Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-06 / 23. szám
KILENCVEN PERC (Fotballnak nevezzük az NSZK — SZOVJETUNIÖ-mérkőzésen látottakat) MEGSZÜLETETT AZ ÜJ CSODA CSAPAT? Azt a kis dobozt, amelyet — főleg labdarúgó mérkőzésekkor többnyire átkozni szoktak, má- tus huszonhatodikén, pénteken este egyöntetűen és kórusban dicsérték szerte Európában. A 1 televízió fóvoltából tanút lehettünk egy „történelmi“ pillanatnak: megszületett az ellövendő ébek új csodacsapata. Az NSZK — Szovjetunió-találkozót a vadonatúj, eszményi minőségű müncheni olimpiai labdarúgó- pályán játszották. Kiváló volt a közvetítés technikai színvonala, kiváló volt minden közrejátszó körülmény. Mást ne mondjunk: a nemrég ratifikált szerződések légkörében került sorra a találkozó, amellyel kapcsolatban okvetlen el kell mondanunk egyet-mást: 1. „Csak“ barátságos volt az összecsapás. Mi azt mondhatnánk, hogy ennek nem volt tétje, tehát érthető lett volna a séta-iram stb. „Minek kockáztasson fölöslegesen a labdarúgó?" Bebizonyosodott, hogy aki szeret látszani, annak mindegy mi a tét. A két csapat olyan hévvel küzdött, mintha világbajnoki döntőn találkozott volna. 2. A színvonalat még azok is megítélhették, akik nem érdeklődnek különösképpen a futball iránt Egy nappal a müncheni mérkőzés előtt a Svédország — Magyarország-, egy nappal utána pedig az NDK — Uruguay-összecsapást láthattuk. Engedtessék meg ezúttal, hogy erről a két „foď'-ról ne írjak. 3. A Szovjetunió remek ellenfélnek bizonyult. Erőnléte, erkölcsi-akarati tulajdonságai közismertek. Mégis 4:í-es vereséget szenvedett. Miért? Azért, mert az NSZK együttesének talán még jobb volt az erőnléte. Azért, mert a csapat összeszokott játékosokból állt, azért, mert nemcsak futni, lönt is tudnak. és nemcsak lőni tudnak, cselezni is, és nemcsak cselezni, hanem passzolni is. Pasz- szolnt, méghozzá pontosan, öt- méteres távolságra vagy ölven- ^ méteres távolságra is egyforma ■' megbízhatósággal és szemet , gyönyörködtető stílussal küldik a labdát. 4. Csapat nincs egyéniségek nélkül. Nagycsapat nincs világklasszisok nélkül. Az NSZK csapatából elegendő talán kettő nevét megemliten.: az egyik Beckenbauer, a másik Gerd Müller. Erőlködés nélkül, teljes odaadással játszották végig a kilencven percet, és játékuk rendkívül eredményesnek bizonyult. Magukkal ragadják a többieket, átsegítik őket a holtponton. Elmondható, hogy most érett be tehetségük, most váltak — talán — igazi világklasz- sztsokká. Minden mérkőzésen bizonyítanak, nem lazsálnak sohasem, és azért — meg merem kockáztatni — még a pl- zetít ificsapattól sem szenvednének vereséget! 5. Lám, milyen egyszerű a nagy játék, milyen egyszerű a nagy művészet, amely mindenki számára érthető, amely mindenkinek örömöt szerez. Menynyit beszélünk lélektanról. Időjárásról, taktikáról, és amikor egyetlen szintézisbe mosódik minden komponens, milyen egyszerű az egész! A munkában megfáradt ember, aki esténként ,! akartalanul is a tévékészülék í> előtt találja magát, és akit kü- | lönósebben nem érdekelt ez a , naqyszerű játék, tíz perc után 8 meqbűvölten rohant a konyhá- ba, az esti mosogatást végző ; asszonyához: „Hagyd abba, I gyere be azonnal! E?< a talál- | kozfit okvetlen meg kell néz- ff nedl fantasztikus! Csodálatos, zseniális!" így volt. BAIL A György i 6 új ifjúság — Ä büszke, nagy képű és pesszimista Kanada Nagy port vert fel Kanadában a prágai megegyezés, melynek értelmében a Szovjetunió Jégkorong-válogatott- 1a nyolc mérkőzést Játszik az ősz folyamán a profikból összeállított kanadai válogatott ellen. Végre tehát sor kerül a nagy erőfelmérésre a tlzenegyszeres világbajnok és Kanada között. A kanadaiak azonban egy kicsit zavarban vannak. Nemcsak a csapatösszeállítással kapcsolatban különbözőek a vélemények, hanem az eredményeket Illetően Is. A Hockey Illustrated című lap nemrégen közzétette a profi ligában szereplő csapatok menedzsereinek nyilatkozatát. Találunk közöttük mindent: túlzott optimizmust, gőgös magabiztonságot, de pesszimista „dallamokat“ is. Nézzük most meg röviden, hogy mit is mondanak a profi liga emberei: ROSTON BRÜINS: A tippemet kérik? Furcsa kívánság, hiszen még azt sem tudom, hogy kik fogják képviselni Kanadát. Talán nem túlzók, ha azt állítom, hogy az én csapatom a legjobb a világon. Ha mi képviselnénk Kanada színeit, megmutatnánk az oroszoknak, hogy mennyire a kezdet kezdetén tartanak még ebben a sportágban. NEW YORK RANGERS: A szovjetek magas szinten ko- rongoznak. Ha néhány csapatból állítjuk össze a válogatottat, akkor veszélyesebbek lehetnek, mint ahogyan azt a profik gondolják. Jobb lenne, ha valamelyik kTub- rsanat látszana ellenük a profi ligából. CHICAGO BLACK HAWKS: Az oroszokat csak egyszer láttam Játszani, mégpedig Sapporóban a svédek ellen. Ha nem tudnak többet, akkor egyetlen profi csapatunk ellen sincs reményük. MONTREAL CANADIENS: A szovjetek nagyon jól játszanak; gyors, technikailag fejlett korongozókkal rendelkeznek. De olyan kapusaik és védőik vannak, akik a profi ligában még a tartalékpadon sem ülhetnének. Lehet, hogy nyernek mérkőzést ellenünk, de Kanadá ban még senki sem tudja, hogy tulajdonképpen ki is fog játszani. TORONTO MAPPLE LEAFS: Az első bökkenő az, hogy az oroszok egész nyáron készülhetnek ellenünk, míg nekünk csak hét nap marad a felkészülésre. Az sem e- lőny számunkra, hogy egy összeszokatlan csapat áll ki ellenük. Ha Kanada sikeresen akarja felvenni a harcot az oroszokkal, akkor jobban tenné, ha például a Vancouver játszana, nem pedig egy összetákolt válogatott, ahol senki sem ismeri a másikat. PHILADELPHIA FLYERS: Ébresztő, Kanadai Mert ellenkező esetben a világ legnagyobb szégyenét éled át! Ez az én tippem. Ilyen szegényes szervezést még nem láttam életemben. A profi ligában uralkodó rendszer szinte elképesztően tökéletes, de összeállítani ezekből a csapatokból egy válogatottat az nagyobb probléma, mint meghódítani a Déli-sarkot. PITSBDRGH PENGUINS: Amikor meghallottam, hogv Kanadának csak hét napja lesz a felkészülésre, minden reményem elhagyott. Az oroszok tönkreverik őket. De úgy kell neklkl CALIFORNIA GOLDEN SEALS: Kétszer láttam az oroszokat Játszani, s be kell vallanom, hogy tudnak ko- rongozní. Gyorsak, szinte minden megoldásra képesek. De tudatosítanunk kell, hogy a profik sem „kutyák“. VANCOUVER CANUCKS: Ha a Montreal vagy a Toronto játszana ellenük, akkor nincs reményük a szovjeteknek. Annak ellenére, hogy a VB-n vereséget szenvedtek a csehszlová köktől, továbbra is ők állnak legközelebb a profi színvonalhoz. De ez a közelség Is meglehetősen távoli. DETROID RED WINGS: Az összeszokatlan csapat sok mindent elronthat. Ha azonban a profi liga legjobbjai szerepelnek, Kanada nem veszíthet. A nézetek tehát különbözőek, a jóslatok szférájában mozognak. A kérdésekre csak a négy kanadai és a négy moszkvai találkozó adhat választ. Vszevolod Bobrov, a prágai VB-n részt vert szovjet válogatott vezető edzője Így jellemezte az elkövetkezendő összecsapásokat: „Bízom benne, hogy ezeken a mérkőzéseken igazi Jégkorongozást láthatunk. Talán egy-két mérkőzést a kanadaiak nyernek, de ml sem maradunk adósak. Ebben biztos vagyok.“ (t. v.) A sportjelvénygyüjtés szép hobby, sok fiatal foglalkozik vele. Egy bizonyos statisztika szerint Angliában, a Benelux államokban és Csehszlovákiában hódolnak a legtöbben ennek a szenvedélynek. A csehszlovák sport- jelvénygyűltők a tavasszal tartották Prágában azt az összejövetelüket, amelyen két napon át afféle „börzén“ cserélhettek gazdát az egyes jelvények. A börzézés hírét megne- szelték külföldön Is, és így nem számított meglepetésnek, amikor az NDK-ból és Bulgáriából ts betoppantak gyűjtők, hogy készletüket még értékesebbé és szebbé tegyék. Csehszlovákiában mintegy ötezerre tehető a sportjelvénygyüjtök száma. Aštól Csapig sokan gyűjtenek sporjelvényeket. Elképzelhető, milyen színes, szinte szemkápráztató volt az a két prágai nap, amelyen legszebb darabjaikkal vonultak fel a legismertebb hazai gyűjtők. Volt, akiről kiderült, hogy csak az olimpiai jelvényekre specializálódik. František Chalouš például 2500 f!) olimpiai jelvényt szedett össze, köztük szebbnél szebbeket. Szivacsra helyezett, szép farámával bekeretezett „hordozható múzeumai“ osztatlan elismerést arattak. Sokan vitáznak arról, sportnak teklnthetó-e a sportjelvénygyűjtés. Ügy véljük, nem ez a fontos. A lényeg az, hogy a szenvedély nemes és az eredmény örvendeztető. Képzeljük el például a már említett Chalouš lakását! Ha olyan ízlésesen helyezi el gyűjteményét a szobákban, mint ahogyan a jelvényeit a szivacson, nem mindennapi hangulatot á- rasztó otthont mondhat magáénak! Olvasóinkat bizo- nvára érdekli, költséges hobby-e a sportjelvénygyűj- és. Hát — Igen. Ezen a prágai börzén például kiderült, hogy egy olimpiai jelvényt 20—40 koronáért lehet megvásárolni. Az egyes labdarúgó-egyesületek jelvényeit egységes áron vásárolhatják. A szocialista országok csapatainak Jelvényét darabonként tíz koronáért, a nyugatiakét öt koronával drágábban árulják. Kivételt képeznek a brit szigetek klubjai. A rendkívül finom megmunkálásért, a gonddal készített jelvényekért 30 koronát kell fizetni. Kulisszatitoknak számít, de kifecsegjük: Csehszlovákia területén eddig 100 korona rekordösszeget fizettek egyetlen jelvényért. Van-e, aki kitalálja, melyik klubról van szó? Bizonyára akadt már olvasónk, aki megjegyezte: bizonyára Felé klubja, az FC Santos a helyes válasz. így vani Néhány jelvény a prágai börzéről Aki szenvedélyesen gyűjti a sportjelvényeket, az bizonyára jó levélíró, és érdeklik az idegen nyelvek Is. Mert lehet ám olcsóbban is jelvényekhez jutni! Elegendő, ha itthon megszerezzük az Inter, a Sparta, a Slovan vagy a Dukla jelvényeit (ezek a legkeresettebbek külföldön; persze nagy kérdés, ml lesz az Inter jelvényeivel, ha a sárga-feketék mégsem tudnak megkapaszkodni a ligában) és néhány sor kíséretében betesszük egy borítékba. A borítékot Old Trafford, Manchester címre, Dorry úrnak kell továbbítani, és 6, aki a világhírű Manchester United üzletembere, márts küldi Bobby Charlton egyesületének szép jelvényét. A csehszlovák gyűjtök nesztora Josef Jeniek, s egyben a gyűjtők szövetségének elnöke Is. Neve fogalomnak számit a kezdők körében. Mintegy húsz éve gyűjti az egyes labdarúgócsapatok Jelvényeit, és any- nyl levelet kapott már külföldről, hogy egy ízben azt a levelet Is megkapta, a- melyre csak az volt írva: Josef Jenöek, Csehszlovákia. Több ezer példányból álló gyűjteményét még a külföldiek is megirigyltk néha. Az angol liga mindegyik egyesülete képviselve van a gyűf- teményében. A bolgár vendégek egyikének Prágában sikerült megszereznie az első, ötven évvel ezelőtt kiadott bolgár sportjelvényt! „Szófiában évekig kutattam utána, eredménytelenül, és most Prágából viszem haza az értékes zsákmányt“ —, lelkendezett a bolgár férfiú, akivel a szó szoros értelmében madarat lehetett volna fogatni. Legkeservesebb Finnországból, Máltából, Norvégiából és Luxemburgból Jelvényt szerezni. Talán azért, mert itt nincs sok gyűjtő és nehezebb velük a kapcsolatot fölvenni. Ha pedig végre sikerül kontaktust teremteni, a gyűjtők hallani sem akarnak a csehszlovák Jelvényekről, mert állítólag nagyon gyenge minőségűek, lepattogzik róluk a festék, elgörbülnek stb. Lehet, hogy így van, de azért Csehszlovákiában is készültek már minden igényt kielégítő jelvények, például a sapporól téli olimpüa résztvevői számára. A prágai börzén remek hangulat, igazi baráti atmoszféra uralkodott a gyűjtők között. Ha a futballpályákon még nem Is mindig, a fut- ball-Jelvénygyüjtők között már megvalósult az az együttműködés, amelyért tulajdonképpen az egész sportot szeretjük és támogatjuk. PORTRÉ Bengtsson, asztaliteniszező, svéd állampolgár. Világbajnok. Eurőpa-bajnnk. A sportág egyik nagymestere. Balkezes, de nem kétbalkezes!
