Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-15 / 7. szám

új ifjúság 7 /gondolatok- / PALÄGYI LAJOS: Magas matematika Szeretik a feladványokat? Bizonyára. Mi, magyarok végtelenül szeretjük a felad­ványokat. Mi találtuk fel töb­bek között a barkochbát. Szóval ezt a feladványt nem is én, hanem a Dunaj­ská Streda-i SLOVLIK kon­zervgyár adta fel a járási lapban. Miszerint új konzer- vekkel lepi meg a vásárló- közönséget. A babkonzerv virslivel (megjegyzem, én jobb szeretem a virslit bab­bal) 500 grammos; 100 gramm babot és 170 gramm paradicsommártást tartal­maz. Hát akkor jöjjön a felad­vány: mennyit tartalmaz az 500 grammos babkonzerv vir­slivel? Fogadni merek, ha belekukulnak, akkor sem ta­lálják ki. De én kitalálom, mert én végtelenül okod va­gyok. Már gyermekkorom- -luouozj saaaoiofíu 'yplpuow tzv ‘rumion zspßupi sí uoq ban is annyi eszem volt, mint most, Igaz, akkor még nem gyötrődtem ilyen felad­ványokon, mint a fenti. Szóval én a tételeket szé­pen egymás alá írtam. Így ni: virslt 100 g _L bab 100 g ' paradicsomlé 170 g Összesen: 370 g Szépen fennhangosan ösz- szeadtam az egészet, mert'- hát biztos, ami biztos. Es íme, nem csalás, nem ámí­tás, az 500 grammos babkon­zerv virslivel pontosan 370 gramm. Azért egy kicsit furcsállot- tam a dolgot. Mondtam is magamban, öregem, lassan másfél évtizede, hogy leérett­ségiztél, és azóta a számtan­tudományok kizárólag a. zsebpénzed számolásáig ter­jed. Abban viszont sohasem szerepeltek akkora tételek, rajtad kívülálló tényezők jó­voltából. Bizonyára tévedtél. Gyanakvó természet vagyok, ezért megkérdeztem a fiam — elsőéves általános iskolás — számoljon utána. Anyagi érdekeltség fejében két táb­la csokoládét helyeztem ki­látásba. Némi fejtörés után el is készült a művelettel, s a végösszeg pontosan egye­zett az enyémmel. Ha már nekem nem hitték, ezek után nyilván elhiszik, hogy az 500 grammos babkonzerv virsli­vel 370 gramm. S ha vannak még kéte­lyek, forduljanak bővebb fel­világosításért a SLOVLIK- hoz. Mert nekem ez magas* matematika. „ÉRDEMES VOLT...“ 1972. január 2B-án, 82 esztendős korában elhúnyt František Smolík, nemzeti művész. A cseh szín- és filmművészet kimagasló egyénisége volt. Ki ne ismerte volna kelle­mes, lágy hangját?! A cseh színjátszásban ő volt a humanizmus és a hagyományok egyik nagy megszemélyesítője. Szerepeinek gazdag skáláját mindig meggyőzően, mély átérzéssel játszotta, akár fiatal éveit tekint­jük, akár az utóbbi években ráosztott öreg ember alakításait. Művészetét az egyszerű­ség és a mély átélés jellemezte, bár a hu­mort is szerette, de inkább a szelíd hu­mort, mert ez állt legközelebb az egyénisé­géhez. František Smolík ott volt a cseh film bölcsőjénél a némafilm idején, de a hangosfilmekben is számos felejthetetlen alakítást nyújtott. Többek között Galen pro­fesszort Čapek Fehér kórjában. Ezekben a szerepekben megmutathatta, mennyire mes­tere az érzékeltetésnek. A néző szinte vele élte át a kis, jelentéktelen ember hőssé vá­lását. 1953-ban lett nemzeti művész, amit mi egészen természetesnek tartottunk, hi­szen már régóta a mienk, a nemzeteinké volt. Minden egyes szerepében csodálattal adóztunk művészetének, akár a színpadon, akár a filmen láthattuk. Mindig újból meg­győződhettünk nagy művészetéről, mert minden alakításába a szívét-lelkét, mély érzéseit, emberiességét vitte bele. „Játszottam, és ha ez valakinek tetszett, annál jobb. Ami engem illet, érdemes volt“ — nyilatkozta a művész. Mi is ezt valljuk, és szeretettel, tisztelet­tel emlékezünk rá. KÖNNYŰZENEI BAZÁR Mick Jagger Az utóbbi időben másod- vagy ki tudja már hanyadvirágzásukat élik az örökzöld melódiák, az idősebb kor­osztály kedvelt slágeréi. Ügy látszik, elnyűhetetlenek, mert új hangszere­lésben, új előadókkal éppoly népsze­rűek, mint egykor. A Supraphon és az OPUS hanglemezgyártó vállalatok szinte versengenek egymással abban, ki ad ki több egykori világslágert. Az OPUS a szlovák operett és swing legkiemelkedőbb egyénisége, Gejza Dusík zeneszerző legismertebb sláge­reit vette hanglemezre. A „Vám, je­dine Vám — Gejza Dusík Vo svojich melódiách“ című sztereó-nagylemez .slágereit Tatjana Hubinská, Éva Bi­haryová és mások éneklik, kísér a Csehszlovák Rádió bratislavai stúdió­jának tánczenekara Vieroslav Matu- šík vezetésével. Ugyancsak kitűnő előadók éneklik Rudolf Friml, feledhetetlen Rose Ma­rie című operettjének dalait. A Sup­raphon lemez felvételeit a Csehszlo­vák Rádió tánczenekarának közremű­ködésével Éva Pilarová és Kare) Gott j készítették. Kétrészes tévé-musicalt forgat Drá- S gám címmel Jan Roháč ismert tele- J vízió rendező. A musical-ben Václav Hybš zenekarával fellép többek között || Waldemar Matuška és Naďa Urbán- & ková. A Rolling Stones minden ellent- I mondó híreszteléssel szemben együtt- |? marad, és népszerűsége nem csökkent. $ De lehet, hogy ez már csak újabb fel- * lángolás. Mick Jaggerék az idén tér- í, vezik az együttes pályafutásának leg- * nagyobb hangversenykörútját. Fellép- é, nek többek között a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, Japánban és több afrikai országban. (Lapunk kö­vetkező számában megkezdjük a Rol­ling Stones pályafutásáról szóló cikk­sorozatunk közlését.) öregszünk, öregszünk, jegyezték meg az újságírók Johny Hallyday leg­utóbbi hangversenye után. Tíz évvel ezelőtt az egyik hangversenyén a tom­boló közönség 700 széket tör össze, ma egyet sem... rDi NADA ÜRBÄN- KOVÁ Nada Urbánková régi jó ismerősünk, pen ekkor kezdődött énekesi karrier- A nagyközönség először a „Ha ezer je. klarinét“ című musical-ben ismerked- — Milyen volt a gyermekkora? hetett meg vele, amikor az énekesek — Gyönyörű, nyilvános fellépése jobbára még csak — Vágyott-e már akkor színészi a hangversenyekre szorítkozott. A te- karrierre? levízió csak jóval később fedezte fel — Vágytam, a könnyűzenei műsorokban rejlő óriá- — Hogy került a színházhoz? si lehetőséget. Azóta elég gyakran — Csodálatba ejtett egy amerikai találkozunk vele a képernyőn. Rövi- színész. Toninak vagy hogy hívták, desen viszontláthatjuk Jan Roháč két- — Hol tanult énekelni? részes tévémusical-jében Waldemar — Csak az iskolában tanultam. Matuškával. — Ellenezték szülei, hogy színi pá­Nem véletlen, hogy legtöbbször ze- lyára lépjen? nés színpadi szerepekben találkozunk — Nem. a Semafor 33 éves művésznőjével. Pá- — Művészeknek tartja-e a táncdal­lyafutását is prózai színésznőként énekeseket? kezdte, Pardubicén. Az egészségügyi — Azoknak. nővér kezdetben műkedvelő színpadon — Sok levelet kap? szerepelt, majd állandó szerződést ka- — Sokat. Főleg lányoktól és asz­pott. Csak ezután került a Hadsereg szonyoktől. Művészegyüttesébe, és tulajdonkép- (nd) MAGYAR BEAT 71 (Befejezés) HIÁNYOZNAK AZ „ÉRETT“ KEZDŐK Valószínűleg a beat egyes i- rányzatai megszelídülésének kö­szönhető, hogy a rádió zenei mű­soraiban idén több beatfelvétel szerepelt, mint korábban. Észre­vehetően oldottabbá, színesebbé váltak Komjáthy György rendkívül népszerű pop-műsorai. Amit hiá­nyolhatunk: kevés élő koncertet adtak hazai együttesektől, és nem jelentkeztek új, specializálódott beatműsorok. És még valamit: Ha I növekedett is a beatzene mennyi­sége a rádióban, egyáltalán nem az értékesebb, nívósabb muzsika, hanem inkább a tánczenévé hí­gított beat javára. Pedig jó lenne, ha a rádió egy kicsit kevésbé szolgálná és jobban formálná az igényeket. Szentkuthi Pál, a Rádió szóra­koztatózenei osztályának vezető­je: — Felvételről felvételre javul­nak a beategyüttesek. Az átala­kult zenekarok új tagjai még csak most ismerkednek a stúdió tech­nikájával, de minden együttes hoz­zákezdett saját egyéni stílusának kialakításához. Készítettünk felvé­telt az Omega, a Metró, az LGT, az Apostol együttesekkel, és ezek jól sikerültek. Csináltunk kezdő együttesekkel is számos próbafel­vételt, de sajnos, egyetlen, érett stúdíókész zenekart sem találtunk. Ami a beatműsorókát illeti: a ta­valyi év utolsó hetében indult két kifejezetten beattel foglalkozó Komjáthy-program. Hétfőnként az URH-n 25 perc progresszív beatet fogunk adni, pénteken pedig egy pop-turmixot szerkeszt Komjáthy György, sok színes információval. ÖLTSETEK SZMOKINGOT A televízió nem dicsekedhet i- lyen eredményekkel. Két stan­dardműsorukban, a Rizibizin és a Tapsifülesen kívül alig került kép­ernyőre beatzene. Pedig még a táncdalfesztivál is bizonyította: a könnyűzene művészileg értéke­sebb részéhez tartozik a beat. E- gyetlen beatzenekari show-t sem láthattunk 1971-ben. Az LGT-nek a Rádió- és Televízióújság és a főcímek szerint fel kellett volna tűnnie a Zalatnay showban, de az adásban rejtélyes módon nyomuk veszett. Az új összeállítású Omega és a Bergendy-együttes — füg­getlenül rendkívül népszerűségük­től — egy év alatt csak egyszer került a képernyőre. (Omegáék kétéves, Petróleumlámpa című szá­mukkal! ] Módos Pétertől, a Televízió könnyűzenei rovatának szerkesz­tőjétől ezért először azt kérdez­tem, miért ilyen rossz a beat a- ránya a tévé könnyűzenei műso­raiban? — Közhely, de fontos — mond­ta, — hogy az összes többi kön­nyűzenével foglalkozó fórummal ellentétben a tévé, amely a leg­szélesebb publicitást, élvezi, nem­csak hangot, hanem képet Is to­vábbít. Ez magyarázat bizonyos dolgokra. A beatzene ma már tel­jesen elfogadott műfaj. De a te­levízió nem beatklub, ahová eleve az megy el, akit a műfaj érdekel, és nem rádió, amely három állan­dó műsorral rendelkezik. Minket az egyetlen országosan fogható csatornán minden este millióan figyelnek. Ebbe az átlagosan öt órába kell besűríteni azt, ami a különböző nézők igényeit kielégí­ti. Ez nagyon fontos. A beat u- gyanis nemcsak tartalmát, hanem formai részét és külsőségeit is magával hozza a stúdióba. Ren­geteg olyan nézőnk van, akinek ízlését sértik a beat külsőségei. Bizonyos korosztályokat ez kife­jezetten Irritál. A tévét elsősorban az idősebbek nézik, s többségüket bántja a beatzenészek külseje. Ne­künk ezt kell figyelembe venni. Állítom, ha a beatzenészek szá­mára az elsődleges, hogy a mu­zsikájukat megismertessék, akkor nem erőltetnék a feltűnő, sokak számára zavaró „szereléseket“. Ha ez másodlagossá válna, ha „szalonképesen“ vállalnák a mu­zsikálást, akkor a jelenleginél sokkal többször élvezhetnék a beatkedvelők zenéjüket. Nekik kell engedniük, nincs más megoldás. Itt nem a tévé munkatársainak, hanem a tévéelőfizetők jelentős részének ízléséről van szó. — És a haj? — Ez már „lejátszott“ kérdés, nem probléma, nem jelent aka­dályt. Ezen a téren csak az fipolt­— A külsőségeken túl, csak a ság a döntő. zenét nézve, mi volt az ön szá­mára 1971 felfedezése? — Elsősorban a Bergendy-e­gyüttes muzsikája. Tetszett az Il­lés-nagylemez, de azóta nem ér­zek kiugró teljesítményt tőlük. Omegáék teljesítménye az Ismert okok ellenére sem esett vissza, ami bizonyos következtetésekre ad lehetőséget. Számaik tetszenek, majd a nagylemezük bizonyít. A Metró együttesen egyelőre érző­dik a vérveszteség, de ha jobban összeszoknak, még elérhetik régi sikerüket. Bergendyéké a legVu- zikálisabb zene ebben az évben, számaik, hangszereléseik, előadói munkájuk, zenéjük hangulata ki­tűnő. A Non-Stop a fesztivál leg­nagyobb meglepetése volt, szíve­sen hallanék tőlük hasonló dalo­kat. Az LGT eddig megjelent szá­mai hozzá fűzött reményeimet száz százalékig kielégítették, de hogy ez a közönségnek mennyire kell, azt majd a jövő dönti el. Velük kapcsolatban lenne egy megjegy­zésem. Helyesnek tartom, ha az emberi hangot is hangszernek te­kintik, de ne a szövegőrthetőség rovására tegyék. Hegedűs László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents