Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-09 / 19. szám

Hány munkásszállodai ágy lehet ma az országban? Nem tudom. Sok. Csaknem elegendő. Ha e szociális létesítményt jellem­zően akarnám ábrázolni, egy modern épület leírásával kéne kezdenem, a- melyről lényegesen több Jót tudnék elmondani, mint rosszat. De minek mondjam, hogy ma egy munkásszál­lás a családos ember második ott­hona. Túlzás lenne, persze ezzel még nem mondtam róla rosszat. Szükség­szerű, jő, embert szolgáló létesít­mény. Van akinek második otthona lehet, szó se róla, Ilyen Is van, ám az Ilyennek rendszerint nincs más­milyen otthona, s számára a munkás- szálló környezete több mint a hét­végére hazautazóknak, annak, akit vár a család. Az ilyenek száma ele­nyésző. Munkaszüneti napon, estefe­lé próbáltam riportot készíteni az itt lakókról, méghozzá egy több száz ágyas építőipari munkásszálláson, a- hol ez időben a portáson kívül sen­kit nem találtam, ö azt mondta vár­jak, holnap munkanap lesz, néhány ember már ilyenkor visszautazik. Vártam, néztem a tévét a munkás- szálló klubtermében. A tévé-híradó második kiadásának a közepe táján jelentette a portás az első lakó ér­kezését. Tvrdošovcérôl (Tardoskedd) Jött vissza az esti vonattal Beszélgetni kezdtünk. Már azt hittem furcsa em­ber, ellenpéldája a jellemzőnek, mi­kor aztán beismerte boros voltát. Végül is kisült, mégiscsak az elenyé­sző típushoz tartozik. Mesélte, volt már neki Igazibb otthona is, mint az ahonnét, s az, ahová érkezett. Rég volt. Elvált és meglehetősen szétesett a családja. Ha hazamegy, szülőfalujába megy, ahol nevelőanyja és testvérei élnek. Nappal a kertben dolgozik, este futballrói beszélget a kocsmában. A sört nem szereti. Mu­tatja, mekkora burgonyákat termel. Tényleg nem túloz amikor azt állít­ja, hogy egyszemélyes vacsorájának körítéséhez egy sajáttermelésű bur­gonya elegendő. Segédmunkás. Két- ezernégyet-kétezernyolcat keres. Csa­lád híján senkinek sem köteles belő­le leadni. Segédmunkás. Napi rezsi­je harminc, negyven korona. Hajnali négykor ébred, kényelmesen reggelit készít, havi ötszázat rak a takarék­ba, de emellett is megtakarít még a fizetéséből. Fizetésével elégedett, munkájával is. Korábbi munkahelye a Tfineci Vasmű volt. Ott maradt az elvált feleség. Egy pofon miatt tör­tént. A két fiú felnőtt, önálló lett, Morvában élnek. i — Ha holnap ugyanezt a munkát, ugyanezért a pénzért odahaza a fa­luban kínálnák fel, visszamenne? — kérdezem. — Megszoktam itt. Nem nehéz őt megérteni, s azt sem, hogy a részletekről, az Indokok­ról nem szívesen beszél. Az asztalon konzerv, vaj, kifli és fél üveg víz. Ruhatárának nagy része elfér ebben a szekrényben. A szoba kétágyas, kényelmes, tágas. Meleg víz, közös konyha, központi fűtés, ágy és ágynemű, bútor. E mind hoz­zátartozik. — Mi érdekli a legjobban? — A munkán kívül? — kérdezi. Bólintok. — Foci, hoki, olvasás. Ml építet­tük a Krasftany-i nyomdát. Ma is on­nét kapom az újságokat. Próbapéldá­nyok. Vacsorát itt főzök, magam. Hompora Józsefnek hívnak. Amit el­mondtam, nyugodtan megírhatja ró­lam. Ondrej Guzt egy emelettel lejjebb lakik, egyedül egy kisebb szobában, ö már tipikusabb munkásszállás-lakó. Nem állandó lakhelye. Csupán há­romhetes megszakításokkal az. Négy­száz kilométernyire, Bardejovban él­nek a szülei. Hat esztendeje él mun­kásszállásokon, huszonnyolc éves, há­rom komoly építkezés veztője. Épí­tőipari technikumot végzett, most végzi levelezői tagozaton a főiskola harmadik évfolyamát. Kezén karika­gyűrű, menyasszonya itt él Bratis- lavában, ötödéves joghallgató. — Elsősorban a távolságok kény­szerítik ide az embereket, jó itt, em­beri a környezet. Munkáskomfort. Mi, fiatalok, a „fajront“ utáni szabad í- dőt rendszerint a városban töltjük, és nem vacsorázunk itt. Van viszont egy kifogásom. Ide soha, semmikor nem hozhatunk női látogatót. Nem értek egyet a szabályzat e tilalmá­val, de megérteni, egy bizonyos szempontból, megértem. Itt nemcsak házasemberek laknak, hanem sok a magamfajta is. Kezemen a jegygyű­rű, két-három hónap múlva esküvőt tartunk és beköltözöm az új szövet­kezeti lakásba. Hét éve fizettem be rá. Szerencsére a menyasszonyomnak van itt lakása, a kérdés azonban azt hiszem jogos, persze indokolt az erkölcsvédelem is. Elnézést, de ha már újságíró az elvtárs, erről is be­szélek. Megjegyzem, nekem nem ez a legközvetlenebb problémám. Szo­bám azért önálló, mert tanulok. Eh­A munkásszálló- ahol lakom hez minden levelezői tagozaton ta­nuló dolgozónak joga van. Én itt in­kább csak tanulok, alszom, meg tisz­tálkodom. Vőlegény vagyok, sok min­den érdekel, természetlmádó és ter­mészetjáró típusnak tudom magamat,, sem itt, sem másutt nem unatkozom. Otthonos ez a nagy ablakos kis szoba, s az igényesebb is jól érez- hetné magát benne. Későre jár. Drukkolok, jött-e visz- sza legalább egyetlen lakó is, mert nem biztos, hogy e két, egymással szembenálló eset már jellemző is mindarra, ami a munkásszállást Je­lenti. Ogy látszik, jött vissza lakó. A fo­lyosón egy pizsamás fiatalembert ka­pok el. Szobájában öt ágy áll. ö nem a munkásszállást birtokló Priemstav alkalmazottja, csupán azé a másik vállalaté, amelyik alkalmazottainak bérli ezt az egy szobát. A fiatalem­ber mérnök, most fejezte be az is­kolát. Január óta lakik itt, szeptem­berben megy katonának. Szomolányl František a neve, Topolőany az ál­landó otthona. — Tisztaság van, rend. Intézmény arra a célra, hogy az ember kialud- ja magát. Nekem az Itteni tévé meg az újságok kevés. A városba járok, de őszintén mondom, ez nem panasz akar lenni. Az én esetemben, s így sok ezer építőipari dolgozóéban is lehetetlen az Ingázás. Egy albérletért meg óriási összegeket kérnek. Jó dolog ez a munkásszállás. Hozzá kell tenni, hogy az itt lakó emberek nem a legigényesebbek. Van igazi ottho­nuk, ahová hazautaznak, s ez az in­tézmény nagyszerűen szolgálja őket. Munkaszüneti napon élnek családi é- letet, de a többségük nem panaszko­dik. Adami Józsi bácsi sem panaszkodik, pedig már betöltötte a hatvanötödik esztendőt. Értelmes, pontos szavak­kal fogalmazó ember. — Miért járok ide egészen Levice (Léva) mellől dolgozni? Nézze ké­rem, én az az ember vagyok, aki hajdanán a szövetkezetek szervezé­sekor nehezen adta be a derekát. Rég volt. S ma a legőszintébben, képmu­tatás nélkül az a véleményem, hogy' aki ma becsületesen dolgozik, az be­csületesen, Jó színvonalon élhet is a fizetéséből. Annak idején, a követ­kezmények után, azt mondtam az asszonynak, oda megyek dolgozni, a- hoj nem ismernek. így dolgoztam hét esztendeig Csehországban. Azo­kat az éveket sem panaszolom. Az­tán bizony belefáradtam abba a nagy távolságba. Közelebbre jöttem, ide Bratislavába a Priemstavhoz, s itt ál­lapodtam meg négy esztendővel ez­előtt. Azóta sem ágyat, sem mun­kahelyet nem változtattam. Megszok­tam. Ismernek, a munkámat megbe­csülik, s azt hiszem, szeretnek is. Ez a jó munkaviszony alapja, és persze a becsületes, lelkiismeretes munka. Sokat dolgozom egyedül. Segédmua- kás vagyok, s bizony, Itt az építő­iparban, ahol teljesítménybérre dol­gozik az ember, ez előnyösebb, mert volt az már úgy is, hogy partiban dolgoztam, ahol sajnos semmittevők is voltak. Valamikor hét örökölt hek­táron gazdálkodtam. Nehéz munka volt, bizonytalanabb, keservesebb, mint a mai, de szerettem, s ma is elfogult vagyok vele szemben. — Nem lett volna okosabb később a közösben folytatni? — így szoktam meg, s tényleg nincs okom panaszra. Egészséges va­gyok. A havi kettő és félezer a biz­tos átlagom. Igaz, nyolcszázat elköl­tők havonta, de még akkor is marad, s telik belőle a szükségesre. Most már nyugdíjjogosult vagyok. Tíz é- vem és hat hónapom van ledolgoz­va, de mivel magángazdálkodó ko­romban fizettem a biztosítást, hu­szonegy esztendőt Ismernek el, s ez már elég Jó nyugdíjat biztosít. Nem verem fogamhoz a garast, de azért megtakarítani is szépen tudok a ke­resetemből. Hogy élek itt? Három- hetenként járok haza. Ha itt mara­dok, szombatonként a városban né­zelődöm, megveszem, amire szükség van. Hétköznap, munka után olvasok, sokat olvasok. így szeretek és fgy tudok pihenni. Kiegyensúlyozottnak érzem magamat. Az ŰJ Szó és a Prá­ca a napi olvasmányom, szeretem is. S ha főtt ételt kívánok, főzök ma­gamnak. Jó Intézmény ez a munkás- szállás. XXX Ma a munkásszállás fogalma már nem egyenlő a gumicslzma-szagú ba­rakk-világgal. Egy percig sem aka­rom azt állítani, hogy a családos emberek második otthona... írtam le az elején. Nem egészen így igaz. Mint mindent, úgy ezt is embere vá­logatja. Mindenesetre olyan ingye­nes, vagy szimbolikus költségen Jut­tatott szociális segítség ez a mun­kásembernek, amit megbecsül, és ok­kal becsül meg. KESZELI FERENC SZÓLJUNK RÓLA Nový íivot, (Ojélet) há­rom összevont falut jelöl. A falukat nemcsak össze­vonták; összeépültek, össze­forrtak azok maguktól is. S hogy mindez így volt jól, azt az itt éló emberek éle­te, mai valósága egyértel­műen igazolja. Az új, a nagy falu nem véletlenül, nem oktalanul kapta a nevét. Az összevo­nással valóban új életet kez­dett. Ebból az új életből ak­kor is, most is, a fiatalok méltón kivették a részüket. Szó se róla, ma is sokan eljárnak dolgozni a faluból, ám ezt a jelenséget bizo­nyos szempontból pozitívan is értékelhetjük. A falu sző- vetkezete ugyanis az ország egyik legjobbja, sok fiatalt foglalkoztat. Különösképpen nem kell őket csalogatni, marasztalni. Jönnek, marad­nak azok maguktól is. Ám sok a fiatal a faluban, s érthető, hogy sokan a vá­rosba utaznak a kenyérke­reseti lehetőség után. Sill Ica is közéjük tarto­zik. Naponta utazik, könyvelő­ként dolgozik a bratislavat Dunaj áruházban, ám ami a mi szempontunkból a lé­nyegesebb mondanivaló Sill Icáról, az az, hogy SZISZ elnök. Hogy ts van ez ponto­san? A falu egy, de ifjúsági szervezete három van. Volt idő, amikor jól dolgoztak, volt idő, amikor semmit sem mutattak fel, nem is hallattak magukról. Két év­vel ezelőtt ismét új sza­kaszba léptek, megalakítot­ták a helyi Szocialista If­júsági Szövetséget. Nagyjá­ból mindhármat egyldőben. Az élláSovcei (lllésháza) szervezetben két évvel eze­lőtt Sill Ica lett az elnöke. — Égbekiáltóan nagy e- redményekről nem beszél­hetünk, — mondja — de működűnk, dolgozunk. Ta­valyi munkatervünk leglob­ban megvalósított akciója a Komszomol Staféta volt, na meg a járási táncdelfeszti- vál gálaestje, amelynek köz reműködől között szerveze­tünk saját zenekarával kép­viseltette magát. Sajnos, a zenekar azóta átpártolt egy másik szervezethez, a ton- kovcelhez (Tonkhdza), de szerencsére az még itt van, a faluban. Nincsenek ugyan viszályok köztünk, de ez a tény ts felveti a kérdést: feltétlenül jó-e az, hogy egy faluban három szervezet mű­ködik? Különös, nagy ered­ményekkel a három közül egyik sem dicsekedhet, de a tunyaság, a semmittevés egyikre sem fogható rá. Hogy igényesek legyünk ön­magunkkal szemben, az ter­mészetes... Itt, nálunk rend­szeresek a gyűlések, a poli­tikai iskolázások. Pénteken, szombaton és vasárnap nyit­va tartjuk a klubot, nem­rég alakítottuk meg a kézi­SILL ICA munka-szakkört, és szeret­nénk minél többet tenni a szervezetünkért. Hogyan? A kérdés most már feltétle­nül napirendre kerül. Sill Icán kívül másokkal is találkoztam, sajnos a másik két szervezet vezető­jét nem értem el. Az ó munkájukról hát semmi konkrétat nem tudok. Még­is szólnom kell a meglévő három szervezet problémá­járól. Gondolom, mindhárom il­letékes szervezetben vissza­tekintenek az alakulás óta eltelt időre, egyeztetik a terveket. Feltételezem — még akkor ts, ha a ver- senyszerüség biztató, ösz­tönző dolog —, hogy közö­sen mégiscsak többet tud­nának tenni, lehetőségeiket közösen jobban ki tudnák használni, jobban meg tud­nák valósítani. Nem állítom, csak kérdem tőlük, csak szólok róla, hogy maguk is elgondolkozzanak rajta. —el— MIT LÉLEGZŐNK? Azt hinnők, hogy az em­ber oxigént vagy legalábbl* tiszta levegőt lélegez be. Ezt tanultuk biológiából. Csakhogy ez ma már nem igaz. Legalábbis a világ na­gyobb városaiban nem. Köz­tük Bratislavában sem. A helyzet már odáig fajult, hogy a fővárosi nemzeti bi­zottság egészségügyi-népjó­léti bizottságának legutóbbi ülésén emiatt viharos szó­váltásra került sor. Nézzük miért. Bratislava levegőjének szennyezettsége már rég túllépte a megengedett ha­tárt. 1963-tól kezdődőleg. A szakemberek megállapítása szerint egy négyzetkilomé­terre évente 480,99 tonna pernye hullik, holott a meg­engedett mennyiség mind­össze 150 tonna. A Béke ko­lónián azonban még ennél is több, 3201 tonna pernye hullott például tavaly egy- egy négyzetkilométerre. A levegő megengedett kéndi­oxid tartalma 0,15 mg/m3. A Tesla és a Dimitrov Ve­gyi művek környékén azon­ban a levegő kéndioxid tar­talma eléri a 0,296 mg/m3 telítettséget. Szerencsére a város levegője átlag csupán 0,060 mg kéndioxidot tar­talmaz köbméterenként. Megmérték a levegő széndi­oxid tartalmát is, ami első­sorban a gépkocsik égéster­mékeiből származik. A Ker­tész utca és a Vük Karad- zsics utca kereszteződésén 16,03—28,6 mg/nn, a Rácséi vámon 28,62—37,78 mg/m3 széndioxid telítettséget mér­tek, holott a megengedett szennyezettség legfeljebb 1,0 mg/m3 lehet huzamosan, e- setleg 6,0 mg/nu egy fél ó- rán át. Az alagútban vi­szont egy köbméter levegő 114,5 mg széndioxidot tar­talmaz, ezért itt betiltották a gyalogos közlekedést. Az elmondottakból láthatjuk, hogy tiszta levegőnek alig­ha nevezhetjük azt a vala­mit, amit naponta léleg­zőnk. MAGYARORSZÁGI FIATALOK TüSlMICÉN Kőművesek, ácsok, vasbe­tonszerelők, összesen ötven­két magyar ifjűkommunista érkezett a közelmúltban ha­zánkba, a tušlmicei nemzet­közi építőtáborba. Itt épül a 800 megavattos nagytel­jesítményű Tušimlce II. hő­erőmű, amely elkészülte u- tán Csehszlovákia, Lengyel- ország és az NDK energia- ellátásában játszik majd fontos szerepet ÜZEMEL A PIONÍRVASÜT Május előestéjén megin­dult a forgalom a košlcei pionírvasúton. A pionírvas­út bonyolítja le a forgal­mat Košice és kedvelt ki­rándulóhelye, a Csermely völgye között. A kis vasút évente 70 ezer utast szál­lít. A vasút érdekessége az, hogy a jegykezeléstől a for­galmistáig pionírok teljesí­tenek rajta szolgálatot, ter­mészetesen felnőttek felü­gyelete alatt. egy kis fénysugár az ÖRÖK SÖTÉTSÉGBEN A Levoőán (Lőcse) épült bennlakásos szaktanitézet Közép-Eurőpa egyik legkor­szerűbb intézménye a vi­lágtalanok nevelésére. Az intézet a tantermeken kí­vül öt különböző műhellyel, fedettuszodával, tornate­remmel, klub- és társalgó- helyiséggel van ellátva. Az intézetnek saját nyomdája is van pontlréssal, és újsá­got ad ki a felnőtteknek ha­vonta kétszer „Nový život“ (Oj Élet), a gyermekeknek „Naše ráno“ (Reggelünk) és „Za svetlom“ (Fény u- tán) címmel. Egyúttal rend­szeresen kiadják a hazat és világirodalom legjobb mű­veit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents