Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-08 / 6. szám

s Púger pitiül liütalságároi és az ifjakiól Páger Antal a mai ina- gyár színjátszás egyik leg­markánsabb egyénisége. Közismert arról, hogy külö­nös szeretettel foglalkozik a fiatal színészekkel, kezdők­kel. Erről a pártfogásáról volt alkalmam beszélgetni a nagy színművésszel. — Az a színész, aki szereti a pá­lyáját, kell hogy szeresse a fiatalo­kat, akik a nyomunkba lépnek — mondotta. — Fiatal, kezdő kartársa­imnak, akik remek feltételek között kerültek a színpadra, sokszor elme sélem, hogyan Indultam én. Apám mint a makói adóhivatal szolgája csak a legnagyobb áldozatok árán iskoláztathatott. Hivatala fötlsztivelői állandóan szemrehányást tettek apámnak, hogy miért taníttat. „Mire való az szegény embernek, inkább adja inasnak, szakmát tanulni“ — mondották neki. Nagyon szerettem volna festő lenni, és amikor feste- gettem, még inkább rápirítottak apámra. Ugyanígy volt, amikor gye­rekfejjel elhatároztam, hogy önerőm­ből megtanulok hegedülni. Kölcsön­kértem egy hegedűt, de apám a há­tamon összetörte. A festőt és a ze­nészt is megölték bennem. Először ösztönösen, később tudatosan fogtam fel, hogy nekem mint szegénynek többet kell tanulnom, többet kell tud­nom, mint másoknak, hogy az élet­ben leküzdhessem az. osztálykülönb- séget..-. — Foglalkozik-e tanítással? — Közvetlenül nem, mert nem va- -gyok pedagógus, de mégis elmondha­tom azt, hogy tanítom a fiatalokat. Csak éppen nem katedráról. Különös örömöm, amikor igazi tehetségekkel találkozom. Eljátszatok velük egy-egy jelenetet a szerepükből, és elemzést kérek a megmintázandó alakról, fi­gyelmeztetem őket a hibákra, igyek­szem rávilágítani a jellemre, amit ki kell hozniuk, sokszor el is Játszom nekik, hogy én miképpen képzelem el, de legfőképpen „doppingolom“ őket. —■ Alig van olyan hét — folytatja Páger Antal —, hogy három-négy fiatal el ne jönne hozzánk, budai otthonunkba, ebédre-vacsorára. Fele­ségem a színiegyetem tanárnője, és fiatal vendégeink sokszor az ő nö­vendékei. Persze, elkerülhetetlen, hogy ne színházról, színjátszásról be­szélgessünk, vitatkozzunk. Ezek a ta­lálkozások nagyon kellemesek, sok­sok örömöm telik bennük, és mon­danom sem kell, hogy hasznosak Is. Pintér Lajos A 'magyar beit-zene 1971-ban elég aokat „rendetlenkedett”. Az év elején megalakult a Locomotív Gt együttes; en­nek következtében vagy két tucat zenekar új tagokat igazolt ét. Fél évig pletykák, vltik meg sajtókampányok voltak — szaknyelven: szájtépés — zene annál kevesebb. ILLÉSÉK, OMEGÄÉK, MINT BÉGEN Témánk körüljárását kezdjük néhány beat-zeaével foglalkozó intézménnyel. Nincs belőlük túl sok. Legkönnyebb az Országos Rendező Irodával kezdeni. — Hogyan látja ezt Keszler Pál, az ŐRI igazgatója? — Ez évben stagnált műsoraink látogatottsága. Az Illés-zene­kar stabilan tartja közönségét. Az Omegáék átszerveződése zök­kenőmentesen zajlott, népszerűségük változatlan. A Metró együt­tes átalakulása óta utat keres; úgy látom, most végre megálla­podtak. Bergendyék önálló zenekarként rengeteget fejlődtek, de még nehezen fogadják el őket. Az Expressz változatlanul legjobb klsérőzenekarunk, és hasonlóan jé az idén Ismertté vált Winkel- mayer Brass. Az LGT szépen indult. Elvont muzsikát játszanak, de kezdik megtalálni a helyüket. Néhány dolgon még változtat­niuk kell, nagyobb rendre és kultúr&ltabb külsőségekre van szük­ségük a színpadon. Félreértés ne essék: nem az öltöny és nyak- kendőviseletre célzok. — És a „második vonal”? — Tolcsvayéket említem Itt az első helyen: nagyszerűen mu­zsikálnak. Hasonlóan jó a Non-Stop, a Neoton, a Mini, nagyon értékes zenét játszik az Apostol együttes, rendkívül megbízható a Corvina, és örömmel látom, hogy a Scampolo együttes lelke­sedése győzött, nem érződik munkájukon tragikus autóbalese­tük. A PEPITA MÜVEK A Magyar Hanglemezgyártó .Vállalat — idevágó zenész-szak­kifejezés: a Pepita Művek — Idézi kevesebb beat-Iemezt adott ki, mint korábban. Elmek okát a ,,be«t-válság"-han kell keres­nünk. Szépséghibák náluk Is akadnak. Az Illés-nagylemez első szériája — jó pár ezer darab — hibás anyagból készült, s él­vezhetetlen volt. Pedig a zenekedvelők 66 forintért már tech­nikailag Is jó lemezt akarnak. — Mi a véleménye erről dr. Erdős Péternek, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat sajtófőnökének? — A hanglemezpiacon 1971-ben is a beat-zene bizonyult a leg­sikeresebbnek. A régi Ómega-nagylemezek az együttesben bekö­vetkezett tagcseréket Is túlélték. Az Illésék és pofonok, a Volt egyszer egy lány (Koncz), a Ha én fiú lehetnék (Zalatnay) ugyancsak „örökzöldnek” bizonyultak, még ma is népszerűek. Nem így a Metró-lemezek. Megjelenésük idején rendkívül sike­resek voltak, de az együttes felbomlása megszüntette irántuk az érdeklődést. Kovács Kati első nagylemeze 1972-ben is sike­res maradt, de kedvezőtlen a hatása annak, hogy az énekesnő­nek nincs második nagylemeze. Az év beat-sikereiból kiemelke­dik Illésék nagylemeze, amelyet Angela Davis-nek ajánlottak. Ez arra vall, hogy egyáltalán nem árt a társadalmi elkötelezettség. Ezenkívül három nagy beat-eseménye volt az évnek: a Bergendv- együttes feltörése, az új Kuncz-aagylemez, a Kisvirág és az első Locomotiv-nagylemez. Általános szlnvonalemelkedésrö! is beszél­hetünk. A beat-Iemezek rendkívüli sikerének van még egy kü­lönleges oka. A vezető együttesek, akár saját nagylemezükről van szó, akár szólóénekes partnerük lemezéről, kollektív munkát végeznek. Nagy súlyt fektetnek arra. hogy minden hang úgy szólaljon meg, ahogy eltervezték. Egy ilyen beat-nagylemez nem 12 összedobott szám, hanem megszerkesztett kompozíció, amin nagyon sokat dolgoznak. Érdekesség még ez év utolsó, decem­beri felfedezése. Vállalatunk vezetősége meghallgatta az Ausztrá­liából hazatért Syrlus együttes kint felvett nagylemezét és nagy­szerű, progresszív zenei anyagra bukkantunk. Igyekszünk' igen rövid idő alatt piacra dobni az Ausztráliában készült lemez itt­honi változatát. Hegedűs László Páger Antal a Pesti Színház szín­padán MAGYAR BEAT ‘71 * 6S ;-' ■ BH /gondolatok 4 PALÄGYI LAJOS: Springer cézár megmagyarázza Egyre vésztjóslóbb mére­teket ölt Nyugaton a bűnö­zés. Nyugat-Németország- ban Is. Nagy bajok lehet­nek, mert már Axel Sprin­ger, a mindenható sajtócsá- szár és kompániája is meg- sokallotta. Pedig ők egy kis erőszakoskodástól, egy kis cslhipuhiból meg miegymás­ból nem szoktak problémát csinálni. Sót, az a legna­gyobb szívfájdalmuk, hogy egyelőre nincs uatamt zrí. De nem is Springer lenne a neve, ha nem sajátos mó­don magyarázná a problé­mát. Egyik szennylapja, a Bild a következőket Irta: „Mindez azért van, mert Bonn nem folytat semmifé­le háborút. A háború, tudni­illik, legális alkalmat nyújt az embereknek agresszív ösztöneik kielégítésére.“ Hát nem édes? Es pont ö 9Mj amikor a bé- m te Nobel-dijat osztották Hogy oda ne rohanjak, men kedvem volna a derék Springer kollégát úgy Isten- tgazábul a keblemre szorí­tani, hogy a szuszt ts ki­nyomjam belőle. Hogy mi erre eddig nem gondoltunk. Mert, kérem szépen, milyen rend és nyugalom lenne egyszeriben Nyugat-Német- országban és szerte a vilá­gon, ha kitörne a háború? Nyugodtan sétálgathatnánk esténként szívünk netovább­jával a ligeti sétányon. Nem kellene attól rettegnünk, hogy alantas ösztőnü hűlt- gánbanda veri laposra az ábrázatunkat. Legfeljebb egy eltévedt tüzérségi löveg vagy egy kósza atombomba végezne velünk. No de eb­ből igazán nem kell olyan nagy ügyet csinálni... télre azonban a tréfát, mert Springer úr javaslata még viccnek is hátborzon­gató. De ne mondja, hogy smuclg a magyar, mege­gyezhetnénk, egy kikötéssel. Az első atombomba hulljon az 6 székházára, és ha még azután ts kitart a vélemé­nye mellett... ám legyen... Melina MERCOURI: „Görögnek születtem és görögnek is halok meg“ A Supraphon hanglemezgyártó vállalat nyilvánosságra hozta a múlt év legsikere­sebb lemezeinek ranglistáját. Az első he­lyen — jóformán konkurencia nélkül — KAREt GOTT lemezei állnak. Legsikeresebb­nek az El Condor pasa bizonyult, ezt kö­vetik: Má prvnl láska, Dívka jako porcelán. A további helyeikre a következő lemezek kerültek: Trápim se, trápim (Petr Spálený), Ruby (Pavel Bobek), Dáma pri téle (Spá­lený), Houston (Bobek), Belinda (Jiri Šted­rou), Rodeo (Eva Pilarová), Yvetta (Jifí Kom). VÄCLAV NECKAR lassan már egy éve turnézik a Doktor Dam Di Dam című műsorával. Január első felében viszont is­mét fellépett egykori „anyaegylete“, a Ro­koko deszkáin, s bár a Doktor Dam Di Dam már hetvenedszer szerepelt a színház mű­során, bebizonyosodott, hogy a jó műsor iránt sohasem csökken az érdeklődés. Es­téről estére telt ház előtt énekelt. A na­pokban Ismét turnéra indult, amely egész júniusig tart. Először Kelet-Csehországban lép fel, rövid időre átruccan Bulgáriába, yywüiyVŰV- ÚNÁ - <■ . . majd Morvaországban és Szlovákiában lát­hatják és hallhatják Doktor Dam Di Da- mot. A SLOVKONCERT felvette a kapcsolatot a PAGART lengyel hangversenyirodával. Az ígéretesen induló együttműködés első ered: ménye: rövidesen több szlovák énekes és együttes vendégszereplésére kerül sor Len­gyelországban. Lengyelországba tart Mar­cela Lalferová és együttese, Pavol Hammel és a PRŰDY meg a COLLEGIUM MUS1CUM. A lengyel televízió viszont műsorára tűzi Ivo Heller, Eva Biháryovó és Nora Blábová számait. Az idei cannes-i fesztiválon ZDENKA LORENCOVÁ képviseli hazánk színeit. Ké! dalának címe: Cinky-linky, Jöjj hozzánk — mindkettő saját szerzeménye. Az elsőt fran­cia, a másodikat angol szöveggel énekli. ZDENKA LORENCOVÁ egyébként nem is­meretlen a francia közönség elölt. A VO­GUE hanglemezgyártó vállalat annak ide­jén kiadta cseh, morva és szlovák népdalo­kat tartalmazó nagylemezét. (pH-H1JIUV-W -mľfW: IttHM——I hogy utolsó leheletéig harcolni fog a gyű­lölt junta ellen. „A világon bárminél jobban szeretem Görögországot, de a görög tengert, a gö­rög hegyeket, ■ görög napot nem látha­tom többé. Nem térhetek vissza hazámba. Ezért írtam meg ezt a könyvet...“ Mellna könyve nem hemzseg a szokásos hollywoodi csiklandós botránytörténetektől, mint legtöbb pályatársa visszaemlékezései, mégis könyvsiker lett, mert egy nemes lelkű ember vallomásait tükrözi. „Görögnek születtem és görögként is ha­lok meg“ — Írja a továbbiakban. „Az u- rak, akik most rabszolgasorsban tartják gyönyörű hazámat, fasisztának születtek és fasisztaként is halnák meg.“ («ST) Melina Merconri neve 1987 óta — a reak­ciós katonai junta hatalomra jutása óta — a legtöbbet áldott és legtöbbet átkozott nevek közé taroiik Görögországban. A bá­tor színésznő szembeszállt a gyűlölt „ezre­desek“ uralmával. A junta erre megfosz­totta állampolgárságától, és megtiltotta ne­ki, bogy visszatérjen hazájába, amelyet mindennél jobban szeretett. A nép, az egyszerű görög nép áldja a színésznőt, aki fáradhatatlannl járja a vi­lágot, hogy felvilágosítsa a közvéleményt, és lerántsa a leplet a mai görög rendszer urainak valódi arcáréi. A New York-1 Doubleday kiadó gondozá­sában a közelmáltban megjelentek Melina Merconri visszaemlékezései, Görögnek szü­lettem címmel. A könyvben ígéretet tesz, POP-HÍREK

Next

/
Thumbnails
Contents