Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-25 / 4. szám
i új ifjúság------------------------------------------------------i^Smozők meséik I Házasság vagy halál Rögtön az elején le kell szögez- I ünk, hogy az eset, amelyet Jan Hryzbyl őrnagy, a nyugat-csehországi kerület nyomozója mesélt el, inkább az Ideggyógyászat területére tartozik, mint a bűnügyi nyomozók munkakörébe. ■ Mivel azonban bűntény történt, méghozzá a legsúlyosabb bűntény, a tanulságaival nekünk Is kell foglalkozni. Az eset véres íémhlstóriákra emlékeztet, amilyenek csak a hajdani betyárvllágban tör- t Vntek, s amelyekre ma már csak a 1 etyárdalok és a népballadák ernlé- 1 áznék. Bárki közbevetheti, hogy az i yen rémhistóriáknak ma már nincs meg a társadalmi alapjuk, valódi in- t ítékuk, és igaza lesz. Sajnos, mégis előfordulnak, mert az emberi lelkek, í .'Zeitnek sokkal. lassabban változ- rak, mint körülöttünk a valóság. — Az indítékok magyarázatára nem \ állalkozhatom — kezdte a történetet Hryzbyl őrnagy, és kinézett az ablakon. — Tavaly október 27-én este telefonon jelentették Néjdekből, hogy gyilkosság és többszörös gyil- 1 osságl kísérlet történt a városukban. A tettes, Michal Darida favágó, íz erdőbe menekült, a nyomozást e zonnal megindították. További utasításokat adtunk, és tüstént autóba ültünk, hogy a helyszínre siessünk. ősz volt, köd, hideg, és szitált az eső. A magányos ház, amely előtt megálltunk, egy dombon lapul Nej- t ek közelében, kilencven méternyire sz országúitól. Onnan füves út vetetett a házhoz, két oldalt gyümölcsfák, a ház előtt virágoskert, és az i dvaron hullott falevelek. Itt ebben a házban élt békésen a családjával Miroslav Slone, negyven-, íves porcelángyári munkás. Feleségével és három lányával, Zlatuská- val, Milnskával és Hankával a dolgos embereik életét élték. Miluska, a legidősebb lány, már elárusítónő, Zlauska meg iskolába és Hanka, a legkisebb, akkor került az első osztályba. A család rendezett életet élt, jó- tan voltak a szomszédaikkal, és ama tragikus napig semmi sem zavarta az (létükét. Az udvart most fényszórók Vílágí- t itták meg, ős a lehullott fatevele- 1 et vér borította. Különösen két he- 1 'en volt sok vér, ahol korábban két f álvosan sérült ember fekhetett. A 1 jgszörnyűbb kép azonban az udvar végében fogadott, ahol Slonc, a családfő feküdt, holtan, vérbe fagyva. A vérnyomok a házba vezettek — nem akarom részletezni, hogy ott milyen kép tárult elénk. Az összetört székek, feldöntött kávéscsészék, szétzúzott edények arról tanúskodtak, hogy a verekedés itt kezdődött, és az udvaron folytatódott, ahol a végső dráma lejátszódott. A végső képre a mentőkocst orvosa még jól em- lbkezett. Az udvaron, két méterre a kaputó! feküdt Miluska. Eszméleténél volt, mellén és hátán hatalmas szúrt seb tátongott. Tőle tíz méterre feküdt orra bukva, holtan az apja. Fölötte sebesült felesége jajveszékelt. A konyha és az előszoba közti küszöbön feküdt igen súlyos hasszűrássai Miluska barátnője, Éva Varechová diáklány. A három sebesültet már elszállították Karlovy Varyba, a kórházba. Egyetlen szemtanú maradt a helyszínen, a tizenkét éves Zlatuska. Sírva mesélte, hogy a lakószobában tartózkodtak, s mivel Miluskát meglátogatta a barátnője, Éva, a felnőttek csendesen beszélgettek és kávéztak, ő pedig tanult. Ekkor tőrt rájuk Michal Darida. Rátámadt MÜuskára, de ő elfutott, és ekkor késsel a szüleinek esett, összevissza szurkátta őket, és Évát is megszúrta, aztán ismét Miluska után vetette magát. — Engem Is megragadott — mesélte a bátor kislány —, de én a kezére ütöttem egy vázával, s ő elengedett. Rögtön a szomszédokhoz futottam segítségért, aztán a városba a csendőrökéi-.. A bátor kislány beszámolóját a kórházban fekvő sebesültek egészítették ki. Miluska elmesélte, hogy mi történt vele azr" az üzletben. Darida már hosszabb ideje jár utána, s azon a tragikus napon is meglátogatta. Már közel három éve udvarolt a lánynak. Daridának az volt a szokása, ‘ hogy bement az üzletbe, vásárolt valamit, és szerelmes leveleket hagyott a pulton. Néhány nappal ezelőtt is ez történt. Darida megírta, hogy házat vásárolt, és hogy feleségűi veszi Miluskát akkor is, ha a szülei továbbra is ellenezni fogják. Itt tévedett Darida. A lányt ugyanis nem a szülei tiltották tőle, hanem maga a lány nem szerette öt, egyszerűen nem vonzódott hozzá, mert a levelei végtelenül naivak és gyerekesek voltak. Miluska soha semmit se ígért neki. Nem mutatott érdeklődést iránta, nem ment vele találkára, alig beszéltek egymással, de Daridától nem lehetett szabadulni. Már említettük, hogy azon a napon is betért az üzletbe, szalámit vásárolt, zavart volt, mint mindig, s olyasfélét mindott, hogy feleségül szeretné venni, de a lány most is elutasította, megmondta neki, hogy többé levelet se írjon. Darida megharagudott, és kérte vissza a leveleit, s amikor a lány közölte, hogy elégette őket, olyasmit mondott, hogy ez az életébe kerülhet. Dühösen elrohant, még a visszajáró nyolcvan koronát is ott felejtette. Vagy tíz perc múlva azonban ismét visszatért, az ott hagyott pénzt Miluska kollégája adta oda neki, s közölte vele, hogy ne zaklassa a lányt, mert ő akarja feleségül venni. Ez azonban nem volt igaz, csupán azért találták ki, hogy végre megszabaduljanak tőle. Miluska éppen ezt a dolgot mesélte a barátnőjének és a szüleinek, amikor néhány perccel hat után megzörgették az ajtót, és belépett a szobába sötét tekintettel Darida. Mindannyian felálltak. — Mit akar Itt? — kérdezte Slonc. — Távozzék! — szólt rá, és a váratlan látogató felé Indult. Ekkor Darida rávetette magát a házigazdára, kezében megvillant a hosszú vadásztőr, és Slon- cot nyakon szúrta. Sloncné a férje segítségére sietett, de a támadó őt is megszúrta. Slonenak maradt még annyi ereje, hogy kiüsse a támadó kezéből a kést, amely a televízióhoz repült. Ott Éva fel akarta kapni, de Darida gyorsabb volt, és Évát is hasba szúrta. Rátámadt Zlatuskára is, de a kislány egy vázával a kezére csapott. A megvadult legény összevissza szurkált mindenkit. A dráma az udvaron ért véget, ahol Slonc holtan esett össze, Darida pedig eltűnt. Először az alsó szomszéd érkezett a helyszínre, akit Zlatuska hívott segítségül, de akkorra már lejátszódott a tragédia. Három sebesült és egy halott férfi maradt a huszonhat éves visszautasított kérő mögött. Azonnal széles körű nyomozást indítottunk. Darida jól ismerte a környező erdőséget, ős átjuthatott a határon is. Munkánk semmi eredményt nem hozott. Végül is Darida könnyített a dolgunkon: éjjel kettőkor önként jelentkezett a nejdeki rendőrségen. — Rátörtem a Slonc családra — mondta nyugodtan. Részletesen elmondta különös szerelmének történetét, azt, hogy miként szeretett bele Miluskába, hogyan gyűjtötte a pénzt a házra, mert el akarta venni a lányt. Amikor azonban elutasították, kijelentette: ha nem lesz az enyém, senkié se leszl Vásárolt egy hosszú vadáskést és ki is köszörülte, mert nem tartotta elég élesnek. — Most mit tegyen? — kérdezte magától, amikor a tett színhelyéről elfutott. Miluska helyett most már a börtön vár rá. Ügy döntött, hogy öngyilkos lesz. Szétvagdosta az ingét és nadrágját, kötelet font belőle, és felmászott egy nyírfára, hogy felakassza magát. 'De a kötél elszakadt. Ezután a vonat alá akart ugrani, de egyetlen vonat se Jött. Hideg volt, és esett az eső, amely a dühét Is lehűtötte — végül Is elindult a rendőrségre. Ismételten hangsúlyozta, hogy el akarta venni Miluskát, ezért vásárolt házat magának, nehogy a lány szülei visszautasíthassák. A lánynak azonban csak néhány napja mondta meg, hogy el akarja venni. Soha még megcsókolni sem próbálta, találkára, moziba se hívta. — Miért? — kérdeztem. — Mert minden korona a házra kellett, hogy minél előbb meglegyen I... Ez valóban különös magyarázat volt... Nem csoda, hogy elrendeltük elme- és lelkiállapotának kivizsgálását. Az orvosok és pszichológusok azonban semmi rendelleneset nem találtak, semmi olyat, ami megmagyarázta volna a csel. kedetét. A bíróság azonban figyelembe vette Darida egész előző életét, cselekedetének indítékait, és nem hozott halálos ítéletet. így végződött az a különös bűnügy, amely nem igényelt szerteágazó nyomozást, nyomozói furfangot, amely azonban a maga nemében rendkívül tanulságos, mert fényt villant arra, hogy az emberi elmaradotts^goi még nálunk sem sikerült teljesen felszámolnunk. WILLI WEGNER: Egy mazsola Itáliában rvin barátom néhány nappal ezelőtt tért haza olaszországi átjárói. Alig vártam az élménybeszámolóját. Munka után betértünk egy presszóba. — Nos, hogy sikerült az utad? — kérdeztem. — 4531 kilométert tettem meg, Szicíliát is beleértve. Ahhoz képest, hogy csak néhány hónapja vezetek, szép teljesítmény, ugye? — Valóban szép. No mesélj. Láttad füstölögni uz Etnát? — Ne is beszélj róla! Én füstölögtem csak igazán. Már azt hittem, be- í öglött a kocstm. Ott álltam bekötött gyertyákkal, és még az olajom is szivárgott. — Biztosan voltál Pompejiben is? — Csak ne emlékeztess Pompejirel l'dpoly felé haladva nekem jött egy teherautó. A motorházaim behorpadt, c rendszámtáblám elgörbültI Ezek az (. 'aszok... Mondhatom... — Hát Róma, az örök város, hogy tetszett? Végigmentéi a Via Vene- tón? — érdeklődtem, és odaintve a pincért, két konyakot rendeltem. — Röviddel Rómába érkezésem után elvesztettem egy dísztárcámat, A jobb hátsót. Képzelheted, milyen állapotban voltam. — Jártál Pisában is? Megtekintetted a ferde tornyot? — Ha Pisára gondolok, fel tudnám magamat pofozni. Ottfelejtettem a benzinkannámatl — És milyen volt az olasz Riviéra? Csodálatos az a Savona, ugye? És Alassio... Ervin felhajtotta a konyakot, és mérgesen mondta: — Alasstol Ott lopták el a pótke- rekemetl És Milánóban képzeld... — A milánói dóm valóban fehér márványból van? — vágtam közbe türelmetlenül. — Fogalmam sincs róla. Milánóban az egyik kocsma előtt egy motorkerékpár meghúzatta a bal első sár- hányómat. Ezek az olaszok úgy száguldanak, mint az őrültek. Űjabb konyakot rendeltem. — Képzelem, milyen boldog voltál, amikor az olasz határt elhagyva hazafelé tartottál - mondtam együttérzően. - Nincs Is kellemesebb, mint a gyors, de fegyelmezett vezetés a kényelmes, széles autósztrádán. — Ö, te naiv lélek — fojtotta belém a szót Ervin. — Képzeld csak el, belekerült(m a vasárnapi csúcs- forgalomba, és lépésben kellett haladnom. De álig száz kilométerre otthontól még volt egy kisebb karambolom. Szerencsésen megúsztam egy lámpaüvegtöréssel és némi horpadásokkal az autómon. — Egyébként hogyan sikerült az utad? Ogy értem, hogy milyen élményeid voltak? Kalandok, flörtök?... Érdekes látnivalók? — Tessék?! Tessééék?!... — nézett rám álmélkodva a barátom. És miközben újabb italt rendelt, hozzátette: — Hiszen mindenről részletesen beszámo!‘aml O „Szappanbuborék“: Amikor azt tanácsoltuk, hogy olvasson, tanulásra biztattuk. Versei mind nyelvileg, mind tartalmilag, gondola-- tllag szegények. Hadilábon áll a helyesírással is. Gondolkodjon el azon, hogy tulajdonképpen miért Is akar verset írni... • „MZ/X“í Verseiben tehetséget látunk. A legsikerültebb talán a Kikövezetten út című / Felettem keresztek nőttek, / mikor szemem / utam végtelenjét még ki sem kövezte. / stb. A többi két versszakot ts ennek a szintjére kéne csiszolnia. Dolgozzon, tanuljon! Vigyázzon a versek logikai felépítésére, gondolati tisztaságára. Küldjön ú- jabb verseket! • „Zsizsi“: Verse csupán verssé tördelt próza. De mint próza Is gondolati szegénységben szenved / Csillagok halvány ködös, bár hűvös fényében / Álmodozom a tiszavirágélet ü szerelmünk / búzás gyümölcséről. / stb. Ogy gondosuk, hogy ilyen sorokat már kezdő embernek sem szabad leírnia. Tanuljon, művelje magáti • „Egy mai fiatal“: Versével nem tudtunk mit kezdeni. Elnagyolt, nyers — híjával minden poézisnak. Lebeszéljük, de csak az 1- rásról! © „Szilveszter“: Rövid reflexiói érdekesek. Nyugodtan megírhatta volna a nevét Is, nem kell értük szégyenkeznie. Nagyobb o- daftgyelóssel akár közölhetőt is „alkothatott“ volna. Ha úgy gondolja, jelentkezzen! • „Éva“: A békéről írt gondolatai érdekesek, csu-i pán versi megfogalmazásukkal van baj. Túlságosan js fiatal még ahhoz, hogy elfogadható szinten írjon verseket. Tanuljon, művelje magát! • „Türelmetlen“: Az ön versei előtt még nyolc kiló és harminchat dekányi verset kell átnéznünk. Legyen türelemmel! J 3. A SZÉP NŐRŐL ÉS A JÖZAN ELNÉZÉSRŐL , „Szembe jön velünk egy asszony. Az első tekintet, amely éri, olyan, mint valami előszó egy szép könyvhöz. Az em- * bér tömérdek szép és elegáns dolgot sejt... Nem hord ■j semmiféle feltűnő színeket, sem áttört harisnyát, sem gazdagon feldíszített és kicifrázott övcsatot, sem olyan ncdrágocskát, amelynek hímzései a boka körül suhognak íi — lobognak... Az ismeretlen nő egész egyénileg tudja ’ magát beleburkolni sáljába, átvetőjébe: a redőzetet úgy tudja elrendezni vállától a csípőjéig, hogy azt egyetlen 'lt nyérspolgári asszony sem tudná utánozni, mert kanárimadárnak néznék. De ennél az ismeretlen asszonynál éppen azért sejthetjük meg a legszebb formákat, mert olyan kitünően tudja elleplezni őket. Hogy csinálja ezt? Ez ti- I tok... Csodáljátok a szépségnek e virágát, aki olyan ügye{ sen tud elrejtőzni és ezáltal kitűnően ért ahhoz, hogy .j magát megmutassa!“ írja lelkesedő szavakkal Balzac. A szépségnek, a szép testnek és bájos öltözéknek va- j lóban nagy szerepe van a szerelemben, a két nem vou- zódásában. Sok fiatal mostanában, a háborús hippi divatnak hódolva elhanyagolja a külsejét. De hát ilyen di- I j vatos őrületek mindig is voltak. A fiatalok nagylelkúek és elnézők. Még keveset vesződtok a szürke hétköznapok idegesítő problémáival. Ahogy az ember öregszik, egyre több akadály tornyosul előtte, körülveszik a gondok, és így a gondtalan fiatalból lassan megfontolt, komoly ember válik, aki figyelembe veszi az olyan körülményeket is, amelyekre fiatal korában fel sem figyelt. Vonatkozik ez az ember szerelmi életére is. A szerelmes ifjú akkor is rajong az imádott lányért, ha az történetesen rongyokba öltözik, de a férj már nehezebben tűri, ha feleségének elhanyagolt a külseje. A lány még elnézi, ha az udvarlója nem elég figyelmes, de a feleség már kevésbé elnéző. Éppen azért a fiatallaknak ilyen téren meg kellene őrizniük nagystílűségüket és nagylelkűségüket, mert ez az egyetértés egyik alaptényezője. Hogy mennyire kicsinyessé válhatnak az emberek, azt a következő példák is bizonyítják: Az egyik férj bevallotta, hogy csak azért idegenedet; el a feleségétől, mert nem bírja, hogy minden este becsavarja a haját, és reggel „slamposan“, rendetlenül tesz- vesz a lakásban. Ezzel szemben az egyik feleség kijelentette, hogy sohase menne még egyszer olyan férfihoz feleségül, aki folyton összetör valamilyen csecsebecsét a lakásban. Magnak is meggyőződhettünk már róla, hogy egész pici apróságok hogyan idéznek elő katasztrófákat, a szenvedélyek pici forrásból miként dagadnak hatalmas folyék- ká. Van-e egyáltalán valamilyen recept arra, hogy elkerülhessük a dolgok felnagyítását, a túlzott következtetéseket? Miként kerülhetjük el az ilyen kicsinyeskedéseket? Csakis önfegyelemmel és szívós gyakorlattal. Mindenekelőtt meg kell tanulnánk megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől. Nem szabad ráordítanunk a feleségünkre, ha odaégeti a rántottál, amikor tulajdonképpen jó vacsorával akar a kedvünkben járni. Nem haragudhatunk meg a férjünkre csak azért, mert amikor szöget vert a falba, lehullott egy darabka vakolat. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk az élettársunkat globálisan, teljes egészében nézni, személyiségének legfontosabb vonásait értékelni, azt, hogyan igyekszik hozzánk jél viszonyulni. Hunyjunk szemet pillanatnyi ügyetlensége felett, nézzük el esetleges rossz hangulatát, amely korántsem jelenti azt, hogy már nem szeret. Az ilyen szerencsétlen apróságok miatt ne gyanúsítgassuk, ne kínozzuk, ne tegyük mások előtt nevetségessé, mert akkor kapcsolataink alapjait támadjak meg. Ez egyaránt vonatkozik felnőttekre és gyerekre. Nem egy olyan esetet ismerünk, amikor a gyerek öngyilkos tett, mert rossz bizonyítványát nem merte megmutatni túlságosan szigorú szüleinek. Az emberek megítélésében mértéktartóknak kell tennünk, megértést kell irántuk tanúsítanunk. A nagylelkűség, elnézés és megértés abban az esetben is, amikor legszívesebben szigorúak és kegyetlenek lennénk, az ember ésszerű magatartásinak a tartozékai. Tehát a józan ész, a tárgyilagos felmérés, a kedves mosoly, a könnyed kézlegyintés fontos kellékei a zavartalan együttélésnek, kritikus helyzetben nem egy házasságot mentettek már meg a katasztrófától. És végül azt se feledjük, hogy bármi jót vagy rosszat cselekszünk embertársainknak, azt ilyen vagy olyan formában mindig visz- szakapjuk. (Folytatjuk!
