Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-08 / 6. szám

BRAZIL APRÓ - CSEPRÖ MINIFUTBALL Bizonyára nagyon sokan tudják, hogy Pelé már öt­éves koréban részt vett a kölyökcsapatok bajnokságá­ban, amely hivatalos jellegű Brazíliában. A brazil vá­rosokban ma is rendszeresen folynak az Ilyen bajnok­ságok hatéves „focisták“ szereplésével, „tejofgéak“ el­nevezéssel. Ez a minifutball, vagy ahogyan a brazilok nevezik „Fittből de Salon“, kis tereken, ill. sportcsar­nokokban szinte járványszerűen terjedt, és meghódí­totta a felnőtteket is. Ezért Brazíliában senkiben sem váltott ki kétkedést és iróniát a sajtóban Tostaóról megjelent egyik jellemzés: „Tostao jellegzetes csele­zése, amely eredeti és elegáns, négyéves korában je­lentkezett, végleges formája pedig hatéves korban ala­kult ki a „tejfogúak“ mérkőzésein.“ AZ ARANYKEZŰ EDZŐ Zagalóról, akit ma Brazília legfőbb edzőjének tarta­nak, volt játékostársa, Nilton Santos egy alkalommal megjegyezte: „Minden, amit megérint, arannyá válto­zik.“ De Zagalo futballeikereit nem a csoda és szeren cse határozta meg, hanem a józan gondolkodás, amit az újságíróknak adott néhány rövid válasza is bizo nyit: — Feltételezhetjük-«, bogy az ön életében a legfon­tosabb dolog a labdarúgás? — Nem, számomra a legfontosabb a családom. Nős vagyok, négy gyerekünk van... — Az életben miből szeretne a legtöbbet? — Egészségből. — Müvészet-e a futball? Tekinthető-» az egyéniséy önkifejezési módjának? — A klasszisfutball született adottság eredménye, azt lehet mondani, a természet ajándéka. Tökéletesíte­ni még lehet, de megtanulni nem. Ilyen vonatkozás­ban a labdarágók adottsága hasonlít az Írók, éneke­sek tehetségéhez, ihletéhez, amely megszabja alkotó munkájuk sikereit. AZ IMPERATOR SZÉLSŐ Mivel már rég Pelé a „futballkirály", a brazil szur­kolók |airzinhét „a futball imperátora“ címmel tün­tették ki. s ezenkívül nagyon gyakran még az „uragán“ becenévvel emlegetik, jalrzinho nagy népszerűségének titka egyetlen tény: Szálsőjátékosként ámulatba tudta ejteni a világot — méghozzá Garrincha után. Talán nem érdektelen feljegyezni ennek a sztárnak arra a kérdésre adott válaszát, hogy melyik volt eddigi leg­nehezebb mérkőzése. — Természetesen az angolok elleni találkozó a me­xikói világbajnokságon. Én képes leltem volna meg­halni is, csak hogy bebizonyíthassam, mi jobban fLf- ballozunk, mint ők. A sors meg is ajándékozott el­szántságomért — sikerült az angolok kapujába belőni életem legfontosabb gólját. KASZA MIKLÖS Olvass, hogy olimpiai bajnok lehess! DECEMBERI BESZÉLGETÉSÜNK MILENA REZKOVÄ- HÜBNEROV ÁVAL Ha valaki a mexikói olimpiai Játékok e- lőtt azt mondta volna, hogy Milena Rezko- vá aranyérmet nyer, mert maga mögé uta­sítja a női magasugrás valamennyi részt­vevőjét — kórusban nevették volna ki a szakemberek. Viszont ha valaki Mexikó után nem tu­dott volna Csehszlovákiában válaszolni ar­ra a kérdésre, hogy ki nyerte a női ma­gasugrás olimpiai bajnokságát — alaposan megmosták volna a fejét. Milena Rezková közben férjhez ment ed­zőjéhez, a hórtborgas magasugróhoz, Ru­dolf Hübnerhez, és volt időszak az életé­ben, amikor főleg a boldogságtól ugrált magasba. A Tátrában végre sikerült Interjút ké­szíteni vele. A közvetítő Jozef Plachý volt. Milena jó alakú, szemüveges lány, ezt ed­dig is tudtam, mert láttam néhányszor ver­senyezni. Azt, hogy egy picikét szeplős, csak akkor állapíthattam meg, amikor ott ült a FlS-szálló kávéházának egyik aszta­lánál és nyilatkozott. Számtalan interjút a- dott már, mégis izgult. Eleinte kereste a szavakat, de kulturáltsága, olvasottsága csakhamar belezökkentette a rendes kerék­vágásba. ön, mint olvashattuk, állítólag arany­műves. Legyen szives pontosabban körvo­nalazni ezt a dolgot. Mit csinált már arany­ból? — Aranyművesnek tanultam, amikor olyan Jó! kezdett menni az atlétika, hogy az RH Prága szakosztályához szerződtem és rend­szeres edzésekbe kezdtem. Az aranyműves­mesterséget így abbahagytam. Ezek szerint nem is dolgozott soha eb­ben a szakmában? — Nem, nem. A sors útjai kifürkészhetetlenek, tartja egy bölcs mondás, és Milena mégis kap­csolatba került az arannyal. Igaz, nem a műhelyben, hanem a távoli Mexikó pályá­in, és nem is készítette azt az Ízléses kis érmet, amit győzelme után a nyakába a- kasztottak, hanem kapta. Második olimpiája közeleg, a münche­ni. A csehszlovák atléták közösen kezdték meg felkészülésüket itt a Tátrában. Mivel telik Rezková-Hübnerová egy napja. Mit csinált például tegnap? — A reggeli után röplabdáztunk a tor­nateremben, majd korán megebédeltünk, és ismét a tornaterembe mentünk, ahol erő­fejlesztő gyakorlatokat végeztünk. Utána fölcsatoltuk a stléceket, és a gyönyörű idő­ben futottunk vagy négy kilométert. Utá­na pihenés következett, majd a vacsora. A vacsora és a takarodó közötti időt beszél­getésre, mókázásra szántuk. (A külső szem­lélő Is élvezheti ezeket a „mókákat“, a- melyeknek az a lényegük, hogy egy-egy ügyes mesélő elmondja külföldön vagy Itt­hon történt eseteit. A csattanó többnyire frappáns és humoros. Rezkövának négy napig a Tátrában is a férje volt az edző­je. A tíznapos decemberi összpontosításon négy-négy napig résztvehettek az edzők is, a szövetség tíz teljes napra nem tudta biztosítani ottlétüket. A FIS-szálló szép, de nem mondható olcsónak, és szinte mind­egyik atlétának más szakember a mestere. Ezért kellett ehhez a kompromisszumhoz folyamodni.) És mikor van az ébresztő? — Fél nyolc körül, mert nyolcra már rendbe kell tenni a szobát és ott kell len­ni a reggelinél. Az olvasók nem tudják pontosan mi Is az az alapozás, mit jelent az, hogy „jobb körülmények között készülnek az atléták.“ Legyen szíves a tavalyi és az idei decem­bert összehasonlítani. Mit csinált tavaly, • tehát 1970 decemberében? — Én most veszek részt először közös alapozáson. Eddig minden esetben egyéni tervek alapján készültem, az edzőm útmu­. tatásai szerint. Az alapozás tulajdonkép­pen hasonlít a tavalyihoz, de ez sokkal In­tenzívebb, sokkal többet kell dolgozni. Szép ez a környezet, megnyugtatói a g hat mindenkire, és jó az is, hogy ismerősök, barátok, barátnők vannak együtt. Mit szél az olimpiai bajnoknő a járvány­ként terjedő flop-stílushoz? A szaksajté egy részének az a véleménye, hogy a klasszikus stilus elért lehetőségei csúcsá­ra és ezért a Fosbury-flop követőié a jö­vő. — Csak azt mondhatom, hogy minden­ki olyan stílusban ugorjon, amely neki a legjobban megfelel. Nem hinném, hogy a klasszikus stílus elérte volna a csúcsot, ahonnan nincs tovább, nincs magasabb­ra, mert például a világcsúcsot tartó oszt­rák^ Gusenbauer is így ugrik, nem „flop- pal*. A klasszikus stílus semmiben sem ma­rad el a „flop“ mögött. (Ezeket az utolsó szavakat kesernyésen és egy kis méreggel a hangjában mondja. Nem kedvelte meg az új stílust, amelyet valahogyan nem tart Igazi ugrómódszernek, és egy kicsit dühös a kővetőire.) Közismertté vált, hogy ön a mexikói döntő alatt vidám könyvet olvasott, senki­től és semmitől sem zavartatta magát, el­lenfelei viszont egymást lesték és a kör­müket rágták. Kérdésem: egy olimpiai dön tő alatt, amikor az izgalom a tetőfokára hág, amikor az aranyérem sorsa dől el, ki­kapcsolhatja-e a külső világot az ember? Vagy csak „filmezte“ az egészet? Emlék­szik a könyv tartalmára? — Hogyne emlékeznék! És miután letette a könyvet, mert ug­ráshoz kell készülnie, át tud állni azon­nal erre is? Százszázalékosan összpontosít az ugrásra is? — Az Idő ezt lehetővé tette az olimpián. Rengeteg volt az induló, meglehetősen hosszúak voltak a szünetek. Az olvasás tulajdonképpen kettős célt szolgált. Egy­részt szórakozva pihentem, másrészt; ké­szültem az ugrásra. Ezt nem egészen értem. — Mindjárt megmagyarázom. Ha én az ellenfeleimet figyeltem volna, könnyen hi­bát követtem volna el azzal, hogy aka­ratlanul Is kopírozom. őket, hibáikat Is u- tánozom, nem tudom az én kialakult stí­lusomat érvényre juttatni. Az olvasás ép­pen ettől mentett meg! Köszönöm válaszait. Befejezésül egy ma­gyar vonatkozású kérdés, mert úgy tudom, az olimpia előtt, június elsején és máso­dikén ismét megrendezik — ezúttal Buda­pesten — a magyar — csehszlovák — len­gyel hármasviadalt: mi a véleménye a ma- gyár magasugró nőkről? — Komka Magdolna nagyon tehetséges és ügyes. Rudolf Erikát eddig csak egy­szer láttam, nagyon fiatal még, előtte a jövő. —0— Plachýnak, tátrai „idegenvezetőmnek“, még nem köszönöm meg segítségét. Miu­tán Hübnerová-Rezkovától elbúcsúzunk, el­hagyjuk a kávéházat, a zajos zeneautoma­tát, és néhány lépcső után egy szűk fo­lyosón találjuk magunkat, ahol asztalifoci bajnokság folyik. A résztvevők: Brabec és JanouSek súlylökők és a diszkoszvető Da- nék. Következő számunkban a Danékkel foly­tatott beszélgetésünket közöljük. Balta György Filmsztárok: BRIGITTE HMM, SOPHIA LOREN, PElE Felé sofőrje leparkolt az egyik Sao Paulo-i ut­cán, a filmgyár épülete előtt. A világhírű futballis­ta meg sem várta, amíg a gyönyörűen kifényezett kék Mercedes megáll, hanem azonnal kiugrott a kocsiból, és hármasával szedte az Igazgató irodája felé vezető lépcsőket. Sajtóértekezletre ment. Újságírók és fényképé­szek várták. Ó szabta meg a beszélgetés idejét, és nem szeretett volna elkésni. Ingerült volt. Nem csak legújabb fiimsrerepéröl kellett nyilatkoznia, hanem arról is, hogy rövidesen befejezi pályafutá­sát. A brazil válogatottban való szereplés lemondá­sa után most a Santos színeit sem kivánja többé képviselni. Felé ma már ügyes üzletember hírében ál). Több vállalkozásba kezdett és több vállalkozása járt si­kerrel. Most viszont eldöntötte, hogy elsősorban a Ilimnél próbál szerencsét. Ott kereshet a legjob­ban. Három filmben szerepelt eddig és nem kis si­kerrel. Mégsem a művészi ambíciók sarkallják el­sősorban, hanem a pénz. Petéről mindenki tudja, hogy vigyáz a pénzére. Egyes rossz-nájúak még fu karnak is nevezték. Eddigi három filmje más-más témájú. Az elsőben, a Pelé királyban saját magát keltett alakítania. A másikban, az Idegenek-bpn detektívet játszott. Legutolsó filmjében, a Menetelés-ben az elnyomott négerek vezéreként jelenik meg a filmvásznon. Fel- , vételünkön is ebben a filmben látjuk. Amikor ezek a sorok megjelennek, befejezéséhez közeledik á fut- ballkirály negyedik filmje is. A jóságos fiú c. pro­dukcióban egy néger rabszolgát alakit, akit An­golába szállítanak, de ott becsületes munkájával t és jó magaviseletével elnyert a bizalmat. A néger fiúból a capoeira, egy sajátos brazil sport királya lesz végül. Ez a játék a futbal Inak és a karaténak a keveréke, és nagy gyorsaságot meg robbané- konyságot igényel művelőijétől. Pelé szorgalmasan gyakorolja a capoeira egyes változatait. A film rendezője kijelentette, hogy i- lyen fegyelmezett és lelkiismeretes színésszel még nem dolgozott együtt. „Aki király, az király. Pelé tizennégy napon belül ezt a sportágat is királyi szinten műveli" — nyilatkozta a rendező. A sajtóértekezleten persze végül mégiscsak a futballra összpontosultak a kérdések. Felé szigorú­an kritizálta a Santos vezetőségét, mert kizsákmá­nyolja a játékosokat. Nincs idő az alapozásra, a felkészülésre. Évente 110 mérkőzést kellett játsza­nom, csoda-e, hogy az idén összeroppantam? A klub vezetői állandóan a pénzzel spekuláltak. Klu­bot akartak építeni és luxus-kaszinó lett belőle. Az építkezés sok milliót emésztett fel, és ezért kellett a legjobb játékosokat adni. Ma a Santos teljesítménye Clodoaldón, Edun és rajtam áll vagy bukik. És ez kevés. Ha ez így megy tovább vlsz- szasiillyedünk a közepes, jelentéktelen klubok so­rába — panaszolta Pelé. Aki figyelte a nemzetközi labdarúgást, jól tud­ja, hogy a Santos Pelé pályára lépése után lett szuperklub. Ügy fest a dolog, hogy Pelé távozásá­val visszasüllyed a halványfényü múltba. Ha pedig ugyanez vonatkozik a brazil váloga­tottra is, akkor a müncheni világbajnokság után még szomorúbb események játszódnak majd le Bra­zíliában, mint 1966-ban, az angliai kudarc után. Klóéban Károly

Next

/
Thumbnails
Contents