Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-08 / 6. szám
TROMANHAÜSBR: HA JÓ A TERV mesto már tíz éve élt AméE rikában, és még mindig égy általános iskolában dolgozott mint altiszt. Gyűlölte a munkáját. — Pelig valaha micsoda fontos személyiség voltam — panaszkodott barátjának, Garziának, aki egy bankban volt portás. Mindketten egy koszos kis szállodában éltek. — Tudom — bólogatott Garzia —, de ez nem ma volt. Soha nem térnek már vissza azok a régi szép i- dők. — Én nem vagyok biztos ebben. Nem maradhat örökké ilyen a helyzet. — Mindig ugyanez a mese, Ernesto. Mi hasznunk volna az önáltatás- ból. Bele kell nyugodnunk, hogy kubai menekültek vagyunk, és azok is maradunk életünk végéig. — Hogy belőlem, a rendőrfőnökből közönséges altiszt legyen! — Ernesto nem tudott belenyugodni a megváltozhatatlanba. — Ha le Is süllyedtünk, legalább életben vagyunk — mondta Garzia. — Ha visszatérünk Kubára... — sokát mondó mozdulattal végighúzta ujját a nyakán. — Ha legalább egy kis kezdőtőkénk volna... — Nyugodj bele, hogy nincs, és nem is lesz soha. Remélem, nem hiszed, hogy a sült galamb a szádba repül? — Miért ne repülne? — mosolygott jelentőségteljesen Ernesto, ,és szeme furcsa fényben ragyogott. — Miért ne? Garzia vállat vont. — Nem tudom, mit forgatsz a fejedben, de remélem, letettél őrült ötleteidről. — A bankra gondolsz? Egyáltalán 10 új ifjúság----nem olyan őrült, mint hiszed — komolyodott el Ernesto. — Te bankőr vagy, van kulcsod a bejárati ajtóhoz. Az a feladatod, hogy feltakarlts, mielőtt a tisztviselők megérkeznének, így van? — Igen. És aztán? — Engedj be engem is. Leütöm és megkötözöm az érkező tisztviselőket, A bank kilenckor nyit, ugye? Garzia bólintott. — A bankigazgató és a többiek kilenckor érkeznek. Kinyitják a páncélszekrényt, és gazdagok leszünk. — Rendőr voltál, Ernesto, neked kell a legjobban tudnod, hogy nem könnyű meglógni a gubával. Elfognak bennünket. — Kedves barátom, azt hiszed, nem gondoltam mindenre? Már a két re- piilőjegyrevalót is megspóroltam. — Repülőjegyrevalót? — kérdezte Garzia idegesen. — Természetesen. Igazad van, itt megfognának bennünket. De nekem vannak barátaim Bolíviában. Tó barátaim. Állandó levelezésben állok velük. Ha Bolíviába jutunk... Mit gondolsz, mennyf pénz lehet a bankban? « — Nem tudom. Tálán százezer dollár. — Na látod — lelkesedett Emesto. — Bolíviában százezer amerikai dollárral úgy fogunk élni, mint a királyok. — Nem tetszik nekem ez... — Miért? Meglátod, minden rendben lesz. Ml ronthatja el á tervünket? A munka fél tízre befejeződik. Minden pénteken tíz órakor repülőgép Indul La Pazba. Húsz perc alatt a repülőtérre érünk. Már régen a levegőben leszünk, mire a rendőrség felfedezi, mi történt a bankban. Ér ted? — Értem. És mégse tetszik. — Ok nélkül aggódsz. A tervem tökéletes. Beleegyezel? Garzia bőlintott. — Remek, öregem. — Ernesto vállon veregette barátját. — Van revolvered? — Van hát. Te csak aludj nyűgöd tan, bízz rám mindent. Azon a pénteken esett az eső. Er nesto és Garzia valamivel kilenc óra előtt érkeztek a bankba. — Nem veszélyes az autőt a bejá rat előtt hagyni? — aggodalmasko dott Garzia. — Miért? — nevetett barátja. — Attól félsz, hogy megbüntetnek bennünket szabálytalan parkolásért? Hány tisztviselőnek van kulcsa a bejárati ajtóhoz? — Az igazgatónak, a főpénztárosnak és nekem. A többiek kopogtatnak, és én beengedem őket. — Kitűnő. Hová álljak? — Maradj, ahol vagy. Mivel esik az eső, mindenki esőköpenyben és esernyővel a kezében jön. Ott a hátad mögött van a szekrény. — Jól van. Te csak engedd be ő- ket. Hoztad a kötelet? — Itt van. Vagy húsz méter hosz- szú. — Hány tisztviselőtök van? — Hét. — Mikor érkeznek? — Mindén percben jöhetnek — felelte Garzia, és idegesen törülgette az izzadságot a homlokáról... Kis híján lekéstek a repülőgépet,, mert az eső miatt akadozott a forgalom. Három perccel tíz előtt álltak meg a repülőtér parkolóterén. A- zonnal a repülőgéphez rohantak, két- két nehéz bőrönddel a kezükben. Átadták a csomagot. A stewardess a helyükre vezette őket. Amikor terogytak, megkönnyebbülten föllélegeztek. Az ajtók becsukódtak, a motor felberregett. Néhány pillanattal később a levegőben voltak. — Végre! — mosotyodott el Garzia. — Hát nem megmondtam, hogy minden rendben lesz? Ünnepélyesen kezet ráztak és elnevették magukat. Az Izgalom lecsillapodott bennük és elaludtak. Egy órával később a pilóta hangja ébresztette fel őket. — Figyelem, attól tartok, hogy nem fogunk La Pazba repülni. A hátam mögött egy revolveres férfi áll. Azt követeli tőlem, hogy repüljek Havannába... • „D. 91“: Verseiben e- gyelőre kevés a költői „íz, csíny“. Próza csupán, kevés eredeti gondolattal. Ha maradandót akar alkotni, mélyebben kell az irodalom kútjába néznie. Tanuljon, művelje magáti „LOVE STORY“: Verseiben tehetséget látunk. A legjobban á November című nyerte meg tetszésünket, melyet biztatásként itt közlünk: / november gyertyái / égnek / üszkös kezekkel / holtak kapaszkodnak ŕ teher virágok / fényét keresik / keresem / november könnyei / hullnak / ködbe bújt álmok / lopóznak / fekete éjszakák / arcod keresik / keresem 7 — Tanuljon, dolgozzon! Küldjön újabb verseiből! 0 „Kisvirág 02“ és „Szö- szi d. 4“: Verseik kezdetlegesek. Nem látjuk bennük a költői fg}lődés lehetőségét sem. Tanuljanak! • „Szeretem a verseket“: Arra biztatnánk, hogy maradjon meg továbbra is a versek szeretete mellett. Egy példa talán, amely véleményünket indokolja: / Te vagy tán a szél t ki haragszik, senkitől sem fél. / Nem, az te nem lehetsz / szerelmem, 6 bocsáss meg nekem. j — Az írásról leben II rt „HMM 0 „Katapult“: Verseivel meglepett bennünket, és természetesen kíváncsivá is tett. Kérjük, hogy küldjön be többet. A‘ férjének nincs igaza. A versek jók! Ha i- deje engedi, kérjük, látogasson el a szerkesztőségünkbe. 0 B. J. Dunajská Streda (Duna szerdahely): Versei meglepően érettek, jók: Kérjük, küldjön magáról egy fényképet és rövid életrajzot Addig is biztatásul olvassa el Csak című versét: / Csak a léptek meg a hangok / kísérnek az úton t senki sem hallja meg / é- nekünk. / Csak a léptek meg a hangok / csak a léptek meg a / csak a léptek meg / csak a léptek / csak a / csak / — Küldjön az újabb verseiből isi AMADEUS ZAHN: PETER, EMLÉKSZEL MÉG ? Amikor házasságuk első évfordulóját ünepelték, az asszonyka azt mondta: — ö, Péter, én azt hiszem... — Mit hiszel, Ilonka? — kérdezte Péter. A fiatalasszonynak könnybe lábadt a szeme. — En azt hiszem — folytatta az asszonyka —, hogy már nem szeretsz úgy, mint régen. Péter döbbenten nézett a feleségére. — De édesem — mondta. —- Ogy szeretlek, mint az első napon szerettelek. Hogy futhatott még csak eszedbe is ilyesmi? Ilonka már szipogott, és borsó- nyl könnycseppek gurultak végig az arcán... — Gondolkodtam a kettőnk dolgáról — mondta. — És eszembe futott, hogy addig, amíg csak a menyasszonyod voltam, sokkal gyengédebb voltál hozzám. Péter tudta, hogy ártatlan. — Pedig én... — Igen, igen — sóhaftozott I- lonka. — Gondold csak el, Péteri Emlékszel még rá, milyen csodálatos volt, amikor szombaton délutánonként elfőttél hozzánk? Kávét Ittunk, emlékszel? Aztán Üldögéltünk á rekamién, ugye? — Igen, persze — bólogatott Péter. — Emlékszem, mintha csak ma lett volna. Szerelmes szavakat suttogtunk egymásnak, és a jövőről álmodoztunk. — Igen, igen — bizonygatta 1- lonka buzgón, és a szaván keserűség érződött. — De te még más- valamtt is csináltál, amit én any- nytra szerettem: a kezemet gyengéden a kezedbe zártad. Órákig el tudtál játszani az ujjaimmal. Most meg már soha még csak e- szedbe sem futI 0, 6. milyen boldogtalan is vagyokI Péternek mintha hályog esett volna le a szeméről. — De, édeském — kiáltott fel. Hidd el, hogy ma Is ugyanúgy szeretlek, mint akkor szerettelek. Ami pedig azt a kézszorongatást illeti, minek szorongassam órákig most, amikor azt az ócska zongorát, háta tstennek, régen eladtuk. —tó— fordítása Nagyon szerette. Es amikor a levelek egyikében azt írta: „Annak ellenére, hogy első tekintetre úgy tűnhetne; nem állok szóba akárkivel. Az ellenemre volna." -- Lángolása a legmagasabb régiókba csapott. „Ez az ideális nő, a- kit mindig kerestemI“ — gondolta boldogságtól áthatva. A szerelem közelebb hozza az embereket egymáshoz. Egy nyárt éjszaka forró, intim atmoszférájában a lány közelebb bújt hozzá, és emlékeit kezdte sorolni. — Akkor nem éreztem valami föl magamat — suttogta. — Es akkor krisztlána, tudod, ki az:, hiszen már beszéltem róla, bemutatta nekem. Olyan volt, mintha a Paris Match reklámjából lépett volna ki. Magas, kemény, hegyes állú... Különben az Ilyen típusok nem érdekelnek. De azon az estén valahogy minden más volt. Hazakísért. Természetesen magához. Három nap múlva jöttem haza. Elhallgatott, öt ideges köhögés fogta el, de nem szólt semmit. — Te nem is tudod, milyen viccesen kell inni a hajónI — csaknem felkacagott, amikor egy ú- jább emlék jutott eszébe. — Ä hajó himbálózik, és téged ts himbálni kezd... Kettős himbálózás. Amikor legutóbb azon a fehérhajón utaztam, alighogy a kikötőt elhagytuk, a kapitány meghívott bennünket egy pohár italra. Mindenféle italt összeittunk, és aztán már attól féltem, hogy el se jutok a kabinomig. De a kapitány gentleman volt. Egészében nagyon férfiasán nézett ki. Máskor észre se vettem volna, de a tengeren... Elkísért... A safát kajütjébe. Az út végéig ki sem léptem belölel Elhallgatott. Neki égnek állt a haja, de nem szólt semmit. — A franciák olyan furcsa emberek. Nem hiszed? Az enyémet a rokonoknál ismertem meg. Nem volt semmi---rendkívüli. -Máékor- észre se vettem volna. De idegen országban olyan egyedül érzi magát az ember... Meg aztán, gyönyörű autófa volt... Elkísért. Útközben még valahová benéztünk, és nem ts tudom, egyszer csak lejárt a szabadságom. Elhallgatott, ő egy nagyot nyelt, és azt suttogta: — De drágám, hiszen azt írtad, hogy nem állsz szóba akárkivel.,. A lány tágra nyitotta azúrkék szemét: — No és? Persze hogy nemi Csak nem képzeled rólom, hogy én ts olyan vagyok, mint a többi lányi“ —tő— fordítása MÁRIUSZ KWIATKOWSKl: A lány 5. ÁDÁM, HOL VAGY? Ha valaki figyelmesen végigolvasta az előző fejezetünket, amely a női szépségideál ma divatos kritériumainak egynémelyikével foglalkozott, az joggal megkérdezheti: — Milyen a mai lányok férfiideálja? A kérdés jogos és helyénvaló. A felelet azonban korántsem könnyű. Negyven-ötven évvel ezelőtt talán elüthettük volna a választ egy akkor divatos sláger soraival: „Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány? Hogy jön egy királyfi tán, hófehér paripán..." Igaz, hogy a sláger további sorai már akkor is kijózanították az álmodozó lányokat, de azért a tizenhat éves lányok tovább álmodoztak, reménykedtek s várták a királyfit. A tizenhat éves lányok ma is álmodoznak, keresik Ádámot, de az elképzeléseik erről az Adómról korántsem egyformák. Kétségtelen, hogy az ő életüknek is ván egy szakasza, amikor az ideál Alain Delon, a mozivásznak elérhetetlen hőse, vagy Jimi Hendrix az ör- döngős gitáros, de aztán egy ponton minden megváltozik. [ön valaki, aki már nem elérhetetlen álomlovag, hanem Nagy Pista, a falu futballistája, aki fizikailag nagyon is konkrét, közeli és elérhető, és a tizenhat éves lány érzelmei, érdeklődése egyszerre felé fordul. Mi okozza'ezt a változást? Talán Nagy Pista külseje, vagy az, hogy ő a falu legjobb futballistája? Habár fiatal korban, különösen az első szerelem e- setében igen nagy szerepet játszik az imádott férfi külseje, testalkata, mégsem állíthatjuk, hogy a mai lányok mindegyikének tetszik például a kulturízmust űző „szépfiú“. Ismételjük, a szeretett lény alakja, külső megjelenése nem lényegtelen. Lehet, hogy Nagy Pista is csinos, szép a haja, a szeme, az alakja, de a mai lányok legtöbbjének az a véleménye, hegy a férfinak nem kell szó szerinti értelemben szépnek lennie, ahhoz, hogy fizikailag, megjelenésében imponáló lehessen, hogy vonzóan hasson a lányokra. Az ideálisan szép termetű férfi ugyanis nem feltétlenül azonos a fizikailag vonzó és érdekes férfival. Ennek a megítélése nagyon is egyéni. Egyik lánynak ilyen, a másiknak amolyan férfi tetszik. Sőt, ahogy a lány évei múlnak, maga is változtat az elképzelésein, neki is megváltozik az ízlése. Vannak azonban divatos férfiszép- ségek, akik a legtöbb leány szivét megdobogtatják. Ha mondjuk húsz évvel ezelőtt ezt a férfiideált Robert Taylor amerikai filmszínész testesítette meg, aki valóban a „férfiszépségek“ közé tartozott, akkor ma a vonzó férfit J. P. Belmondo formázza, akiről viszont távolról sem állíthatjuk, hogy „szép“. E tényeket figyelembe véve nem csoda, hogy a szakemberek egybehangzó véleménye szerint a férfiakkal ellentétben a lányok a párválasztás során másod-, sőt harmadrendűnek tartják a férfi külsejét, fizikai megjelenését. Havelock Ellis világhírű jiszicholégus szerint a nőkre a férfi emberi tulajdonságai hatnak elsősorban, közülük is legjobban a határozottsága, bátorsága, e- nergikus fellépése, amelyek a férfiasság legfőbb kritériumai. Ezntén következik az a szempont, hogy a férfi mennyire intelligens és csak harmadsorban az, milyen az alakja, külső megjelenése. Nehéz lenne eldönteni, hogy a szakembereknek mennyire van igazuk. Egy azonban bizonyos: ezeket az emberi tulajdonságokat azért helyezik előtérbe, mert nélkülük egyetlen férfi sem éllbatja meg helyét sikeresen az életben. Ezek a sikerek egymástól ugyanis eltérőek lehetnek: legjobb gitáros, legjobb futballista, kitűnő szakember, tekintélynek és tiszteletnek örvendő közéleti személyiség, művész stb. A lényege mindegyiknek azonos: a kiválasztott férfi az életnek ezen vagy azon a területén személyes sikereket ér el. Ez teszi a férfit a legtöbb nő számára érdekessé és vonzóvá. A legtöbb férfi számára azonban sem a sport, sem a big-beat zene nem az a terület, ahol kiemelkedő sikereket érhetne el. Hogy a legtöbb fiatal lány mégis aszerint ítéli meg a partnerét, hogy e divatos életterületeken mekkorák a sikereik, az arra vall, hogy az udvarlóikat még nem a valódi emberi értékek és reális kritériumok alapján választják meg, hanem nagyon is felületesen, külsődleges benyomásaik szerint. És ez bizonyos értelemben természetes is. Köztudott, hogy a lányok testi fejlődése ebben a korban sokkal gyorsabb, mint lelki és szellemi érlelődésük. Ennek megfelelően a hiányos szociális és társadalmi tapasztalataik hátrányosan befolyásolják a párválasztásukat is. Az ember ugyanis, ahogy az élettapasztalatai gyűlnek, szaporodnak, folyton változtatja a szempontjait és kritériumait a jövendő élettársának megválasztásában. E- zeket a kritériumokat, igényeket egyre inkább a maga személyes szükségletéhez igazítja és így fokozatosan hátat fordít a „kislányos“ elképzeléseinek. Többé már nem az a fontos, hogy a fiú tud-e gitározni, hossz ü-e a haja stb. Befejezésül annyit: sok szakember, orvos, pszichológus és jogász éppen abból a tényből kiindulva, hogy a fiatal lányoknak még nem megállapodottak és véglegesek a párvélasztási szempontjaik, azt javasolják, hogy huszonegy éves korig törvény tiltsa a házasságot. (Folytatjuk)
