Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-15 / 7. szám

Robert Rozsgyesztvenszkijjel, az egyik legnépszerűbb szovjet költővel, Moszkvában az írók házában beszélgetünk. Mindenekelőtt az úgynevezett szovjet ,,új hullám“ kerül szóba, amelynek jelentős képviselöjé- ként tartja számon a* közvélemény.

— Hogy az újonnan feltűnt fiatalokat minek nevezik el: ,,egyéni útkeresőknek“ vagy valamiféle ,,hullámnak“, végül is tökéletesen mindegy. Előfordul, hogy ketten- hárman összefogózkodnak, s így törnek be az irodalomba. Ekkor közbelépnek a kritikusok, kinevezik őket hullámnak“, s egy kissé saját elképzeléseikhez igazítják a költők müveit. Helyettünk is megfogalmazzák, rendkívül precízen, hogy mit akarunk, s ezt annál inkább is tehetik, hiszen sohasem léptünk fel kiáltványokkal. Mert e/ek az iskolák nem a költők, hanem a kritikusok szüleményei... A mi hullámunkon" általában öt-hat embert értenek. Nyugodtan hozzávehetnének még tízet. Ez a költészet nem irodalmi, hanem politikai okoknak köszönheti létrejöttét: a XX. kongresz- szus korszakának, s mindannak, ami utána történt. Azóta tizenöt év telt el, s még mindig ,.új hullámról“ beszélnek. Pedig nem is olyan ,,új“ már ez a hullám... E- gyes kritikusok a mai napig valósággal kü fönválasztják irodalmunk egészétő'l, s ez súlyos hiba. Mert mi is része vagyunk — s az más kérdés, hogy jó vagy rossz része — az egész szovjet irodalomnak... Röviden összegezve: tizenhárom kötetem jelent meg orosz, húsz kötetem idegen nyelven. És hasonló adatokat mondhatnék el barátaimról. Ezt azért tettem hozzá, mert rendszerint együtt emlegetnek négyünket — Jevtusenkót, Voznyeszenszkijt, Vinaku- rovot és engem —, mintha mi lennénk a három testőr, akik szintén négven voltak. Holott mindegyikünk a saját müveit írta meg. saját sikereit és saját tévedéseit élte át.

Költői alapélményei, témái közül elsőként a háborút említi. (Híres, nagy verse.

a Rekviem — Rab Zsuzsa szép fordításában — magyarul is megjelent.)

— Huszonnégymillió. Nekünk, oroszoknak, gyakran a szemünkre vetik, hogy szeretjük a számokat. De ez a huszonnégymillió

sok mindent megmagyaráz. Nem absztrakció, realitás. Köztük — a huszonnégymillió ha lőtt között — vannak apáink, testvéreink, barátaink. Pusztulásuk, az, hogy nincsenek, még ma is egy sereg gondot, fájdalmat szül. Nincs olyan család, amelyik el ne veszített volna valakit,. S ezért senki sem mondhatja szívből, hogy nem gondol már a háborúra. Kilencéves voltam, amikor <*l kezdődött, s mire vége lett, annyi mint most a nagyobbik'lányom..

Rozsgyesztvenszkij azonban nemcsak a Rekviem, hanem a Szputnyik és a Levél a XXX. századba költője is.

— Ezt a rövid szót: ..élet“, csak sok e- zer más szóval lehet kifejezni. Hozzá tar tozik a lobogók suhogása, a fű neszezése. a mindennapok ünnepe, az első randevú virágcsokra, az első elveszített barát temetése: a ma. a tegnap és a holnap. Az e gyik emlék kellemes, a másik kínzó — és rossz- költő az, aki csak bizonyos emlékekre korlátozza önmagát... Mondják, hogy verseimben sok . a ..nem költői“ téma. Azt hiszem, ez részben barátaim hatása, akik között a legkülönbözőbb emberek — orvo sok és fizikusok, építészek és zeneszer zök — vannak. Nem én választottam ki őket; olyasmi csak gyerekeknél fordul hogy: gyere, barátkozzunk össze! Az élet hozott össze minket.

Robert Rozsgyesztvenszkij — nemzedékének több más tagjával együtjt — hallatlanul népszerű. Nagy példányszámban megjelenő köteteit pillanatok alatt elkap koďják, s a költői esteken, amelyeken töl> bedmagával lép fel, ezrek szoronganak.

— Minálunk ez hagyomány. A költők a múlt században is gyakran léptek a nép elé. Aztán Biok. Jeszenyin, Majakovszkij... Persze tudom, hogy kevés orszáqban alakult ki ennyire közvetlen kapcsolat a köl

tok és a közönség között. Hozzátehetem, hogy egy időben sokan nem a verseinkért jöttek el az estekre, hanem divatból. Ez is hozzátartozott a társadalmi ember kötelességeihez. Azóta már ezek az emberek szerencsére elmaradoztak. Az óriási érdeklődés, a zsúfolásig telt termek — és nemcsak a nagyvárosokban! — rendkívül jóleső érzés. Ugyanakkor nagy felelősséget ró ránk... Szerencsések vagyunk, hogy ebben a korszakban kerültünk be az irodalomba Nekem legalábbis nagyon tetszik a mi korunk. Nem hagy unatkozni... Roppant bo nyolult, roppant komoly és veszélyes, és álmodozó is... bizonyára nem a legfontosabb jegyeit említettem, elmondhatnék még tíztizenöt jelzőt. Beszélhetnék például az elektronikáról, az űrkutatásról, melyek Közvetlenül hatnak a költészetünkre. Akkor is, ha egyikünk-másikunk semmit sem ért a műszaki tudományokhoz. S hogy milyen szerepe van a költészetnek ebben a telített korszakban? Szerintem: nagy. De lehet, hogy csak azért érzem így, mert költő vagyok.

Sok verse szól úti élményeiről. Rengeteget utazott.

— Az Antarktisz kivételével minden világrészen jártam. Még az Északi-sarkon is el töltöttem két hónapot, egy kutatóállo- niáson. Elég tíz nap. hogy úgy erezzem: megismertem egy országot. S minél tovább vagyok ott. minél többet látok, annál nehezebben írok róla. Nem tudom beskatu- lyázni a dolgokat...

Beszélgetésünk végén prózai műfajokról esik szó.

— Útleíráson kívül nem írtam prózát. A

novellától, a regénytől félek... — S nevetve teszi hozzá: — Túlságosan komolytalan vagyok. TORDA ISTVÁN

Nyelvművelés

Kosztolányi Dezső vallomásai a nyelvről

Jókai fantasztikus költészete csakugyan fellegjáró, de Edgar Poe költészete, mely szintén fantasztikus, más nem fellegjáró, hanem inkább lidérces, kisérteties. E. T. A. Hoffmann fantasztikus költészete boszorkányos, kisérteties, Swift jón’ás fantasztikus gúny.ja viszont elképesztő, hát- borzongató, döbbenetes. Egy fantasztikus kínai szertartás mesebeli. A fantasztikus Kelet délibábos, regényes, rageszerü. Fantasztikus szépség? Talán káprázatos, fvarázsos, elbűvölő, tündökletes vagy csak csodálatos. Hallottam egy hölgyet, ki barátnője ízléstelen ruháját saapulva fan- tasztikus-nak nevezte, amivel csak azt kívánta értésemre adni, hogy képtelen, lehetetlen, otromba, silány, gyatra. Ha valaki holmi váratlan, de nem kellemetlen hírre fölkiált, hogy fantasztikus, nyilván csak azt érzi, hogy hihetetlen, vagy... óriási. A fantasztikus ravaszság tetszés szerint agyafúrt, körmönfont, csavaros. Egy fantasztikus színpadi bonyodalom csillogó is lehet, de tótágas- tálló és hadar is... néha megrökönyítő, néha hökkentő, néha örvendetes. A fantasztikusan buta ember szörnyen vagy egetveröen buta... (FELLEGJÁRÓ ÉS ELKÉPESZTŐ).

fHl/W|ffg4Pé"l

A HOLLYWOODI ISKOLA

5 éve készült — tehát számunkra újdonság számba menő — 70 mra-ef filmje az egyik szlovákiai mozisláger. Le kellene írnom most a film címét is, de zavarban vagyok. Nem tudom, melyik címet válasszam a sok közül.

A szóban forgó amerikai film eredeti címe ugyanis: Mackena’ s Gold, vagyis szlovákul helyesen MackeHo- vo zlato; a magyar cím Mackena a- ranya lenne, de mi Az arany címen hirdetjük újságjainkban,

A film mégiscsak fontosabb, mint a címe, szóljunk tehát róla Is! Noha a hollywoodi filmiskola egyik tiplk'us példánya, s mint olyant nem illethetjük hízelgő jelzőkkel, inkább az üzleti jelleget, mint a művészi színvonalat, a csillogó külsőt, nem pedig a tartalmat emeli ki. Helyes-e a Filmktslexikön idevágó meghatározása? Felületessége mellett is — i- gen. Csak azt az értékrendszerező gyakorlatot kellene kifogásolni, a- mely a mély művészi tartalommal nem rendelkező filmeket eleve lekicsinyít. Így történhet meg, hogy egy dadogö-művészieskedő filmecske érdemlegesebb méltatásban részesül,

mint egy szórakoztatni kívánó, látványos film, amely a maga nemében — remekmű. Éppen ezért szólni kell a hollywoodi szórakoztató ipar erényeiről is. Ezek: a filmkészítés technikájának fölényes birtoklása, a jó színes technika, az artisztíkus fényképezés, precíz vágás, a célt bravúrosan követő dramaturgia és rendezés. Ha egy hollywoodi filmben egy színésznőnek meg kell hódítania egy olyan főhőst, mint amilyen a Mackena aranyában Gregory Peck, akkor azt csakis olyan színésznő személyesítheti meg, akinek láttán az egészséges férfinézők többségének felforr a vére. Ilyen női varázzsal bír a fiatal indián lányt alakító fulie New- mar is. A Mackena aranya bemutatja a klasszikus western minden előnyét. Nem véletlen dolog talán, hogy a film producere Carl Foreman, s a forgatókönyv is az ő nevéhez fűződik, akárcsak az eddigi leghíresebb western, a Délidé (Na pravé poludnie/ Gary Cooper-rel a főszerepben.

Aki tehát jól akar szórakozni, okvetlen nézze meg Omar Sharif és Gregory Peck látványos filmjét.

(gg)

remete a MATESZ színpadán

A sztregovai

Dráfi Mátyás

Közeledik Madách Imre születésének 150. évfordulója. Az évforduló alkalmából kíván emléket állítani a nagy magyar költőnek a Magyar Területi Színház, amikor színpadra viszi Felkai Ferenc magyarországi jeles író drámáját. A dráma igyekszik emberközelbe hozni Az ember tragédiája íróját, és feleletet kíván adni sok, még ma is vitatott kérdésre. Befolyásolta e Madách Imrét a Tragédia Éva alakjának megírásában léha, mulatnivágyó asszonyának, Fráter Erzsinek személye? Ügy érezzük, talán csak a prágai képben, ahol mint Kepler feleségét ábrázolja. A Tragédia első változatában Keplerné férjét szerető és védő asszony, a második és végleges verzióban pedig már a férjet csaló, könnyelmű nő, aki csak a pénznek, az élveknek él. De Madách optimizmusát a női szépségideállal kapcsolatban még Fráter Erzsi sem tudta lerombolni, hiszen a Tragédiában így ír Éváról, o nőről:

„Szerelmem, költészet s ifjúság

Nemtője tár utat örök honomba;

E földre csak mosolyom hoz gyönyört,

Ha napsugár gyanánt száll egy-egy

arcra.“

Így vall Madách a női hivatásról a londoni képben Évának, a jelképesen örök asszonynak szavaival. Lehetett bármilyen romlott és erkölcsileg kifogásolható Fráter Erzsi, a sztregovai remete tisztelte, szerette a női nemet. Ne szerelmi háromszöget várjon a néző a drámától, hanem a gondolkodó, vivődő Madách Imrét, egyszerű hétköznapjainak epizódjait.

Madách Imre alakját a hosszabb betegségből felépült Dráfi Mátyás személyesíti meg. Édesanyját, a kemény Maj- thényi Annát Palotás Gabi, Fráter Erzsit Boldoghy Kató kelti életre. A költő életének utolsó napjait megkönnyítő nő alakját, az egyszerű parasztasszonyt, Rorkát Ferenczy Anna játssza.

A darab rendezője Konrád József, a díszleteket a Platzner Tibor, a jelmezeket Csonka István, a győri Kisfaludy Színház tagja tervezte. A kísérőzenét Dobi Géza szerezte.

Dráfi Mátyás (képünkön) a következőket mondotta szerepéről: „A színész számára élmény olyan alaknak a színpadra állítása, megformálása, akit csaknem az egész világ ismer és becsül halhatatlan művén keresztül. Igyekszem úgy játszani, hogy rendezőm, Konrád József elképzelésének megfelelően igaz portrét adhassak a sztregovai remetéről. Az em bér tragédiája költőjéről, a vívódó emberről.“

A nagy érdeklődéssel várt bemutatót a MATESZ 1972. február 25-én tartja Xomárnóban (Komárom).

(-OS-)

új ifjúság 5

Várhatóan nagy érdeklődésre tarthat számot az a csinos könyv, amelyet a Madách Kiadó a budapesti Kossuth Kiadóval sétek, ami összeköt.) A szerző a bevezetőben külön köszö- közösen jelentetett meg a múlt év végén. (Varga Rózsa: Keres- netét fejezi ki egyebek között a kiadók vezetőinek és dolgozóinak, mondván: az ő érdemük, hogy a könyv megjelenhetett.

Az érdeklődő olvasó is hálás ezért a kezdeményezésért.^ A Madách okosan tette, hogy — bár nem tartozik kimondottan a kiadói profiljába — lehetővé tette e hasznos munka kiadását. A kiadói politika jó érzékére vall ez a tény. v Varga Rózsa könyve ugyanis nem szépirodalom. Címéből ítélve — Keressétek, ami összeköt —, első hallatára valami lírai, idilli történetre gondol az ember; csak ha belelapozol, akkor látod: az alcím ezt mondja: „Népfrontpolitika, irodalom és a Magyar Nap.“ Arról a Magyar Nap című napilapról van szó. amely a polgári köztársaságban Moravská Ostraván jelent meg. Szerkesztő gárdája — egy két kivétellel — szlovákiai magyar kommunistákból állt. A könyv elolvasása után az olvasó megbizonyosodik afelől, hogy a Magyar Nap sok mindenben ma is példája lehet a kommunista újságírásnak.

A könyv címe több mint kifejező. Kötelező érvényű jelszó napjaink emberi, közéleti, társadalmi és politikai magatartásában. Mint ahogy az volt a Magyar Nap szerkesztői szántára is az alatt az alig három esztendő alatt, amíg megjelenhetett. (1936. március 3-án indult és 1938, október 13-án szűnt meg.) A szerző Tamási Árontól vette a Címet, aki a Magyar Napnak adott egyik 1937-es nyilatkozatában így fogalmazta meg a közép-európai népek akkori tennivalóját: „Azt keressétek, ami összeköt, és nem, ami elválaszt!“

És még ma is mennyi sok az ilyen keresnivaló!

Ezt igazolja Varga Rózsa is, aki könyve egyetlen fejezetében sem elégszik meg azzal, hogy a fejezetcímben jelzett témakört kimeríti, hanem kitekint 1938 utánra is, szinte napjainkig követve azokat a művelődéspolitikai szálakat, amelyeket a Magyar Nap indított el.

Tudnunk kell, hogy a Magyar Nap kiadását Csehszlovákia Kommunista Pártja szervezte meg a hazai magyar kommunisták aktív részvételével azzal a céllal, hogy elősegítsen egy olyan antifasiszta egységfront kialakítását, amely a csehszlovákiai magyar szellemi életre gyakorolt hatásán túl kihathat a szomszéd országok magyarságának demokratikus törekvéseire is.

A szerző a könyv bevezető részében — nagyon alapos és meggyőző bizonyító anyag alapján — azt elemzi, milyen szerepük volt az íróknak és általában az értelmiségi mozgalomnak a háborúellenes antifasiszta egységfront-politika létrehozásában.

A Magyar Nap kiemelkedő küldetést töltött be a hazai ma- , gyár nyelvű kommunista sajtó történetében. Létrejöttének kö- j rülményei harminchét év múltán is tartogatnak a számunkra általános érvényű tanulságot. Ezt fogalmazza meg a szerző könyve második fejezetében, hangsúlyozva a lap szerkesztőségének magatartásában azt a következetességet, amelynek eredménye lett, hogy a Magyar nap volt az egyetlen magyar nyelvű kommunista napilap, amely közel három évig töretlenül érvényesítette a népfrontpolitika elvét. Nagy erénye volt, hogy- az. addigi gyakorlatnál sokkal nagyobb mértékben támaszkodott á kulturális szervezetekre és az írókra, így ko- ifioly érdemel voltak az egykorú egyetemes baloldali magyar irodalom kibontakoztatásában, társadalmi szerepének kiterjesztésében. A csehszlovákiai magyar kommunista irodalom számára, mint fórum, magát a létalapot jelentette, a magyar- országi és a romániai magyar irodalom számára pedig visszhangot és biztatást.“

A politikus és közéleti ember, de mindenekelőtt az újságíró számára a könyv harmadik fejezete nyújt legtöbb okulást. Ebben a Magyar Nap politikai tevékenységének általános jellemzése található. Az irodalmi beállítottságú olvasót a negyedik fejezet köti le jobban: vajon Csanda Sándor Első nemzedéke és Turczel Lajos Két kor mezsgyéjén-je után tud-e Varga Rózsa újat mondani a könyvében felölelt időszak irodalmáról? (Itt ugyanis a Magyar Nap és a csehszlovákiai magyar irodalom kölcsönhatását vizsgálja a szerző.) Tud. Elsősorban szemléletmódja, látószöge más, mint az említetteké. Csanda nézőpontja inkább irodalomközpontú, a Turczelé művelődéstörténeti. Varga Rózsa a politika felől közelít az irodalomhoz, könyvének a koncepciója ezt igényli. És teszi ezt olyan avatottén és olyan magabiztos politikai beleérző képességgel, mintha nem is fiatal irodalomtörténész, hanem gyakorlott politikus volna. Ezért sikerült áz a körkép, amelyet a Magyar Nap köré csoportosult írókról, költőkről, publicistákról rajzol.

Varga Rózsa beleérző képességének — felkészültségén és ügyszeretetén kívül — nyilvánvalóan szubjektív gyökerei Is vannak. Erről önmaga vallott egy nem régi interjúban: „Dunántúlon, egy szlovák faluban nőttem fel. Ha őszintén s a valóságnak megfelelően kellene válaszolnom arra a kérdésre, hogy mi az anyanyelvem, azt mondhatnám: magyar és szlovák. Anyai nagyapám házánál magyarul, az apáménál szlovákul, otthon keverve beszéltünk.“ Tehát már gyermekkorából magával hozta a József Attilá i hitvallást mint élményt: „Dunának, Oltnak egy a hangja.“

Ez a meggyőződés sugárzik a könyv további két fejezetéből is, amelyekben a Magyar Nap és a magyarországi, ill. a romániai magyar szellemi élet népfronttörekvéseinek viszonyát kutatja. Érthetően legterjedelmesebb a Magyarországhoz fűződő kapcsolatok elemzése. Indokolatlanul kurtára fogta azonban a szerző a romániai kapcsolatokat, pedig ezekről az olvasó is általában kevesebbet tud.

Olvasmánynak Is izgalmas Varga Rózsa könyve. (Kár, hogy a jegyzetanyag összeállítási módja nem praktikus, s nagyon hiányzik belőle egy név — és tárgymutató.) Tanulságaiban pedig egyenesen napi leckeként használható.

Azok közül, akik a Magyar Napot szerkesztették vagy legaktívabb munkatársai voltak — Betlen Oszkár, Ferencz László, Kálmán Miklós (Moskovics Kálmán), Bányai Pál, Fábry Zoltán, Forbáth Imre, Háber Zoltán, IlkuPál, Lőrincz Gyula, Mor- vay Gyula, Szekeres György, Vass László — néhányan ma is aktív közéleti szereplők. Politikai és emberi magatartásukra nyilván ma is hat a hajdani Magyar Nap szelleme.

De kell hogy hasson a mi nemzedékünkre is. Ladislav No- vnmeskýt idézem erre vonatkozóan, aki a Magyar Nap 1938. március 15-i ünnepi számába írt cikkében 1648—49 tanulságait így vonta le: „Nemzeti öngyilkosság minden olyan szabadságharc, amely más nemzetek ellen irányul.“ Ez az ítélet ma. is helytálló. A nemzeti és nemzetiségi kibontakozás útja a Kárpát-medencében — és tágabb horizont alatt is — csak egymás kölcsönös megbecsülése, az érdekek egyeztetése, az egymást összekötő szálak keresése lehet.

Ehhez segít hozzá egy lépésnyivel Varga Rózsa könyve Is.

TOLVAJ BERTALAN