Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-04 / 1. szám

■ ■ V'V i ■ ' ►? . • . ­# • • f•t * m9 u| iffusag 7 mm Hanglemezújdonságok POP-PLETYKÁK Zora Kolínska mm mmmmm msmmnmma IMI H at páholy, három-három egymás fölött. Bennük filmről, színpadról jól ismert ar­cok. A „Párbaj az emlékezettel“ című te­levíziós vetélkedőn vagyunk. A műsorve­zető egyenként bemutatja a közreműködő mű­vészeket. A kamera egyik páholyról a másikra ugrál. Egy pillanatra megáll egy megnyerő, Jo­viális arcélen. A megállapíthatatlan korú térti meghajol, a műsorvezető a nevét mondja, de a hangja elvesz a közönség kitörő nevetésében. Egy pillanatig vár, majd amikor elcsendesedik a terem, megismétli, amit Ismételni amúgy is felesleges: Jaroslav Stereí. Hát igen. Jaroslav Stereí az a férfi, akinek elég megjelenni, hogy a közönség máris jó­kedvre derüljön. Lassan a cseh komédia, a ka­baré és az összes rokon műfajok klasszikusá­nak tekinthető. Nem viccel, nem bohóckodik, de amit tesz. az éppen elég ahhoz, hogy szebbé varázsolja mások pillanatait. A vetélkedőn is legtöbbször öt „szúrták" ki a versenyben álló felek, mert mindenki azt remélte, hogy mond egy jő viccet, vagy tréfával elüti a dolgot, de erre hiába vár­tak. Ehelyett egészen másik oldaláréi mutatko­zott be. Hogy szellemes és jő helyzetfelismerő, azt már eddig is tudtuk, de hogy ilyen tájéko­zott legyen a legkülönbözőbb tudományágakban, arról csak most győződtünk meg. A legváratla­nabb kérdésekre is mindig hibátlanul válaszolt, úgyhogy lassan már a rendező is dühös lett. mert a vetélkedőbe feszültség kell. De ha Stercl mindent tud, akkor a részvevők helyzete egy­szerű, elgg. ha őt hívják segítőtársnak, és rá- hóllntanak a válaszára. Nincs meglepetés, nincs Izgalom. A' közönség pedig azt hiszi, hogy min­dent előre megjátszottak, a szereplők ismerik a kérdéseket. De így Is sokan voltak, akik úgy vélekedtek, hogy ez a Stereí, az egy koponya. „Szóval az úgy van, hogy a legostobább em­berre is rátapad valami. De beszéljünk komo­lyan. a londoni úti klasszikus gimnáziumban ta­nultam. Elölhetik, hogy nem jószántomból. hogyisne, csak az enyéim doktort vagy mi az ördögöt akartak belőlem nevelni. Gondoltam, nem szegem kedvüket, ha már egyszer klasszi­kus műveltségű fiút akarnak belőlem, és a har­madik osztályt készségesen megismételtem. De valahogy továbbra sem tetszettem a ta­náraimnak. másrészt én sem voltam tőlük el­ragadtatva. úgyhogy kölcsönös megegyezés és engedmények árán átléptem a reálgimnázium­ra. Ogy, ahogy amott hadilábon álltam a latin­nal és a göröggel, emitt nem ment a francia. De nem ez volt a legrosszabb, s alapjában vé­ve már nem is tudom, mivel gyűlt meg leg­jobban a bajom, elég az hozzá, hogy itt sem kerültem a végzett növendékek tablójára. No azért mégse higgyék, hogy teljesen töldc- jű vagyok, mert az ipariskolát befejeztem. Sőt. azt is mondhatom, hogy szép sikerrel. Négy é- vet le is húztam az építőiparban, számítgattam a beton szilárdságát, meg hasonló értelmetlensé­geket. Szabad időmben és a hosszú téli estéken kabarészámokat írtam, más estéken pedig elő­adtam őket a nuslel sörözőben. Az emberek a hasukat lógták nevettűkben. Máig sem tudom, hogy az én számaimtől-e vagy attól, hogy előt­tem egy pasas balladákat énekelt. Aztán végképp megragadtam a színpadnál...“ Mikor is volt ez tulajdonképpen? „Körülbelül harminchatban. Komikusként ter­mészetesen. Szólókomikuskent. Mindent egye­Tudják az úgy van. hogy időnként kockáztat­ni is kell az embernek. Nagyon sok fogalom la­tin vagy görög eredetű, és én nagyon jó hasz­nát vettem nyelvtudásomnak. Persze, Így is té­vedhet az ember. Én például összekevertem a Gaiea Kupát Galileivel. Mentségemre szolgáljon, hogy a teniszsportban nem vagyok jártas. Még csak azt sem mondhatom, hogy szándékosan őül csináltam. És az az érzésem, hogy elég tűr­hetően csináltam. Mivel azonban szerettem vol­na mindent megismerni, leszerződtem egy tel­jesen komoly színházhoz, az Urániához. Ez még a háború előtt volt.“ Mikor tért át mai szerepkörére? „Az az érzésem, hogy ez negyvenkettőben le­hetett, amikor a Rokokóban dolgoztam. Ott Is­mét visszatértem az irodalmi kabaréhoz, és a kabaréhoz általában. Jirí Sovákkal. Martin Rü- íekkel, Jindra Hoimanovával. Bohumil Kŕtžekkel, Zorka Polanovával és a többiekkel. Tulajdonkép­pen itt éltem át a háborút. Aztán vidékre men­tem színházat csinálni, de rájöttem, hogy ez bi­zonytalan kenyér...“ Beszéljünk talán a „Párbaj az emlékezettel“ című népszerű eetélkedósorozatról, amelyben oly kiválóan szerepelt­félre akartam vezetni a versenyzőt Eszem ágá­ban sem volt. No de aztán jött egy testhez állő kérdés. Méghogy mi az a „pacok“. A tapasztalt építő minden önteltségével kihúztam magam, és gon­dolkodás nélkül rávágtam, hogy mészhabarcs, il­letve: egyszerűen oltott mész. A versenyző is rábólintott. A zsűri azonban — legnagyobb cso­dálatomra — helytelennek minősítette a választ, merthogy a padok az cementhabarcs. Akkor a- laposan megingott az önbizalmam, és egy hóna­pig bántotta a lelkiismeretemet, hogy ilyen szakmába vágó kérdésre sem tudtam válaszolni. Megjegyzem, erről azért mégsem voltam szentül meggyőződve. A következő vetélkedőn aztán a •zsűri nyilvánosan is bocsánatot kért tőlem, hogy a válaszom mégiscsak helyes volt. mert a pá­rok valóban mészhabarcs. Ebből látszik, hogy még a zsűri Is tévedhet.“ Áruljon el egy megbízható receptet a bol­dogságra! „Ne vegyünk mindent olyan komolyan! Még önmagunkal sem!" De ha éppen rossz kedvünk van? ...Akkor azt se vegyük komolyan. És gyorsan tegyünk valamit, hogy elmúljék. Persze, ez nálam foglalkozásból eredő beteg­ség. A jókedv a szakmám. A néző, aki meg­vette a belépőjegyet, nem kíváncsi a savanyú pofámra. De még így is szerencsém van. Az emberek el sem hinnék, ha rossz kedvem len­ne. Egyszer nem a legjobb hangulatban léptem színpadra. A közönség változatlanul nevetett, azt hitte viccelek. És igaza volt. A nevetés becses fűszer, minek kevernénk fejfájással? De hogy a kérdésre egészen pontosan vála­szoljak: ha már végképp rossz kedvem van, akkor fogom magam, és a nyakamba veszem az erdőt, s akár egy napot is elsétálok benne Hogy ez az erdei séta (dónként egy hangulatos kis kocsmában végződik, az már nem tartozik ide.“ Az említett menetgyakorlaton kívül van még valamilyen kedvtelése, hobbyja? „A mi szakmánkban a hobbyra nem sok idő Jut. mert a nevettetés nem könnyű dolog, és sok időt követel. Viszont a kedvteléshez is idő kell. De ha mégis van egy kis szabad idom grafikákat és ex libriseket gyűjtök, de tényleg csak kedvtelésből. Nem tartozom a megszállt gyűjtők közé. Aztán érdekel a kabaré történe­te. Nálunk a kabaré óriási fejlődésen ment ár, a népi daljátékoktól, rigmusoktól, az Arénán és az Osvohozené divadlo színpadán keresztül egész a mai látványos műsorokig. Sokat változott — a színészek és a közönség is. Aztán e fejlő1- désbe beleszólt a technika, és az ember időn­ként azt sem tudja, kinek csinál kabarét. Las­san már nincs is meghatározott közönsége. E- zekröl a problémákról mindig el kell gondol­kozni, s olyan kedvtelés ez, amely egymillió év­re is elég." Határozza meg a boldogság fogalmát! „Megkísérelem. Költői kifejezéssel élve; a bol­dogság aranymadár, sajnos, alig emelkedik a magasba, máris van valaki, aki igyekszik szár­nyát szegni. De beszéljünk ismét komolyan. A boldogság olyan, mint a francia konyha. Min­denből legyen benne egy csipetnyi — siker, e- gészség. pénz. elégedettség. De hangsúlyozom, mindenből csak egy csipetnyi, nehogy megárt­son." Az ön boldogságához mi hiányzik? „Micsoda kérdés! De nem baj. Ismerik ezt az adomát? Az absztrakt képek kiállításán az egyik látogató megkérdi a művészt: „Elnézést, Mester, teljes mértékben egyetértek a képeivel, de megmondhatná nekem, miből tudja, hogy már teljesen készek, és nem hiányzik róluk sem­mi?" Az én boldogságommal is valahogy így va­gyok. Hiányzik még hozzá valami? Vagy már teljesen boldog ember vagyok, csak még nem tudok róla... (te) mmmmmmmmmmmmmi tm^mmmmmmmmmm Severine, eredeti nevén Josiane Grlzeau, aki Dub­linben Monaco számára szerezte meg a győzelmet. tövűre nem rendezik meg az Eurovtzió J dalfesztiválját. Olaszországban már mln- ** den előkészület megtörtént egy hason­ló szórakoztató zenei rendezvény beindításá­ra!' Ezt mondta egy olasz menedzser a jugoszlá­viai pőrééi Aranydelfin fesztivál zárt körű fo­gadásán. Hasonlóképpen nyilatkozott egy spa­nyol meg egy német szervező is. Már két éve beszélnek arról, is, hogy Monsieur Chevry, az összes látványos cannes-l rendezvény „varázs­lója'“ készül fesztivált palotájában egy világ­raszóló könnyűzenei fesztivál megrendezésére. Ez lenne hívatott folytatni az Eurovtzió tag­államai által létrehozott könnyűzenei szemlét. Érdekes, hogy a „fól értesült körökből szár­mazó hírek" a lehető legképtelenebb variá­ciókról szólnak, de egyik sem igaz. Ugyanis még a nyár elején a spanyolországi Costa de Sóiban megbeszélésre jött össze az Eurovtzió programbizottsága (EBU). Szokásához híven zárt ajtók mögött tárgyalt, és az ülés végez­tével nem adtak ki semmiféle hivatalos közle­ményt. Az említeti összejövetelnek egyik leg­fontosabb napirendjeként az Eurovízió dalfesz­tiválja szerepelt. Elemezték azokat az eredmé­nyeket, amelyek a Dublinban hozott reformin­tézkedéseknek köszönhetők. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a legutóbbi nemzet­közi pontozási rendszer bevált. Csupán azt kifogásolták, hogy a műsornak éppen ez a része — mármint a szavazatok összegezése — kissé vontatott volt. Elismerő osztályzatot ka­pott az a próbálkozás is, hogy az énekesek fellépése előtt rövid filmbetétet adtak egy-egy ország turisztikai attrakcióiról. Leszögezték, hogy a dublini slágerparádé volt az, amelyet a legtöbben néztek meg az összes eddigi ha sonlő rendezvények közül (ugyanis az Inter- viziö is bekapcsolódott közvetítésébe, valamint átvette a dél-amerikai, az ausztrál és a CBS 'évéhálózat Is). A programbizottság mindezek kapcsán meg­állapította, hogy szó sem lehet a hagyomá­nyos euroviziós dalfesztivál megszüntetéséről, lövőre Monacora vár a házigazda szerepe. Se­verine jóvoltából Monte-Carlóban lázas siet­séggel készülnek a dalverseny megtartására, jelenleg az okoz fejfájást a szervezőknek, hogy nincs elegendő pénzük. Bizonyos azonban, hogy hamarosan ez ts megoldódik, mert a befekte tés — legalábbis eddig senki nem panaszko­dott — busásan megtérül. Az eddigi találgatásokra pedig csak egy magyarázat van: az ellentétben álló hírlég­gömböket meghatározott céllal és időzítve púk kantfák szét azok, akik pillanatnyilag nem ré­szesülnek a fesztivál hozta nyereségből. CQ 2 2 (S3 3 ^ CD cn »VT A napokban kariilt forgalomba egy lo­moz, amely elsősorban az örökzöld meló­diák kedvelőinek szerez örömet. Hermely Gabriella tolmácsolásában kínálja rajta az OPUS a szlovák szving fénykorára emlé­keztető számokat. A „Najkrajšia spomien­ka“ cfmű lemezen a címadó számon kívül többek között a következő slágerek van­nak: „Môj manžel, Nádej nájde nás. Ve- rfm“ stb. A másik lemezen „Verše písané na vo­du“ eimmel Zora Kolínska legsikeresebb számai kerülnek a hanglemezboltokba. Hogy csak néhányat említsünk: „Vefkf voz. Prstoklad, Moja hra. Modrá serenáda. Ráno bez teba“; továbbá az ismert népdalfeldol­gozások: „Červené jablCko. Maf moja. A ja taká dzivočka.“ Ugyancsak az OPUS érdekes válogatást kínál LP lemezen a máit év legsikeresebb dalaiból. Az OPUS 71 lemezen találhatják a „Bronzové leto, Mariana, More, žltá rie­ka, Príď. príď. Neveríš, uveríš, Tatiana, Be­linda“ és további számokat. Az ój lemez — bár csak néhány napja van piacon — máris a legkeresettebb felvételek közé tar­tozik. A „komoly“ beat-zene kedvelői kétség­kívül örülnek majd hazánk legnívósabb e- gyüttese, a Collegium Musicum két lemez­ből álló albumának. A gondos technikával készült sztereó-hatású lemez ára borsos. 120 korona, de a jó beat hívei bizonyára nem sajnálják érte. Ügy hírlik, hogy Miluška Voborniková rövidesen otthagyja a SEMAFOR színházat és a Spálený fivérek APOtXOBEAT-jéhez szegődik. Távozásának hátterében nincs semmilyen harag yagy nézeteltérés. Sebaj, csak énekeljen továbbra is olyan jól. mint eddig.-0­Viktor Sodománál — vagy ahogy sző­kébb körben nevezik: a ,.Sportsman“-né1 — családi örömök voltak. A kis Renáta lap­zártakor 50 centi magas volt és kerek há­rom kilót nyomott. Gratulálunk! (pi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents