Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-15 / 7. szám
6 úi Az aszlalifoci-mérközés szünetében nyilatkozik: LUDVlK DANÍK A Csorba-tó FIS-szállójának egyik leglátogatottabb része két automata-asztalfoci volt. Az elmés amerikai gép próbára tette az olimpiai atlétaválogatott keret néhány tagjának reflexét és idegeit. Érdekes, hogy a leggyakrabban éppen a- zokat láttuk focizni, akik vastag ujjaikkal alig tudták kormányozni a vékony fogantyúkat. Utolsó, tavaly készített interjúnkat tesszük most közzé tátrai utunkról. Plachý és Rezková-Hübnerová után most Danéktől kértünk nyilatkozatot. A világhírű diszkoszvető Janoušekkel és Brabeccel, a két súlylökővei játszott, de a szünetben rendelkezésünkre állt. Az olimpia, mint tudjuk, Münchenben lesz. Versenyzett már ebben a városban? — Nem, Münchenben még nem álltam rajthoz, pedig az NSZK számos városában versenyeztem már és a Münchennel szomszédos városok szinte mindegyikében. Igaz, hogy az NSZK lakói értenek az atlétikához és szeretik ezt a sportágat? — Igaz. Gyakran szerepeltem az NSZK-ban, és mindig azt tapasztaltam, hogy a közönséget nagyon érdekli az atlétika. A lelátók tömve voltak és ennek külön örültem, mert sokkal jobb érzés úgy versenyezni, ha sok az érdeklődő, ha nem tátongnak az üres padsorok. És még valami: én eddig nem szenvedtem vereséget az NSZK- ban, minden eddigi versenyemet megnyertem! Két olimpia között van az Eurőpa-bajnokság. Mexikó és München között Helsinki, önről tudjuk, hogy sérült gerince megérzi az időjárás változásait, hogy nem szívesen versenyez párás, borult iődben. Milyen volt a verseny atmoszférája az olimpián és milyen a finnországi Európa-baj- nokságon, ahol aranyérmet nyert? — Érdekes, hogy mind Mexikóban, mind Helsinkiben egyforma körülmények, sőt, egyforma időjárás fogadott. Mexikóban olyan zápor szakadt a nyakunkba a verseny napján, hogy egy fél órával el kellett halasztanunk a döntő kezdetét. Ez nem a legjobb dolog, főként azért nem, mert az ember közben „kihűl“, kezdheti az egész bemelegítést elölről, és mire vége a döntőnek, jócskán ki van merülve. Nekem az olimpián nem okozott gondot az időjárás, az egyetlen zavaró körülményt a légritka levegőben tapasztaltam. Az olimpiát — bár nem szereztem aranyérmet — nagy sikeremnek tartom. 1968-ban ugyanis nem voltam ideális formában, de éppen az olimpián sikerült kivágnom a rezet. Az amerikai Silvester például éppen az olimpia előtt dobta világcsúcsát, és Mexikóban mégis ötödik lett. Az időjárás eddig még egyetlen nagy versenyemen sem kedvezett. Helsinkiben hasonló volt az idő, de itt remek formában voltam, sokkal nyugodtabban versenyeztem, mint Mexikóban. A világ melyik országában versenyezne legszívesebben? Hol rendezték a legjobb viadalokat? — Legjobb versenyeimet az Egyesült Államokban vívtam. Rengetegszer csaptam össze itt az ellenfelekkel, nehéz ellenfeleim voltak és mégis sokszor győztem ellenük. Utolsó kérdésem a magyar diszkoszvetőkről alkotott véleményével kapcsolatos. Mit szól Téglához és Fejérhez? — Mindkettő nagyszerű sportoló, kiváló diszkoszvető. Ezt egyrészt azzal illusztrálnám, hogy világszerte ismertek eredményeik. Batta György A skót válogatott. Az ülő sorban baloldalt Johnstone, az álló sorban baloldalt Docherty dió a skót dió! Kemény Több mint két év múlva fesz az újabb labdarúgú- világbajnokság. Az egyes selejtező mérkőzések viszont itt kopogtatnak az ajtón. A magyar válogatott kezdte meg elsőként a csatákat. Málta szigetén, sziklás „gyepen 2:0-ra verte a vendéglátókat. Csehszlovákia egyelőre nem fogott hozzá a csatározásokhoz, de nagyon készül. Novák és Kacsányi többször is kijelentette: kár, hogy nem jutottunk tovább csoportunkból az Európa- bajnokság legjobb nyolc e- gyüttese közé, de végső célunk mégsem ez volt, hanem a müncheni világbajnokságra való kijutás. Ma már egyik ellenfél sem könnyű. De ezek között is rendkívül keménynek ígérkezik a skót válogatott. A skótok mindig jól fociztak, szívósak voltak és kemények. Az utóbbi időben mintha visszaestek volna egy kicsit. De csak átmenetileg, mert számos szövetségi kapitány után Tommy Docherty került a válogatott élére, és ő úgy látszik újjáteremti a skót labdarúgást. Eric Batty a legjobb brit szakemberek közé sorolható. A futballnak afféle tudósa. 0 küldte Csehszlovákiába az alábbi jelen tést a skót viszonyokról: — A skót labdarúgást évtizedeken ét két híres klubcsapat fémjelezte: a Glasgow Rangers és a Glasgow Celtic. (Az utóbbi a Dózsa BEK-ellenfele). Mindkét e- gyüttes sok szép sikert aratott nemzetközi szinten is, játékosait jól ismerik. Mihelyt viszont ezek a fiúk magukra öltötték a válogatott sötétkék mezét, mintha nem is ők lettek volna. A felét sem produkálták annak, amire klubjukban képesek voltak. Ezt a rejtélyt a mai napig sem sikerült megfejtenie senkinek. Lehet, hogy a konzervatív vezetés vagy a gyenge menedzserek okozták a bajt. Tom Docherty, az új szövetségi kapitány bizonyára tisztábban lát azóta. ANGOL KLUBOK SZÍNEIBEN 1950-ben vette kezdetét a skót labdarúgók angliai inváziója. Az angol ligában emelkedett a színvonal és az újabb minőségi javuláshoz újabb jó játékosok kellettek. A legnagyobb klubok menedzserei elutaztak a szomszédos Skóciába, és sok játékost győztek meg arról, hogy kössön előnyös szerződéseket. A menedzserek útja sikeres volt. Ma például több mint száz skót játékos szerepel az angol klubokban, köztük néhány világhírű is. Említsük egyedül Law-t, aki most éli másodvirágzását. Ezeket a játékosokat az angol klubok nem szívesen bocsátják a skót válogatott rendelkezésére, ami egyrészt érthető Is. Amikor pedig mégiscsak elengedik őket, nem képesek a válogatottban jól ját szanl. A skót stílus még mindig a labda cipelésén a- lapszik, az angolok korszerűbbek. SzintB biztosra vehető, hogy Law-t nem fogják meghívni a skót válogatott mérkőzéseire, noha a Manchester Unitedben csillog. Az angliai menedzserek persze azóta is járnak Skóciába és azóta is vásárolják a játékosokat. Ezeket viszont a skót közvélemény elítéli és árulóknak tartja. STEIN UTÁN DOCHERTY A skót válogatott háza táján sok volt a gond. Egymást váltották a szövetségi kapitányok. Az egyiket jól ismerik világszerte: Jock Steinről van szó, a Celtic menedzseréről. Az egyik válogatott mérkőzés után szomorúan tárta szét karjait Stein: Nem értem, nem érteni — mormogta és csüggedten ballagott az öltözőbe. Ramsey, az angolok kapitánya vigasztalgatta. Lehet, hogy Docherty igazolja Ramsey szavait, lesz az még másképp is. Amikor Docherty, az egykori híres váloatott átvette az irányítást, kompromisszumhoz folyamodott. Fele-fele alapon állította fel csapatát. A skótok mellett az „árulóknak“ is helyet biztosított. Meghívta azokat az angliai klubokban szereplő játékosokat, akiket a közvélemény nem kedvelt. Az eredmények Dochertyt igazolták. A skót válogatott remekül szerepelt, és az általános vélemény szerint nagyon nehéz ellenfele lesz Csehszlovákiának. Mi Docherty sikerének titka? Talán az, hogy önbizalmat „csöpögtetett“ a játékosokba. Elhitette velük, hogy tudnak focizni és legyőzhetnek bárkit, ha akarják. Új koncepciót dolgozott ki a válogatott részére, kedvezően befolyásolta a sajtót, és az eredmény máris megmutatkozott. Ügy néz ki, hogy a skótok éppen most lesznek majd ismét nagyon jók, a selejtezőkön. Csehszlovákiának kellemetlen ellenfél jutott. Nem marad más hátra, mint megfeszített erővel készülni és dolgozni. Akkor talán a félelmetes skótok is legyőzhe- tők. Klochan Károly MBB—i TÖRTÉNELMI ÉREM Bár az olimpiai játékok ismert jelszava szerint az olimpián nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, mégis minden versenyszámban a neves sportolókra, az esélyesekre összpontosul az újságírók és a közönség figyelme. Nem volt ez másképp a nők ötkilométeres sífutásánál sem. Amikor az érem-esélyeseket tippelték, legtöbbször a szovjet Olunyina, Muchacseva, Kulakova vagy a finn Kajosmaa és Kuntola neve hangzott el. Még véletlenül sem említették a jabloneci törékeny kislány, Helena Šikolová nevét. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor Helena több neves futót megelőzve végül a dobogóra állt. A bronzéremnek kétszeres a jelentősége. Ez az első érem, amelyet hazánk sportolói Sapporóban szereztek, és ez az első érem ebben a versenyszámban. Szívből gratulálunk Helénának! : :'T ' - w sb&k&shwkü, . ...... Fraizer: „Nem állok ki ellene, míg észhez nem tér...“ Muhammad Ali, azaz Cassius Clay legutóbb karácsony előtt lépett szorítóba Zürichben a nyugatnémet Blin ellen, és a hetedik menetben kiütéssel győzött. A svájci sajtó egy kis túlzással megállapította: „A legjobb boksz volt, amit valaha is láttunk Clay-tól.“ Egy kicsit merész a megállapítás, de tény, hogy a Fraziertől elszenvedett veresége óta ez volt Clay legmeggyőzőbb mozgása a ringben. De az 1967 előtti Clay még mindig várat magára. Hiába, az amerikai igazságszolgáltatás „kiütése“ nagyon komoly nyomokat hagyott teljesítményén. A zürichi sportcsarnokban nemcsak a nyugat-európai és az amerikai filmvilág képviselői ültek, hanem szmokingos afrikai gentlemanok is a legdrágább ékszerekkel „cicomázott“ hölgyeik társaságában. A mérkőzésről készített filmet csupán a brit televízió vette meg; az amerikai visszautasította. Úgy látszik, Clay már nem attrakció a korlátlan lehetőségek országában: a „házi mozi“ nézőinek valami újat kell kínálni és az a nemrégen rendezett Frazier—Daniels összecsapás volt. A Jelenlegi világbajnok tíz hónapig nem bokszolt, s emellett az ellenfél fehér bőrű volt. Daniels nem képviselt semmilyen külön klasszist, de az amerikaiakat érdekelte az összecsapás, mert hosszú idő után ismét egy fehér és egy néger ökölvívó harcát láthatták. Frazier most sem kegyelmezett. Ellenfele minden menetben a padlón volt, és a negyedikben a bíró félbeszakította a mérkőzést. Feltűnt a találkozó folyamán, hogy Frazier is jó kis súlyfelesleggel tért vissza a szorítóba: nyolc kilóval volt nehezebb, mint a Clay elleni találkozón. Clay a bírósági felmentése után egyik mérkőzést a másik után vívja. Mintha pótolni akarná mindazt, amit a háromnegyed éves kényszerpihenő alatt elmulasztott és elvesztett: a pénzt és az éveket. Clay már harminc esztendős, és egy-egy „bunyóért“ 250 ezer dollár „honoráriumot“ kér. Minden mérkőzése előtt revánsra hívja Fraziert, és azt hajtogatja, hogy tökéletesen felkészült a visszavágóra: „Fraziert padlóra küldöm! Ez az ember nem ökölvívó, hanem egyszerű primitív verekedő. Én vagyok a ring legnagyobb művészei“ Frazier hasonló hangnemben válaszolgat: „Addig nem állok ki ellene, míg nem tér észhez és nem fog rólam illedelmesen nyilatkozni. Nincs szükségem rá, én vagyok a világbajnok. Neki viszont szüksége van rám. Nem adok alkalmat a visszavágásra előbb, mint 1973-ban. Akkor már rozzant öregember lesz. Most is kövér és lassú, mint a medve. Végleg kinyiffant, sohasem szerzi vissza régi formáját.“ (Itt jegyezzük meg, hogy Frazier csak két évvel fiatalabb Claynél.) Az ilyen és hasonló szavak csak az igazság elferdítésére szolgálnak. A Frazier—Clay visszavágó elhalasztásának igazi oka az adóhivatal. Mert ha Amerikában a jövedelem gyorsan növekszik, olyan magas az adó, hogy nincs pardon; nehéz dollárokat kell fizetni az államnak. És az USA-ban Ilyen „felemás“ üzletre senki sem vállalkozik. Másutt viszont nem rendezhetik a találkozót. Clay addig is, míg sor kerül a visszavágóra, kisebb csomókban gyűjtögeti a dollárt. S már nemcsak Amerikában! Minden harmadik hónapban bokszolni akar. Sok az ajánlkozója. Mérkőznie kellene a fehérbőrű Jerry Quarry-vel, akit világbajnoki mérkőzésen leléptettek ellene, mert felrepedt a szemöldöke. Tokió szeretné megrendezni a Clay és az izom kolosszus Foster találkozóját, London az Európa-bajnok Ro- dellt ajánlja, Buenos Aires a veterán Perraltát.* A karácsony előtti mérkőzésre Clay az egész családjával átrándult Európába. Ez volt az első eset, hogy magával hozta feleségét és két kislányát. Kontinensükről „élete legnagyobb útjára“ indult: búcsűjárásra Mekkába, a muzulmánok szent kövéhez. Dzsidában olyan pompával fogadták, amilyent csak államfőknek rendeznek. Fajzal Ben Fahd herceg „Iszlám gyöngyének“ nevezte Alit (Fakhr al islam) és egy aranyozott, briliánsokkal kirakott arab karddal ajándékozta meg. Fajszal herceg, aki egyébként Szaud Arábia miniszterelnökhelyettese, mondta Clay megérkezésekor: „Egész idő alatt osztoztunk fájdalmában, amelyet a cionisták és az iszlám ellenségei okoztak önnek.“ Ali Medinában hosszasan imádkozott a Próféta sírjánál... Most már fezt (vörös posztóból készült csonkakúp alakú fejfedő) is hordhat és elnyerte a „hadzsí“ titulust. Amint látjuk, Muhammad AH „civil“ életében újabb lépést tett előre. De lehetséges, hogy Clay-nek, mint bokszolónak már leáldozóban a csillaga. A talonban ugyanis egy fiatal ökölvívót tartogatnak az amerikai profiboksz üzletemberei. Ez a fiatalember a 24 esztendős mexikói olimpiai bajnok, George Foreman, aki eddig 28 mérkőzést vívott a profik között s mind megnyerte; 24 alkalommal kiütéssel győzött! Akárhogy is alakulnak a dolgok, Clay mint ökölvívó sokáig e sportág legkiemelkedőbb egyénisége lesz. Nemcsak csodálatos technikája, mozgékonysága, hanem elsősorban Intelligenciája miatt. Hogy milyen szerepet játszik majd az amerikai négerek jogaiért folytatott harcban, az csak a jövőben válik meg. TOMI VINCE
