Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-01 / 5. szám
8 HENRY SLEZAR: ELKÉSETT GYILKOSSÁG — Micsoda meleg nap! — mondta a riporter. — Kinyithatom az ablakot? — Természetesen — bólintott Joe Harper a székről, és az Italszekrényhez lépett, Merev, turcsa mozdulatokkal töltötte ki az italt. A riporter aggódva ügyelte. — Nem kell félnem? — kérdezte Harper. — Igaz, még tudok mozogni, pontosabban, amíg ügyelek magamra, minden rendben lesz. — Letette a poharakat az asztalra, és elmosolyodott. Szeme azonban továbbra is komor maradt. — Jó sokszor elmondhatta már ezt a történetet — kezdte a riporter. — Éppen ezért, nagyon hálás vagyok, hogy szakított egy kis időt a számomra. — Nem mondtam én el sokszor. Igaz, kezdetben, amikor a rablás történt, s utána, a tárgyalás idején minden lap Irt az esetről. Mihelyt azonban Nallyt elítélték és bezárták, mindenki elfeledkezett az ügyről. Azt mondja, a vasárnapi számban közlik a cikket? — Igen. xxx — Amikor Pachman úr szerződtetett, eszembe sem jutott, hogy ilyesmi történhet velem. A rokonszenves öregnek kis ékszerüzlete volt, ugyanabban az épületben viszont több ékszernagykereskedő is volt. Ámbár lehet, hogy Pachman boltocskája éppen ezért vonzotta Nallyt. Kedd reggel történt. A titkárnőmet, Ruthot kávéért küldtem. Egyedül ültem az üzletben, amikor a sportöltönyös fiatalember belépett. Azt mondta, smaragdgyűrűt szeretne vásárolni menyasszonyának. Elővettem az egyik dobozt, s — mintha csak éreztem volna a veszélyt — a vészcsengő közelében tettem le. A fiatalember azonban gondolatolvasó volt, abban a pillanatban nekem szegezte a revolvert. őszintén szólva annyira megijedtem, hogy eszem ágában sem volt ellenkezni. És elvégre nem is ez a dolgom. Pachman egyébként is biztosította az ékszereket. Néztem, hogyan rakja a fiatalember egy táskába a gyűrűket. Mindketten reszkettünk, ö is félt. Amikor elővettem egy másik dobozt, már, ügy meg voltam rettenve, hogy kezem nem engedelmeskedett. Elejtettem. Lehajoltam, hogy összeszedjem a szétgurult ékszereket, és kezem a vészcsengő közelébe került. Azt hitte, hogy be akarom csapni, mert rám lőtt. Nem emlékszem rá, mi történt később, csak annyit hallottam, hogy az ajtó becsapódik mögötte, aztán elvesztettem az eszméletem. A mentő- kocsiban is csak néhány percre tértem magamhoz. Ködösen emlékszem még arra is, hogy végigtoltak a sötét kórházi folyosókon. A műtét u- tán, mihelyt kábulatomból magamhoz tértem, kihallgatott a rendőrség. Megtudtam, hogy Nallyt még az é- pületben elfogták. Néhány nappal később megmondták, hogy a műtéttel nem tudták eltávolítani a golyót a szervezetemből. A rabló a mellkasomba lőtt, s a golyó csak egy hajszállal kerülte el a szivem és tüdőm. Ahhoz, hogy a golyót eltávolítsák, meg kellett volna sérteniük a szivet. Tudom, hogy egy napon a golyó vándorolni kezd a testemben, és ez lesz a végem. Amikor a tárgyalás megkezdődött, kiengedtek a kórházból. Az orvosok azonban figyelmeztettek, hogy ne e- rőltessem meg magam. Minél nyu- godtabban élek, annál nagyobb az e- sélyem, hogy életben maradok. Nem tudtak megvigasztalni. Egy napon a golyó meg fog ölni. Egy hét, egy hónap, vagy talán egy év van még hátra. Mintha máris halott lennék. Az ügyész felkért, hogy tanúskodjak. El is mentem, mert látni akartam, hogyan Ítélik el Nallyt. Soba nem fogom elfelejteni azt a napot. A védelem megkísérelte megmenteni a rablót. Azt mondták, túlságosan fiatal, nem is tudta, mit tett. De amikor én megszólaltam, Nally sorsa megpecsételődött. Tudja, mi volt az Ítélet? Nally harminc évet kapott, noha villamosszéket érdemelt volna. De nem ítélhették halálra, mert még élek. A golyó azonban végezni fog velem, és azon a napon Nally gyilkosságért fog felelni. Jó vicc ugye? A fickó ül a börtönben, és mindennap imádkozik az életemért. Sajnos, az orvosok szerint fohásza egy fabatkát sem ér. Biztosan meg fogok halni. S ha ez egyáltalán vigasztalhat, tudom, hogy Nally megfizet tettéért. XXX Beszéd közben Joe Harper fel-alá sétált a szobában. Megállt a nyitott ablaknál és kibámult. Esteledett. Az ég alján már föltűnt néhány csillag. Felsóhajtott. — Nehéz ügy — mondta a riporter. — Valóban sajnálom, Harper úr, Nallynak azonban még nehezebb a dolga. — Semmi közöm hozzá. — Azt tudom, hogy semmi köze hozzá — lépett a riporter Harper- hez, és megfogta a könyökét. — I- gazán sajnálom — mondta megint, és meglökte Harpert, hogy az elvesztette egyensúlyát. Harper meglepődve nézett rá. Két lépésnyire voltak az ablaktól. Amikor Harper megérezte, hogy a mélység fölött lebeg, kérdőn nézett a riporterre. — Nem vagyok riporter — mondta az. Nally bátyja vagyok. ____15 • • •• neves • 0 nyomozók mesélik w A naptár 1970. április 12-t mutatott, a bank várócsarnokának órája 9 ó- ra 30 percet, amikor az eset elkezdődött. Minden úgy festett, mint gengszterfümek forgatása közben. Még a bámészkodók sem hiányoztak. Csakhogy se fiimezők, se rendőrök itt nem voltak. A különös és vad e- setet maga az élet produkálta. Hogy miként történt a dolog, azt a košicel (kassal^ bűnügyi rendőrség vezetője, Fogaraš Ignác őrnagy meséli el. Fogaraš elvtárs régi, tapasztalt bűnügyi nyomozó, több mint két évtizede dolgozik a rendőrségnél, de a hosszú évek során ilyen vagy ehhez hasonló esettel még nem találkozott. — Gengsztertámadás a košicel bankban — a hír futótűzként terjedt el a kelet-szlovákiai metropolisban, abban a városban, ahol mindig történik valami érdekes és Izgalmas. Ez a nem mindennapi eset azonban valóban nagy érdeklődést keltett — magyarázza Fogaraš őrnagy. A bankban a közeli Buzlcai Efsz megbízottjai, a közgazdász és a köny velő közel negyedmillió koronát vettek ét. Miközben a pénzt számlálták, mögöttük a pénztárablak előtt vagy harminc ember várakozott. Az ilyen nagy összeg átvétele mindig eleven érdeklődést kelt ezért csöppet sem tűnt fel, hogy a várakozók közt egy fiatalember különleges érdeklődéssel figyel. Abban a pillanatban, amikor a két szövetkezeti vezető a pénzt két táskába pakolta, hozzájuk lépett egy tizennyolc éves fiatalember, revolvert rántott és egyetlen sző nélkül kitépte a még kint lévő pénzt a két férfi kezéből és máris a táskába zárta. Gengszter a bankban A többi pillanatok alatt játszódott le. Mindenki meglepetten bámult, az ablak mögött ülő bankhivatalnok kl- meresztette a szemét, és egy asz- szony felstkodtott. Elsőnek a buzlcai szövetkezet közgazdásza kapott észbe. — Ez a ml pénzünk! — kiáltotta és megragadta a rabié kezét. A fiatalember azonban elugrott és a revolvert az emberekre szegezve lrihátrált az utcára. Az emberek csak ekkor kezdtek felocsúdni meglepetésükből. — Utána! — kiáltotta valaki, de a meglopott szövetkezeti vezetők már rég az utcán voltak. Nyomukban további két férfi. A város főutcáján megkezdődött a hajsza. A bank ugyanis a Lenin utcán áll, szemben a világhírű dómmal. A támadó egyik kezében a pisztollyal, másikban az elrabolt pénzzel rohant az utcán. Közben a bankból már felhívták a rendőrséget Is. A fiatal rablő körülnézett. Meglátta az üldözőit és felemelte a revolverét. Néhányszor a levegőbe lőtt. Még csak ez hiányzott — lövöldözés fényes nappal a népes utcán. Ezután futni kezdett. Meg kell hagyni, rogy kitünően futott. Ha ezt gyakorolja, bizonyára hamarabb Is megjelent volna a neve az újságokban. Az üldözőit — kivéve egyet — messze maga mögött hagyta. Egy néptelen mellékutcába fordult. Egyedül, aki a nyomában maradt, egy du- naszerdahelyi férfi, többször is elkiáltotta magát: Tolvaj, fogják megl — De a fegyveres támadótól minden járókelő megriadt. Talán a rablónak sikerült is volna egérutat nyernie a szűk utcák útvesztőjében, ha az egyik utcában nem állt volna Malina törzsőrmester járőrkocslja. A kitartó üldöző néhány szóval elmondta neki, hogy mi történt, és az autó máris elindult a rabló nyomában. Egyúttal rádión jelentést küldött, hogy a környező utcákat a rendőrség motorizált egységei elzárhassák. Ezt meg is tettük. A gengszter azonban nem adta meg magát. Ogy cikázott a házak és a szűk utcák közt, hogy az őt követő autót lerázta a nyakáról. Ekkor azonban rádöbbent, hogy az Idő ellene dolgozik. Merész cselekedetre szánta el magát. Egy autó elé ugrott, s amikor az lefékezett, a fiatalember már benn Is termett a kocsiban: — Üldöznek a cigányok! Kérem, vigyen ki a városból.™ — A sofőr, a Kelet-szlovákiai Villamosművek egyik technikusa körülnézett, de sehol se látta az üldöző cigányokat. Ezzel szemben csakhamar észrevette a mellette ülő fiatalember kezében a revolvert: — Gyerünk gyorsan, mert baj leszl — mondta az minden teketória nélkül. A kocsi elindult, s a sofőr most már tudta, hogy miféle madarat szállít. Mit tehet a fegyver ellen? Közeledett a, város pereme felé. Próbaként befordult egy olyan utcába, amely ismét a városba vezetett. A támadó nem szólt, ebből megértette, hogy nem ismert a várost. így aztán a sofőr addig kocstkáztatta, míg csak nem ütközött egy rendőrségi autóba. Ugyanakkor észrevétlenül bekapcsolta a reflektorokat Is, hogy magára terelje a figyelmet. És terve sikerült! Alig értek a Marx utca végére, amikor az egyik járőrkocsiban rájöttek, hogy kit szállít a bekapcsolt reflektora autó. Gyorsan elállták az útját, de a fiatal gengszter még most sem adta meg magát A dráma a tetőfokéra hágott. A revolver a rendőrökre irányult, de ebben a döntő pillanatban a technikus a rabló kezére csapott, és a golyó a kocsi műszerfalába fúródott. Üjabb lövésre már nem volt alkalma. A rendőrök lefogták. Néhány perc múlva már meg is kezdődött a kihallgatása. A tizennyolc éves Lupták Tamás a michalovced járásban született. Csavargóit, sehol se dolgozott és pénzt akart szerezni. Egyetlen segítőtársa a revolver volt, amelyet egy ház- bontáskor a falujában talált. Košicén először jől körülnézett, aztán a bankban addig várt, míg valaki nagyobb összeget vesz fel. Ilyen veszélyes módon akart sok pénzt szerezni. Terve nem sikerült. Attól a pillanattól, hogy a pénzt magához ragadta, alig telt el fél őre, és már a rendőrség markában volt. A pénz még aznap visszakerült a bankba. Köszönet ezért elsősorban annak a csallóközi férfinak jár, aki fáradhatatlanul nyomon követte a rablót és figyelmeztette a rendőrségi járőrkocsit, továbbá annak a bátor technikusnak, akt az utolsó pillanatban ütötte ki a fegyvert a rabló kezéből. Ezért a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának belügyminisztere mindkettőjüket megjutalmazta. Igazságos „jutalmat" kapott az Ifjú gengszter Is. Túrosán László rafza • „Vándorfalvi“: Írása naiv, híjával minden irodalmi színnek, íznek, a próza sokkel mélyebb gondolatokat követed... Tanuljon, olvasson sokat! • D. F. Kráľovský Chl mec (Királyhelmec): Versed néhány jő sora ellenére sem érik el a közölheitőeég mértékét. Többnyire hideg, se- kélyes gondolatokat tördel fel verssé, s ez kevés. Gondolatilag kell mélyülnie. Olvasson, főleg verseket! • „Metamorfózis“: Versed közül az Indulhatsz cí- mű az, amedy leginkább megközelíti a „költészet“ kívánalmait Szép sorai: / fülledt átmú kezek / törülköznek vágyaidba / stb. a jövőt illetően biztatóak. A másik két versében is vannak szép sorok, gondolatok, képek, mégis a vers egésze nehézkés, darabos. Elsősorban az erőszakos e> redetieskedés teszi azzá. A perverzitás még nem jelent modernséget! Tanuljon, dolgozzonl Idővel (rövidesen) jelentkezzék újabb verseivel. • „Hófehér gyöngyvirág“: Két rövid írása Irodalomnak még kevés. Csak leír és nem ábrázol, nem láttat Olvasson többetl Különösen a nagy novellistáktól tanuljonl • O. P. Somorja: 0) verse fejlődésről tanúskodik. Biztatásul olvassa ed az Azóta elműt: / Köldökzsinóromon / sóhajok / ezre / Fekete minden / mág a I hó is / Üresség / felel / a lépteimre / — Dolgozzon további Küldjön többet újabb verseiből. • Erdők lány»“: Túlságosan is fiatal még ahhoz, hogy komolyabb színvonalon írhasson verseket. E- gyelőre még túl iskolásak, tananyagízűek. (Ha valamit nem szeret, az még nem jelenti azt hogy az rossz is.) Tanuljon, olvasson so- katl S ha már önmagának megfogalmazta, hogy miért akar verset írni, Jelentkezzék újral 4. A MAI NOK SZÉPSÉGÉNEK TITKA Balzac korában a nők elsősorban ötletes és ízléses öltözködésükkel és különféle női rafinációkkal bűvölték el a férfiakat. Ezeked az apró „politikus“ fogásokat olyan természetességgel gyakorolták, hogy a legtöbb férfi nem is gondolt pózra és előzetes megfontoltságra. „Ha fejdelmien szép keze van — írta Balzac, — hát a legravaszabb férfi is kénytelen beismerni, hogy föltétien szükségesség kényszerltette arra, hogy gombocskával és gyűrűivel játszadozzék, hogy azokat ide- oda forgassa, fölfelé és lefelé tologassa. Ha ragyogó a profilja, azt fogjuk hinni, hogy valami kedves vagy ironikus mondanivalója van a szomszédja számára, amikor hozzáfordul, hogy a „profiljának ama látványát előidézze számunkra, amelyet a nagy festőművészek any- nyira szerettek, mert ilyenkor a fény az arcra esik, az orr tisztán kiemelkedik, az orrciinpácskák rózsásan ragyognak, a homlok szép vonalat ád, és a tekintetnek csillogó tüze van, és mégis a távolba néz“. A mai nők már ritkán folyamodtak ilyen rafinált, apró fogásokhoz, mégis vonzóbbak, mert szebbek, mint a múlt század női. Kecsesek, harmonikus a mozgásuk, és tündér! az alakjuk. Mi ennek az oka? A szakemberek véleménye szerint a sport. Balzac idejében a nők egyetlen testedzése a tánc volt, esetleg korcsolyáztak és lovagoltak. Ma a nők a modern orvostudomány ismereteit felhasználva tömegesen sportodnak, a női test szépségeit üdvösen fejlesztő testnevelést, tornát űznek. A múlt ideálja a nőt szemérmesen távoltartotta a sporttól és cslpkefátyolba öltöztette a testét. A régi ideál a sápadt bőrű, gyenge testű nő volt, ez azonban véglegesen a múlté. Az új ideál Dianához, a vadászé istennőhöz hasonlít, gyors lábú, erős karú, Íját célba röpítő amazon, aki nem fél a férfitől, nem érzi annak kiszolgáltatva magát. Korunk nemcsak a technika, hanem a sport százada is, amely egyenjogosltotta a nőt a mozgás, a ritmika terén is. A szépségről egykor azt vallatták, hogy örök. Minden kor azonban más ős más szépségideáit teremtett. A barokk a szenvedélyesség, a rokokó a finomság, az empire a kimértség és a biedermeier a közvetlenség ideálja. Másmilyennek látta a szép nőt az észak embere, mint a délvidéki. Másmilyennek látja sokszor még me is a női szépséget a sportember és e poéta. Az ökörben, akárcsak manapság a sport és a szépség kategóriája nem volt messze egymástól, Az ókori görögök testi kultúrájában megfért egymás mellett a testedzés és a nő. Sportolt ő Is, noha a vallás szigorú szabályai távoltartották őket az olimpiai versenyektől. A mi századunk eljöttéig — ahogy mér mondtuk — a nő mozgásigényét jóformán egyedül a táncban élhette ki. A tánc valóban rokona a sportnak, és Így nem nehéz megérteni, hogy miért szeret táncolni az ember, A tánc a testknltúra egyik népszerű, hasznos tényezője és a női alkat sajátos kifejező módja. A mai női sport kifejezetten a szépség szolgálatában áll. A fiatalkortól végzett rendszeres sportolás formálja a női alkatot. Különösen az úszást és a gimnasztikát kell itt kiemelni. Kifejlődött ugyanis a szertornának egy speciális női ága, a modern gimnasztika, amely a táncot, a zenót köti egybe a mozgással. Sok országban, köztük hazánk egyes városaiban annyira népszerű, hogy az üzemi sportegyesületek jazz-, Illetve beat-gt. sztikai csoportokat működtetnek. Egyedül Brnóban 12 ilyen csoport létezik, s ezekben tizenkét évestől egészen nyngdfjas korszakig sportolnak. Működtetnek külön alakformáló, karcsúsító csoportokat is. Köztudott aa Is, hogy a sport nemcsak alakot formúl, hanem előktwatt a nő legszebb hivatására, az anyaságra is. Speck.»* tornát dolgoztak ki, amelyet nem egy szUIőotthontkv«, kórházban alkalmaznak. Tehát a v*«rt és a rendszeres testnevelés az, amely a ma) nőt nemesen széppé, bájosan kecsessé formálja. Olyanná teszi, amilyenné a természet egymagában, okos emberi segítség nélkül sohase formálhatná. (Folytatjuk)
