen, kölcsönös áldozatokon múlik — és vissza tér Alekszejhez. Alekszander Cservinszkij forgatókönyve alapján Xyikolaj Moszkalenko rendezte a filmet, amelynek főbb szereplői!: Jev- genyij Kindinov, Ljtibov Nefedova. Nonna Mordjukova, Alla L.arionova, Armen Dzsingarkha- jan és Vlagyimir Tyihonov. A nálunk bemutatott ezredik szovjet film olyan alkotás, a- mely minden bizonnyal hosszú ideig filmszínházaink műsorán marad, s főként a fiatalok körében számíthat sikerre.-1A film kél főszereplője, Zsenya és Alekszej AZ OLVASÓ IFJÚSÁGÉRT! Hozzászólás a Mit olvas az ifjúság? című vitaindító cikkhez Hasznos eszmecserének nézünk elébe. Hasznosnak, ha nem engedjük el fülünk mellett a hangot, s ha a szerkesztőség által feltett kérdésre nemcsak válaszolni próbálunk, hanem szélesebb alapon: a megértés, a jó szándék, az akarat egy irányba terelésével, az oktatásügyi és kulturális intézmények segítségével cselekvésre is elszánjuk magunkat, s megteremtjük azokat a feltételeket, amelyek eredménye az olvasó ifjúság lehet. Fontos művelődéspolitikai szempont, hogy egy ország Ifjúsága olvasó — még inkább: olvasott — legyen! Jó érzékkel választotta meg ezért az Oj Ifjúság szerkesztősége a vitatandó témát: Mit olvas az Ifjúság? A vitaindítóban felvetett kérdések nem kiagyaltak, hanem valóban élők. Mert való igaz, hogy baj van a fiatalok olvasókedvével, az Ifjúsági Irodalom eszmei tartalmával, az iskolai irodalomoktatás színvonalával, az irodalom megszerettetésének módjával (ebben a szülői ház szerepével is), baj van a kiadói gyakorlattal, a könyvtárak — köztük az iskolalak — kihasználásával, jelenlegi állományukkal, a könyvesboltok ellátottságával stb. A gondokat sorolhatnám. Most azonban csak két po-ob- lémára összpontosítva szeretnék hosszászólni a vitához. Mindkettőhöz inkább elvi síkon, abban a reményben — és jó szándékból, — hogy a gyakorlati oldalához a vita során lesz még módom visszatérni. Miért olvasson az ifjúság? Azért, amiért mi olvastunk fiatalabb korunkban (és olvasunk ma is). Montesquieu-tól vettük az „igét“: „Ak! olvasni szeret, az az unalom óráit, amelyek elkerülhetetlenek életünkben, gyönyörűséges órákra cseréli fel.“ De nemcsak ezért. Azért is — és főleg azért —, amiért Fábry Zoltán olyan nagyra becsüli az olvasás értékét: „Könyvek determináltak mindig: elejétől végig. Ezért mondhattam visszanézöen: Könyveikből, írók eszméléséből, magatartásából ismertem önmagámra, feladatomra. Én olvasóból lettem író, és ma Is olvasóiként — a nyomtatott betűk révén — reagálok mindenre. A könyv, az Irodalom nemcsak a legnagyobb megtartó és őrző tényező (hagyomány- és nyelvéltetés), de a legpotenclálisabb változtató erő is. A könyv, az írás véd és őriz, támad és újít. Példája vagyok. Egyformán mint olvasó és író: változtam, változtattam.“ A jelenben, szellemi életünk és társadalmunk adott fejlődési fokán éppen ennek a Fábry megfogalmazta olvasásfunkciónak van elsődleges szerepe. Ezért kell olvasnia ifjúságunknak. Ezért kell olyan könyvöt adni a kezébe, amely ezt a küldetést teljesíteni tudja. És ez vezet a második kérdéshez: milyen legyen ! ez a könyv, m i t olvasson az ifjúság? Vagy Vörösmarty- val kezdve: „De hát hol a könyv, mely célhoz vezet?“ A választ Németh László adja meg Lányaim című kötetében. Az előköltő, akit lányai megismertek, Móricz Zsig- mond volt. A Mellem ed és a törökök állandó rímeit sokáig harsogták. A következő költö-guvernánt Petőfi Sándor volt: a János Vitéz. Egyeduralma soká tartott. Gyermekei később Shakespeart olvasták és nézték a Nemzetiben. „Sok dolgukat tudom — írja Németh László —, ami kárukra lett, de hogy ebből valami bajuk származott volna, nem vettem észre. A gyereknek, ha csak már korán kékharisnyává nem nevelték, vagy kell valami, vagy nem. Ha nem kell, otthagyja. Ha kell: talált valamit benne, ami heki való. Ml csak arra vigyázzunk, hogy amit talált, és amit még találhat (esetleg csak évek, évtizedek múlva), nemes legyen! Erre pedig mégiscsak a legnemesebb biztosíték: á lángész lehelete. Az ember klasszikusok olvasására születik, s egy ép gyermeklélek sokkal közelebb ül ai költészet forrásához, mint egy középiskolával denaturált felnőtt. Igenis, össze lehetne állítani egy olyan könyvtárat, hogy a gyermek azon Jusson el a serdülésig.“ Ha Németh László ilyen következtetésre jutott a gyermek- és serdülőkorra vonatkozóan, mennyivel inkább érvényes ez az Ifjúkorra! A válasz tehát: remekműveket adni az ifjúság kezébel Végeredményben azt igazolja az Ifjúsághoz mind életkorban, mind művészetben közel álló Író, Gyurkó László Is: „Szívem-lelkem szerint még a gyerekeknek is úgynevezett felnőttdarabokat mutatnék be. Csak meg kellene válogatni, hogy mit. Nem hiszek abban, hogy a fiatalokat limonádéval kell kiszolgálni.“ Saját tapasztalataim is ezt mondatják velem. Az ehhez vezető utakról-módokról a vita során még szólani kívánok. Addig is azt javaslom, hogy a vita iránya a pozitív megoldások felé mutasson, „az olvasó ifjúságért“ cél lebegjen a szemük előtt, hogy eredménye — egy szélesebb társadalmi-politikai bázisra támaszkodó összesített törekvés révén — egy szocialista megalapozottságú olvasó ifjúság legyen. ALÄN BERTA Harmadszor is... Jé jel. hogy kezdünk odafigyelni egymás írásaira, a kezdUnk „visszajelezni“ elolvasott dolgokat. Az egészséges szellemi légkörnek éa a jé lapszerkesztésnek ez természetes velejárója. Ezért örülök dr. Fogarassy László reagálásának a cseh nyelvű írólexikonról közzétett recenziómra (Oj Ifjúság. 1972. február 8). Szükség van az ilyen visszhangokra már csak azért is, hogy az ember ellenőrizhesse: az olvasóban is úgy rezonál-e egy-egy megállapítás, következtetés vagy ítélet, ahogyan a szerző gondolta, vagyis a szándék ugyanoda talál-e, ahova az írója célozta. Fogarassy László fogalmazásából ügy érzem, kissé félreértett, amikor „túl szigorúnak“ tart, vagy legalábbis a kelleténél nagyobb hangsúlyt adott recenzióm ama részének, amelyben azokat a bizonyos „piuni desideriimT-okat soroltam fel — valóban jámbor óhajként, nem pedig elmarasztalásként (mint ahogyan ez Fogarassy László reagálásából kitűnik). Én csupán megállapítottam egy tényt, de nem bíráltam miatta a szerzői kollektívát, hiszen tudatában vagyok: vannak szerkesztési szempontok, amelyek határt szabnak annak, hogy mindenki bekerülhessen valamely lexikonba. Ezért jegyeztem meg zárójelben: ..Valószínű hogy ez szerkesztési kritérium lehetett“ (ti. az egy- kötetesek kihagyása). Arról viszont már lehetne vitatkozni, hogy az általam felsorolt — a lexikonban nem szereplő — nevek valóban mind ,,túl regionállsak“-e! T. B.
