Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-06 / 23. szám

k A FURFANGOS DIÁK A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZBAN íratlan törvény, hogy a színházak [legalábbis a többségük) a nyarat vígjátékkal Idézzék meg, kö­szöntsék. Bár a naptár és az időjárás Is mást mu­tat, a Magyar Területi Színházba, úgy érezzük, Jo­zef Hollý — A furfangos diák című vígjátékéval, az évad utolsó bemutatójával mégis beköszöntött a nyár. Mindjárt Itt bevezetőben szögezzük le, Jó „Időt“ ho­zott. A színpadról sistergett a Jókedv, s a nézőtér az író, a rendező és a színészek jóvoltából kitűnő­en szórakozott. A fiatalon elhunyt Jozef Hollý neve nem Isme­retlen a színházi közönség előtt, már csak azért sem, mert tizenöt évvel ezelőtt már találkozhatott vele a MATESZ színpadán. Az akkori kritika pozi­tívan értékelte az előadást, s ez rendezőre, színész­re nehezebb terhet rótt. Annál dicséretesebb tehát, hogy vállalták — szerencsés kézzel frissítették, szá­mos új ötlettel gazdagították a darabot. Jozef Hollý vígjátéka mind a színészek, mind a közönség szempontjából jó alkotás. A színészeknek Jó játéklehetőséget, a közönségnek pedig Jó szóra­kozási lehetőséget biztosít. És ha áttételesen is, de időszerű alkotás, hiszen hányszor találkozunk ma is az úrhatnámság különböző formáival, a kispolgári címkórsággal? Jozef Hollý sokat tanult nagy szlovák elődeitől, de a moliére-i hatás is nyomon követhető művében, sokkal szelídebb formában persze. Hollý jól látta korának hibáit, és a vígjátéki tradíciókat felhasználva hű képet fest a századforduló szlovák társadalmának (különösen e társadalom egyik kis­városi rétegének) életéről, világáról. A vígjáték a- lapötlete: egy jómódú pékmester férjhez akarja ad- si a lányát, a férje azonban csak doktor lehet. Eb­ből az alapötletből bontakozik aztán ki a darab cse­lekménye humorral, a vidámabbnál vidámabb ötle­Geľo és Vonyavka (Dráfi Mátyás és Bugár Gáspár). Potucký Antun és Karolina (Fazekas Imre és Ferenczy Anna). tek sokaságával. A vége persze happy endbe torj kollik, de hiszen vígjátékról van szó... Mindjárt értékelésünk eljére kívánkozik Konrád József rendező neve. Nemcsak azért, mert — mint ahogy már fentebb is jeleztük — szerencsés kézzel nyúlt a darabhoz formálva, frissítve, ötletekkel tűz­delve meg azt, hanem azért is, mert ki mert lépni a „merev? színházi formából a közönség közé víve az előadást. Ennek ellenére sem tévedt túlzásokba — egy jó ritmusú, a színészeket mindvégig fegye­lemre szorító előadást láttunk A rendezői koncep­ció töretlen megvalósulása volt ez, s ebben nem kis szerep jutott a szereposztásnak. Ha szabad így mon­danunk — telitalálat! (A rendezés rovására csupán a Rómeó és Júlia félórás vívásaira emlékeztető fut- kározást — persze korántsem volt annyira eltúloz­va — írhatnánk.) A színészek mind észrevehetően élvezik a Játé­kot. Kedvvel, de a szerep adta lehetőségen belül maradva komédiáznak. S ez színészt, rendezőt egy­aránt dicsér. Az est egyik legjobb alakítását újra Ferenczy An­nától láthattuk, Karolinája tökéletes; színesen a legapróbb részletekig kidolgozottan kelti életre a vénkisasszony figuráját. A másik kitűnő alakítás Bo­gár Gáspár nevéhez fűződik. Vonyavka szerepében a színpadot uraló karaktert „hozott“, s végig egyen­letes teljesítménye örömünkre szolgált. Gefo szerepében Dráfi Mátyás az előadás mozga­tórugója volt. Szerepét hatásosan, mégis árnyaltan formálta meg. A három doktor szerepében Tóth Lászlót. Turner Zsigmondot és Siposs Ernőt láthat­tuk. Sok-sok ízzel, színnel egyénivé emelték szere­püket. Játékuk összehangolt, „egyéniségük“ humorát tökéletesen kihasználják. Potocký, a pékmester szerepében Fazekas Imre a szó nemesebb értelmében testreszabott figurát for­málhatott meg. Tegyük mindjárt hozzá — nem sza­lasztotta el a lehetőséget. Potockýja jól felépített, é- lettel teli figura. Meg kell még emítenünk Palotás Gabi nevét is. Amáliájának levegője, az előadás e- gészébe jól illeszkedő színe, íze volt. A fiatal Kovács Jália Fedorja Jól szekundált Gefónak. Reméljük, rö­videsen „méltóbb“ szerepben láthatjuk majd viszont. A többiek is jól illeszkedtek az előadás egészébe. Platzner Tibor díszletei hasznos, Ľudmila Purky- üová jelmezei egyszerűek, de kifejezőek. Kvocsák József munkája is mérhető volt a színészek mozgá­sán. 'összegezve: Jó előadást láttunk, Jöhet tehát a nyár. Nem nehéz megjósolni, hogy „kínt“ is nagy sikere lesz A furfangos diáknak. Ám anélkül, hogy ünnep- rontók akarnánk lenni, megjegyezzük — az elkövet­kezőkben ebben a zsánerben is nehezebb feladatot vállalhatnának. Színésznek, színháznak egyaránt ja­vára válna. TÖTH ELEMÉR KEZDŐDIK A „LÍRA“! Szlovákia fővárosa néhány napja ismét a BRATISLAVA1 LÍRA, f rangos és külföldön is az élvonalban „jegyzett“ pop-zenei fesz­tivál jegyében él. Immár, hetedszer! A türelmes autogromgyűjtők népes csoportjai Is elfoglalták már „hagyományos vadászIesUket“ a Carito« és Devín-szállók bejárata előtt, de a fesztivál szinte lép- ten-nyomon szóba kerül... A Szlovák Filharmónia koncerttermében holnap: június hetedikén csendül föl először e pop-zenei sereg­szemle szignálja, s e nyugalomhoz, komolyzenéhez szokott falak kö­zött négy napon át reggeltől kora estig egymást követik majd a próbák, sajtóértekezletek, szakmai megbeszélések s viták, hogy alig egy-két órával' később mindezt az esti előadások ^ünnepélyessége váltsa töl. A fesztivál rajtját megelőző utolsó napokban kértünk interjút dr. Ivan S t a n i s 1 a v-tól, a Bratislava! Líra igazgatójától. 0 Mit mondana el olvasóinknak az idei Bratislava! Líra most csúcsosodó előkészületeiről, az előző évfolyamok­hoz viszonyítva változott-e valamiben a fesztivál koncepciója? — Visszatekintve az elmúlt hetek és hónapok ez irányú munkájára, el­mondhatom, hogy a Líra művészi és gyakorlati előkészítése nagyon alapos, körültekintő volt. A fesztivál előző években kialakult sajátos arcélének megőrzése mellett arra is törekeJ- tünk, hogy újszerű tartalmi megőrzé­se mellett arra is törekedtünk, hogy újszerű tartalmi vonásokkal gazdagít­suk a könnyűzene bratislavai ünne­peit. Ez utóbbi kapcsán o szocialista országok hanglemezkiadóinak szerdai, június hetediket gálahangversenyére gondolok, mely az Intervízió-tagálla- mok immár három éve meg nem hir­detett nemzetközi táncdalfeszttválja hagyományainak folytatója, illetve „feltámasztása“ lesz. A Bratislavai Lí­ra első évfolyamaiban az Aranykulcs nevű nemzetközi tánadalverseny a fesztivál szerves része volt, majd egy ízben önállóan, Karlovy Varyban ren­dezték meg. Célunk: az Idei gálahang­verseny remélhető sikeréből,, tapasz­talataiból kiindulva, jövőre ismét meg­hirdetni ezt az egykor oly népszerű nemzetközi dalversenyt. A Bratislavai Ura fennmaradó három napjának ge­rincét a hazai, nemzeti dalverseny al­kotja majd, amit estéről estére kül­földi táncdalénekesek egészítenek ki. Q Kérem, szóljunk most a hazai dalversenyről... — Szocialista művészetünk termé­szetes része ma már a Bratislavai Ura s ebből a fontos tényből indul­tunk ki az idei hazai, nemzeti dal­verseny meghirdetésekor, illetve a két középdöntőbe jutott dalok kiválasztá­sakor. A zsűri összesen kétszáz beér­kezett dalból választotta ki a csü­törtökön és pénteken bemutatásra ke­rülő 23 új számot, melyekből kereken e,gy tucat, tehát tizenkettő jut a szombati döntőbe. Á válogatásnál el­sősorban olyan dalokat kerestünk, melyek a hagyományos témák mellett a nemes emberi kapcsolatokról szól­nak, a humanizmus melletti kiállás­ról tanúskodnak. A gálahangverse­nyen is elhangzanak ilyen témájú da­lok, melyek közül például az Angela vagy a Dal Vietnamról már a elmük­ben Is körvonalazzák tartalmukat. • Kik lesznek a hazai dalverseny­ben szereplő számok előadói? — Minden évben több fiatal éne­kes mutatkozik be a Bratislavai Lí­rán. Ez idén sem lesz ez másképp, hiszen a népszerű N. Urbánková, P. Nemec, E. Máziková, E. Kostolányio- vá, P. Hammel, P. Černoeká, J. Ze- ienková, J. Koczlánová. I. Heller, A. Uim, M. Vobomíková, Z. Kolinská, T. Lenský, M. Drobný mellett a fiatal énekesek egész sora (E. Lukášová, R. Cortés, K. Farkašová, Z. Lorencová, P. Toman stb.) is szerepei majd. Az első középdöntőben tizenkét dal, pén­teken este pedig tizenegy szám hang­zik majd el. A dalok színvonalát, az énekesek tehetségét ismerve már elöl­járóban elárulhatom: a tíztagú bíráló bizottságnak bizony mind a közép­döntők során, mind a szombati finá­léban nehéz dolga lesz... • A fesztiválnyitó gálahangverse­nyen kik képviselik a hazai hangle­mezkiadókat? — A Supraphont: V. Sodom«, J. Stédroň, M. Rottrová, E. Pilarová, W. Matuška. v. Neokáf, H. Vondráčková; az Opust: A. M. Uhríkové, VI. Oravec, E. Szepeslová, T. Hubinská, M. Laffe- rová és E. Kostolányiová, a Pánton képviseletében pedig Martha és Ten a, az Uírych testvérek, V, Šplnarová, a P. Novák lép színpadra. 0 A sajtó már közölte: a Brati­slavai Lírát az elmúlt hetekben vá­ratlan kitüntetés érte... — A pop-zenei fesztiválok nemzet­közi szövetsége — a FIDOF Cannes- ban úgy döntött, hogy Split és Rio de Janeiro után — a világon harmadik­ként — a Bratislavai Lírának ado­mányozza legmagasabb kitüntetését: a FIDOF-szobrot! Olyan rangos ePs- merése ez fesztiválunknak, mely ko­molyan kötelez! • E kitüntetés egyik indítéka ta­lán épp az lehet, hogy a Líra immár hagyományosa» a hazat, nemzeti dal­verseny és a pop-zene külföldi áram­latainak szerencsés ötvözete?! A ne­ves külföldi énekesek közül ez idén ki látogat hát Bratislavába? — Ä szerdai gálahangverseny kere­tében F.. Schübel az NDK-ból, V. Bag- lajenko a Szovjetunióból, A. Andres- cu Romániából, Andrzej és Eliza Len­gyelországból, Zalatnay Sarolta Ma­gyarországról és Ml. Kozjak Jugoszlá­viából. A többi három est külföld! énekesei Máté Péter. Adamo Salvato­re, az angliai Neil Reld, a jamaicai Bruce Ruffin, a szovjetunióbeli M. Kodriánu, Brenda Arnau az USA-ból, a világhírű skóciai Middle of the Road együttes és még többen mások lesz­nek. g) Mindent egybevetve: milyen gondolatokkal nyitja majd meg holnap a Bratislavai Lira hetedik évfolya­mát? — Remélem, hogy a hosszú hetek előkészületeit siker koronázza: a ne­ves bel- s külföldi énekesek, szak­emberek, impresszáriók jelenlétében zajló fesztivál mérlege újabb színvo­nalbeli * tartalmi előrelépés lesz. (B. M. P.) új ifjúság 5 A KRITIKA KRITIKÁJA Lapunkban már beszámoltunk róla, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága nagy jelentőségű ha­tározatot hozott az irodalmi és művészeti kritika feladatairól, küldetéséről, annak társadalmi szerepéről. Cikkünkben em­lítettük, hogy már a határozat nyilvánosságra hozatala előtt, valamint utána pezsgő vita támadt a szovjet lapokban, a- melynek során kritikusok, írók, művészek behatóan elemzik a szovjet művészeti kritika mai helyzetét, állapotát. Mostani cikkünkben további részleteket ismertetünk e nagy fontossá­gú vitáról. A vita j Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának meg­állapításaiból indult ki és ma is an­nak elvi megállapításain nyugszik. „A kritika a művészet fejlesztését szolgálja, elősegíti eszmei tartalmá­nak, a művész mesterségbeli tudásá­nak elmélyítését.“ Az SZKP XXIV. kongresszusának beszámolójából idé­zi ezeket a szavakat a SZOVJETSZKA- JA KULTÜRA című hetilap egyik szá­ma. A lap nagyszabású nyilvános vi­tát indított a művészeti kritika szere­péről, egyúttal felhívást intézve az irodalmi, a színházi, a film. a kép­zőművészeti kritikusokhoz, ugyanígy az írókhoz, művészekhez, minden ér­deklődőhöz, hogy kapcsolódjanak be a vitába — rendelkezésükre bocsát­ja a lap hasábjait. A Szovjetunió min­den részéből tömegével érkeztek hoz­zászólások, cikkek, a lap számos in­terjút szervez és több alkotói szö­vetség önálló vitát is rendez. A szov­jet közvéleményt heteken keresztül ez a problematika foglalkoztatta. A vita során szinte nem akadt o- iyan cikk, felszólalás vagy interjú, amely a kritikusokat, a kritikát ter­helő mulasztásokról, hiányosságokról ne szólott volna. Ez volt a vita e- gyik központi kérdése. Jól érzékelteti ezt több éles megállapítás is. Metal- nyiknv neves filmdramaturg például jelképesen szólva azt irta: „Filmje­ink már színesek, a kritika azon­ban ma is fekete-fehér alapon dol­gozik!“ Ezt a megállapítást nemcsak a filmkritikusoknak szánta, hanem általános érvénnyel mondja, hogy a mai kritika túlságosan szürke, sab­lonos. egysíkú és jóval elmarad a művészi élet sokrétűsége, színes vi­lága és főképp a művészeti élet kö­vetelményei mögött. A viták, eszmecserék másik sarka­latos kérdése a kritika feladatának, szerepének és felelősségének a tisz­tázása volt. Abban mindenki mege­gyezett, hogy ez a szerep rendkívül jelentős, 8 egyúttal olyan tényezőnek minősítette, amely nélkül elképzel­hetetlen az alkotó tevékenység, a művészi munka, a kulturális élet fej­lődése. Szinte kivétel nélkül a vita minden résztvevője eljutott a követ­keztetéshez: eszmeileg, szakmailag színvunalasabb, elmélyültebb, felelős­ségteljesebb kritikára van szükség! Egyszóval a SZOVJETSZKAJA KUL­TÚRA szerkesztősége indította vitá­ban a kritikusoknak ugyancsak ki­jutott a kritikából. A művészeti tár­sadalom, de a nagyközönség is ala­posan „letámadla" őket A kritiku­sok saját bőrükön tapasztalhatták, milyen ízű is a bírálat. Raszul Gamzatov neves frő a LI- TYERATURNAJA GAZETA hasábjain publikált interjúban elmondta: gyak­ran találkozik olyan kritikai Írások­kal, amelyek hemzsegnek a kiagyalt problémáktól, a kritikus az író ál­tal ki nem mondott gondolatokkal, ötletekkel tűzdeli tele írását, „meg­magyarázza“ azt, ami nincs, és sok­szor bírálja az írét olyasmiért, ami csak a kritikus agyában született meg, de a bírált műben nem talál­ható, egyszóval vélt problémákon rá­gódik. Az ilyen kritikus nemcsak a mű hitelét ássa alá — a szerző az ilyesfajta elemzésekből nem ismer rá saját alkotására —, hanem egyszer- sniind igen rossz szolgálatot tesz a kritikának is — állapítja meg Gam­zatov. A SZOVJETSZKAJA KULTÜRA vita­indító szerkesztőségi cikke az uni­formizált kritikát marasztalja el. A cikkíró szerint az ilyesfajta kritiká­ból az ember tulajdonképpen sokszor még azt sem tudja megállapítani, hogy bírál-e vagy dicsér, mivel min­dig „egyensúlyoz“, a bíráló megálla­pítást rendszerint a következő mon­datban elismerés követi. Így aztán sorozatosan minden mű azonos kap­tafára húzott „kritikát“ kap. Ilyen formula alkalmazásával szinte min­den bírált műről azonos kép bonta­kozik ki, függetlenül az értékelt mű­vek valódi értékétől vagy hiányossá­gától. Az óvatos „kritikus“ nem me­ri megmondani a rosszról, hogy rossz, a szürkéről, hogy szürke, és az unalmasról, hogy unalmas. Pedig mennyi sablonos, csapnivalóan rossz regény, dráma, film lát napvilágot anélkül, hogy a szerzőnek megmon­danák az igazat, panaszolta Lev A- rustam ismert rendező, majd így foly­tatta: az a kritikus sem jár el job­ban, aki csak az adott mű tartalmá­nak az ismertetésére szorítkozik. vagy néhány adatot sorol fel róla. A kritika felkészültségéről is sok szó esett. Az ilyen kritika írója még azt a fáradságot se veszi magának, hogy a müvei alaposan megismer­kedjék, ítélkezéseiben azonban bátor, könnyedén beskatulyáz, címkéket osztogat, aminek nemcsak az alko­tó látja a kárát, hanem az olvasó sem megy sokra vele — hangoztat­ták jó néhányan a vitában. A szín­házi rendező így sóhajt fel: „Be- linszkij kilenc alkalommal nézte meg ugyanazt a darabot, amelyről kriti­kát akart Írni! Manapság az is jó, ha a kritikus egyszer megtekinti az értékelendő művet. Csodaszámba megy, ha a színházban kétszer is megjelenik ugyanannak a darabnak az előadásán.“ A színházi és filmrendezők azt Is a szemükre vetik a kritikusoknak, hogy egy film vagy egy darab e- lemzésekor rendszerint nem választ­ják külön a forgatőkönyvíró, a dra­maturg. a rendező, a színész mun­káját, mindent egy kalap alá vesz­nek, holott az alkotók szerepe na­gyon is különböző lehet, érdemeik, mulasztásaik lényegesen eltérhetnek egymástól. Ludmila Sogolov színmű­vésznő szerint a színészek teljesít­ményével, munkájának értékelésével a kritika nagyon keveset törődik. Ha a színészről valamelyik színházi kri­tikában egy egész bekezdés szól. na­gyon kell örülnie, inert általában csak egy-két mondattal kell beérnie. Az esetek sokaságában azonban a kritikus még ezzel az egy mondat­tal, észrevétellel is adós marad. A kritika lelkiismeretét terheli so­kak szerint az is, hogy csak a ki­emelkedő művészeknek szentel fi­gyelmet, a közepes vagy annál eset­leg gyengébb művekről nem vesz tu­domást, holott az alapos kritikai e- lemzésre az utóbbiak alkotóinak na­gyobb szüksége lehet. A nem szakmai hozzászólók több­sége a kritika professzionalizálódá- sát ítélte el, s főleg azt hangsú­lyozta, hogy a kritika nemcsak né­hány beavatott számára készül, ha­nem sokak eligazítását, irányítását kell szolgálnia, éppen ezért nem kis bosszúságot okoz, ha az értékelés írőja a szakzsargonba fullad, érthe­tetlen utalásokkal, ködös megfogal­mazásokkal lehetetlenné teszi Írása megértését, a mű megközelítését. A már emjitett Raszul Gamzatov Író képletesen szólva azt mondta, hogy a kritikus széllel szemben szál­ló madár, akinek meg kell küzdenie a hamis írói ambíciókkal, a sablo­nokkal, a dolgok leegyszerűsítésé­vel, az alkotói gyengeségekkel, a kri­tikusnak az a feladata, hogy a mér­ce állandó emelésével, az igények hangsúlyozásával, gondos elemzések­kel, eszmei segítségnyújtással „szín­vonalon tartsa“ , az írót, a művészt. Ennyi mindent igényel a kritikustői az író, ugyanakkor bevallja, hogy a- mi őt magát illeti, egyik kedves ba­rátjának a jóslata vált valóra, aki őt a sokra kötelező és nagy megtisztel­tetést jelentő „Dagesztán népi költő­je“ cím elnyerésekor a következő szavakkal üdvözölte: „Szegény Ra­szul, rólad sem ír többé a kritikai“ A jó barát a kritikának ezzel arra a tulajdonságára célzott, hogy bizo­nyos szinten felül már nem kritikát, hanem csak méltatást publikál az i- rókról, azaz valójában nem segíti ő- ket tevékenységükben. A kritika szerepét mások úgy fo­galmazták meg, hogy kijelentették: az író és a kritikus egy ügyet szol­gál, együtt kell dolgoznia, s ami a lefontosabb; az irodalommal a tár­sadalommal szembeni felelőssége is azonos! Olyan igény is jelentkezett a hozzászólásokban, hogy a kritikus a művek elemzésekor a művész e- gész alkotó tevékenységét vizsgálja, az adott müvet az előzményekkel összefüggésben, azokkal egybevetve értékelje, mert csak ily módon ala­kul ki igazán megbízható kép a szer­zőről s munkásságáról, és a kritikus csak így nyújthat segítséget a szer­zőnek. A hibák, a gyengeségek fel­sorolása nem lehet azonban öncélú. A kritikusnak észrevételeivel, elem­zéseivel útmutatást kell adnia. A SZOVJETSZKAJA KULTÜRA kez­deményezésében lezajlott vita kétség­telenül felszínre hozott egy sor idő­szerű kérdést, problémát, amelyek tanulságain nekünk is el kell gon­dolkodnunk. Ezért szóltunk újra ró­la. —6 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents