Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-13 / 24. szám
új ifjúság ** Igények, tervek, fiatalok Ibos Aranka őszintén bevallja, hogy két hónappal ezelőtt bizony elég bátortalanul vette át faluja SZISZ-szer- vezetének vezetését. — Hogy miért? — sóhajtja kicsit gondterhelten a fiatal elnök. — Mert nehéz. Csakis lelkiismeretesen és eredményesen érdemes valamit csinálni, és ez nem mindenütt megy n legsimábban. A mi falunk, Veľký Blh (Nagybalog) elég nagy falunak számít az apró gömöri falvak között, kétezer lakosa van, és kultúrháza bizony még máig sem kész. Érthető, hogy így nehéz a fiatalokat összetartani. Az alakulást követő időszakban, a régebbi elnök vezetésével elég jól működtünk. Nem, most sem panaszkodhatok, de terveink megvalósításának bizony a legnagyobb akadálya... Hát több is van. Igaz, ha egy jó szervezetnek nincsenek meg a kellő lehetőségei, hát összefogással előteremtik maguknak a fiatalok. Ezt ml is megtettük, de hát ez az igyekezet is véges, pedig szó se róla. a falu pártszervezetének, szövetkezetének és helyi nemzeti bizottságának vezetősége sokat segített. De ha részletezem is a problémát, akkor is ott kötök ki, hogy a kultúrház hiányzik. Dehogy, nem vagyok pesszimista, sőt. Hiszen épül a kultúrházunk, ha minden jól megy, őszre elkészül. Persze türelmetlenek vagyunk, és ez érthető. Korábban összefoghattunk, mentünk brigádozni, építettük a kultűr- házat. Ma ez nem megy, mert már a szakmunkákat végzik az épületen, s ez pedig nem a brigádosok, hanem a szakemberek kezére szabott feladat. Ha ők befejezik, nekünk még jócskán akad dolgunk az építkezésen, hiszen azt takarítani is kell, no meg berendezni. Tudom, ez fellelkesíti majd fiataljainkat, hiszen tudják, ezután következik csak a munka legszebbje és legjava, amikor majd valóban aktív és érdemlegesen dolgozó tömegszervezet tagjainak tudhatjuk magunkat. — Meglep ez az elégedetlenség, hiszen úgy jöttem ide, hogy egy jól dolgozó SZISZ-szervezetről írok majd. Talán nem így van? — De igen — mondja szerényen, — csakhogy mi többet akarunk tenni. A tanfolyamokról például egy-egy alkalommal elmaradtak az emberek. Ekkor hoztuk létre a „tizedeseket“. Ez azt jelenti, hogy szervezetünk leg- aktfvabbjaiból válogattuk ki azokat, akik külön-külön tíz-tíz emberért felelnek, gyűléseken, rendezvényeken biztosítják részvételüket. Mert hát az az Igazság, hogy félszáz regisztrált tagunk közül csak vagy harminc mondható aktívnak. Az elmaradókat úgy látjuk, csak így lehet aktivizálni. Sokszor rábeszéléssel jönnek csak közénk, de mindig „ottragad“ belőlük valaki. Ezen a tényen nincs mit restelleni. Másképp nem érjük el, amit akarunk. Hadd lássák a fiatalok, mit szeretnénk, milyenek az elképzeléseink, hadd lássák, hogy mit ígér az, amiért természetesen ma is dolgozni kell. Úgy véljük, egyelőre ilvképpen tudunk .erősödni, és be is válik ez a módszer, folyamatosan szaporodnak az olyan SZISZ-tagok, akik hiszik, hogy a kultúrház elkészülése után olyan Ifjúsági életet élhetnek itt a falujukban, amely tetszik, kielégít, értelmes, hasznos és méltó az igényekhez. — S hol tartjátok most az összejöveteleket? — Egy Ideiglenes helyiségben. Valahány tömegszervezettel osztozunk rajta. Különben jó köztünk az együttműködés is. Politikai előadásainkat kizárólag a helyi tömegszervezetek funkcionáriusai biztosítják. Színvonalasak az előadások, ezzel magyarázható, hogy most már a „tizedeseknek“ sincs annyi dolguk a részvétel megszervezésével. Ez most nálunk a legfontosabb, minél többször, minél többen legyenek együtt a fiatalok, aztán majd kialakul és ki is alakítjuk persze azt, amire szükségünk, természetes igényünk van. — S ha meglesz a kultúrház, milyen terveket akartok megvalósítani, mivel lehet majd leginkább „odasziv- ni“ a fiatalokat, felkelteni az érdeklődésüket, megmozgatni őket még jobban? — Falunk fiatalságának döntő többsége érettségizett. Talán négyen vannak az olyanok, akik kilenc osztályt végeztek. Ez egy fokon meghatározza az igényüket Is, és az nagyon jó, hiszen az igény eleve sok formalizmust képes kiszorítani az emberekből. Erősen irodalmi éreklődésüek fiataljaink, ezáltal persze politikai érdeklődésük is dicséretes. Ez a két tényező határozza meg terveinket, amihez természetesen hozzá kell számítanunk a zenét, a táncot, a színházat, egyszóval mindent. Úgymond: kiéhezettek a kultúrára. Segítséget csak egymástól várhatunk, tanácsot, jóindulatot és egy másfajta segítséget pedig az idősebbektől. Sokat köszönhetünk falunk pártszervezetének. — De tudtommal van egy másik probléma is. A falu fiataljainak nagyrésze utazik, méghozzá nem kis távolságokra. — Igen, egyszer számítgattuk, átlag ötven-hatvan kilométert utaznak naponta. Fárasztó és bosszantó is az utazással elpocsékolt idő, energia. Ebből következik, hogy odahaza a többiekkel kizárólag a hét végén látjuk egymást. Valahogy ezen is jó lenne változtatni, ami viszont módfelett nehéz, hiszen falunkban az a kevés munkalehetőség foglalt, és a szövetkezet nem mindegyik szakközépiskolát, gimnáziumot végzett fiatalnak tud rászabott szakmunkát biztosítani. Mindennek ellenére viszont érdemes azt megemlíteni, hogy nagyon jó köztük a kölcsönös együttműködés, a kölcsönös segítségnyújtás. — De befejezésül talán szóljunk az eltelt időszakban végzett munkáról is. Mit csináltatok eddig? — Rendszeresek a gyűléseink, a teadélutánjaink, politikai tanfolyamokat is szervezünk, kisebb-nagyobb túrákat, kirándulásokat teszünk a környéken, mert egyelőre társasutazásokra nem futja az anyagiakból. Ha meglesz a kultúrház, majd ezt is könnyebben elő tudjuk teremteni. Van a falunkban egy nemrég még nagyon elhanyagolt állapotban levő óriási park, itt úgy hívják, Czifra kert. Az egyik fele, amely rendben van és el van különítve, magukra maradt idős embereket, az aggok otthonában lakókat szolgálja. Az elhanyagolt részt társadalmi munkában nagyon szépen rendbeszedtük. Sokat kellett dolgozni rajta, de megérte. Ezzel nemcsak a természetet védjük, hanem olyan környezetet teremtünk önmagunknak, sőt az egész falunak, ahol sétálhatunk, találkozhatunk, kellemesen érezhetjük magunkat. Rendszeres sportdélutánokat rendezünk itt, mert a százéves fák között több sportlétesítményt építettünk. A legjobb ebben az, hogy mindezt közösen a pionírokkal bonyolítjuk le, s ezáltal segíteni tudunk nekik Is, amiért hálásak, és hálásak lesznek nagyobb korukban, SZISZ-tagokként is. Neveljük, szórakoztatjuk őket. Építettünk egy szép futballpályát. Jó, okos, hasznos ötlet volt, mert ki tudjuk használni a pályát. Mondom, lehetőségekre van szükségünk, s azok megteremtéséért mi is mindent megteszünk. — Mikor lesz a kultúrházavató? — Ha minden jól megy, talán őszszel. Ibos Aranka — Majd szívesen eljönnénk! — jó. — Persze azt követően, néhány hónap múlva is, egy téli estén, megnézni, mi történt azóta, mi mindent végeztetek. — Jó. Annak a látogatásnak jobban örülhetünk majd, és akkor szívesebben is olvasunk egy rólunk szóló riportot...-kANGELA SZABAD! Vasárnap, június 4-én a kaliforniai San jósé bírósága felmentő ítéletet hozott Angela Davis felett. A bíróság mentesítette őt az ösz- szes ellene felhozott vádtól. Ezzel az amerikai imperializmus reakciója ellen harcoló haladó erők lezárhatták harcuk egyik szakaszát. Győztesen! A tárgyalás 1972. március 27-én, hosszú huzavona után kezdődött Kaliforniában, San Jósé városában. Már a bűnvádi eljárás elején nyilvánvalóan világos volt, hogy nem léteznek semmilyen bizonyítékok arra, hogy Angela részt vett a San Ra- íael-i bíróság ellen elkövetett merénylet előkészítésében. Ezért az államügyész Angélának az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjában való tevékenységével és a négerek egyenjogúságáért folytatott mozgalomban való részvételével kívánta alátámasztani a bátor nő ellen emelt vádakat. Sőt még ezen is túl ment! Minden gátlás nélkül' felhasználta Angela Davis ellen a vádlott privát levelezését, ehhez pedig az amerikai rendőrség törvénytelen módon jutott hozzá. Az egész világ haladó közvéleményének tiltakozását nem lehetett azonban figyelmen kívül hagyni. Az amerikai reakció nem tudta megismételni a Sacco és Vanzetti, valamint a Rosenberg házaspár, ellen elkövetett justizmordot, akiknek a reakció áldozataként, mintegy a haladó erők figyelmeztetéseként kellett meghalniuk a villamosszékben. Angela Davis megmenekült. A tizenkét tagú esküdtszék tizenhárom órás tanácskozás után kénytelen volt meghozni a felmentő ítéletet. Az amerikai reakció sötét űzelmeinek vége szakadt. Mindez újabb bizonyítása annak, hogy a világ haladó erőinek hatása megnövekedett. Angela Davis kijelentette, hogy nem adja fel a harcot, továbbra is a négerek egyenjogúságáért küzdők soraiban marad. A világ összes tájáról érkeznek Angélának a jókívánságok. Mi is csatlakozunk a szerencsét és erőt kívánókhoz. A VITA LEGFŐBB ÉRTELME A kongresszusi okiratban, melyet a SZISZ KB megítélés céljából megküldött minden alapszervezetnek, a SZISZ egyik legfontosabb tevékenységi területe így van jellemezve: „Igyekezni fogunk becsületesen dolgozni, a tudományos-műszaki fejlődést sokoldalúbban megismerni és alkalmazni; megalkuvás nélküli harcot vívunk a középszerűség, a nemtörődömség, a felelőtlenség és minden olyan jelenség ellen, amely fékezi előrehaladásunkat. Ezzel hozzájárulunk, hogy szocialista társadalmunk gazdaságilag még fejlettebb társadalommá váljék.“ A tevékenység eme területét a mindennapi nyelvben munkakezdeményezésnek nevezzük. A SZISZ szervezeteiben ez a kezdeményezés már rég meghonosult és ennek köszönhető, hogy a SZISZ viszonylag rövid fennállása alatt tiszteletet érdemlő művet teremtettünk. Elég megemlíteni a CSKP és a Komszomol megalakulásának 50. évfordulója és a CSKP XIV. kongresszusa tiszteletére Szlovákiában indított „Tettek és kezdeményezések stafétája" nevű mozgalmat, vagy „A párt tiszteletére, önmagam becsületére és a köztársaság hasznára“ elnevezésű csehországi „testvérmozgalmat“. Az 1971-es évben a SZISZ-tagok és a pionírok 26 millió önkéntesen ledolgozott munkaórával 233 millió korona értéket adtak a társadalomnak. Ez főleg városok és falvak továbbfejlesztésében, a mezőgazdaságban és az építkezéseken mutatkozott meg. 800 ezer fiatal vett részt a választások előtti nemzeti műszakokban, 17 ezer diák dolgozott a nyári diákbrigádokon. A SZISZ-tagok munkakezdeményezése jelentős eredményeket hozott az ifjúsági építkezéseken és a mindennapi életben, a munkahelyeken, a szocialista munkaversenyben, a Reflektor és Zenit nevű mozgalomban. Ezek szép és hasznos eredmények — pedig csak egy kis töredékét említettük meg —, örülhetünk nekik, és a SZISZ már megkapta és a jövőben is megkapja értük a megérdemelt elismerést. A jövő feladatok, szükségletek és a társadalomnak a fiatalokkal szembeni igényei tükrében nézve e- zeket az eredményeket, valamint figyelembe véve szervezetünk rendelkezésére álló jelen lehetőségeket s mindazt, amit eddig tettünk, még nem lehetünk elégedettek. „A SZISZ és Pionírszervezetének fő feladatai a CSKP XIV. kongresszusa után“ című okirat — melyet a SZISZ-tagok és a többi fiatal rendelkezésére bocsátottak megvitatásra — világosan kifejezi, milyen segítségre van szüksége nemzetgazdaságunknak a közeljövőben. Arról van szó, hogy a SZISZ-tagok kezdeményezését minőségileg színvonalasabbá tegyük. Nemcsak az önkéntesen ledolgozott munkaórák mennyiségéről és értékéről lesz szó (habár erre is még sok helyen szükség lesz), hanem főleg olyan követelményekről, mint a tudományos-műszaki haladás, a komplex szocialista racionalizálás és az ebből eredő igények: a tudás, képzettség, ügyesség, új meglátások, és mi több — minden, amivel a SZISZ segíteni akarja nemzetgazdaságunkat. Oj munkaformákat és módszereket kell találni a fiataloknak, amelyek megfelelnek mentalitásuknak és különlegességüknek. Legyenek ezek a módszerek ötletesek, érdekesek és vonzók, egyszóval olyanok, amilyeneket a SZISZ-től elvárunk. Kezdeményezőnek lenni annyit jelent, hogy új ötletekkel állunk elő, mégpedig minden külső unszolás, kérés nélkül, önkéntesen, gyorsan, a legbensőbb meggyőződésünkből. Főleg ott, ahol erre a legnagyobb szükség van. A vitára bocsátott kongresszus előtti okirat lehetőséget nyújt erre is. £s nemcsak a majd elkövetkező a SZISZ I. kongresszusa utáni időszakra, hanem már az alapszervezetekben megvitatásra kerülő kongresszus előtti időre is. *5? tulajdonképpen a vita legfőbb értelme. EZT NEVEZZÜK GONDOSKODÁSNAK Rimavská Sobotán (Rimaszombat) a közelmúltban ünnepélyesen megnyitották a Gömöri Múzeum alagsorában létesített ifjúsági klubot. A járási nemzeti bizottság több mint egymillió koronát fordított a múzeum alagsorának átalakítására. Ezt nevezzük a fiatalokról való gondoskodásnak! Nem lehetne máshol is?... LENIN-SZOBOR GALÁNTÄ- NAK Rövidesen új színfolttal gazdagodik Galánta, a rohamosan fejlődő, szépülő járási székhely látképe. A jnb és a járási pártbizottság épülete előtti téren felállítják az orosz proletariátus nagy vezérének, Leninnek monumentális, 3,35 méter magas bronzszobrát. A szobor Ján Hučko szobrászművész alkotása. Avatására no- . vember 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulója alkalmából kerül sor. FIATALOK A SZEBB FŰVÁROSÉRT A közelmúltban megegyezés született a SZISZ SZKB, a SZISZ bratislavai városi bizottsága és a fővárosi nemzeti bizottság között, a- melynek értelmében a fiatalok jelentős részt vállalnak Bratislava fejlesztésében. A nemzeti bizottság viszont figyelmet fordít a fiatalok lakáshelyzetére, a körzeti píonírházak, a sport- és játszóterek építésére. Az ifjúság; a szabad szombatokon és vasárnapokon társadalmi munkában rendbehozza az új lakótelepek és kirándulóhelyek környékét, a tereket, utcákat, gondoskodik a szobrokról és műemlékekről. A Képzőművészeti Főiskolán működő SZISZ-alapszervezet tagjai művészi szempontból járulnak hozzá az új lakó negyedek csinosításához. BERUHÁZÁSRA LENNE SZÜKSÉG A rožňaval (Rozsnyó) járás idegenforgalmi szempontból hazánk egyik legvonzóbb része, tavaly egy és egynegyedmillló turista kereste fel. Bár tavaly 84 százalékkal nagyobb volt a járás idegenforgalma, mint 1964-ben, a helyzet mégsem megnyugtató. A Dobšinái- jégbarlang, a Domicai cseppkőbarlang és a betléri kastély körzetében az utóbbi években vajmi keveset törődtek a vendéglátóipar, az üzlethálózat és a szolgáltatások fejlesztésével. A huszadik század kényelemhez szokott turistáját a nívón aluli vendéglátás és utasszolgálat elriasztja. Beruházásra lenne szükség. HAZAI TAPÉTÁK A hagyományos festés helyett világszerte egyre inkább tapétákkal borítják a falakat. A tapéták praktikusak és szépek, könnyen moshatók — hogy csak a legnagyobb előnyüket említsük. Nálunk, hazai nyersanyag híján eddig nem- nagyon terjedt él a falak tapétázása. Rövidesen azonban mi is kitapétáztathatjuk a lakásunkat. A martini Túród Cellulózgyár még az idén megkezdi a tapéták gyártását, évente 8 millió négyzetméternyi kapacitással.
