Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-13 / 24. szám

L A Sí? ISZ Fiatalok vagyunk 1. kongresszusa • j»., .•, tv. ­Az új ifjúság faliújsága \ČSSR/ JÓ SZELET Az eddiginél jóval többet kell tenuünk A SZISZ nyugat-szlovákiai kerületi konferenciáján a SZISZ KB küldöttségének vezetőjeként részt vett Miroslav Španiel eivtárs, a SZISZ KB titkára is. Az alábbiakban felszólalásának néhány gondolatát közöljük. „1970-ben az az alapfeladat állt előttünk, hogy kiépítsük Hjóságunk egységes szervezetét. Célunkat elértük, de egy év múlva már senki sem kérdezi tőlünk, bogy felépítettük-e szer­vezetünket, hanem azt, hogy mit tettünk, mit értünk el szer­vezetünkben. Ma nyugodtan elmondhatjuk, hogy a SZISZ és Pionírszervezete a CSKP, az állami és társadalmi szervek se­gítségével valóban életképes, erős gyökereket eresztett. Sike­reink jelentősek. Ürömmel állapíthatjuk meg, hogy járási kon­ferenciáink a XIV. kongresszus szellemében, az ifjúság nagy részvételével, rendezetten, a küldöttek várakozást felülmúló aktivitásával zajlottak le. Ggy érezzük, jogosak — és jóles­nek — a sajtó, az idősebb elvtársak, a közvélemény dicsére­tei, ám a sikerek nem szédíthetnek meg, de nem lehetünk pesszimisták sem, és a sokszor nehezebben kimondható té­nyek sem rettenthetnek vissza bennünket. A valóban kritikus, objektív és igazságos értékelések. ítéletek csakis építően hat­hatnak ránk, optimizmusunkat csak erősíthetik. Nagyon sürgősen és komolyan kell tudomásul vennünk azt a tényt, hogy két és fél ezer pionírnak nincs vezetője. Azon­nal tenni kel) valamit, nem hagyhatjuk őket magukra, hiszen ók jelentik a jövőt. Éberen figyelni kell, nem üti-e fel néhol a formalizmus a fejét? Nagyon fontos, hogy figyelemmel kí­sérjük tagjaink tevékenységét, hogy ismerjük gondolkodás­módjukat. Igaz, ez nem könnyű feladat. De tudnunk kell, mit, hogyan gondolnak tagjaink, mit, hogyan gondolnak a szerve­zetünkön még kívülálló, köztünk élő és dolgozó fiatalok. Amíg nem ismerjük a fiatalok közti ellentéteket és azok okait, addig nem tudhatjuk, milyen problémák égetik nem­zedékünket, szervezeti munkánk sem lehet hatékony, az ifjú­ság gondolkodásmódjának helyes irányban történő fejleszté­séből sem vehetjük ki teljesen a részünket. Az eddiginél jóval többet kell tennünk az érdektevékeny­ségekért, a kultúráért, a sportért, a hasznos szórakozásért és pihenésért. Igaz, sokat tettünk már értük, de még nem ele­get. Kedvezőek a feltételeink. Végül a SZISZ KB küldöttsé­gének nevében hadd köszönjem meg eddigi eredményeiteket, mindazt, amit a SZISZ és Pionírszervezete építésének első szakaszában ebben a kerületben tettek. A további munkához sok sikert kívánunk. Meggyőződésünk, hogy a kerület szer­vezeteiben továbbra is kihasználtok minden lehetőséget, meg­tesztek mindent, hogy Szocialista Ifjúsági Szövetségünk mint harcos, eszmeileg és politikailag szilárd szervezet, mint az ifjúság által elismert politikai képviseleti szerv, mint a CSKP méltó segítőtársa — üdvözölhesse a rövidesen sorra kerülő I. kongresszusunkat“. Eva Piatková A kerületi SZISZ-konferenciák után és az első országos kongresz- szus előtt vagyunk. Néhány helyen új elnök került a kerület fiatalsá­gának élére, mint például Kelet- Szlovákiában Is. A SZISZ kerületi bizottságán már mindenki tudja, hogy Michal Zozulákot, az eddigi elnököt még felelősségteljesebb munka várja, utódja Eva Piatková. Lapunk munkatársa felkereste az új elnöknőt, hogy minden jót kívánjon munkájához, és bejelentse: az Űj Ifjúság is jó kapcsolatot kíván fenn­tartani a kerületi SZISZ-bizottság- gal, mi is „első kézből” szeretnénk olvasóinkat tájékoztatni. Piatková elvtársnőnek az első interjú készí­tésekor két kérdést adtunk. Meg­kértük, mutatkozzon be olvasóink­nak, és felkértük, mondjon néhány szót a terveiről. Az elnöknő megje­lenésében „sportos“, s az interjú során derült ki róla, valóban köze van a testneveléshez is. — Bratislavából költöztünk még a gyermekkoromban Michalovcéré, és én már michalovceinek érzem magam, sőtl Sokat köszönhetek en­nek a városnak, mert itt találkoz­tam azzal a pedagógussal, aki mint ember és mint szakmabeli is nagy hatással volt rám. Később én is ezt a pályát választottam, testnevelést tanítottam és megismerkedtem az igazgatás gondjaival - örömeivel is. Hat éven át dolgoztam mint pionír- vezető, tagja voltam a járás és a kerület plénumainak, szinte minden egyes lépcsőfokát megismertem en­nek a munkának, amikor KoSicére kerültem és titkára lettem a pioní­rok kerületi bizottságának. Innen szemeltek ki aztán az elnöki tiszt­ségbe, amelyet komoly megtisztelés- nek érzek és felelősségteljes mun­kának tartok. A fiatalokkal mindig jó kapcsolatban álltam, szeretem a sportot is, bár most már egyre ke­vesebb idő jut rá. A férjem hason­ló alkat: az ifjúsági mozgalom ho­zott össze bennünket, ö a hadse­regnél dolgozik. Szeretnék jól dolgozni. Semmie­setre sem szabad a már elért szint alá süllyednünk a kerületek között. Zozulák elnök idősebb és tapasz­taltabb volt, úgyhogy nehéz lesz a dolgom, de mindent megteszek a- zért, hogy én is eredményesen helyt álljak. Fokoznunk kell a falusi fia­talok körében végzett szervező-mun­kánkat és gondolnunk kell — az ipari tanulókra Is. Befejezésül csak annyit: remélem, az én munkám is sikeres lesz, olyan, mint az elődö­mé volt. (bt) A VITORLÁBA! tefan Šturdik mérnök, a SZISZ S bratislavai városi bizottságának elnöke. Harminchárom éves. két kisfiú édesapja. A Trnava melletti Hrn- ciaruvcérol származik. Az ifjúsági mozga­lommal középiskolai tanulmányai alatt ke­rült közelebbi kapcsolatba. Három éven át a Közgazdasági tudományi Főiskola ifjúsá­gi szervezetének évfolyamelnöke volt. Sportember, a Spartak Trnava szurkolója. — Bajnok lesz a Trnava? — Hát, persze. — Azt mondta, szereti a sportol... — A könnyebb válfajúkat magam is űztem és most is szeretem. Valamikor aktív vi­torlázó és motoros repülő voltam. Sőt az edzőnk ki is választott a repülőiskolába. Mint futballista, hosszú ideig a Lokomotí­va Trnava csapatában fociztam. A fiatalokat érdekli, izgatja, ki vezeti ő- ket, hogyan gondolkodik, milyenek a né­zetei. Próbáljuk hát megismerni őt: — A főiskola befejezése után a közgaz­daság elméleti fejlődésének kérdéseivel foglalkozó kurmányhivatali koinisszió tit­kára lettem. Munkám érdekes volt és sze­rettem. Munkahelyemen megalakítottuk az ifjúsági szervezetet, és a tagok engem vá­lasztottak elnöknek. Igényes munka, gon­doskodni néhány fiatal szervezeti tevé­kenységéről, munkájáról, szabad idejéről. Hátha még! több mint 30 000 fiatalról van szó. Körültekintően, szakemberként kell vé­gezni a funkcionáriusi munkát. A fiatalok szervezetében ez duplán érvényes. — Foglalkozásából, műveltségéből arra következtethetünk, hogy az ifjúsági szerve­zet munkáját, működését a közgazdász szemszögéből is nézi. — Igen, kollégáim ezt el is várják tő­lem. Nem akarok azonban új, ifjúsági szer­vezeti reformokat bevezetni, erre nincs is szükség. Szeretnék építeni arra, ami jó, ami már létezik az ifjúsági szervezetben, ami összhangban van a SZISZ távlati cél­jaival. Más lapra tartoznak e célok elérésé­nek módszerei, formái. Mert fiatalokkal csak fiatalos, modern módszerekkel lehet dolgozni, az ifjúság számára vonzó mód­szerekkel, és itt van az, amit csiszolni le­het, sőt kell, itt lehet szó új, változatos elemek bevezetéséről. Pár mondattal nehéz bemutatni egy em­bert, aki két éven át vezeti majd a bratis- lavai fiatalokat. Annál is inkább, mert Šte­fan Šturdik nem szeret önmagáról beszél­ni. Megtudtuk róla még, hogy diákkorában nagy kedvvel vett részt a nyári brigádo­kon, sőt kétszer megkapta az élmunkás- jelvényt is. LADISLAV JANÄK — A SZISZ NYUGAT-SZLOVÁKIÁI KERÜLETI BIZOTTSÁGÁNAK ÚJRAVÁLASZTOTT ELNÖKE Miroslav Španiel „1950-ben, tízesztendős ko­romban lettem pionír. Négy év­vel később, szülőfalumban, Ce- rová-Lieskovén léptem be az ifjúsági szervezetbe. Egy idő­sebb társunk annak idején so­kat mesélt az ifjúsági vasút építésben eltöltött éveiről, az összefogásról, a fiatalok aka­raterejéről s mindazokról a dol­gokról, amelyek alapján jóma­gam és társaim kedvet kaphat­tunk a szervezethez, az aktivi­zálódáshoz. Először sportfele­lős, később politikai nevelő re­ferens lettem falum helyi szer­vezetében, 1958-ban pedig a szer vezet elnöke. Később, mikor már a Senicai Járási Nemzeti Bizottság kultúrfelelőseként dolgoztam, tagja lettem, a CSISZ járási apparátusának. 1964—65- ben Moszkvában tanultam, és valóban közelről, mélyebben is megismerkedhettem a Komszo- mollal, a szovjet fiatalokkal. Moszkvából hazatérve a CSISZ senicai járási bizottságának el­nöke lettem. Itt dolgoztam 1970-tg, amikor a SZISZ előké­szítő bizottságának elnökévé választottak, s az alakuló kon­ferenciát követően pedig a nyu­gat-szlovákiai kerületi bizott­ság elnökévé.“ Ladislav janák elvtársat a kerület ifjúságának képviselői a trnavai konferencián újravá­lasztották. „Megvallom, ott, a falusi szervezetben tanultam meg a szervezeti, az ifjúsági-vezetői munka alapvető módszereit, jó alap volt. Esténként összejár­tunk, mindig tettünk valamit. Idősebb elvtársak, régi funk­cionáriusok jártak közénk, s a tőlük szerzett tapasztalatok ma is sokat jelentenek számomra. Ha sportolni akartunk, közös brigádmunkával sportlétesítmé­nyeket építettünk magunknak. Kultúrakciókat, tanfolyamokat rendeztünk, együttműködtünk a falu többi tömegszervezetével, s a szövetkezettel kölcsönösen segítettük egymást, az itt le­dolgozott brigádmunkákkal te­remtettük elő szervezetünk a- nyagi készleteit. Meggyőződé­sem, hogy ilyen körülmények között őszinte, tenniakaró kol­lektívává kovácsolódtunk, való­di fiatalos összetartás alakult ki köztünk. S mindez nem veszhet ki egykönnyen az em­berből. Régi tapasztalataim a- lapján mondtam ellent annak idején az ifjúsági szövetség fel­osztásának is, hiszen korábbi munkám eredményei, formája alapján ésszerűtlennek, káros­nak kellett látnom az akkor történteket. Hogy ma mi a cé­lom? Mindent megtenni azért, hogy az ifjúság a benne rejlő tartalékokat szocialista jele­nünk és jövőnk érdekében úgy érvényesítse, hogy saját érdek­lődését, saját igényeit is szo­cialista ifjúsághoz méltón elé­gítse ki. Láthatjuk, társadal­munk lehetőséget biztosít a fia­taloknak, s ők tudnak is vele józanul élni. Tapasztalataink ezt bizonyítják. Társadalmunk­nak nagyon nagy szüksége van szervezetünkre, ránk, kommu­nista szellemű fiatalokra; és mindent megad nekünk, való­di szocialista jelent és jövőt biztosít. Eddigi eredményeink ezt bizonyítják, és jövő sikere­inknek is ez a záloga.“ Amikor a SZISZ közép­szlovákiai kerületi konfe­renciájának küldöttei fele­melték kezüket, hogy Ivan D z u r i a n i k elvtársra sza­vazzanak, tudatában voltak annak, hogy olyan személy­nek adják bizalmukat, aki ezt megérdemli. Ivan Dzu- rianik elvtárs mögött soké­ves, ifjúsági mozgalomban végzett gyümölcsöző munka áll. 1937-ben született Paprad- nóban, a Považská Bystrica- i járásban. Gyermekkora 6- ta vonzalmat érzett a me­zőgazdaság iránt, és ezt ké­sőbb egy mezőgazdasági szakiskola elvégzésével fe­jezte ki, majd ezután mint mezőgazdász kezdte pálya­futását Kysucké Nové Mes- tóban. Nemsokára azonban fel­ébredt másik szenvedélye is — a fiatalok iránti sze­retet. 1959-ben már a CSISZ Považská Bystrica-i járási bizottságának elnöke. Ké­sőbb az SZLKP JB munka­társa lesz, majd a párt jő muukájáért a CSKP KB Po­litikai Főiskolájára küldi. Amikor 1970 októberében, a politikai krízis után is­mét létrejön az egységes if­júsági szervezet, a SZISZ. Dzurianik elvtársat a SZISZ közép-szlovákiai kerületi bi zottsága elnökévé választ­ják. Kitartó és céltudatos munkája is sokban hozzájá rult, hogy a kerületben az elmúlt másfél év alatt á SZISZ szervezete gyökeret vert a kerületben. Ezért emelték fel a sza vazásnál a kerületi konfe rencia küldöttel a kezüket, hogy Dzurianik elvtársat az elkövetkező megbízatási i- dőszakra Ismét a kerületi szervezet élére állítsák.

Next

/
Thumbnails
Contents