Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-01 / 5. szám

AZ ELSŐ RIPORTALANY Matus Pál: „Az idő eltelt, mimegöregedtünk, de ügy érzem, a lap állandóan fiatal maradt,és a fiataloké. Mert szeretik olvasni Húsz éves az 0] Ifjúság. Az évforduló kapcsán Matus Pált keresem Zlaté Klasyn {Nagymagyaron), mert a húsz évvel ezelőtt megjelent első számban egy felhívás alatt ott szerepel a neve. A felhívást a helyi fiatalok tették a járás összes ifjúsági szervezetéhez: Kilencven példányban rendel­tük meg az Oj Ifjúságot. A mi lapunk, valahányunké, olvassá­tok, terjesszétek, rendeljétek meg ti isi Tudom, az egykori felhívást aláíró fiatalembert már nem találom meg, illetve igen, csakhogy azóta feltehetően már a haja is bederecedett Valóban így igaz. Mondom, hogy az Oj Ifjúságtól jöttem, s ő kérdi, mi Járatban. Kedélyes ez a kérdés, hát magam is megkockáztatom a kedélyeske­dést. — Hogy miért jöttem? Talál­ja kíl Mosolyog. — Mi lesz, ha kitalálom? — Kicsit hihetetlennek tűn­ne. — Húsz éve, igen, körülbe­lül húsz esztendeje már, hogy megjelent a lap első száma. Én akkor szerepeltem benne. Felnívást tettünk... — Gratulálok, eltalálta. Egyelőre még semmit sem A betoppant lány, Mücska Kor-nélia; „Nem, nem írok verse­ket.“ foto: —1— tudok erről az emberről, csu­pán a nevét, s annyit, hogy a* elmúlt két évtized alatt ő is annyit Öregedett, mint mind­nyájan. Van hát mit kérdez­nem tőle. Már akkor is tanító volt, itt dolgozott ebben a faluban. KSzoen megnősült, letelepedett, s immár tizenhárom esztendeje a szomszéd faluban Nový Zi- vot-on (Ulésháza) tanít. Sze­reti a hivatását, s nemsokára maga is jubileumot ül majd. Lassan huszonöt esztendeje, hogy tanltóskodlk. A régi idők­ről beszél, saját fiatalkoráról, az ifjúsági szervezet akkori é- letéről. — Mi annak idején jóval lel­kesebbek voltunk, mint az az­óta felcseperedett gyerkőceink. Ok talán kicsit kényelmesek. Emlékszem, színdarabot színda­rab után adtunk elő. És mi­lyen körülmények közötti Lo- vaskocsln összehordtuk a sö­röshordókat, kölcsönkértük a kőművesek állványait, s szín­padot tákoltunk belőle annyi alkalommal, ahányszor a da­rab előadásra került Mindig is szerettem az Űj Ifjúságot. Az utóbbi öt esztendő folyamán azonban nagyon megszaporo­dott a munkám, sok az elfog­laltságom. Ma már csak alka­lomszerűen olvasom, s ma is jó lapnak tartom. Hozzáférnem nem nehéz, hiszen a gyerekék járatják, a megjelenés napján veszekednek rajta. Szeretik a lapot A gyerekei televíziót néznek a szomszéd szobában. Apjuk behívja a legényt, jöjjön kö­zénk, beszélgessünk. Csöndes kamasz, de amikor az kerül szóba, mi jó a lapban, és mi nem tetszik, akkor határozot­tan beszél. Gimnáziumba készül, aztán fizikusnak. Apja is fizi­ka szakos, és Idehaza közösen barkácsolnak — mindketten ak tív rádióamatőrök. Aztán egy lány Jön, csinos, beszédes. Itt lakik valahol a szomszédban, s nem más, mint riportalanyunk keresztlánya. A fővárosban Jár egyetemre, ma­gyar-esztétika szakra. Vele is az Oj Ifjúságról beszélgetünk. Több verset akar olvasni a lap ban. Azonnal meggyanítom, bl zonyára maga is verseket ír. Tiltakozik: „Nem, nem, én an nál jobban tisztelem a költé­szetet“ Sző esik a falú mai fiatal­jairól. A lány arról panaszkodik, CSMüN Gyurka, a na; „un is szerelem az ui inusagot. hogy nincs kultúrház. Nemré­gen sikerült szerezniük egy klubhelyiséget, de egyelőre na­gyon szűknek bizonyul. A fia­talok hét közben nincsenek i- dehaza, tanulnak, dolgoznak, s többségük a fővárosban. Szom- baton-vasárnap természetesen összegyűlnek, de ha harminc­nál többen vannak a klubhe­lyiségben, már nem lehet lé­legezni. A falu vezetői mindent megtesznek azért, hogy a hely­zeten változtassanak, de saj­nos lassan halad a dolog. De egyre hihetőbbé válik, hogy megkezdik a kultúrház építé­sét. Mióta lapunk megjelenik, az egykori felhívás egyik aláírója húsz évvel lett idősebb. Igazi aktív olvasónak tudta magát. Az idő elmúlott, a gondok más irányba terelték érdeklődését, de az olvasói stafétát átvették a gyereket, akik már ketten vannak. Mindez így van és Jól­eső a riporter számára, aki he­tente utazik, beszélget, Ír — róluk és értük. -i­A MI HŐSÜNK gy okod (Ekecsf fiatal­embert keresünk a Ma­tadorban. Marós. Itt tar nult a gyárban. Ferenczi Jánosnak hívfák, húszé­ves. Bár személyesen még nem ta­lálkoztunk, annyit már tudunk ró­la, hogy ő a családfenntartó. Az apja betegeskedik, gyenge a szi­ve, havonta négyszáz korona rok­kantsági járadékot kap, s télen nem dolgozik, csak nyáron fogla­latoskodik a szövetkezetben. Az anyja pedig odahaza van. ö tagja az ifjúsági szövetség­nek és a szakszervezetnek. Tanu­lókorában nyilván a nagyon jó inasok közé tartozott. Munkatár­sai kedvelik, jó magaviseletü, vi­dám természetű... Nem volt nehéz megtalálni. E- lég volt körülnézni a műszerész- műhelyben, máris tudtuk, hogy ott, a bal hátsó sarokban a gé­pe jóié hajló fiatalemberrel kell szót váltanunk. Megismertük, hisz a Járást katonai parancsnokságon a kartotékjához a fényképe ts csatolva volt. Sötétbarna göndör hajú, férfias kinézésű fiatalember. A válla széles, melle izmos, ki­sportolt. — Jó napotI önt keressük. Fe­renczi János, ugye? — Kis meg­lepetés az arcán. — Igent — tudja, hogy jelentős nr\)on született? — Lehet, de nekem erről ed­dig nem volt tudomásomI — Pedig... ön pontosan azon a napon s Vetett, amikor az Oj If­júság: 1952. január 26-án... — Vagy úgy! A mama azt me­séik, hogy nagyon hideg volt. Már-már azt hitték, hogy még a bába megérkezése előtt a világra jövök. Nagy hóvihar volt. A szü­letésnapomra egyébként is min­dig nagyon hideg van. — És szokott ajándékot kapni? — Igen, mindig. Általában ruha­darabokat. Amióta nagyobb va­gyok, magam is meg szoktam ülni ezt a napot. Meghívom a barátai­mat, iszogatunk egy kicsit és be­szélgetünk, a sportról, no meg a lányokról. Mostanában, hogy ttt tartózkodom a fővárosban, lányo­kat is hívok. Berúgni azonban nem szoktam. — Meséljen az elmúlt húsz év­ről, gyermekkorárólI — Hál, ami azt Illett, nem so­kat tudok erről mesélni. Iskolába jártam. Az anyám szokta monda­ni, hogy rossz, csintalan gyerek voltam. A komárnót hajógyárba szerettem volna kerülni. Jelent­keztem is az iskolájukba, de so­kan voltunk, nem vettek fel. Utá­na jelentkeztem ide, és ttt felvet­tek. Kitanultam. S most készülők a katonaságra. Szeretném, ha az öcsém, Jóska, továbbtanulna. A komárnói tpari középiskolára gon­dolok. — Ha már a múltról nem is, de a máról talán többet tud mon­dani? — Azt htszem, erről sem lehet olyan sokat regélni. Általában a hét végére hazautazom a szüléim­hez. Hétfőtől péntekig ttt Bratls- lavában, Petrlálkán a Vtlova ut­cai Matador-szállóban élek. Dél­előtti és délutánt műszakban dol­gozom. Ezernyolcszáz-ezerktlenc­száz koronát keresek. Nem vagyok olyan vidám, mint ahogy azt a fellemrajzomon 1 feltűntetik, bár nevetni azért szeretek. Igaz, nem mindenen és nem mindig, de jó vidámnak, gondtalannak lenni. A- zért nem szorul belém a szó — mondja csendesen, de határozot­tan! — Ebédre járok, reggelizni és vacsorázni csak úgy papírból szoktam. Szeretem a húsos és ká­posztás ételeket. Anyám, ha haza­megyek, kedvenc ételeim szokta főzni No meg krumplis pogácsát süt. Azt is nagyon szeretem. Né­ha én ts főzök, néha meg a hú­gom. 0 ts ttt van a Matadorban, itt tanulta ki a szakmát, üzemi vegyész. A testhezálló ruhákat szeretem, kedvelem a trapéz szárú nadrágot, a magas nyakú pulóvereket. Ho inget veszek magamra, nyakken­dőt is kőtök. Munkahelyemmel meg vagyok elégedve. Semmi sem hiányzik ahhoz, hogy teljesíthes­sem a tervet. Inkább a nagyobb munkadarabok elkészítését kedve­lem. Nem szeretem az olyasmit, ami kiesik az ember kezéből. Azt még a gépbe sem lehet befogat.- A lányok kőiül sok tetszik. Nem olyan rosszak, mint ahogy azt az idősebbek hiszik. — Van valamilyen kivánsdga? Mondfuk olyan, amit az Of tffil- ság vagy az olvasói telfesithetné- nék...? — Azf htszem, csalódást oko­zok, mert nincs nekem kívánsá­gom... De tálán mégisI Egy azért mégis van, de ezt csak én való­síthatom megI Katonaság után be szeretnék iratkozni valamelyik kö­zépiskolába és estt tagozaton é- rettségiznl • — Sportolni szeret? — Igen, futballozni, de az idén nem voltam edzéseken. Ettől el­tekintve szeretem a labdát, sze­retem kergetni, hajtant— Es a sportról szóló írásokat is nagyon szeretem. Az 0f Ifjúságban isi Az öcsémnek jár, minden héten elol­vasom, különösen a sportról szó­ló írásokat, s leginkább, ha az a- ranycsapat tagjairól írnak a lap­ban. Végigböngészem a Társat ke­resek rovatot. És a keresztrejtvé­nyeket, ha tudom, megfejtem, ha nem, abbahaqyom. Beküldeni még sosem küldtemI — A csapatban mit játszik? — Jobbfedezetet és jobbszélsőt szakiam játszani... — Milyen játékosnak tartja ma­gát? — Nem Is tudom. A legfőbb nem nagyok, de talán a legrosz- szabb sem! — fis volt már az okod csa­patnak olyan mérkőzése, amelyi­ket úgy érzt, egymaga döntött el? — Nem, Ilyenre nem emlék­szem. Nem volt ilyen mérközé- sanki Játszom, mert jó látszani, gólt rúgni, de magam egyetlenegy mérkőzés sorsát sem tudtam el­dönteni... \ —0— Azt hiszem, még sokáig látsz­hattuk volna ezt a kérdezz-feleiek játékot. Ferenczi János bizonyára szívesen válaszolt volna. Szeré­nyen, halkan, talán kicsit host- szabb szünetekkel. Ilyen a ml hő­sünk. Németh István «I A városi hulladék eltávo-* lításénak és a városok tisz­taságának kérdésével fog­lalkozó nemzetközi szerve­zet, az ISWA június 26-a és július 1-e között Prágában bemutatóval egybekötött vi­lágkongresszust tart. A jú­lius Fuöík Kultúra és Pihe­nés Parkban kiállítják a hulladék és a szemét eltá­volítására használt gépeset és berendezéseket. A kong­resszuson 35 ország mint­egy 1400 küldötte tárgyal majd a köztisztaság problé­máiról. EGYIK-MÄSIK TAVUNKRÓL Hazánk legnagyobb tava a Snmavai Fekete-tó (Čier­ne jazero). Vízfelülete 18,4 hektár, legnagyobb mély­sége 39,8 méter. 1984-ben e téban találták meg azo­kat az okiratokat, amelye­ket a menekülő nácik hagy­tak bátra. Hazánk legmé­lyebb tava azonban a Ma- gas-Tátrában található. A Veľké Hlacovo pleso legna­gyobb mélysége 53,2 méter. Vízmennyiségét tekintve is a legnagyobb, 4 millió köb­méterre becsülik. A mester­séges víztárolók közül az orlice! víztároló azonban ennél is többet, 720 minié köbméter vizet tartalmaz. A legmagasabban fekvő tó a Kék-tó a Magas-Tátrában, 2180 méter magasságban ven a tenger szintje fölött. A legmelegebb vizű tó a ‘ Hranlcei-szakadék fenekén található. Vizének évi át­laghőmérséklete 15 Celslus­fok. FENEKETLEN SZAKADÉK Silica (Szillcej község ha­tárában, a Szlovák Paradi­csomban van hazánk legmé­lyebb szakadéka, a Baraz- dalás, amelynek tényleges mélységét voltaképpen nem is ismerjük. Eddig még sen­ki sem ereszkedett le az al­jéra. Az 1960-ból szárma­zó adat 184 méterre be­csülte a mélységét, de le­hetségesnek tartották, hogy a feltételezett feneket el­záró szikla alatt tovább folytatódik a folyosó. A továbhi kutatások során 1970-ben már 205 méter mélységet mértek. Tavaly nyáron brnól barlangkuta­tók egy csoportja 230 mé­ter mélységbe ereszkedett le, de a szakadék fenekét még ők sem érték el. A Ba­rázda íás a jelek szerint még sok-sok titkot rejte­get előlünk. PORCELÁN ÜT KOŠICÉT0L ASIG 1783-ban bizonyos Ober- reit nevű szász kereskedő fedezte fel a nyugat-cseh­országi kaolinlelőhelyeket, ahol rövidesen virágzásnak Indáit a porcelángyártás. A cseh porcelán világszerte keresett cikk volt, és ma is szívesen vásárolják külföl­dön. A cseh kerámia egyik legnagyobb központja ChlumCany, ahol többek kö­zött csempéket gyártanak —» főleg exportra. A chlum- Canyl gyárban rövidesen U- zetnbe helyezik a hazai gyártmányú Skoda gépi be­rendezést, amely évi három millió négyzetméter csempe gyártását tesz) lehetővé. A szemléltetés kedvéért meg­említjük, hogy ennyi csem­pével, KoSlcétól Ašlg három méter széles utat lehetne kirakni. (pi>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents