Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-15 / 7. szám
VALAKIT visz a víz Január közepén Jégtáblák úsztak a Dunán. 30-40 százalékos volt a jégképződés, és a lassúbb folyású részeken már egyre mélyebben nyúlt be a Dunába a jégpáncél. Talán azért is jártak ki többen a Duna-part- ra, érdekes látvány volt az északi sarkvidéket idéző jégtáblák vonulása a folyón. Zúzmara csipkézte a Duna menti fákat, Devfn felé fehéren gomolygott a januári köd. Csendes, eseménytelen hangulat volt a Duna- partl sétányon. Egyszerre csak megszólalt a barátom: — Nézd csak, valaki fürdik a Dunában! Nálunk is akad néhány edzett, téli fürdőző, mégis csodálkozva néztük a vízben úszót. Asszony volt Egy asszony bemerészkedik a jeges vízbe? Tőlünk elég messzire történt az eset, csak akkor figyeltünk fel a nőre, amikor már úszott a vízben. Az egyik járókelő világosított fel bennünket, ő ugyanis látta, miképpen került az asszony a vízbe. — Nem fürdik. Ruhásul ugrott a vízbe. Ruhástul? Akkor öngyilkosjelölt. Ki kell menteni. — Borzasztó lelkiállapotban lehet, ha ezt a halálnemet választotta — csóválta hitetlenkedve fejét az e- gyik ősz hajú bácsika. Közben a Duna jeges hullámaiban megkezdődött egy szerencsétlen asz- szony haláltusája. Úszott szegény a jégtáblák között, de nem a part felé, hanem bent a folyóban. Illetve talán jnár nem is úszott, csak vitte öt az ár. — Sokáig nem bírja. A jeges vízben megdermednek az izmai és alámerül, ha nem érkezik gyors segítség. Segítség? Ki vállalkozik életmentésre ilyen időben? Bundában, télikabátban is fáznak az emberek. A Kultúra és Pihenés Parkaja és az új híd közötti szakaszon vetette magát a szegény asszony a vízbe, többen is nézték a partról, döbbenten figyelték vergődését, de csak egymást biztatták az emberek. — Ki kell őt menteni! Hát egyetlen bátor férfi sincs maguk közt? — kiáltotta izgatottan az egyik nő. Közben görcsösen fogta ura karját, pedig annak esze ágában sem volt beugrani az asszonyért a vízbe. Hosszú ideig senki se akadt, aki megpróbálta volna a mentést. Volt, aki elszaladt telefonálni. Rendőrségre, orvosért, motorcsónakért. Nyilván azt hitték, hogy a szerencsétlen asz- szony kibírja addig, míg megérkezik a mentőszolgálat. Vitte áldozatát a könyörtelen Duna, vitte lefelé a Jégtáblákkal együtt. Szegény asszony, már nem is úszott, derarett végtagjait már mozgatni sem tudta. Tehetetlenül sodródott a Duna árjában. Nézték, nézték a partról rémülten az emberek. Aztán egyszerre csak mozgás támadt a meredek kőparton. Két fiatal rendőr loholt le a vízhez. Az egyik máris hányta le magáról a köpenyt, zubbonyt. Egy pillanatig sem tétovázott, bevetette magát a vízbe, és az asszony nyomába eredt. A szelídnek látszó áramlás azonban megtréfálta a mentőt. Ahogy elindult a rendőr az asszony felé, egyszerre csak egy sebesebb ár kapta el az asszonyt, és vitte be a Duna közepe felé. A bátor rendőr tehetetlenül fordult vissza, tudta, olyan messziről nem tudja kihozni az asszonyt, hiszen a jéghideg vízben már er- nyedni kezdtek az izmai. Dolga vé- gezetlenül kiúszott a partra. Pintér János rendőr volt az egyedüli, aki megkísérelte visszaragadni a Dunától áldozatát, de a víz sodra erősebb volt. Csak a téli kikötőnél fogták ki az asszonyt, felhúzták egy uszályra. Elkéstek. Már halott volt. A jeges Dunában lelte halálát egy negyvenkét éves öngyilkos asszony. Idegkllnikán kezelték, az orvosok azt hitték, hogy sikeres volt a kezelés. Kiengedték a klinikáról, úgy vélték, meggyógyult. Semmi jel nem mutatott arra, hogy valami még nincs rendben. Reggel útnak indította a gyerekeit az iskolába, aztán kisétált a Duna-partra. Nyilván nézte a Dunán úszó jégtáblákat, nézte, milyen szépen, lassan, nyugodtan úsznak lefelé a folyón. Lehet, azt hitte, az ö háborgó lelkét is a nyugalom révébe viszi az öreg Duna. Lement a kőparton, és belevetette magát a jégtáblák közé. , Rendőrségi hír lett az esetből, öngyilkos lett egy asszony. Egy fiatal rendőr. Pintér János, megpróbálta kimenteni. Neki sem sikerült. Így is bátran viselkedett Pintér János. Nem rajta múlt, hogy a mentés eredménytelenül végződött. Mészáros Tiszta, kellemes környezetben dolgozik. Jelenleg gyerekekkel, de munkája „tárgyát“ éppúgy képezhetnék felnőttek is. Foglalkozása: rehabilitációs nővér. Már a megnevezés is hangzatos, és ami mögötte áll, a mindennapos munka, a hivatás, az sem egyhangú. — Milyen is a rehabilitációs nővér egy napja? — Úgy, ahogy az évnek másmás a háromszázhatvanöt napja, úgy a mi évünk is háromszázhatvanöt különböző napbúi áll. Tegnap például egész nap egy kisfiúval foglalkoztam, Búinkénak hívják. Négyéves és bizony még nem jár. Baj van a lábacskáival. Nagyon kedves fiú, szőfogadú, okos. Délelőtt tornáztattam, délután pedig játszottunk, természetesen olyan játékokat, amelyek szintén elősegítették a kisfiú lábacskáinak fejlődését. Strnúd Olga foglalkozásának címerébe pontosan beleillene a közismert mánkét törő pieifa- nyi alak. — Megtörtént már, hogy valaki a mankója nélkül hagyta el az intézetet — természetesen jelképesen gondolva a dolgot? — Igen, és akkor vagyunk a legboldogabbak, ha sikerül segíteni. — Elmondaná, hogyan vált hivatásává a gyógypedagógia? — Az általános középiskola befejezése után Bratislavában Egészségügyi Középiskolán kétéves felépítményi tanulás után kaptam képesítést mint rehabilitációs nővér. (Bratislaván kívül még Banská Bystricán és Koáicén van az egészségügyi középiskolák mellett ilyen felépítményi szak.) — Mi a feltétele annak, hogy valakiből rehabilitációs nővér legyen? — Középiskolai érettségi, a- zonkívül jó pszichológiai érzék és nem utolsósorban, a jelentkezők kell hogy szeressék a testnevelést, tornát. Főleg a kötél- mászást, távolugrást, magasugrást, súlylökést, úszást és labdajátékokat. — Mi az előnye foglalkozásának a többivel szemben? — Az, hogy az ember szívesen, kedvvel csinálja, és soha sem únja meg, van, ami állandóan ösztönzi munkájában: visszaadni egy ember egészségét. — Hátránya? — Talán nincs is... — Az iskola végzettjei a rehabilitációs intézeteken kívül még hol helyezkedhetnek el? — Mindenekelőtt fürdővárosok egészségügyi intézeteiben. Szeretnénk még megjegyezni, hogy a Nové Zámky-i, Luöeneci, Rožhavai és Dunajská Streda-i magyar tannyelvű egészségügyi iskolák mellett nincs felépítményi osztály rehabilitációs nővérek oktatására, de aki ezt a szakmát választja, az általános középiskola befejezése ntán, magyar érettségivel sem kisebb az esélye az iskola elvégzésé hez, mint szlovák társainak. SZOVJET SIKER, AMELY KICSIT A MIÉNK IS Az emberiség első számú termelőerője a munkás, a dolgozó ember. Ez a Lenin-idézet volt a Szovjet tanonciskolák sikerei című kiállítás mottója. A kiállítást Bratislavában, a szlovák Művelődésügyi Minisztérium védnöksége alatt, a Csehszlovák-Szovjet Barátság Házában rendezték meg, és Szlovákia fővárosának talán minden iskolája megtekintette. A vendégkönyv bejegyzései azonban vidéki látogatókról is tanúskodnak: Komárno, Nové Zámky, Banská Bystrica, Nitra stb. Már a kiállítás elrendezése és megszervezése is eltér az effajta hagyományos rendezvényeikétől. A látogatókat a bratislavai gépipari iskolák diákjai vezették végig nap mint nap a termen. Az ő hatáskörükbe tartozott a kiállított tárgyak „működésbe hozása“, mert többek között az is a kiállítás érdekességei közé tartozott, hogy minden tárgy élt, mozgott, olyan volt, mint a valódi — csak kicsiben. Akiben szemernyi technikai érzék van, az tudja, milyen aprólékos munkát igényel egy villanymozdony, vagy teaszedőgép műszaki tervezése és kivitelezése. Mégsem az említett tárgyak voltak a kiállítás érdeklődési középpontjában. A bejáratnál egy földgép-óriás kicsinyített mása ragadta meg a látogatók figyelmét. Azért óriás, mert a magyarázat szerint csakis felszíni bányamunkáknál, hatalmas építkezéseknél alkalmazható nagy méretei miatt, de a méretek mögött a teljesítmény sem marad el. A látogató diákok nagy része azonban mégiscsak a robotember körül csoportosult. A robot beszélt, zenélt, járt szüntelenül, és még akkor sem jött zavarba, amikor egy diák égő cigarettát nyomott a kezébe. Az elektromechanikai robotembert a szverdlovszkl terület 9-es számú szaktanintézetének növendékei és dolgozói készítették. Nagyon érdekes volt még a Lunochod kicsinyített mása és egy bolygóközi űrállomás, amelyet a frunzei 3-as számú szaktononc- intézet diákjai készítettek. A kiállítás több elméleti részből állott, amelyek foglalkoztak a szovjet tanoncképzés szerkezetével, jelentőségével, tömegpolítikai, kulturális és sporttevékenységével, valamint a marad, és népszerűsége sem csökkent, szovjet államtól kapott elismerésekkel. A szovjet tudomány és technika napjai után alkalmuk volt megismerni a Szovjetunió ifjú generációjának munkáját, életét, eredményeit. Nem is azért jöttek hazánkba, hogy dicsekedjenek, hanem mint az jó barátok közt szokás, tapasztalátcserére, új ötletekkel gazdagítva tanoncaink munkáját. Mert hiszen az évenként megrendezésre kerülő Ifjúsági Műszaki Alkotóverseny arról tanúskodik. hogy országunkban is nagyon sok ügyes fiatel tanonc dolgozik. Szükséges, hogy segítsék egymást, örüljenek egymás sikereinek; hiszen itt kezdődik két állam együttműködése, amelynek a gyakorlati életben nagyon sok megnyilvánulása van. Többek között a szovjet vasútvonalakon is, ahol csehszlovák mozdonyok futnak, és a csehszlovák légívonalakon, amelyeken a Szovjetunióban gyártott repülőgépek közlekednek... Azért vagyunk büszkék a kiállított tárgyakra és azokra, akik készítették, mert sikereiket a magunkénak is érezzük, mint a kölcsönös együttműködés eredményeit.-zúj ifjúság 3 jubilál a Barátság Kőolajvezeték Február elején múlt tíz éve, hogy a Barátság Kőolajvezetéken keresztül „átlépte“ hazánk határát az első szovjet kőolaj. Február 22-én pedig legnagyobb vegyipari kombinátunk, a Slovnaft tartályaiban is megjelent a folyékony fekete arany. Ez újabb lépést jelentett a KGST, a szocialista országok közötti gyümölcsöző gazdasági együttműködés programjának megvalósításában. A Barátság Kőolajvezeték jelentősége hazánk népgazdaságára nézve felbecsülhetetlen, és évről évre nő. Tavaly 10.6 millió tonna kőolajat kaptunk rajta keresztül, az idén valószínűleg 12 millió tonnán felüli meny- nylség átvételére kerül sor. Az ötéves terv végén a Szovjetuniótól évi 17—18 millió tonna kőolajat kapunk. Az elmúlt tíz év alatt egyébként 80 millió tonna kőolaj érkezett hazánkba a Barátság Kőolajvezetéken keresztül. Közlekedési rendészet az iskolákon A közúti balesetek hovatovább több emberéletet követelnek, mint a háborúk, ezért a közúti forgalom biztonságával manapság világszerte és nálunk is egyre behatóbban foglalkoznak. Sajnos, egyelőre nem kielégítő sikerrel. A közúti forgalom biztonságával foglalkozó szlovákiai bizottság (BECEPJ megállapítása szerint tavaly ismét növekedett a közúti balesetek száma. Szlovákia útjain tavaly fél óránként történt közlekedési ' baleset, s a balesetek minden 12 óra 19 percben emberéletet követeltek. A szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy a közlekedési balesetek elleni hatásos küzdelem érdekében a közúti forgalom szabályait már zsenge gyermekkorban tanítani kell. Ezért a bizottság tárgyalásokat folytat az Oktatásügyi Minisztériummal, és már az 1972—73-as tanévben sor kerül a közlekedési szabályok oktatására az alap- és középiskolákon. A civilizáció átka A levegő és a folyóvizek, •tengerek szennyezettsége napjaink legnagyobb problémája. Lassan olyan méreteket ölt, hogy veszélyezteti az emberiség és az egész élővilág létét. Általában a civilizáció átkának nevezik, mert ott jelentkezik, ahol legnagyobb az Ipar és a lakosság koncentrációja. Bratislava Is a fejlett íparköz- pontok sorába tartozik. A közelmúltban megállapították, hogy a keleti városrészek ivóvize a megengedettnél szennyezettebb, és sem ivásra, sem főzésre nem alkalmas. Azóta az említett városrészekbe tartálykocsik hordják az ivóvizet. Természetesen ez nem megoldás, és ezért az egész város türelmetlenül várja a Hamuliakovo — Kallnkovo — Bratislava vízvezeték felépítését. A vízvezeték építői a kemény fagyok ellenére megfeszített erővel dolgoznak. Bár alig két hónapja kezdték meg a kutak fúrását és a vízvezeték lerakását, legutóbbi kötelezettségvállalásukban ígérték, hogy július 31-én eleinte korlátozott mennyiségben, de megindul a vízszolgáltatás. Csak két ilyen tó van a vilégon Észak-Csehországban, Chomútov mellett van hazánk legkülönösebb tava, a Ka- mencovo jazero [szabad fordításban Timsó-tó). Ehhez hasonló tó csak kettő van a világon, a másik Kaliforniában található. A tó vize — mint a neve is mondja — körülbelül 1 százalék tlmsót tartalmaz. Gyógyhatása miatt sűrűn látogatják. (p)
