Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-09 / 19. szám

artizánske — az ország P cipőgyártásának második legnagyobb fellegvára. Ügy is mondhatnánk, hogy a cipők városa. Sőt, a fiatalok városa! De nemcsak a lakói fiatalok, hanem maga a város is. Szé­les utcák, világos terek, ú] há­zak — szóval ilyen a cipők vá­rosa, a cipők világa... A vá­ros lakóinak többsége napon­ta átlépi a gyár kapuját, a ka­pun pedig millió számra „jön­nek ki“ a cipők. Cipők, cipők... Amikor 1939-ben Bata a gyá­rat alapította 1007 400 pár ci­pőt gyártottak évente, öt év múlva már majdnem négy mil­liót. Ám mi volt ez a későbbi eredményekhez képest? 1960- ban több mint 20 millió pár cipő került ki a kezük alól a piacra. Hetvenben mindez csaknem megkétszereződött és 36 millió lett belőle. Ha az ember belegondol, akkor akár azonnal hagyja is abba ezt a számolósdit, mert mire a gyár negyven, ötven, esetleg száz éves lesz, akár csillagászati számokra is .felszaladhat a termelése. De hát így van ez: sokat koptatunk, pedig nem is rosszak a cipőink. Sokat koptatunk! Csak ez a gyár több mint 15 millió pár cipőt gyárt a hazai piacra, és hogy a cipőink jók, azt a gyártmányaink bizonyítják. El­jutnak a világ minden tájára. Többek között a Szovjetunió­ba. De nem a Szovjetunió az egyetlen partner. A szocialista országok mind, s rajtuk kívül sokat vásárolnak még az észa­ki országok és Iindia, Japán. És ha már a minőségről van CIPŐK VAROSA - FIATALOK VAROSA csak aztán — utána lehet csomagolni. Ugyanis a csoma­golás is itt tröténik. Mint a- hogy mondtam „feljön“ az a- nyag, le pedig már a kész ci­pő „vándorol“. Mindez persze nem ilyen egyszerű. A cipőket legelőször is valaki megtervezi. Utána el­készül a gyártásfolyamat mun­katerve, terveződik az anyag fajtája és minősége stb. Ha azt akarják, hogy időszerűek és korszerűek legyenek, akkor nyárra megtervezik és gyárta­ni kezdik a téli cipőket, s té­len pedig fordítva, a nyárra gondolnak. Hogy ez mennyire igaz, azt a képen látható új cipők is bi­zonyítják. Még csak tavasz e­szó, akkor főleg az utóbbi, a japán vásárlók igazán számí­tanak. A cipőkön kívül ők még a gyár, a ZDA Partizánske gép­gyárának a cipőgyári gépeit is vásárolják. De hagyjuk ezt a sok szá­mot és adatot! Vagy mágse? Az a műhely, amelyben töb­bek között végigsétáltunk, s amelyben fényképeztünk, két műszakban 105 embert foglal­koztat; naponta 1300 pár köny- nyű női szandált gyártanak. A gyárban ezt úgy , mondják, hogy komplex műhely, ami azt jelenti, hogy amibe belekezde­nek, azt be is végzik; vagyis a felvonó hozza a harmadik emeletre a nyersanyagot, le pe­dig viszi a kész cipőket. A 231-82-es műhely az 1971- es évben 10 ezer párral gyár­tott többet, mint amennyit a terve előírt. De ez így van a többi műhelyben is. Az egyik nem volt A 231-82-es műhely mestere, lenőrzi a lányok munkáját. Még csak sejteni lehet, hogy cipő lesz ezekből az egy­formára vágott bőrdarabokból... Emanuel Bielik gondosan el­lején járunk, s ők máris a nyárra készülnek. Sőt, ahogy a műhely vezetője elmondta, még néhány nap, s már az őszi, téli szériákra állnak rá. Vagy mégse? Néha bizony ez is előfordul. Ha egy-egy fajta, típus szép és formás cipőcske igen ka­pós a piacon, akkor bizony nem állnak le. Addig gyártják, amig a vevők igénylik. Előfor­dult már az is, hogy szinte maguk sem akarták elhinni, milyen kapós „jószágot“* adtak a vásárlók kezébe, illetve lá­bára. Persze nem csoda. Im­már több mint harminc éves tapasztalattal rendelkeznek, s maga a gyár, az egyes fiók­üzemeivel, vállalataival annyi­ra kiépült, hogy azon akár maga az alapító Bafa is elcso­dálkozna. Nem, itt már nyoma sincs a régi suszter-szakmá­nak. (németh) A híres forradalo 17-e előtt sok nagy napja volt. Egyik közülük 1917 január 27-e. Ezen a na­pon 200.000 pétervári munkás sztrájkja cár elleni felkelésbe ment át. A forradalom egyik győzelmet a másik után aratta. A pétervári helyőrség katonái a mun­kások mellé álltak. Közösen kiszabadították a politikai foglyokat, a börtönbe zárták a magas­rangú tisztviselőket és generálisokat, elfoglal­ták a központi hivatalokat... Pétervárott a cári kormány kezében csak a Téli Palota és az Admiralitás maradt. Este az államtanács épületében, a Tauridi palotában összeültek első gyűlésükre a péter­vári szovjet képviselői. A szovjet ekkor még mensevikek kezében volt. II. Miklós cár elhatározta visszahívni a front­ról az orosz katonákat és Pétervár ellen indí­tani őket. Január 28-án Moszkvában is általános sztrájk kezdődött. Moszkva csatlakozott Pétervárhoz. A cári terror Lenin pártjának tagjai ellen nem ismert határt Az dsö TÁTRA-BALATON BARÁTSÁG RALLYE Néhány nap múlva, 1972. május 17-21. között kerül lebonyolításra az első Tát­ra—Balaton Barátság Ral­lye. Hogyan született meg ennek a Barátság Rallyenek a gondolata és hogy milyen célokat szolgál, dr. Jozef Bočkai, a PRAVDA — az SZLKP Sajtókombinátja vál­lalati igazgatója, így foglal­ta össze: — A PRAVDA — az SZLKP Sajtókombinátjának PRAV­DA Kiadó Vállalata és a Szlovákiai Újságírók Szövet­sége mellett működő Újság­írók Autóklubja kezdemé­nyezésére kapcsolatba lép­tünk a budapesti VUE TU- RISTIQUE Kiadó Vállalattal, valamint az Interpress Au­tóklub Magyar Tagozatával, és ez év májusában közösen megrendezzük az I. Tátra— Balaton Barátság Rallyet. E nemzetközi rendezvénnyel politikai-társadalmi célokat követünk — éspedig, hogy a résztvevők közelebbről megismerjék egymást, ki­cseréljék tapasztalataikat, újabb baráti kapcsolatokat teremtsenek — vagyis: el­mélyítsék az együttműjcö- dést a motorizmus fejlődé­sével összefüggő különféle munkaszakaszokon. Kölcsö­nösen népszerűsíteni kíván­juk a két ország természe­ti szépségeit, a turistafor­galmat, s általában azokat az eredményeket, amelye­ket a szocializmus építése során értünk el a motoriz­mus fejlesztése terén. Az i- dei 'rallye a Csehszlovák Szocialista Köztársaság te­rületéről — a Magas-Tátrá- ból rajtol, s a cél a Ma­gyar Népköztársaság terü­letén — a Balatonnál lesz. A következő évben fordított lesz a sorrend. Számolunk azonban azzal, hogy až idén szerzett tapasztalatok alap­ján e nemzetközi rendez­vény visszhangra talál a többi szocialista ország pártlap kiadó vállalatánál is, s a következő években kibővül a Barátság Rallye résztvevőinek a száma. Mátrai István, a budapes­ti VUE TOURISTIQUE ügy­vezető igazgatója a követ­kezőkben látja a Barátság Rallye értelmét, jelentősé­gét: — E baráti találkozások­nak az az értelmük, hogy a résztvevők megismerjék, építőmunkánk eredményeit, megismerhessék szocialista életünket és országunk ter­mészeti kincseit. Ezzel a rallyevel mi is szolgálni a­Dr. Jozef Bočkai, a PRAV­DA — az SZLKP Sajtókom- binátja vállalati igazgatója Mátrai István a VUE TOU­RISTIQUE ügyvezető igazga­tója karjuk országunk turizmu­sát, idegenforgalmát, a két nép jobb megismerését, a barátság elmélyítését — re­mélve, hogy ebből a gondo­latból kifejlődik egy több országot átfogó BÉKE-BA­RÁTSÁG RALLYE. Az a vé­leményem, hogy ezekkel az őszinte gondolatokkal és célkitűzésekkel az európai béke és biztonság gondola­tát is szolgáljuk, mely nap­jainkban az újságírók egyik fontos feladata. Az autós turisztikával, autós találko­zókkal pedig erősítjük az emberiség béke-barátság vá­gyát is. Ezen gondolatok <e- gyében kívánom az egész magyar rendezőbizottság ne­vében: legyen sikeres az I. Tátra-Balaton Barátság Ral­lye, erősödjék a két ország igaz és mély barátsága, e- rösödjének az európai biz­tonságot és a világbékét célzó törekvések. Ogy gondoljuk a fentiek­hez nem szükséges bővebb kommentár! Az I. Barátság Rallye programja: V. 17 — megérkezés a Csorba-tóhoz a Panoráma hotelbe, beszélgetés a részt­vevőkkel, közös vacsora. V. 18 — a kocsik ellenőr­zése, az első ügyességi ver­seny, délután kirándulás a Magas-Tátrában, este a Csehszlovák Autógyárak saj­tóértekezlete. V. 19 — a verseny rajtja a Csorba-tónál, a cél Bala- tonfüred. V. 20 — szervezett prog­ram — a Balaton környé­kének a megtekintése, ha­jókirándulás. este a verseny ünnepélyes értékelése, díjkiosztás. V. 21 — a verseny befeje­zése. 4 FELVÉTELI VIZSGÁK MARGÓJÁRA A közelmúltban zajlottak le a jelvételi vizsgák a közép­fokú ipari, pedagógiai, egészségügyi, iparművészeti, zene­művészeti, közgazdasági, általános műveltséget nyújtó is­kolába és gimnáziumokba. Nagy esemény ez minden fiatal életében. Egyeseknek öröm, másoknak bánat. A pályaválasztás, a továbbtanulási lehetőségek kérdésé­ben az esetek többségében' ki-ki az adottságainak, képes­ségeinek és életcéljának megfelelően dönt. Előfordul azon­ban, hogy a szülők gyakran rossz irányban befolyásolják a fiatalokat, gyermeküket. Sajnos — tisztelet a kivételnek —, kialakult nálunk egy eléggé nyárspolgári szemlélet. A szülők időnként olyan iskolába kényszerítik gyermeküket, amely szerintük ké­nyelmes, jól jövedelmező állást biztosít. Ez a felfogás alapjában véve téves, mert nálunk az egyszintű képesí­téssel rendelkező szakemberek jövedelme között gyakorla­tilag nincs lényeges eltérés. Előfordul természetesen, hogy a társadalom a szükség­letnek és jelentőségének megfelelően igyekszik anyagiak­ban is jobban méltányolni egyik-másik foglalkozási ágat. De ezek többnyire csak ideiglenes intézkedések, ideiglenes előnyök. Mert mi történik akkor, ha időközben elözönlik a jobban méltányolt foglalkozási ágat. A munkaerőfelesleg nyomására csökken e foglalkozás társadalmi megbecsülé­se. Elhelyezkedési nehézségek, és ehhez hasonló problé­mák léphetnek fel. Éppúgy előfordulhat azonban, hogy a társadalom anyagilag támogatja a másik foglalkozási ágat, amelyben időközben munkaerőhiány mutatkozik. Persze nálunk ilyesmire csak a legsbélsőségesebb eset­ben kerülhet sor. Társadalmunk igyekszik a természetes kiválasztódásnak és a népgazdaság érdekeinek megfelelő­en a lehető legmesszebbmenőbben tiszteletben tartani az egyén érdekeit.- Az idén azonban abnormális érdeklődés mutatkozott a középfokú szakiskolák és a pedagógiai iskolák iránt. Szlo­vákiában például 22 785 fiatal jelentkezett az említett is­kolákra, holott az 1972—73-as iskolaévre a legjobb akarat mellett is legfeljebb 17 020 tanulót vehetnek fel. Ezzel szemben csökkent az érdeklődés az általános mű­veltség nyújtó középiskolák és a gimnáziumok iránt. Ügy­szólván minimális az érdeklődés a fiúk körében a közgaz­dasági középiskolák iránt. Márpedig népgazdaságunknak férfi közgazdászokra is szüksége van, és anyagiakban is ennek megfelelően méltányolja e hivatást. Végeredményben az a legideálisabb helyzet, ha sikerül teljesen összehangolni az egyén és a népgazdaság érde­keit. Es akkor így, felvételi vizsgák idején kevesebb a bá­nat és csalódás. P. L. lány hatvan, a másik hetven s a ragasztó, szegecselő gépek nél dolgozó férfiak pedlj százhúsz koronát Is kerestet naponta. A terv túlteljesítésé ben nagy része volt a műhely ben dolgozó, zömében fiatalok ból álló, szocialista munkabrl gádnak. Az ember elnézi őket. Fér fiák ingujjra vetkőzve, lányot köpenybe bújva forgatják, ke­rekítik a bőrt és lassan for­málódik kezük alatt az anyag A szalag pedig halad, viszi to­vább. Itt gőz csap föl a géf ajkai közül és összeáll a szán dál orra, amott egy-egy ügyes kéz odatartja a furcsa alak­zaté egymás mellett felsora­koztatott gépek „csőréhez“ £ leendő cipő talpát, sarkát, s már-már kedved támad bele­dugni a lábad. De még neír lehet, Jön, kell hogy jöjjön £ többi lány ügyes keze, hog> megsimogassa, megvizsgálja, s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents