Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-15 / 7. szám
8 új ifjúság Rayer: Á GYANÚSÍTOTT Tim látogatóján messziről látszott, hogy a külvárosból származik, hiába volt rajta ötszáz dolláros öltöny, és az ujján gyémántgyűrű. — Véletlenül megtudtam, hogy a feleségem megcsal a legjobb barátommal — suttogta. — Fay ugyanis alig harmincéves, én pedig... Barátom orvos, Robert Cambemek hívják, ök ketten egyébként meg akarnak ölni. — Azt hiszem, túloz uram! — Nem, valóban a halálomat akarják. Fay nagyon jól tudja, hogy soha nem egyeznék bele a válásba. Testőrre van szükségem, Wels. — Miféle testőrre? — Egyik nyomozóját felfogadnám sofőrömnek. Mindig a közelemben volna. — Ügynökségünk nem foglalkozik ilyesmivel. |obb volna, ha a rendőrséghez fordulna, Bogarte úr. A férfi csalódottan legyintett, és előhúzta arany cigarettatárcáját. Rágyújtott. — jól megfizetem, Wels. Sőt, arra is hajlandó vagyok, hogy... — Valóban nem vállalhatunk ilyen munkát. Amikor Bogarte elment, Tim elmélázott a hallottakon. Nyilvánvaló volt, hogy látogatója kábítószer-élvező, mégpedig már gyógyíthatatlan. Estefelé, amikor Tim elhatározta, hogy rendet tesz íróasztalán, megtalálta Bogarte értékes cigarettatárcáját. A telefonkönyvben megkereste címét. Tárcsázott. Sírós női hang jelentkezett. — Beszélhetnék Bogarte úrral? WeJsnek hívnak. — Sajnos, nem. A férjem meghalt. Olyan váratlanul történt — zakogott a nő —, miért keresi? — A férje nálam felejtette értékes arany cigarettatárcáját. Ha nincs kifogása ellene, elvinném, mivel úgyis arrafelé vezet az utam. És egyúttal engedje meg, hogy legmélyebb részvétemet nyilvánítsam. Tim lassan a helyére tette a kagylót. Szóval halott. Balsejtelmei tehát hamar valóra váltak. Sötét, meleg éjszaka volt. Bogarte- ék házát bokrokkal, fákkal beültetett kert vette körül. Tim befordult a nyitott kapun, és autójával egészen a házig hajtott. A garázs ajtaja tárva- nyitva volt, előtte egy Cadillac állt. Tim suttogásra figyelt föl. A gépkocsi mögül hirtelen egy férfi és egy nő bukkant föl, egy nagy, takaróba csavart tárgyat cipeltek, és az autó óriási csomagtartójába eresztették. Amikor Tim zseblámpájának fénye felvillant, ijedten összerezzentek. Tim két ugrással az autó mellett termett, revolvere máris a kezében volt. Belepillantott a csomagtartóba, ős tudta, hogy a csomag — Bogarte holtteste. — Megölték, s most meg akarnak szabadulni a holttesttőll Azt remélték, hogy büntelenül megússzák gonosztettüket. Befelé a házba! Mihelyt beértek a tanácsteremnek is beillő ebédlőbe, Camber föl ragadott egy csordultig telt whiskyspoharat. Fay az izgalomtól alig kapott levegőt. , — Nem vagyunk gyilkosok, nagyon téved, ha azt hiszi — dadogta dr. Camber. Tim elővette zsebéből Bogarte arany cigarettatárcáját, és az asztalra tette. — Szerencsétlenségükre váratlanul érkeztem. A hölgy, úgy látszik, elfelejtette, hogy már bejelentette nekem férje halálát. — Nem vagyunk gyilkosok — mondta ismét Camber. — Azt állítja, hogy Bogarte fogfájásban szenvedett ki? — Ernest szívszél hűdésben halt meg. Orvos vagyok, bármikor bizonyítani tudom. Ezenkívül kábítószert is élvezett, s emiatt szervezete nagyon legyengült. — Azt hiszem, nem tudják, hogy Bogarte úr ma fölkereste ügynökségemet. Detektívfőnök vagyok, azt kérte tőlem, mentsem meg kettőjüktől, mivel meg akarják ölni. — Már régóta üldözési mániában - szenved — mondta Camber bizonytalan hangon. — Azt hiszem, jobb, ha megmondom az igazat. Inkább tudja meg rólam, hogy csaló vagyok, mind- sem, hogy gyilkosnak véljen! Azzal kezdem, hogy Bogarte négy évvel ezelőtt vette feleségül Fayt. Bevallom, mindent megtett, hogy minél kellemesebbé varázsolja az asszony életét. Huszonöt évvel volt Idősebb nála, s ezért azt szerette volna, ha valamilyen módon biztosítani tudja Fay jövőjét. Abban az időben egy biztosító- társaságnál dolgoztam. Ernest élet- biztosítást akart kötni az asszony javára. Amikor azonban megvizsgáltam, kiderült, hogy gyomorrákja van, Ernest tudta az igazat, de könyörgött, hamisítsam meg az orvosi bizonylatot, hogy mégis megköthesse az élet- biztosítást. Ma már nagyon sajnálom, hogy belekeveredtem az ügybe, hogy hamis orvosi bizonylatot adtam ki neki, a laboratóriumi leleteket felcseréltem egészséges ügyfeleinkére. Nagyon jól tudtam: soha nem szabad megengedni, hogy Ernest halálakor boncolást végezzenek, mert ez volna az egyetlen módj8 annak, hogy kiderüljön a csalás. Ezért megbeszéltem Ernesttel, hogy halála után eltűntetem holttestét. Fay semmit sem tudott az egészről. Hamarosan beláttam a hibám, nem számoltam ugyanis az emberi gyengeséggel. Ernest hirtelen betegesen félni kezdett a haláltól, azzal gyanúsított, hogy meg akarom ölni, hogy Fay és én minél előbb megkapjuk az életbiztosítást. Higgye el, Fayjel csupán barátok vagyunk, nincs és nem is volt közöttünk semmi. Tim nyomozásának eredménye igazolta, hogy dr. Camber Igazat mondott. • „Még egyszer“: „Sajnos, nem az az ember vagyok, aki könnyen feladja a harcot“ — írja többek között levelében. Mi erre nem is kértük, csupán figyelmeztettük, hogy amit egyelőre ír, nem költészet. De nézzünk talán egy példát KüI szöbön című verséből: Magam is diadalittassan / lecsókolom a régi porát magamnak is hízelegve / kopogtatom az új ajtaját /. — Talán ön • is érzi, mennyire naiv, költőieden sorok ezek. Tanuljon, művelje magát, s közben gondolkodjon el azon, hogy mit is akar mondani a világnak... „Mars“: Egy yerse alapján nem tudunk véleményt mondani. Különben erősen emlékeztet egy ismert magyar nótára... % „Szöszi“: Két verse alapján csak azt mondhatjuk, hogy még nagyon sokat kel! tanulnia, ha elfogadhatót akar írni. „Kék Duna“: Versének gondolata szép, versi megfogalmazása azonban annál kevésbé sikerült. Tanuljon, olvasson sok verset! ® „Ősz": Versei egyelőre kezdetlegesek, naivak. Iskolás ízek érződnek rajtuk. Nem ártana, ha a szakirodalmat (Ismerjük meg a é versformákat stb.j tanulmányozná. S. V. Bratislaya—PrieI voz: Verseibeu értékes^ gondolatokat próbái megfogalmazni, sajnos, a költészet nyelvét még nem ismeri elég' gé. Egy példa: / Szabadnak született az ember / egyenlő jogokkal, mint a társa. s csak később, sokkai később jött rá / a hatalmi nyavalya. / stb. Ilyen sorokat már kezdőnek sem szabad leírnia! Talán látogasson be szerkesztőségünkbe, ahol mélyebben elemezhetjük hibáit. Addig is tanuljon, olvasson sokat! • „Kezdet": Hozzánk küldött „verse“ még rigmusnak is silány. Lebeszéljük! • „Barbara“: Verseiből hiányzik a költői tűz, izzás. Nyelvezete régies, mondanivalója sekély. Tanuljonl KAMINSZK1J: A telefon örült nap volt ez a mai. Ötpercenként csengett a telefon. Nem győztem felvenni és letenni — minden hívás téves volt. — Eduard Avakumojvtcsot kéreml — Téves kapcsolás... — Afonyakiszerelö vállalat? — Téves kapcsolás... — Halló, te vagy az, nagyi? — Téves kapcsolás... — Az 132355-ös melléket adfal ?— Téves kapcsolás... — Interközpont. Maga kérte Szocsit? — Nem én. Maga. Tévesen kapcsolt. — Szálloda? Melyik szobában lakik Cagasvili? Betűzzem? — Ne betűzze! Téves kapcsolás... —- Taxi? Mondom a címet! — Téves kapcsolás... — Almakörtedinnyetröszt? Elég voHI A türelmemnek vége szakadt. Lassan felálltam, felöltöztem, és támolyogva kimentem az utcára. Az idegorvosra nem vártak sokan, és perceken belül már ott ültem a fehér köpenyes, kopasz, ember előtt, aki figyelmesen végighallgatott. Egyszer sem szakított félbe, amikor Eduard Avakumovicsról, a nagyiról és Szocsiról meséltem neki. Végighallgatott, egészen odáig, hogy Almakörtedirnye- tröszt... — Ez mind világos, csak egy nem. Miért hozzám főtt? Ahelyett, hogy leemelte volna a kagylót, és felhívta volna a hibabejelentőt? — A kagylót? — szóltam meglepetten. — Milyen kagylót? fa, persze, teljesen elfelejtettem magának mondani, hogy nincs telefonom. Három éve hiába várok a soromra... Most addig hallucináljak? Fej-beverésem szomorú története Leejtettem a nyakkendőmet, és amikor lehajoltam, nem vettem észre, hogy a szek- rényajtő közben kinyílt. Ogy bevertem a fejemet, hogy sebes lett. De a seb volt a kisebbik baj. A nagyobbik akkor kezdődött, amikor egy vicces ismerősöm megpillantotta a bepólyázott fejemet. Most sem tagadta meg önmagát. A kötésre mutatott és megjegyezte: — Biztosan sokat gondolkoztált Min törted a fejedet? Délután négyig tizenhétszer kellett vázolnom sebesülésem történetéi. A tizennyolcadiknál már be sem vártam a kérdést, röviden csak ennyit mondtam: — Beütöttem a fejemet a szekrénybe! A legközelebbi érdeklődő csak ennyit kapott tőlem: — Szekrényt Ez a módszer azonban nem mindig vált be, mert voltak, akik karon fogtak és részvéttel kérdezték: — Meséld el részletesen, hogy történt... Es ez igy ment napokon át... Talán az ötvenedik ismerős támadott meg, amikor mentöötletem támadt. Leírtam a baleset történetét, azután bementem egy sokszorosító szövetkezetbe, és száz példányban megrendeltem. Másnap már bátran jártam a városban. Ha egy ismerős megpillantotta a kötést a fejemen — mielőtt kérdésre nyithatta volna a száját már meg is kapta a cédulát. Harmadnap elfogytak a nyomtatványok. Es pont akkor jött szembe velem Kovásznál. Na, ez agyon fog kérdezni — gondoltam, és vártam a kérdésözönt. Kovásznál ránézett a pólyára, azután megszólalt: — Mit szólsz a Fellegihez? — Mi van vele? — Osztályvezető lett. Ismét a fejemre nézett. Na, most megkérdezi... — Szerintem nem érdemelte meg. Nem válaszoltam, mert szerettem volna tül lenni a baleset Ügyén. Vártam, mikor tér rá a pólyára. — Már azt se érdemelte meg, hogy főelőadó legyen. Kis szünet. Na, most! — Te ismerted a kis Ilonkát, az unoka- hágómat? — kérdezte. — Már tízéves. Enyhe kanyarója volt. Nem válaszoltam. — De már jobban van — nyugtatott meg. Feltoltam a kalapomat, és ravaszul megigazítottam a kötést a fejemen, de ez sem használt. — Tudod, van jóindulatú kanyaró is... Megsértődtem. Másokat kegyetlenül megfosztottam a történettől, neki részletesen elmondtam volna a balesetemet, és nem kérdez! Nem bírtam tovább. En kezdtem el: — Képzeld, tegnapelőtt úgy bevágtam a fejemet a szekrényajtőba, hogy... Félbeszakított: — faj, mindjárt kezdődik a meccsközvetítés a tévében! Mérgesen néztem utána. Nem ártana, ha az ilyen érzéktelen ember egyszer jól beütné a fejét a szekrény ajtajába. Palásti László A házasság az ember életének egyik legfontosabb eseménye. Hosszú évekre, sokszor egy egész életre eldönti az ember sorsának alakulását. Ezért nem csoda, hogy a fiatalok — de az idősebbek is — nagy érdeklődéssel olvassák a házassági tanácsokat tartalmazó könyveket és újságcikkeket. Ezek nagy része ma már tudományos alapossággal ad felvilágosítást a fiataloknak az izgalmas emberi problémákra: a nemi élet, a szerelem, a harmonikus családi élet, vagy éppenséggel a konfliktusokkal terhes házasságok kérdéseire. Ma már a legtöbb ember elhiszi, hogy a boldog házasélet igazi alapja a szerelem, mégis rengeteg tévhit, babona kering az emberek körében. Sok ember buzgón böngészi a hetilapok horoszkóprovatát, hogy kiolvassa belőlük, lesz-e szerencséje a szerelemben, lesz-e bosz- szúsága munkahelyén, otthon, érdemes-e sorsjegyet vásárolni. Nyugati lapok házasságközvetítö rovataiban nemegyszer olvashatunk olyan hirdetést, amelyben valaki egy meghatározott csillagkép jegyében született hitvestársat keres. Egyes asztrológusok ugyanis azt hirdetik, hogy a csillagok állása befolyásolja az emberi sorsokat. Miből indulnak ki? Abból, hogy minden évszaknak megvan a jellegzetessége: az egyiket hőség, a másikat hideg jellemzi. Egy esztendő leforgása alatt mindennek megvan a maga ideje: a vetésnek, az aratásnak, a meleg kályha melletti olvasásnak éppen ügy, mint a romantikus andaigásnak tavasz idején. Az évszakok letagadhatatlanul befolyásolhatják hanglatunkat és cselekedeteink ritmusát. Miért ne lehetnénk tehát befolyással jellemünkre, s ennek révén életünkre, sorsunkra is? Télen melankélikusak vagyunk, mint a bak, 6 tavasszal vidáman ugrándoznak, akár agy dévaj kos. A csillagok — szerintük — hajlamot adnak, márpedig hol játszik nagyobb szerepet a hajlam, mint a szerelem dolgaiban és a házasságban? E tévhitből kiindulva pontos útmutatásokat dolgoztak ki, hogy ki kihez való, ki milyen élettársat válasszon, ki mit várhat a házasságtól és házastársától. Vegyünk egy példát. Nézzük meg, hogy az egyik ilyen kiadvány mit jósol a Kos jegyében született fiatalnak, ha partnere a Bika jegyében született: „A Bika szerelmének tartós az alapja, a Kosé magasan lobog. Ilyen helyzetben mind a két fél nyilván megtalálja erotikus számítását, csakhogy senki sem igényli jobban, erősebben a totális szerelmet, mint az, aki a Bika jegyében született. Gyengédség, biztonság és a partner birtoklásának biztos tudata — az az előfeltétele annak, hogy a Bika tartós kapcsolatba lépjen. A Kos nem mindig képes megfelelni a fenti követelményeknek, és hirtelenkedése sokszor sérti a partnerét. A gyorsan felfortyanó, de éppen olyan gyorsan kibékülő Kos nem képes megérteni, hogyan lehet a Bika annyira haragtartó, hiszen nem szándékosan bántotta meg. Az érzékeny Bikát azonban nagyon nehéz meggyőzni.“ Ha valóban olyan egyszerű lenne a megfelelő élettárs kiválasztása, mint ahogy azt egyes asztrológusok hiszik, akkor az emberiség már rég megfogadta volna a tanácsaikat, és mindenki a maga horoszkópja alapján megfelelő horoszkóppal rendelkező partnert keresne, és a földön csupa boldog házasság lenne. Csakhogy a pályaválasztás korántsem ilyen egyszerű. Ha mégis idéztük a csillagjósokat, akkor azt azért tettük, hogy minden fiatalt figyelmeztessünk: a partnerünket házasságkötés előtt alaposan meg kell ismernünk. Nem elegendő ha csak felületesen, egy-egy jellemvonását ismerjük, és megelégszünk ennyivel, mint az a francia lány, aki a következő újsághirdetést tette közzé: „Antőt vezetek, lovagolok, úszom, teniszezem. Keresem olyan fiatalember ismeretségét, házasság céljából, aki főzni tud“. Mindenesetre már ez is sokkal reálisabb életszemlélet, mint azoké a fiataloké, akik megelégszenek azzal, hogy elolvassák jövendőbeli élettársuk horoszkópját. Amikor azt tanácsoljuk, hogy meg kell ismernünk a jövendőbeli élettársunkat, akkor nem felületes ismeretségre gondolunk, hanem alapos, körültekintő megismerkedésre. Nem csak azt kell tudnunk, hogy milyen az iskolai végzettsége és mennyi a fizetése, hanem azt is, hogyan állja meg helyét a munkában, milyen a munka társaihoz való viszonya. Nemcsak azt kell tudnunk, hogy milyen családi környezetben nevelkedett, milyenek á szülei, de azt is, hogy rá milyen hatással volt a szülői ház. Előfordul ugyanis, hogy a fiatal okul a szülők rossz életéből, de az is megesik, hogy az otthoni rendes környezet ellenére a gyermek elzüllik. Tudnunk kell, hogy milyen a természete, hirtelen, heveskedő, avagy nyugodt és megfontolt. Tudnunk kell, hogy mennyire szívós és kitartó, hogyan küzdi le az élet nehézségeit. Ismernünk kell jó és rossz tulajdonságait, szokásait, szenvedélyeit, azt, hogy hajlamos-e az ivásra, kártyázásra, éjszakai mulatozásokra. Az sem közömbös, hogy van-e benne kezdeményező képesség, talpraesettség stb. Természetesen itt most nem sorolhatjuk fel mindazokat az emberi tulajdonságokat amelyek döntően befolyásolhatják a házasságunkat. Már előző cikkeinkben is említettük, hogy minden embernek megvan a maga személyes igénye, gusztusa, és ennek megfelelően igyekszik megválasztani az élettársát: „Minden zsákra akad fót, kire vászon, kire gyécs“ — vallja a régi közmondás. Mi azonban azt szeretnénk, ha egyre több lenne a boldog házasság, ha egyre kevesebb lenne a válás, az elhagyott gyermek, az elrontott élet, és éppen ezért az elkövetkező cikkünkben azzal kívánunk foglalkozni, hogy a párválasztás során mit tartsunk szem előtt, ki kihez passzol stb. (Folytatjuk) ■i
