Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-15 / 7. szám

2 új ifjúság „fői pénzelő szakmát válassz magadnak, fiam!“ Nem kevés szülő Igyekezetét lehetne jellemezni ez­zel a mondattal. Az ilyen szándék majdnem természe­tes szándék, hiszen minden szülőnek elsőrendű köte­lessége, hogy gyermeke jövője érdekében a legtöbbet tegye. Az alaposabb vizsgálódás érdekében érdemes a mondatot „szétszerelni“, megvizsgálni a jelzett szándé­kokat, az első hallásra tisztességesnek tűnő jelzőket. Ha megtesszük, ott áll előttünk napjaink egyik komoly problémája. Mert a „divatos“ szó mögött ott lapul a „kevesebb munkát, nagyobb jövedelmet“ jelszó, s a „jól pénzelő“ is ugyanezt jelenti: egy munkáért két fizetést, vagy ha lehet, még ennél is többet. Nébány példával illusztrálnám, hogyan is valósul meg e szándék a gyakorlatban, s mik az indítóokai. Akad orvos, aki azt mondja: nézze bácsi, nekem van nébány svájci injekcióm, az segítene magán, de hát külföldi gyógyszerről van szó, nálunk az beszerezhe- tetlen, vagyis drága. A hiszékeny és gyógyulni akaró ember fizet, beadatja a hazai gyártmányú, de külföldi­nek mondott injekciókat, és meggyógyul. Dicséretével természetesen reklámot csinál a doktor üzérkedésé­nek. £s arra gondol, hogy fia jól tanul, miért ne le­hetne belőle is orvos. A másik bácsi nem járt ugyan az orvosnál, de látja pazar villáját, autóját, és az ő fia is nagyon jól tanul az alap- vagy középiskolában. Es a példavillák, a példaautók egyre szaporodnak. Akinek nem inge, ne vegye magára. Mert tudom, ilyen probléma feszegetésekor, az ilyen vádak nyilvánosság elé hozatalakor sokan vérig sértve érzik magukat, CSAPJUNK AZ ASZTALRA mondván: ez ránk nem vonatkozik, szó se róla, van ilyen, persze hogy van, de én nem tartozom közéjük. Tudom, s leírom még egyszer: tisztelet a becsületesek­nek, azoknak, akikre e vád nem vonatkozik, akik min­den igyekezetükkel azon fáradoznak, hogy szapound- janak az egészségvédelmi intézmények, a becsületes or­vosok. A visszaélés mindig abból származik, ami nincs. Az autóalkatrész hiánycikk, az autójavító pluszpénzért be­szerzi. A pincér felszámolja a dátumot, mert tudja, hogy laza az ellenőrzés. A hentes bátran csal, mert tudja, kevés vevőnek van mersze az áru újramérésé- hez. A taxisofőr — legalábbis Bratisiavában — fejből mondja be a viteldíjat, mert a számlázó órát nem kap­csolta be. Sokan azt tartják, két-három korona miatt nem ér­demes a pincérrel veszekedni. Sokan rákényszerülnek felár fizetésére, mert tudják, más módon nem tehetik üzemképessé az autójukat. Sokan elnézik, hogy csal a hentes, mert holnap is hozzá mennek vásárolni. So­kan kifizetik a túlkalkulált taxiszámlát, mert aki ta­xival utazik, az siet. nincs ideje huzakodni, s nem megy el a feletteshez, nem kérdezi meg, miért nem működnek a kilométerórák. Társaságokban, ha ilyenekről esik szó, az ellenük irányuló vádba egy kis irigység is vegyül. Mert na­gyon sokan vannak olyanok, akik hajlamosak az effé­lékre. Ezek irigykednek. A becsületes ember, a tisz­tán látó az elmegy, és az asztalra üt, a húst űjramé- reti, a gyanús számlát mind a zöldségárussal, mind a a hentessel és a pincérrel ellenőrizteti, mert tudja, hogy a csalás, a korrupció elleni harcnak ez az eyvik leghatásosabb módszere. Tudott tény. hogy rengeteg az olyan ember, aki nem mer az asztalra csapni, nem mer reklamálni, vagy egyszerűen beleszokott, belefáradt az ilyesmibe. De nem kell félni, nem szabad megszokott, kikerülhetetlen jelenségként elkönyvelni, hiszen akkor óriási mérete­ket ölthet ez a gyakorlat. Téved az a szülő, téved az a pályaválasztó fiatal, a- kit a szóban forgó megfontolások vezérelnek. Bizonyára akadnak olyanok is, akik azt mondják, kár a gőzért, ilyen emberek, ilyen lehetőségek mindig vol­tak, mindig lesznek. Társadalmunk megfelelő módsze­rekkel veszi elejét a jogtalan pénzszerzésnek, a csa­lásoknak, korrupcióknak. E módszer hatékonynak bi­zonyul, és meglesz az eredménye. Ha így nem, akkor majd más formában teszünk ellene. Mindenesetre vala- hányunknak kötelessége, hogy ahol csalással, megvesz­tegetési kísérlettel találkozunk — megakadályozzuk. Ha kényszerhelyzetbe kerülünk, ne adjuk be a dere­kunkat. ne adjuk át a borítékot, és nézzük meg a szám­lát, a mérleget, az árlistát. Ne feledjük el, a jól pénzelő szakma fogalma alatt a mellékes, munka nélküli pénzszerzésnek csak alka­lomszerű lehetőségét lehet érteni. Szocialista társadal­munkban minden igyekezet arra irányul, hogy annak a munkáját fizessük meg, aki becsületesen megdolgo­zik érte. Tisztelet tehát a becsületes munkával szerzett jöve­delmet becsületesen élvező embernek. KESZELI FERENC Oj Ifjúság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Köz­ponti Bizottságának lapja • Kiadja a Smena kiadóvállalata © Szerkesztőse« és adminisztráció Bratislava. Pražská 9. Telefon: 485-41-45. Postaitok 30 9 Főszerkesztő: dr. STRASSER GYÖRGY. Nyomja: Západoslovenské tlačiarne 01 • Előfizetési díj egész évre 52.— Kčs, félévre 2B.— Kčs 9 Terjeszti a Pos ta Hírlapszolgálata, előfizethető minden postakézbesítőnél vagy postahivatalnál 0 Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza • A lapot külföldre a PNS Ostredná expe­dícia tlače, Bratislava. Gottwaldovo nám. č. 48 útján lehet megrendelni. A SZISZ JÁRÁSI KONFERENCIÁI ELÉ (Folytatás az 1. old.) — Ezt a múltban kevésbé sikerült kihasználnunk és eb­ben az értelemben nem ritkán magunkat is megkárosítottuk, — Igen, ezzel a kérdéssel a legkomolyabban kell foglalkoz­ni: hogyan megértetni a fiata­lokkal, hogy nincs okuk ala­csonyabb rendűknek érezni ma­gukat, mert nemzeteink jelen­tősen hozájárultak az emberi­ség haladásához. És ha a fia­talok majd megtalálják és meg­értik helyüket a világban, a szocializmus világrendszerébe való tartozásukat, könnyebben megtalálják majd helyüket a mai fantasztikusan fejlődő tu­domány és technika által for­radalmasított világban. — Talán mégiscsak vissza­térhetnénk a SZISZ első évé­hez. Milyen is volt? — Ha gyerek születik, ak­kor körülötte rengeteg a prob­léma és gond. Velünk, a mi új szervezetünkkel társadalmunk­nak vannak gondjai. A másik oldalon viszont már apró örö­mökkel jelentkezhetünk. Az új­szülött szemrevaló legénykévé fejlődött. A legjobban annak örülünk, hogy szervezetünk bevésődött fiataljaink tudatába, és Jelentő­sen megnőtt hatásunk gondol­kodásmódjukra. Valóban tevé­kenyen kiveszik részüket a szervezet munkájából és amit tesznek, nem formálisan te­szik. — Egy évvel ezelőtt 240 ezer taggal indultak... — És jelenleg 640 ezren va­gyunk. Természetesen a meny- nyiség nem m'ndie határozza meg a fejlődés fokát is. Igye­kezetünk arra irányul, hogy szervezetünk minőségi szem­pontjai kerüljenek előtérbe. Azt hiszem, az ifjúsági szervezet­re is érvényes a mennyiség mi­nőség alá való rendeltsége, de az Is, hogy egy társadalmi tö­megszervezet feladatait csak egy bizonyos „mennyiség“ ké­pes teljesíteni. — Természetesen bármily szépek is lennének a szerve­zet célkitűzései, elegendő tag­ság hiányában gyakorlatilag nem tudná teljesíteni a kitűzött feladatokat. — Az ifjúsági szervezet kül­detése az, hogy befolyásolja a fiatalok többségének gondolko­dásmódját. Szükséges, hogy a fiatal generáció politikai e- löljárőja legyen. Segítenie kell összhangba hozni az össztár­sadalmi érdekeket .az ifjúság érdekeivel. Ezen a szervezeten keresztül kellene a fiatal gene rációnak belépnie a politikai életbe... Szervezetünknek vi­szont enné! több a faladata. Munkánkban egy új -szocialista ember jellemének megformálá­sán van a hangsúly és ez csak konkrét, eleven tevékenység­gel érhető el. — Nem gondolja, hogy az egykori CSISZ-nek is hasonló céljai voltak? Tevékenységében mégis felütötte fejét a forma­lizmus, az érdekek mellőzése. Miben látja ön a formalizmus gyökereit a CSISZ-ben és mi­ben látja annak biztosítékát, hogy a fiatalok új, egységes szervezete nem kerül majd ha sonló helyzetbe? — Formalizmus... Annak sze­rintem két oldala van. Az e- gyik — ha valamit csak azért csinálunk, hogy csináljuk, és ilyen tünetek a CSISZ-ben is voltak. A másik oldala a pasz- szivltás, de bizonyára további fajtái is léteznek. Tekintsünk vissza a CSISZ történetébe. A formalizmus gyö­kereit a szervezet születésénél kell keresnünk és ezt a CSISZ iránt érzett tiszteletünk elle­nére is ki kell jelentenünk, mert hiszen még a legszigo­rúbb marxista bírálat Is elis­meri az érdemeket. Már emlí­tettéin, hogy mi valóban épí­tünk a CSISZ jó hagyományai­ra. Mégis azt hiszem, hogy kezdetben, a CSISZ születésé­nél elkövettünk néhány komo­lyabb hibát. Klement Gottwald helyesen tűzte ki a jelszót „milliós ifjúsági szervezet“. Szerintem távlati célokra gon­dolt, arra, hogy az ifjúsági szervezet tömeges legyen, hogy hatása kiterjedjen a fiatalok széles tömegére. ■ — Ezt a gondolatot akkor sokan helytelenül magyaráz­ták... — Így volt. Ugyanis az 1949. évi egyesítő konferencia óta az 1950-es évi első konferenciáig, a CSISZ-nek egyszeriben mil­lió tagja lett. Az új tagok egy része nem tudta, milyen szer­vezet tagjává válik, milyen a szervezet küldetése, mik a cél­jai, mit akar elérni, de azért tagjaivá váltak, és a szervezet létszáma rohamosan növekedett. — Az akkori időszak külön­legesnek, lelkesedés időszaká­nak mondható. A szervezet be­lépési lapja soaknak felért a választócédulával vagy valami­féle beleegyezéssel abban a fejlődési útba, amelyre hazánk akkor lépett. — Az éretlen tömegmozgalmi hullámot az 1949-es év hirte­len fejlődése okozta. A párt IX. kongresszusa elfogadta Gottwald közismert tíz pontját. A társadalom hatalmas léptek­kel haladt előre. Úgyszintén a CSISZ Is. A passzlvokat és a készületleneket is magával ra­gadta. És ha a társadalomra problémák megoldása várt, ez visszatükröződött a CSISZ te­vékenységében Is. Nekünk, a- kik akkortájt a CSISZ-ben dol­goztunk, nem Is részünk volt ezekben a hibákban. Nem volt erőnk ahhoz, hogy azoknak e- lejét vegyük, és gyakran bi­zony az orvoslás módját sem ismertük. Dondolok itt a mun­kamódszerek és formák prob­lémájára, és arra, hogy a szer­vezetnek nem volt vonzó, moz­gósító programja sem. — Ez azt jelenti, hogy a kezdeti lelkesedést és a milli­ós szervezetet nem tudtuk cél­jaink szolgálatába állítani. Megálltunk, egy helyben to­pogtunk. — Az ifjúsági szervezetnek szüksége van egy világos és reális programra. A fiatalok e- lé csakis világos célt tűzhe­tünk, érthetőt, hogy tudják, munkájuk az egész társada­lom hasznára válik, nem ön­célú. De az ifjú generáció a maga nemében mégis különleges, munkájuk tartalma kell hogy szocialista legyen, kommunista, viszont a munkaformákat fia­talosan kell meghatározni. És éppen ezektől a formáktól tért el a- CSISZ. Az ő munkaformái nem feleltek meg a fiatalok mentalitásának. Egész lényük­kel valami más után vágytak, szocialista módon szerették vol­na kiélni magukat. Ilyen hely­zetben találta a CSISZ-t az 1968-as év. Meggyőződésem, hogy a CSISZ-tagok többsége akkor arra gondolt, hogy el­jött a hibák és félreértések ki­küszöbölésének Ideje. — Vagyis nem negáciéról volt szó? — Egyáltalán nem. Csak a hibák és félreértések negáció- járól és azok eltávolításáról. A fiatalok azt akarták, hogy mozgalmuk helyes irányban f ejlödfön, hogy szervezetük egy életképes, dinamikus szervezet­té váljon, olyanná, amely va­lami pozitivet és hasznosat ad a társadalomnak, mert hiszen minden fiatal bizonyítani akar, tehetségét szeretné érvényesí­teni, rengeteg érdeklődést kö­re van. — TeHát meg volt annak a lehetősége, hogy az ifjúsági szervezet hibáit eltávolítsák és tevékenysége színvonalát e- meljék. — A szervezet sajnos nem ezt az utat választotta, hanem a destrukciót. Nem titok, hogy az 1968-69-es években létre- lött sok szervezet, vagy lega­lábbis történtek próbálkozások több mint 60 Ifjúsági szerve­zet megalakítására. Még olyan jellegűek Is születtek, amelye­ket az 1945-ös nemzeti demo­kratikus forradalom Is betil­tott. Tehát nem a kommunista kormány, mint azt többen is állítják. 1968-ban még kimon­dottan klerikális jellegű szer­vezetek is létrejöttek. Sőt, ak­koriban az állam is elismert 21 Ifjúsági szervezetet. — Ezekből kezdték kiépíteni az új egységes szervezetet, vagy talán ezek is szétestek? — Nem az adminisztratív u- tat választottuk. A nehezebb, de bizonyára helyesebb mód­szerhez folyamodtunk. Meggyő­zéssel akartuk győzelemre vin­ni igazunkat. Meglátogattuk az egyes szer­vezeteket. A Lenin! Ifjúsági Szövetségen kívül, amely kez­dettől fogva a tudpmányos szocializmus és internaciona­lizmus alapján állt, a többi szervezett többé-kevésbé szél­sőséges irányt követelt. Pél­dául a Cseh és Morva Főisko­lások Szövetsége kimondottan anarchista jellegű volt, külön­böző bal- és jobboldali szél­sőséges elemek játsztották benne a főszerepet. E szerve­zetek élére fokozatosan a szo­cializmus érdekeit képviselő e- gyének kerültek, akik támogat­ták az egységes szervezet ogn- dolatát és segítettek a SZISZ felépítésénél. — Az egységesítéshez bizo­nyára hozzájárult a társadalmi fejlődés is. — Természetesen. És min­denekelőtt a kommunista párt és a kommunista fiatalok vol­tak az egységes szervezet gon- kánkban. De az említett 21 szervezetből több is jelentősen hozájárult az egységes szerve­zet megteremtéséhez. Minden fontos dokumentumról széles körű vitát rendeztünk és az országos alakuló konferencia előkészületeinél sokat merítet­tünk a hozzászólásokból. Ha­sonlóképp kívánunk eljárni most Is, első kongresszusunk előkészületeinél. — Nem válaszolt még arra a kérdésünkre, ml arra a bizo­nyíték, hogy a fiatalok új, egy­séges szervezetében nem üti efl fejét a formalizmus. — Hol vannak a biztosíté­kok?... Kemény leckét kap­tunk. Azt hiszem, egyikünknek sincs Joga ahhoz, hogy meg­ismételje a múlt hibáit. . Persze egyetlen szervezet sem Immunis a formalizmussal szemben. Ezt mi Is tudatosít­juk a SZISZ-ben. De hogyan vessünk gátat a minden oldal­ról fenyegető formalizmusnak? — Ez nehéz, már azért is, mert ha a formalizmusnak sza­bad utat engednek, a munka máris könnyebb. — A munka valóban köny- nyebbnek tűnik. Az emberek­nek nem kell harcolnlok a ne­hézségekkel, munkájuk leegy­szerűsödik, kitaposott ösvénye­ken járnak. De hamarosan je­lentkeznek a már jól Ismert következmények. A formalizmus elleni bizto­sítékokat mindenekelőtt a szüntelen aktivitásban látom. Nekem például az a vélemé­nyem, hogy senkinek se fog­juk előírni, szűk vagy bő nad­rágot viseljen-e, rövid vagy hosszú szoknyát hordjon, ho­gyan fésülködjön. Ez nem alap­vető. Ugyanakkor azonban a- zon leszünk, hogy a fiatalok esztétikai érzéke fejlődjön. A lényeges az ember munkája és elkötelezettsége, és főként er­ről van szó a Szocialista If­júsági Szövetségben is. —K— LlflLlZŐINK 1 ľZijcMu JANUAR! számadás A prágai Ady Endre Diákkör decemberben megválasztotta az új vezetőséget. A kör új elnöke Szabó Béla lett. A vég­zős hallgatók átadták tehát a stafétabotot az ifjabb pálya­társaknak, de megígérték, hogy továbbra is segíteni és tá­mogatni fogják az Ady Endre Diákkör munkáját. Az újonnan megválasztott vezetőség januárban esett át a tűzkeresztségen és így a hónap eltelte után elmondhatjuk, hogy nem is a legrosszabbul. A januári műsoros est meg­hívott vendége Szíj Rezső művészettörténész volt, és Modern képzőművészeti irányzatok Magyarországon címmel tartott e- lőadást a hallgatóságnak. Azt est befejezéseként Balassa Zol­tán írásaiból olvastak fel. Január folyamán több színdarab közös megtekintését szer­vezte meg a vezetőség, felvette a kapcsolatot a Szocialista Ifjúsági Szövetség illetékes szerveivel, valamint felújította kapcsolatait a József Attila Ifjúsági Klubbal. Ozogány Ernő VIDÁM IFJÚSÁGI VETÉLKEDŐ 1972. Január 22-én Dobra községben vidám, szórakoztató vetélkedőt rendezett az ifjúsági szervezet. A vetélkedőn a szervezet fiú és leány tagjai közül két csapat alakult, s ők mérték össze „erejüket“. A vetélkedő döntetlenül végződött, ami azt jelenti, hogy Dobra községnek ügyes leányai és fiai vannak. A vetélkedőt színessé és hangulatossá tette a Stbllla együttes és a közönség nagyszerűen szórakozott. H. V. FELHÍVÁS! A CSEMADOK bratislavai járási és városi bizottsága 1972. március 11-én és 12-én Tomášov (Fél) községben táncdal­fesztivált rendez, amelynek vetélkedőjére minden 15—25 éves fiú és leány benevezhet. A jelentkezés írásban törté­nik. Fel kell tüntetni a versenyző nevét, életkorát, pontos lakhelyét, foglalkozását és 3 énekszámot, amellyel szere­pelni kíván. A jelentkezést 1972. február 21-ig a következő címre küldjék: Okresný Výbor CSEMADOK, Bratislava, Nám. 1. mája 30. Ugyancsak a fenti címre küldjék jelentkezésü­ket az 1972. május 20—21-én Podunajské Biskupicén (Po- zsonypüspökin) rendezendő népdalversenyre is. A jelent­kezési határidő 1972. február 29. Erre korkülönbség nélkül mindenki jelentkezhet. Mindkét versenyre csak azok jelent­kezzenek, akik Bratislava, illetve a bratislavai járás terü­letén laknak. ________________________________________________!

Next

/
Thumbnails
Contents