Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-20 / 25. szám

4 fii ifjúság A bölömbika, az uhu meg a lappantyú Bohém madár a kakukk 0 A varjú is énekesmadár 0 Láttál-e már gyurgyalagot? 0 Fel­borulásban a biológiai egyens A csallóközi madárkiállítást messze tőle a vörösgém meg két, de kevesen tudják róla, nézegetem, álmélkodva olva- a nagy kócsag és a vádlód. hogy a leghasznosabb madarak som a magyarázó szöveget, a öregapámnak nem futotta az egyike. Egy nyáron szerény madarak szlovák, magyar és idejéből, hogy megmutatta vol- becslések szerint is 15 000 ro­latin nevét. Azoji kapom ma- na a fészékét. Most a bölöm- vart pusztít el. A rekorder a­gam, hogy hangosan ejtem ki bika kitömve áll a többi ma- zonban kétségkívül a legked­a madárneveket, hogy hosszan dár között, a mellé tűzött cé- vesebb madarak egyike: a fecs­ízlelgetem a rég hallott sza- duláról megtudom, hogy hallal ke. Ez a hűséges madár egy­vakat. Hamvasvarjú, erdei can- él, kétéltüekkel meg csúszőmá- egy nyáron egymillió rovart kó, partfutó, búbos vöcsök, ká- szókkal. Is elpusztít, rókatona, pocgém, jégmadár, De vajon él-e még? Vajon A biológusok sokat beszél­órgébics, szajkó, csuszka... hány példány él még belőle nek arról, hogy veszélyben van Vajon mikor ejtettem ki u- a Duna mentén? a biológiai egyensúly. Egyesek toljára azt a szót, hogy: pa- Iskolások érkeznek, tizenkét- szerint ez lesz a huszadik szá- csirta? tizenhárom évesek lehetnek, zad legnagyobb civilizációs ár­Csoda történik velem, olyan, Tátott szájjal állnak meg a kü- talmalnak egyike. Mit jelent ami a technikai csodák korá- szöbön, egyikük felkiállt: ez a gyakorlatban? Például ban is csak hébe-hőba esik „Mennyi madár“. Számukra a azt, hogy a megváltozott élet- meg az emberrel. Mintha csak túzoktól kezdve az ökörszemig körülmények hatására egy-egy H. G. Wells Időgépe nyergében úgyszólván minden madár madárfajta vagy kipusztul, ülnék, huszonöt, harminc, csak „madár“. Madár a ciné- vagy elhagyja régi otthonát és negyven esztendőnyit pörög ge, az őszapó, a szarka, a sár- más vidéken telepszik le. Ha vissza velem az Idő. garigó, madár a seregély és a történetesen e madárfajta fő És öregapám hangját hallom: fülemüle és a barázdablllege- táplálékát rágcsálók — egerek, „Egyszer, ha a nádasba me- tő. Heurékázva néha felrikkan- hörcsögök — képezik, akkor gyek, megmutatom neked a bö- tanak: „gólya“... Olykor Igazuk várható, hogy az illető vidéken lömbikát“. van, olykor nincs, mert a bio- a legközelebbi években a rág­A bölömbika nevét is félve lógiatanár helyesbít: a gém u- csálók majd rendkívül elsza- ejtettem ki. Mert az öregapám gyan olyan forma, mint a gó- porodnak. A vörösvércse pél­nem magyarázott sokat. És én lya, de... Ismerik a varjút, az dául — amelyet általában kár- a bölömbikát böhöm nagy ál- uhut, a galambot, a verebet tékony állatnak tartanak — é- latnak képzeltem, legalább és ez — minden. Úgyszólván vente több mint 500 egeret kétszer akkorának, mint a bi- minden. pusztít el. A bagoly és az ege­kalstállóban toporzékolő füstös- Igaz, ornitológus legyen a résző ölyv rajta is túltesz, pofájú bika. Ha egyedül jártam talpán, aki Ismeri a Csallóköz mert az elsőnek évi „fejadag- a nádrét környékét, vagy srá- egész madárvilágát. A komár- ja“ 1000, a másiké pedig 2000 cokkal csavarogtunk arra, ki- nói (Komárom) kiállításon a egér és más rágcsáló, váncsi borzongással figyeltem legismertebb 160 fajta mada- Általában azt tartják, hogy a a suttogó nádtengert, mikor rat mutatták be. Sajnos azon- XX. század embere végleg el­válik ketté, mikor dugja ki po- ban ez a 160 fajta madár se távolodott a természettől. Ri­táját a bölömbika. közeli „ismerőse“ már az em- asztő dolog ez, és jő tudni, Most szemtől szembe állok bernek. Az átlagos csallóközi hogy nincs ez teljesen így. a bölömbikával. A pocgém szom- jó másfél-két tucatnyi madarat Úgyszólván nincs iskola a kör- szédságában áll szelíden, nem ismer. Ismerik például a cin- nyéken, amelyik el ne hozta volna növendékeit a madárki­állításra. A csallóközi madár­világ tanulmányozására több helyen ornitológiái szakkört a- lapítottak. Közeledik a nyári szünidő, hasznos dolog lenne, ha a tanulók — természetesen szakképzett pedagógus irányí­tásával — tanulmányoznék a bennünket körülvevő természe­tet. Komárno (Komárom) környé­kén az illetékesek időben — és nem későn — felismerték, hogy a természetvédelem egy­úttal az ember védelmét is je­lenti. A látogatók nemegyszer megállnak például a kitömött túzok előtt és felteszik a kér­dést: Vajon él-e még ilyen ma­dár a Csallóközben? Szuchy Emil, a Duna menti Múzeum dolgozója Ilyenkor nem kis büszkeséggel tájékoztat: „Él bizony, mégpedig védett he­lyen, a Zlatná na Ostrove-i (Csallóközaranyos) rezervátum­ban. A csallóköziek sokszor nem tudják, hogy néhány ki­lométerre tőlük jó életkörül­mények között él néhány tu­catnyi ebből a madárból, a- mely Európa legnagyobb szár­nyasa.“ Kintről behallatszik a ka­kukk szava. „Vajon milyen ma­dár a kakukk?" — kérdi egy kisiskolás. Tanára megmutatja a tavasz e hírnökét és nyom­ban arról is tájékoztatja a ne­bulókat, hogy a kakukk — bo­hém életű madár. Lakása nincs, más fészekbe rakja a tojását. — Nahát...! — csodálkoznak a gyerekek. XXX Enyhén szólva keveset tu­dunk a bennünket körülvevő természetről. Jó lenne a hely­zeten változtatni. A csallókö­zi madárvilág megismerése egy lépés a természet intenzívebb megszeretése felé. Ettől pedig már csak egy lépés az aktív természetvédelem. Aktív ter­mészetvédelem olyan értelem­ben, hogy mindannyian tudato­sítanánk; a madarak a bennün­ket körülvevő világ szerves ré­szét képezik. A madárkiállítás megszerve­zése a múzeum dolgozóinak az érdeme. Jozef Kajtár igazgató, Pavol Binder és Szuchy M, E- mil munkatársak jól tették, hogy az 1972-es tervbe e kiál­lítás megrendezését is beiktat­ták. —dk— Soha többé nem saság POLGÁRAIT! KRASZNOV TÁBORNOK 19X7. november 7-e után *<*<” állt me* ** események, v folyása. Minden nap újabb és újabb tényeket hozott. November 11-én a „Bizottság a haza és a forradalom megmentésére“ elnevezésű egyesületben tömörülő junke­rek és cári tisztek megkísérelték átvenni Pétervárott a hatalmat. Krasznov tábornok katonáival elfoglalta Gatcsi- fi nát és Cárszkoje Szelőt, s fennállt a veszély, hogy min­den pillanatban megjelenhetnek a fővárosban. Másnap azonban a forradalmárok szétverték Krasznov katonaságát. Ezekben a percekben A. V. Lunacsarszkij, a művelődési Í népbiztos már előkészítette nyilatkozatát, melyben az első helyen az írástudatlanság elleni harc és a gyermekek in­gyenes iskoláztatásának biztosítása szerepelt... I A Népbiztosok Tanácsa kiadta a nyolcórás munkaidő­ről szóló rendeletet és jóváhagyta a „Deklaráció Orosz­ország népeinek jogairól“ című okmányt. A Szovjetek Összoroszországi Központi Végrehajtó Bi- I zottsága (élén J. M. Szverdlov állt) kiadta dekrétumát, melynek értelmében Oroszországban megszüntették a ren­deket és a rendi elmeket. Ezután minden lakos hivatalos megnevezése: az Orosz Köztársaság polgára. Vágyak, tervek - érettségi... AZ ÉLETBE LÉPVE! Ä napok szüntelen, gyors rohanása gyakorta megtréfálja, időzavarba szorítja a diákélet aktualitásán kereső riportert. Különösen ilyen­kor, tanév végén, az érettségik idősza­kában. A diákélet egyik legemlékezete­sebb napján: az n t o 1 s 6 tanítási na­pon beszélgettem például a Komárnöl (Komáromi) Magyar Tannyelvű Gimná­zium tanulóival; most, amikor ezeket a sorokat Írom, már a zöld posztóval be­vont asztal mellett, a vizsgabizottság előtt izzadnak és valahogy így kezdhe­tik egymás után a feleleteiket: „Téte­lem Ady és a szimbolizmus... Tételem..." Es mire ezek a sorok nyomdafestéket látnak, talán már a fáradságűző ban­ketten is túl lesznek, s az oly nagy szo­rongással várt matúra inkább csapán egy kedves emlék lesz számukra... E nagy múltú gimnázium tanári szo­bájában beszélgettem a reál s a humán tagozat négy-négy végzős diákjával: Both Katival, Kocsis Arankával, Tőth Pé­terrel, Asböth Józseffel, Károlyi Máriá­val, Sebő Edittel, Dobls Mártával és Cséplő Gáborral. Kötetlen beszélgeté­sünk témája pedig aligha lehetett volna más, mint az akkor még csak előttük állö érettségi és az életbe lépő fiatalok tervei, vágyai, elképzelései. Utolsó nap vagytok diákok... Milyen érzés utoljára az iskolába jönni, tud­ni, hogy néhány nap múlva már min­denütt felnőttekként kezelnek bennete­ket? KATI: Számomra szomorú. Egy na­gyon szép, emlékekkel teli, változatos szakasz zárul le ezzel az életemben. jó volt gimoazistának lenni. Kicsit tar­tok attól is: mi lesz. ha véletlenül nem vesznek föl a főiskolára... Hol helyez­kedem majd el s a mindennapi munká­ba járás nem teszi-e majd nagyon egy­hangúvá az életemet?... EDIT: Bizonyára fölvesznek, évek őta készülsz a pedagógiai pályára... De el­lenkező esetben is elsősorban rajtad mú­lik, mennyire lenne egyhangú az éle­ted... Gondolom, mindig akad valami hasznos időtöltés, sok újdonságot rejtő kedvtelés, ami meggátolja, hogy valaki atánozzék, elfásoljon. Én mindennek ö- rülök, ami új — igy az érettségit köve­tő felnőttebbé válásnak is, hiszen min­den döntésemért elsősorban én leszek felelős. ARANKA: Nagyon gyorsan elszálltak az itt töltött évek... Mintha csupán né­hány hete jártunk volna itt fölvételiz­ni — és máris bőcsúzunkt... Nagyon sajnálom, hogy véga már a diákéletnek, mert most bizonyára egyre több ko­moly hónap és esztendő következik majd. Az érettségi azonban nemcsak fon­tos próbatétel, hanem a megfontolt, többnyire egy életre szóié döntések 1- dőszaka Is... Milyen pályára készültök hát? GABOR: Gottwaldovba, a világbírü ci­pőgyár mellett nyílt cipőipart főisko­lára. Érdekes, újszerű foglalkozást Ígér az itt szerezhető diploma, és arai kü­lönösen örvendetes: a jövőben itt a Csallóközben Is megélhetést biztosít majd ez a végzettség, hiszen a leendő ko­máméi cipőgyárnak is szüksége lesz a szakemberekre. KATI: Nltrára, a Pedagógiai Fakultás­ra jelentkeztem. Régi vágyam, hogy ta­nárnő leszek... jÖSKA: Én már túl Is vagyok a fül­vételin! Budapestre, az ELTE-re jelent­keztem magyar — angol szakra, és föl­vettek. Örülök már a budapesti diák­éveknek. EDIT: Prágába, a Károly Egyetemre jelentkeztem, pszichológia — orosz szak­ra. Az orosz nyelv mindig jől ment, tagja vagyok az iskola orosz nyelvi klubjának és a pszichológia eddig a leg­kedvesebb tantárgyaim egyike volt. Ha fölvesznek, gondolom, megállóm a he­lyem) PÉTER: Én is Prágába, az orvosi kar­ra készülök. A nyelvi nehézségektől nem tartok, bizonyára sok segítséget, támaszt nyújt majd ebben a Prágában tanulú magyar diákok köre. ARANKA: Néprajzkutató szeretnék len­ni, Brnóba készülök egyetemre. Ez a szak, sajnos, ez idén nem nyílik Bratis- lavában. MARTA: Fölépftményü szakiskolára, könyvtárosi — grafikusi irányzatra je­lentkeztem. Eredetileg iparmúvészettel szerettem volna foglalkozni, úgy érzem, ez a munka sok tekintetben közel áll eredeti elképzeléseimhez. MARIKA: Az összes érettségiző isko- latársam közül a legmesszebb: Moszk­vába készülök, ahol nyelveket: orosz és angol szakot tanotok majd. Akár­csak Jóska, én is túl vagyok már a fölvételi izgalmain. Augusztusban több hetes összpontosításnak lesz és szep­temberben utazunk a szovjet fővárosba. Befolyásolt, segített benneteket vala ki a pályaválasztás során? PÉTER: Afféle pályaválasztási tanács­adás természetesen a mi iskolánkban is volt. mielőtt kitöltöttük volna a jelent­kezési űrlapot, így pontosan tájékozód­tunk a lehetőségekről. Terveinket meg­beszéltük az osztályfőnökkel és persze a szülőkkel is. A tényleges döntés a- zonban mindenkinek a saját feladata. ARANKA: Valamikor régen orvos, az­tán tanítónő és mint a lányok többsé­ge, színésznő is akartam lenni. A nyá­ron ellenben régészek mellett vállal­tam idénymunkát s azóta már a Du­na menti Múzeummal is sikerült együtt­működnöm. Magam döntöttem a hrnói tanulmányok, a néprajz mellett. MARIKA: Tavaly jártam már a Szov­jetunióban, Így részben ismerem e szov­jet embereket. Amikor lehetőségem nyílt Moszkvában tanulni, nem haboztam so­káig a válasszal. JÓSKA: Angliában élő rokonaimtól ka­pott levél ébresztette föl bennem az angol nyelv iránti érdeklődést. Bosszan­tott, hogy nem értem, nem tndom el­olvasni... Azóta már nem nekem fordí­tanak, hanem én segítek, fordftok má­soknak... Véleményetek, saját tapasztalataitok szerint, ml nehezíti a mai érettségizők pályaválasztási gondjait? GABOR: Sajnos bizonyos kettősség ta­pasztalható a társadalmi igény és a fia­talok érdeklődése között. Telén többet kellene népszerűsíteni a műszaki pá­lyákat. Számos fiatal úgy tesz, mint­ha az érettségi ntán. mintegy varázs­ütésre. hirtelen elfelejtené a matikát, holott a gimnázium reál osztályában je­lesen érettségizik belőle. Néhány nap­pal később pedig a bölcsészkaron föl­vételezik. MÁRTA: Lehet, hogy tényleg csupán lokozottabb népszerüsités kérdése az e- gész, hiszen akit nem vesznek föl az orvosira vagy a bölcsészkarra — az többnyire a műszaki főiskolák fakultá­sain köt ki... EDIT: A túljelentkezés sok fiatal pá­lyáját megkérdőjelezi vagy megmásítja. Talán már a középiskolában kellene ne- gyobb kedvet csinálni a műszaki főisko­lákhoz... A felnőttség, a „tényleges érettség“ a mai fiatalok körül folyó viták egyik sarkalatos kérdése. A mesterlevél vagy az érettségi bizonyítvány valóban fel­nőtté avatja hát — szerintetek — a fiatalokat? GÁBOR: Az érettségi csupán egy szim­bólum. Hogy valaki mikor felnőtt, azt a tetteivel bizonyítja. PÉTER: Én az érettségi után is szá­mítok szülői tanácsra, bár döntéseim többségében eddig is önálló voltam. ARANKA: Csak az lehet felnőtt, aki ennek megfelelően cselekszik, gondol­kozik. A fiatalok többsége jől tudja és tudatosítja ezt. EDIT: A kirívó esetek alapján tett általánosítás e kérdésben nem lehet mérvadó. KATI: Szerintem az számit felnőttnek, aki nemcsak önállő, hanem a társada lom és a saját lelkiismerete előtt tel­jes mértékben felelős minden tettéért. Kissé komolykodó befejezése volt ez beszélgetésünknek, de ki nyilatkozzon ezekről a kérdésekről, ha nem éppen az élet kapájában állö fiatalok?!... U- tulsó kérdés már hagyományos volt: Mi­lyen gondolatokkal vesznek búcsút a diákélettől, az iskolától? ARANKA lé­lekben örökké tizenéves, fiatal akar ma­radni; PÉTER a fiatalság gyorsan sza­ladó évelt szeretné kihasználni; GÁBOR egyszer majd nem csupán teljes ember, de ideális szülő is akar lenni... EDIT egy mettőszerü idézettel válaszait: Em- bernek lenni, csak embernek; semmi e- gyébnek; de annak Igazán!... Dgy érzem: ezt nemcsak a saját, ha­nem a komáméi gimnázium tantestülete által töbh évig nevelt, csiszolt, most é- rettségizett 58 fiatal mindegyikének ne­vében mondta. BORSAI M. PÉTER Kati Aranka Márta Jóska Edit Marika Péter

Next

/
Thumbnails
Contents