Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-02 / 18. szám

OSCAR-DÍJ ÉS BÉKEHARC II. Nyár elején hazánkban turnézik az egyik legnép­szerűbb magyar együttes, az Omega. Az „omegások“ a prágai Olimpic együttessel közös műsorban lépnek fel hazánk számos városáDan. Az Eurovíziós Dalfeszti­vál mintájára Jövőre meg­rendezik az Intervíziés Dal­fesztivált, melyen az Inter- vízió tagországainak éneke­sei vehetnek részt. Rövidesen megjelenik a hanglemezboltokban Helena VondráSková legújabb leme­ze. Cime: Adam. A lengyelországi, sopotl fesztiválon Nada Urbánko- vá képviseli hazánkat. A Supraphon kiadta az angol Hollies együttes nagy­lemezét. Karel Gott legújabb lemezének elme: Já, kterou. (P) tására 50 000 dollárt adományo­zott. AZ INDOKÍNAI HÁBORÚ PACIFISTÁJA Legtöbb idejét az USA indokínai beavatkozása elleni harc köti le. Az amerikai tábori rendőrség egy­más után kitiltotta a legnagyobb kiképző központokból, a Fort Hood-i, Fort Mead-i és a Fort Bragg-i kiképző táborokból, ame­lyekben a Vietnamba induló ame­rikai katonákat készítik fel. Jane művészi fellépés ürügye alatt arra próbálta rávenni a ka­tonákat, hogy tagadják meg az engedelmességet, röplapokat osz­tott szét, amelyen felszólította őket, hogy ne menjenek Vietnam­ba. Később társulatot alapított, hogy háborúellenes előadássorozatot ad­jon a Vietnamban harcoló ameri­kai katonáknak a rendszeresen megrendezett Bob Hope turnék ellensúlyozására. Bob Hope a leg­gazdagabb amerikai színész, a kor­mány politikájának mindenkori és feltétel nélküli híve sűrűn Jár a Pentagon áldásával, sőt pénzén, a Vietnamban harcoló amerikai ka­tonák közé, hogy még nagyobb öldöklésre buzdítsa őket. „Ha Nixon elnök engedélyt ad rá, a karácsonyi ünnepek alkal­mából lépek majd föl Vietnam­ban. Alig hiszem, hogy megkapom az engedélyt. Véleményem szerint land a M. A. S. H. című a Cannes- ban nagydíjat nyert film fősze­replője is. Indulás előtt főpróbaként a New York-i Philharmonic Hallban mu­tatták be a szatirikus jeleneteket, amelyek minden szavukkal nevet­ségessé teszik „a rizsháború nagy bohózatát“. Jane jól megfizettette antiimperialista propagandáját: 100 dollár volt egy jegy ára ugyanarra az előadásra, amelyet előző nap Fort Lauderdale tá­maszpont katonái két és fél dol­lárért láthattak. A filharmoniku­sok hangversenyterme így is meg­telt. A bevétel az ázsiai utazás költ­ségeinek fedezésére kellett, amely kb. 80 ezer dollárba került. New Yorkban 20 ezer dollárt szedtek össze, a többit magánszervezetek adták. „De miért kell a vietnami há­borúról beszélni, mikor úgyis vé­ge felé jár?“ — írta az egyik New York-i újság. „Azért" — felelte Jane Fonda, — mert a háború egyáltalán nem jár a vége felé, csak megválto­zott. Most kevesebb amerikai, vi­szont több vietnami hal meg az amerikai légitámadások következ­tében". Az előadáson Jane Fonda és a többi színész is az amerikai sor­katonák egyenruháját viselte. A jelenetek elég élesek. A karrierje csúcsán álló szí­nésznő tettének láttán az ameri­kaiak egy része mosolygott. A népszerűségre törő színésznő ügyes reklámtrükkjének tartotta. Hazatérése után ez volt első na­gyobb politikai megnyilvánulása. Rövidesen kiderült azonban, hogy szó sincs reklámtrükkről. Jane a lapoknak adott nyilatko­zataiban az indiánokról úgy véle­kedett, hogy a hatóságok valóság­gal hadifogolyként kezelik őket. A rezervátumokban olyan létfel­tételek vannak, amelyek semmi­vel se különböznek az Indiában uralkodó viszonyoktól. Az IJSA kormánya minden eszközzel az indiánok kiirtására törekszik. Az indiánok egész egzisztenciája ab­ból áll, hogy megtarthatják-e a gyermekeiket, vagy nem. Ez eset­ben halálra vannak Ítélve, mert még a csekély állami segélyt is megvonják tőlük. Korlátozzák moz­gásszabadságukat, cselekvési sza­badságukat. Személyesen is ellátogatott Al­catraz szigetére, és többek között megállapította, hogy a hírhedt börtönt is az elviselhetetlenül un­dorító életkörülmények miatt szá­molták csak fel. Az indiánok megmozdulásában azonban enyhén csalódott. Nem is annyira politikai indítékok ve­zérelték őket, mint' inkább vallási előítéletek, látványkeltés stb. An­nái nagyobb lelkesedéssel fogad­ta a Fekete Párducok megmozdu­lásait, akiket az amerikai néger polgárjogi mozgalom legforradal­mibb szárnyának tart. A Los Angeles-i Ambassador szállóban tüzes beszédet mondott azon az összejövetelen, amelyet a Fekete Párducok vezérének Bobby Seale-nek, és 13 társának letar­tóztatása elleni tiltakozásul hív- J tak össze. „Nehezen találkoztam velük. Ismertem egy asszonyt, aki velük dolgozott, az adta meg a számu­kat. Telefonáltam. Találkoztam egyesekkel a vezetőik közül: Ma- sai-val, a belügyminiszterükkel, Eliane Brown-nal. Mind a ketten nagyszerű emberek. Ez körülbe­lül a chicagói per idején volt, amikor Bobby Seale-t és a két ak­tivista diákot elítélték. Később eljöttek hozzám. Apám nem volt túlságosan boldog. Barátaink azt mondták, ha ta­lálkozom a Párducokkal, zsarolók fognak háborgatni, kikészítenek, nem fogok tudni dolgozni, az FBI a nyomomban lesz." A Los Angelesi összejövetelen az egyik újságíró megkérdezte tő­le: „Nem gondolja, hogy ez árt­hat a karrierjének? Jane, aki valóban kapott né­hány fenyegető levelet, a követ­kezőt válaszolta: „Az én karrierem nem főnigs. Ami itt történik, az lényegesen többet számit. Olyan ügy ez, ame­lyért érdemes harcolni. Életem nagyobb részét elefánt- csontból faragott palotákban töl­töttem. Mindig megmagyarázna tatlan bűntudatot éreztem, de et­től fokozatosan megszabadulok. Kezdetben féltem. Később :z- tán elhatároztam, hogy állási kell foglalnom, nyilvánosan is. Meg tettem. Még mindig élek. Még mindig dolgozom.“ Három héttel később, hogy Ni­xon utasítást adott a kambodzsai invázióra, olyan békemenetet szer­vezett, amilyen még nem volt az Egyesült Államokban. Fogházba került, mert egy haditámaszpont eloglalására bíztatta az indiáno­kat. A Fekete Párducok vezére* Bobby Seale védelmének támoga­Jane Fonda a versaillesi nemzetközi békeharcos világkong­resszuson két amerikai polgárjogi harcos társaságában új ifjúság 7 i BANGLA DESH LEMEZ JÓTÉKONY CÉLRA Jane Fonda: „Kezdetben féltem.“ az is fontos, hogy a közvélemény értesüljön az esetleges visszauta­sításról" Hát értesült is. Megtagadták tőlük a Dél-Vietnam-i beutazási engedélyt, amiben kétségkívül a Pentagon keze van. De a Penta­gon sem akadályozhatta meg, hogy a Hawai szigetekre, Japánba, a Fülöp szigetekre és Okinawára utazzanak. Mindenüvé, ahonnan a katonákat a délkeletázsiai front­ra küldik. „Nem engednek bennünket Sai­gonba, még Szöulba sem, de se­baj, mégis elmondjuk, amit mon­dani. akarunk, még ha a börtönt kockáztatjuk is." < FREE THE ARMY A „lázadó színésznő“ társulatá­nak neve FTA. A három betű a Free the Army — Szabadítsd fel a hadsereget! — rövidítése. Jane csoportját kilenc fehér és kilenc fekete színészből szervezte. Csat­lakozott hozzájuk Donald Suther Az egyikben például Jane Fon­da Nixonnét játssza, partnere az elnököt. Az elnök nejé így szól: — Elnök úr, odakint óriási tün­tetés vani — Mindennap van tüntetés — felel az elnök. — Ma mit akar­nak? — Angela Davis szabadon bo­csátását (az említett fellépésekre még Angela Davis ideiglenes sza­badlábra helyezése előtt került sor — a szerk. megj.) akarják, meg azt, hogy vonjunk ki minden csa­patot Vietnamból, de azonnal. Meg fogják támadni a Fehér Házat. Dick, csinálj már valamit! — Jó lenne hívni a 82. ejtőer nyős hadosztályt — mondja az el­nök. — De éppen a 82. ejtőernyős hadosztály tűntet — feleli neje. „Ha az újságban írják meg eze­ket a dolgokat, nem érnek el vele semmit. fBefejezése következik) LEMEZEK­ÉN E KÉS EK Nada Urbánková ban: Harrisonnak ugyanis régi jó barátja az indiai szitárvirtuőz, a bengál Ravi Shankar. És a koncert tel­jes bevétele ezért a bengáliai menekülteknek Jutott. A műsor George Harrison szavaival kezdődött, majd Ravi Shankar köszöntötte a publikumot. Valamennyi ze­nész ingyen játszott. Az első felcsendülő szám eredeti bengáliai dal — szitármuzsika volt. A legnagyobb si­kert pedig kétségtelenül Bob Dylan érte el. A hanglemezfelvételt Phil Spector, a Beatles együt­tes egykori producere George Harrisonnal együtt „ke­verte“. Mindketten a maximumot produkálták. A Bangla Desh nem túlhangosított, ugyanakkor a hang­zás minősége megfelel a legmodernebb stúdiókban megörökített zenéknek. Hűséges az atmoszféra, a mu­zsikáló segítőkészség, a bengáliaiak lránt érzett ro- konszenv. Ami viszont elképesztő: az egyes művészek produ­cereivel négy hőnapig kellett harcolni, míg szerződ­tetett sztárjaik játéka után őket illető százalékról le­mondtak. Végül Alan Klein, az Apple — a Beatlesék vállalata — menedzsere közbelépett, és elérte, hogy — egy cég kivételével — a többiek valamennyien ingyen, minden jogdíj nélkül engedélyezték a Bangla Desh le­mez kazettás változatának forgalomba hozatalát. A há­rom hosszanjátsző lemez tiszta bevételének összege is az UNICEF-é lesz. A lemezek lemeze, a Bangla Desh már kapható a nyugati nagyvárosok zeneműboltjaiban. A felvétel története: a múlt év augusztusában a vi­lág egyik legnagyobb színház- és show-termében, a New Yorki Madison Square Garden Theatre-ben talál­koztak a 60-as évek rock- és pop-zenéjének legjobD- jai. E hangversenyt az exbeatles: a gitáros George Har­rison szervezte-rendezte. Világsztárokat hívott: Leon Russelt, Bob Dylant, Jim Hornt, a gitáros Eric Clap- tont, a dobos Ringó Starrt, az orgonista Billy Prestont s Pete Hamet. Húszezer jegyet adott el. Fantasztiku­san magas árakért. A belépődíjat azonban mindenki szívesen fizette. A pénz az UNICEF — az ENSZ Gyer­meksegély Alapja — számlájára került. Még konkrétab­Ravi Shankar /gondolatok PALÁGYl LAJOS: Senki többet? I Az árverésekkel kapcso­latban az idősebb korosz­tálynak kellemetlen emlé­kei vannak. Koppant a ki­kiáltó kalapácsa és rend­szerint az áldozatban egy élet omlott össze. Bennem is összeomlott va­lami, amikor értesültem egy furcsa árverésről. Bár már rég odáig jutottam, hogy nem lep meg semmi, de ez mégis sok volt. Ha szépen végig mondom, hogy miről volt szó, akkor bizonyára önöket is kerülgetni fogja valamt... Ogy látszik, valaki keser­ves kínjában már nem tud­ta, hogy mit csináljon. Az egyik árverésen 400 dollárt adtak Onasszíszné, az egy­kori Kennedyné selyembu- gyogójáért és 1000 dollárt a melltartójáért. Hogy ki volt az a h.„, ar­ról nem sikerült értesülést szereznem. De, hogy az volt, az biztos. És szinte már látom va­lamelyik nyugati lapban a következő hírt. ismeretlen tettes beha­tolt XY magángyűjtő házá­ba, gondosan kiemelte az aranykeretböl Onassziszné viselt selyembugyogóját, és nyomtalanul eltűnt." De úgy kell neki... (lfiszló)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents