Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-15 / 7. szám
4 új ifjúság NÉMETH ISTVÁN: isfc°la, 15 tanár és itn* MZ éÉHEmmH Valamikor régen Irtunk egy lei- építményi iskola néhány diákjáról. A riportalanyok közt volt egy jóvágású, okos, értelmes fiú, aki a Salyi Általános Középiskolán érettségizett. Feltűnő volt tudása, értelmessége, céltudatossága, és nyilvánvaló volt az is, hogy a felépítményit csak kitérőnek, időleges megoldásnak tartja. Ezért is lett a riport elme: Helyszűke miatt; kitérő, vagy derékba tört pálya? Nos, már akkor elhatároztuk, hogy egyszer módot találunk rá és bővebben Írunk erről az iskoláról. A téma persze csak hányódott az időben; hol teljesen kiment a fejünkből, hol annyira közel álltunk hozzá, hogy felülünk az autóbuszra és felkeressük a tanintézetet. Ám volt, ahogy volt, teljesen sohasem feledtük el, s tulajdonképpen azóta gyűjtöttük is ehhez a leendő riporthoz az anyagot. Vagyis tudatunk mélyén rögzítettünk minden olyan tényt, a- mi ezzel az intézménnyel kapcsolatos. Az azonban, hogy végső soron erről és nem egy másik iskoláról írunk, teljesen véletlen, és nem jelent semmi olyasmit, ami, mondjuk, ezt az intézményt a többi fölé emelne. Sőt, bizonyára nem is ez az ország legjobb magyar középisko'ája. És az sincs szándékunkban, hogy ezt erőltetve, a- kár holmi csalafintaságok és ravaszkodások révén, de mindenképpen bizonyítsuk. Erre, úgy véljük. nincs szüksége az iskolának. De akkor valójában mégis mi a szándéka — kérdezheti ezek után az olvasó. Nos, úgy véljük, ha a šahyi vagy bármelyik középiskoláról írunk, a többire is vonatkoznak némiképp megállapitásaink. Vagyis: ha az iskolát, amelyről a riport szól, véletlenül is választottuk ki, az már nem véletlen, ami a riport anyagába tényként belekerül; így tulajdonképpen korrajzként a többire s vonatkoztatható, mert az intézeteket nemcsak közös házirendjük és azonos irányító szervük kapcsolja össze, hanem az egész társadalom, amelyben működnek. Természetesen ahhoz, hogy egy iskolát megismerjünk, és valós képet kapjunk róla, nem elég az egyéni elkötelezettség. Ezért ahhoz a módszerhez folyamodtunk, hogy az Iskola diákjairól és tanárairól, valamint problémáiról elsősorban saját vallomásaik, véleményük alapján Írunk. Összeállítottunk néhány kérdést, ezeket lediktáltuk az iskola két osztályában. A két osztály, a II/B és a III/B diákjainak válaszai rendkívül érdekesek, s úgy véljük, olvasóink is ezen a véleményen lesznek. Természetesen a kérdésekre kapott válaszokat csak alapanyagnak tekintettük, s kiegészítettük őket egyéni megfigyeléseinkkel és személyes beszélgetéseink során szerzett tapasztalatainkkal, benyomásainkkal. AZ ISKOLA Maga a šahyi magyar középiskola — most Általános Középiskola és Gimnázium — több mint ötvenéves. 1913-ban alakult, és az első diákjai 1971-ben tartották a gimnázium ötvenéves jubileumi érettségi találkozójukat. Az iskola a háború után, az Ötvenes évek elején szerveződött újjá, s azóta is többször átszervezték. Utoljára 1966-ban történt i- Iyesmi. Akkor vált külön az alapfokú és középfokú tagozat. 1966- tól 307 diák érettségizett az iskolán, ami átlagosan ötven végzett növendéket jelent évente. Az iskolának jelenleg tizenöt tanára és közel kétszázötven diákja van. Ebből 218 jár a nappali tagozatra. Vizsgálódásaink a velük kapcsolatos problémákat érintik. MEGNYUGTATÓ KÉP A 218 diák közül 122 munkás- családból származik, 50 diák mezőgazdasági dolgozó, többnyire szövetkezeti tag gyermeke, és 39-en olyanok, akiket az egyéb, főleg értelmiségi kategóriába lehet sorolni. Kérdéseink első csoportja e- zért a diákok anyagi helyzetét vizsgálja. Először is afelől érdeklődünk. hogy kapnak-e ösztöndiSinger Ambrus angol szakos, az iskola igazgatója jat és mennyit; hányán tanulnak s hányán dolgoznak a családban, valamint hogy mennyi a család jövedelme s megfelel-e ez a család szükségleteinek? A puszta számok persze nem adnak teljes képet. A II/B 27 diákja közül 12-en kapnak ösztöndíjat, a legmagasabb ösztöndíj 500, a legalacsonyabb pedig 250 korona. A családok bevétele pedig Így alakul; 4500 korona a legtöbb, a legalacsonyabb pedig 1200.— Kčs. A családok jövedelmének összértéke 64 ezer korona, s egy családra átlagosan 2375 korona jut ebben az osztályban. A III/B-ben, ahová 23 diák jár, hasonló számok jöttek ki. A legmagasabb kereset 5000, a legalacsonyabb pedig 1100 korona. Az osztályban a családok összjövedelme 63 ezer korona, egy család, átlagkeresete 2750 korona. Mindez persze nem ad teljes képet, és végső soron néhány más adattal összehasonlítva érdekes csak. A jövedelem aránylag kevéssé befolyásolja, hogy hányán tanulnak az egyes családokból. Ezt támasztja alá az a tény, hogy éppúgy ketten, esetleg hárman tanulnak azokból a családokból, ahol 3000 korona a kereset, mint azokból a családokból, ahol csák 1200-1600 korona az összjövedelem. De még így is feltűnő ezekben az adatokban az, hogy bár egy-egy család feltüntetett bevételi átlag alatti pénzmennyiségre tesz szert, mégis járatja gyermekét középiskolába. És itt van nagy szerepe az ösztöndíjnak. Ha a diák szüleinek 1200 korona a havi jövedelme, ott — kellő előmenetel esetén — biztos. hogy ő kapja a legmagasabb tehát 500 korona ösztöndíjat. Hasonló jelenségre lehet következtetni a családtagok foglalkoztatottságából is. Elsősorban is kevés az olyan család, amelynek kettőnél több tagja van alkalmazásban. Viszont — és ez jelenti a hasonlatosságot — ahol csak egy családtag, legtöbbször az apa dolgozik, éppúgy járnak középiskolába esetleg egyetemre a gyerekek. Mindez rendkívül érdekesen tükröződik a diákok válaszaiban. A kérdés, amelyre feleltek így hangzott: ,.Mennyi a család jövedelme? Tüntesse fel a lehető legpontosabb számot és mondja meg, hogy véleménye szerint elegendő-e ez vagy sem a család részére.“ A H/B osztályban a 27 diák közül 23 úgy ítéli meg, hogy ez e- lég. Csupán négy diák válaszolta azt, hogy nem. Ezek között kettő olyan, akiknek a szülei házat építenek s ezért pillanatnyilag nagyobb összeg is elkelne a családban. A másik két diák pedig többtagú családból származik, illetve a családfenntartó betegségére hivatkozik. A III/B-ben is hasonló a helyzet. A 23 diák közül 19 elegendőnek találja a család összjövedelmét. és ugyancsak négy jegyzi meg, hogy véleménye szerint kevés ez a bevétel. Persze ezek száraz adatok, és maguk a válaszok sokkal érdekesebbek és életszerűbbek: a kedvező képhez a megnyugtató és jó érzést keltő tényeket is odaállítják. Szinte általános válaszként is rögzíthetjük az alábbit: „A család keresete 2200 korona. Véleményem szerint ez megfelel. Van rendes, háromszobás lakásunk, televíziónk, rádiónk, magnónk. Megvan minden villamos háztartási gépünk. Külön szobám nincs, de nyugodtan tudok tanulni." Ezt az ösz- szegezett választ a kapott feleletek alapján a következőkkel lehetne még kiegészítem: ....több lapot is járatok. Tudok könyvet vásárolni.“ „Négyszobás lakásunk van. Van külön tanulószobám.“ „Házat építünk, ennek ellenére több folyóiratot fizet elő a család, van rádiónk és tévénk.“ „A család jövedelme 3000 korona. Ez az összeg elég a megélhetéshez, mert van házunk, autónk és minden, ami szükséges.“ Azt hiszem, a lenti mondatban nincs semmi dicsekvés, csupán reálisan tükrözi sok középiskolás családjának anyagi helyzetét: „Mindenem megvan (harmonika, motorkerékpár, kerékpár, rádió; komoly horgász- és fényképezőfelszerelés) “. Természetesen érdekesek és jellemzőek a nemleges válaszok is. Az egyik így hangzik: „Jövedelmünk 1445 korona. Szerintem ez kevés. Nagyok vagyunk, én is, az öcsém is (16 éves), sokba kerül eltartásunk, neveltetésünk es épp ezért sok minden hasznosnak számító dologról le kell mondanunk.“ Viszont ennek ellenére nem túl kedvezőtlen ugyanennek a diáknak és családjának a helyzete sem: „Magnónk, lemezjátszónk nincs, de tévé és tranzisztoros rádió vani a családban. Háztartási gépeink: mosógép, villanysütő, re- zsók“. íme, egy másik válasz: 1100 korona a család keresete — szerintem nem valami sok, de ösztöndíjat is kapok, s abból megveszem, amire szükségem van." A legjellemzőbbek talán ezek a vélemények: ,,Kb. 1600 korona jön be havonta. Véleményem szerint, ha szűkösen is. de elég. Családunk színvonala egyáltalán nem tér el más családok életszínvonalától. Falun élünk, állattenyésztéssel is foglalkozunk s így ebből is jön a házhoz bizonyos összeg.“ Vagy a másik vélemény: „Otthon édesapámmal együtt összesen öten vagyunk. Az ő nyugdija 700 korona, családi pótlékkal és az ösztöndíjjal együtt 2300 koronára tehető az az ősz- szeg, amiből élünk. Édesapám nem iszik, nagyon pontos ember és jól be tudja osztani az élelemre és ruházkodásra szükséges pénzt.“ Ezek után lezárhatjuk ezt a kérdéscsoportot. Először is fontos megállapítani, hogy a mai tanuló- ifjúság életkörülményei általában biztosítottak. Nincs anyagi akadálya annak, hogy érvényesüljön az a diák, aki valóban tehetséges. Társadalmunk sokrétű támogatást nyújt a családnak, a tanulni >á- #yó fiataloknak. Nem egy esetben vannak mellékjövedelmi lehetőségek, s ezek is segítenek megjavítani egyes családtagok anyagi helyzetét. Ha esetleg valamelyik családban emberi és társadalmi szempontból nagyon is hátrányos körülmények adódnak, a fiatalnak még úgy sem kell lemondani a tanulásról. Az is kitűnik, hogy az egyik család nagyobb, a másik kisebb keresetből, de megél; sőt, mint ahogy a fenti felmérés bizonyltja, sokszor még az életszínvonala is azonos. Esetenként kételkedhetünk is a jelzett családi jövedelmek realitásában, de nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy többnyire falun élő diákokról van sző, s ígv a kisebb jövedelem is elegendő a megélhetéshez. Mint ahogy már utaltunk rá, van egy pénzben pontosan ki nem fejezhető bevétel is (kert, háztáji stb). Ogy gondoljuk, ez elég megnyugtató kép. (Folytatjuk) A TÉNYEK il 1*1 inti • », » * A A A A AAi V. LEGFŐBB ÉRTÉK AZ EMBER A világ legtermészetesebb dolgának tekintjük, hogy megbetegedés, baleset esetén táppénzt, ingyenes orvosi kezelést kapunk, és egy bizonyos korhatár után nyugdijat folyósítanak a munkából visszavonuló dolgozónak. A múltban azonban ez távolról sem volt ilyen természetesen, sót a legtöbb kapitalista országban máig sem vezették be az általános szociális biztosítást. Az általános szociális biztosítás kétségtelenül a szocializmus legnagyobb vívmányai közé tartozik. A többi kapitalista országhoz képest hazánkban már az első köztársaság idején is tűrhető színvonalon volt az alkalmazottak szociális biztosítása. Csakhogy volt ennek a biztosítási rendszernek számtalan fogyatékossága is. Ha valaki betegség vagy baleset folytán nem végezhette megszokott munkáját, akár foghatta s a koldusbotot. Ugyancsak nem törődött senki sem a kiöregedett, erejét vesztett munkásokkal, földmunkásokkal, a paraszttokról nem is beszélve. A felszabadulás után mindjárt hozzáláttunk a dolgozók szociális biztosításában mutatkozó fogyatékosságok megszüntetéséhez. Történelmi jelentőségű fordulópontot jelentett e téren az általános szociális biztosításról hozott törvény 1948 októberében. A* azóta bevezetett módosítások és szabályozások után bátran elmondhatjuk, hogy nekünk van a legtökéletesebb és legnagyvonalúbb szociális biztosításunk a világon. A puszta szólamok helyett hadd igazoljuk azonban állításunkat néhány kézzelfogható bizonyítékkal. A különféle járadékok, nyugdíj, rokkantsági, özvegyi stb. címén az 1948. évi 3,6 milliárd koronával szemben 1970-ben 25 milliárd koronát fizettünk ki. Mindamellett 1970-ben 3,3 millió esetben fizettünk ki járadékot, míg 1948-ban csak 1,3 millió esetet tartottak nyilván. Az átlagos havi nyugdíj az utóbbi tizenöt év alatt (1970-ig) 464 koronáról 863 koronára növekedett. A párt- és állami szervek szinte állandóan szem előtt tartják az alacsony járadékok kérdését. E gondoskodás eredményeképpen került sor némi módosításra 1967-ben, 1968-ban és 1970-ben. Legutóbb pedig október elsejétől lépett életbe az az intézkedés, amely 550 koronában állapította meg a havi nyugdíj alsó határát, illetve 900 koronában az esetben, ha az illető élettársának vagy családtagjának nincs saját jövedelme. Az emberekről való messzemenő gondoskodás további nagyszerű példája a családi pótlék. Hogy milyen fejlődés állt be e téren, arról a napnál is világosabban beszélnek az alábbi adatok. 1948- ban családi pótlék elmén 772 millió koronát fizettek ki. Tavaly viszont a családi pótlékok összege meghaladta a hétmilliárd koronát. Az elmúlt huszonhárom év alatt tehát megtízszereződött a gyermekek után járó családi pótlékok összege. Ez azonban még nem minden. Különféle jogcímen társadalmunk évente továbbj 19 milliárd koronát fordít a gyermeknevelés támogatására. Végül, de nem utolsósorban itt van a legújabb intézkedés, amely 2000 koronában állapítja meg a gyermek születésekor kifizetett egyszeri juttatás nagyságát, és havi ötszáz korona folyósítását teszi lehetővé két éven keresztül minden anyának, aki legalább két gyermek neveléséről gondoskodik. Az elmondottakból kitűnik, hogy nálunk senkinek sem kell attól tartania, hogy öregségére támogatás nélkül marad, vagy hogy nem lesz miből felnevelnie gyermekét. Társadalmunk a gyakorlatban is bizonyltja, hogy mindig és minden körűim #yei között az embert tekinti a legfőbb értéknek. Következik: Az általános életszínvonalról P. L • Íl u ... 1948 1950 1955 I960 1965 1970 mm SZÉBS ÉGVERSENYE szefvény * *"" Jxi'v: Sx-ír-iríSíft-c;>' x-ľ-ľÄ-fe-. 218. Cséplő Pistike Um........ r 219. Blada Monika " yV-J*/* V , f 220. Szegfű Norbert 221. Méry Lacika 222. Gerencséri Adrianna 223. Szabó Gabika 224. Melisek Norbert 225. Gregáií Gabika 226. Cunev Milanko 227. Virág Csabiké
