Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-02 / 18. szám
A 8 új ifjúság MARTIN KR1ŠS Két narancs IV. A temetés utáni napokban Ku- rucz doktor hiába igyekezett, nem tudott az írásra összpontosítani. Titokban hálás volt Magdának azért, hogy kedveskedésével részben pótolta Valériát. Férjét, Ko- pert Is még szívesebben látta és hosszú órákat töltött vele a kerti hársfa alatt. A szomszédok a tragédia óta minden szabad idejüket e- gyütt töltötték. Magdának tetszett a gondolat, hogy mindkét féli számára a kedves, a bájos női társat jplentí. Egy napon Kurucznál vacsoráztak a szomszédok. Koper, az erőteljes katonaember hirtelen rosszul lett. Tett néhány bizonytalan lépést, aztán tehetetlenül elterült a földön. Kurucz azonnal ott termett barátjánál. — Késő —, sóhajtott fel. — Szív- szélhüdés... — tehetetlenül rogyott vissza a székébe. Nemsokára megérkezett Klimko körzeti orvos. Megerősítette Kurucz megállapítását és kiállította az elhalálozási okmányt... Most már Magda is egyedül maradt és ettől fogva kétszeres odaadással ragaszkodott özvegy szomszédjához. Örömmel vette tudomásul, hogy Kurucz elbocsátotta a bejárónőjét. Igen, maguk maradtak, egymásra vannak utalva, együtt kell élniük. Ezek a gondolatok foglalkoztatták az asz- szonyt. Lassan hozzászokott ahhoz az elképzeléshez Is, hogy összeházasodnak. Mélységesen megrendült, amikor meghallotta, hogy Kurucz egy jóval fiatalabb magányos asszonyt, valamilyen Liskovát szándékszik feleségül venni. Sokat beszéltek erről az asszonykáról, aki a férjétől állítólag 200 000 koronát kapott lelépés fejében. A suttogás valósnak bizonyult. Kurucz doktor negyven nappal Valéria halála után megnősült. Ettől fogva Magda nem lépte át a szomszéd ház küszöbét, sőt heteken át látni sem lehetett. Zárt ajtó mögött, magányban itta a csalódás keserű italát. Néhány hét múlva azonban, amikor kissé összeszedte magát, felkereste a helyi rendőrfőnököt és követelte, indítsanak vizsgálatot a férje halála körülményeinek :ügyében. Elmondta azt is, hogy mérgezésre gyanakszik. A rendőrség az asszony szavait jegyzőkönyvbe vette és néhány napon belül intézkedtek az exhumálásáról. A bírósági boncolást — nem véletlenül — Veller doktor végezte. Többszöri kísérlet után a kutatóorvos megállapította, hogy Koper szuclnilklorid általi mérgezés áldozata lett. Hasonló eredménnyel járt a Valéria tetemén végzett kísérlet is. A bűnügyi rendőrség elé bonyolult kérdések tömege tornyosult. KI volt a tettes? Gyilkosságról, vagy öngyilkosságról van-e szó? Nem fűzte-e egymáshoz a két áldozatot eltitkolt vonzalom? Talán a bejárónőt használta fel valaki? A rendőrség először Marikát, a bejárónőt hívta kihallgatásra. — Mennyi időt töltött Kuruczné a konyhában azután, hogy a férjét az ebédlőben hagyta? — kérdezte Vrz- got őrnagy. Az asszony néhány pillanatig gondolkodott. — Nagyon keveset. Belépett és éppen akkor nyelte le a narancs utolsó részét. Arra aztán egyből elterült. — Ki tette a narancsot az asztalra? — Én. Egy órával előtte hoztam az üzletből. — Hány darabot rendelt a doktor? — Kettőt. Egy közepeset s egy e- gész kicsit. — Szereti Kurucz úr a narancsot? — Nem nagyon. Inkább a felesége. — Tudhatta Kurucz úr, hogy mikor jön meg a felesége munkából? — Biztosan. Az asszonyság mindenben nagyon pontos volt. — Amikor a narancsot a doktor elé helyezte, ő ugye a .fotelben ült. Később elment még valahová? — Elnézést, ezt nem tudhatom. A konyhaajtő zárva volt. — Lenne még egy bizalmas kérdésem. Nem volt olyan érzése, hogy Kuruczné szerelmes Koper ezredesbe? — Bocsánat, ez nevetséges. — Hogyhogy nevetséges? — Ogy értem, hogy kizárt dolog. Kuruczné és a férje nagyon szerették egymást. Irigyeltem ezt a boldog házasságot. A rendőrőrnagy kissé elgondolkodott, aztán új kérdést tett fel. — Barátkozott Kurucz űr Veller doktorral? — Ami azelőtt volt nem tudom. Amióta itt laktak, ez a Veller úr egyszer volt nálunk. Valami két őrá hosszat. Azután hazautazott. — Volt vele más látogató is? — Igen, a gyógyszertár igazgatója, Velecki úr. Együtt mentek el a vacsora után. Az őrnagy átfutotta a Jegyzőkönyvet aztán más témára váltott. — jelen volt a vacsoránál, amikor Koper alezredes meghalt? — Igen, én hordtam mindent az asztalra. — Milyen kedve volt Kurucz doktornak? — Nagyszerű. Még szellemes vicceket is mondott. — Volt az asztalon narancs is? — Igen, az sosem hiányozhatott. Az alezredes úr nagyon szerette. — Próbáljon most visszaemlékezni, elhagyta-e az orvos a vacsora alatt az asztalt? — Igen, tudom jól. Olyan nevetségeseket mondott, — Mi volt az? — Hát, hogy pisilni megy. Amikor meg visszajött, hozott egy szép nagy narancsot. Azt mondta, királyi példány. Hogy eredetileg magának tette el, de most megtiszteli vele vendégét. — Aztán ml történt? — Koper úr elfogadta és meg is ette. Aztán ki akart menni a balkonra és... a többit már tudják. M ásnapra Veller doktort idézték a rendőrségre. —• Tudom miért hívattak — mondta a kutatóorvos, még mielőtt megkérdezték volna. Ezután kifejtette, milyen jól ismeri Kuruczékat. — Gyakran látogatták egymást? — kérdezte az őrnagy. — Kurucz hetente eljött hozzám a laboratóriumba. — Érdeklődött a kísérletei iránt? — Nem nagyon, csak elbeszélgettünk, filozofálgattunk. — Meg tudná mondani, volt-e lehetősége Kurucznak észrevétlenül megközelíteni a méreggel töltött ü- vegecskéket? — Természetesen volt. De ezt nem figyeltem. Elvégre orvos, s hozzá a barátom. — Ogy tudjuk, hogy a találmányával kapcsolatban Veleckivel is tárgyalt. — Igen, igen. Kuruczéknál találkoztunk s rá akart beszélni, hogy adjam el a gyógyszergyárnak. — Megegyeztek? — Elutasítottam az ajánlatot. Megmagyaráztam neki, hogy az eredményekkel még nem vagyok elégedett. Meg egyébként is az ő kezébe nem akartam adni... — Miért? — Számomra nagyon ellenszenves ember. Aztán Valéria is megkért, hogy ne adjam a mérget az ő kezébe. Ugyanis Velecki eszeveszettül belebolonduit Kurucznéba s félni lehetett attól, hogy esetleg megmérgezné Kuruczot. — ön féltette Kuruczot? — Természetesen, hiszen jó barátom. — Még most is jó barátok? —• Miért ne? Talán csak nem... — itt Veller megakadt, de aztán kis idő múlva folytatta: — ö lenne a tettes? — Meglehet, hogy rá tudjuk bizonyítani. A kör már nagyon összeszűkült. — Most az őrnagy a munkatársához fordult: — Hadnagy elvtárs, vezesse be Kuruczot. Kurucz szemét eltakarta a szemüveg, így nem lehetett látni zavarát. Kényszeredetten elmosolyodott és üdvözölte barátját, aztán leült. — Doktor úr —, szólt hozzá a rendőrfőnök —, bizonyosan tudja, miért idéztük Ide. A bírósági boncolás eredménye azt mutatja, hogy mind az ön felesége, mind Koper e- setében a halál okát helytelenül állapították meg. önnek mint Veller doktor barátjának lehetősége volt megismerkedni a barátja által kikísérletezett méreg tulajdonságaival. — Igen, gyakran találkoztunk — fészkelődött Kurucz a széken —, de csaknem kizárólag filozófiai kérdésekről beszélgettünk. — De talán szóba került a méreg Is. A hatása. Számunkra ez lényeges. — Nem. Azt hiszem nem csal az emlékezetem. Ilyen részletekről nem volt szó. — Hazugság! — kiáltott fel haragosan Veller doktor. — Hiszen minden részletről tájékoztattalak. — Nyugalom! — szólt a kihallgatást vezető. — Kurucz doktor, ön negyven nappal a felesége halála u- tán megnősült. Megkérdezhetjük, mekkora hozományt kapott? — Ahhoz önöknek semmi közük. — Rendben van, nem érdekel bennünket az ön kétszázezer koronája. De ha számba vesszük, hogy felvette felesége életbiztosítási összegét is, százezer koronát... Az orvos lehajtotta a fejét. K ikísérték a helyiségből, s bevezették Liskovát, az új feleséget. Az elegánsan öltözött csinos hölgy magabiztosan állt a rendőrök előtt. — Tudja miért hivattuk ide? — Nem tudom, csak sejtem. — Mit sejt? — Hogy a két hirtelen haláleset miatt. — Igen, azoknak a körülményeit vizsgáljuk. Kiderült, hogy valaki megmérgezte őket, mégpedig szucinilklo- riddal. Hallott már valamit erről a méregről? — Nem, nem hallottam... Vagyis, ha jól emlékszem, beszélt a férjem egy ismerőséről, aki ezzel az anyaggal végez kísérleteket. Talán még kapott is tőle két mintát, hogy próbálja ki patkányokon. — Erre biztosan emlékszik? — Igen, biztosan. — Megmondaná a férje szemébe is? — Természetesen. Ekkor behívták a terembe Kuruczot s megkérdezték tőle: — Doktor úr, a felesége azt állítja, hogy ön a barátjától két ampulla mérget kapott. Így van? Az orvos gyors mozdulattal a zsebébe nyúlt. Az őrnagy azonban gyorsabb volt nála és idejében lefogta a kezét, úgyhogy Kurucz nem használhatta revolverét. — Tehát hogy volt az egész? A- jándékba kapta, vagy ellopta a két ampullát? — Elvettem! — szűrte a foga közt Kurucz. — Veller úr, ön elmehet — szólt az Őrnagy. — Búcsúzzon el örökre egykori barátjától, a gyilkostól. A kutatóorvos hidegen ránézett Ku- ruczra, ügy tűnt, nem akar hinni annak, amit el kell hinnie. Aztán elment. Kurucz felemelte a kezét és hagyta, hogy rákattintsák a bilincset. Vége • Cs. Z. Zlaté Klasy (Aranykalász): Túlságosan is fiatal még, semhogy elfogadható szinten tudjon verselni. Csak olvasás élményei vannak, erős iskolás beütéssel. Egyelőre még tanuljon, s később jelentkezzen újra! • „WORDS“: Fejlődése szemmel látható, de még nem éri el a közölhetőség mértékét. Az elkövetkezőkben elsősorban gondolatilag kell mélyülnie és letisztulnia. Vigyázzon a vers logikai felépítésére is. Továbbá ne feledje, hogy a vers „képes beszéd “1 Nem elég a mondanivalót csupán versformába tördelni. A rímei is erőszakoltak. Tanuljon, dolgozzon tovább. A költészet a látás, a láttatás művészete is. • „Távoliét“: „Kérem, bírálják el érdemes-e tovább írnom, vagy inkább hagyjam abba?!“ — írja levelében. Nos nézzük a verset: / Barátnőm írta távoli országból, / Ahova ment szerelem céljából. / Azt írja sokat sír, barátja elhagyta, / Mert szélhámos, aki öt elcsalta. / stb. Inkább hagyja abba, de csak az írást, a tanulást, az önművelést ne! • V. I.: / Mint utólag kisült: / A Háromkirályok / Buzeránsok voltak / — írja egyik versében. Nem a- karunk, önnel vitatkozni, de érdekelne bennünket, hogy hol „sült“ ez ki? Addig is jó tanács — a drasztikum még nem jelent modern verset, erre is gondoljon. 9 „Katicabogár“: Először talán azt kellene tisztáznia, hogy mit is akar mondani a „világnak“. Versei nehézkesek, hiányzik belőlük a költői izzás. Képei erőtlenek. Tanuljon, művelje magát. • „Tavasz lett újra“: A költői erő az, ami a verseiből egyelőre még hiányzik, így aztán a gondolatok széthullanak, elerőtlened- nek. Tanuljon, olvasson sok verset! Ha valaki mégis kapcsolatot teremt idősebb férfival, az Jól és főleg józanul mérlegelje az összes eshetőséget, közös életük kilátásait. Tegyék fel maguknak a kérdést: milyen lesz az életük húsz, huszonöt év múlva, amikor az asszony még fiatal a férje pedig a legjobb eshetőségre számítva sem lesz a ^feleségének minden szempontból élettársa, partnere. Ha ezt számításba veszik, akkor a döntésük nem lesz felelőtlen. 17. EZEK SEM LÉNYEGTELEN KÉRDÉSEK Egy bölcs, de a férfinem szempontjából végtelenül elfogult filozófus — Lassalle — a múlt század közepén ezt írta: „Ha egy nő szeretni akar engem, egészen nekem adja magát, egészen feloldódik lényemben, s ezért — csupán helyet kap bennem; bár teljesen odaadta magát, viszonzásul nem kap meg egészen, hanem énemnek csupán egy részét kapja cserébe! Már maga a hivatás és a tudomány is lefoglalja a férfi lényének egy részét, a szerelemnek ezért feltétlenül osztoznia kell velük. Eleve arra kényszerül tehát, hogy csak részben adhassa át magát a szerelemnek... Aki tehát - szeretni akar engem, s azt akarja, hogy én is szeressem őt, aki lényem részévé akar válni, annak — abszolút egységbe kell forrnia velem, tökéletesen fel kell olvadnia bennem, szeretnie, amint én szeretek, gondolkodnia, ahogy én gondolkodom stb., gondolat- és érzésvilágának abszolút azonosulásával kell — természetesen csak az alapvető kérdésekben — hozzám kapcsolódnia. Szerelmemben ezért van valami pusztító. Azt a lényt, aki engem szeretni akar — feltéve, hogy természettől fogva nem azonos velem —, szerelmem átgyúrja és teljességgel birtokába veszi. Aki pedig egyrészt másféle fából van faragva, másrészt nem tűri, hogy így felőröljék és átgyúrják, nos, az maradjon meg a maga merev önállóságában, de ne a- karjon engem szeretni." Ez a hosszú, sok szempontból patetikus gondolatsor, olyan problémára tapint, amely a harmonikus házasélet egyik igen fontos feltétele; mennyit adjon fel az ember egyéniségéből, személyiségéből, miben és mennyiben azonosuljon az élettársával? Sokan ismerik azt a filmet, amelyben a férj csak a felesége halála után ismeri meg annak igazi életét, valódi erkölcsi arculatát. Ilyen abszurd helyzetek, ha kisebb mértékig, de előfordulnak a valódi életben is. A házasság előtti időszakra jellemző, hogy a fiatalok igen szoros érzelmi kapcsolatban állnak egymással. Valóban, nem létezik olyan titok, amit el ne árulnának egymásnak, nem léteznek olyan problémák, amelyeket ne közösen oldanának meg, nem létezik olyan kérdés, amelyre ne egyforma feleletet adnának. Ebben az időszakban a bizalom szinte határtalan. Ideális házasságban tulajdonképpen ez a viszony fenn is marad: nincs semmi olyan, amit egymás előtt takargatniok kéne még a legnagyobb egyéni szabadság megőrzése mellett is. Vannak azonban olyan esetek, amikor a házastársak egyike tudatosan vaknak és süketnek tetteti magát. Gyakran előfordul, hogy az asszonyok kijelentik: „Ha a férjem meg is csal, nem akarok róla semmit sem tudni. Azzal, hogy semmiről sem tudok, legalább megőrzőm a nyugalmamat és nem szenvedek.“ Másrészt vannak asszonyok és férjek, akik árgus szemmel .figyelik élettársuk minden lépését, ellenőrzik még a lélegzetvételüket Is és lehetetlen kérdésekkel kínozzák egymást. Mind a két végleges állapot azt Jelenti; hogy alapjában megbontották a harmonikus házaséletet, mert a kölcsönös bizalmatlanság alapjaiban támadta meg az együttélésüket. Ha a bizalmatlanság már a házasélet előtt Is felüti a fejét, akkor ez rossz előjel, mert hiányzik az a biztonságérzet, amely nélkül nincs megalapozott házasság. Sőt a bizalmatlanság és a bizonytalanság az, amely minduntalan felveti már a házasság előtt az alapvető kérdést: valóban ő-e az igazi, akivel az egész életemet le tudom élni? Ha az egyik fél százszázalékig nem bízik meg a másikban, akkor ki-ki a maga vérmérséklete szerint vagy kalitkába szeretné zárni a párját, vagy nagyvonalúan semmiről sem akar tudomást szerezni s könnyelműen megbocsátja élettársának minden botlását. De az egymáshoz közeledés helytelen módja is elrontja a házasságokat. Ha például a férj megszokja, hogy térdenállva mindig mindent bevalljon és drága ajándékokkal nyerjen bűnbocsánatot, akkor ez számára csakhamar megszokottá válik, könnyebben elviseli, mint a felesége hisztérikus kitöréseit, ha az magától jön rá a férj botlásaira. Más fér] viszont képes egész este a ház körül sétálni, megvárja amíg a felesége elalszik, hogy a kimaradása miatt ne kelljen egész este magyarázkodnia. Mi az orvossága, hogy az ember élettársa ne váljon idegenné, s élete ne legyen kiismerhetetlen szövevény. A házastársaknak ismerniük kell „jogaikat“ és kezdettől fogva megértő baráti viszonyt kell egymás között klalakítaniok. A házastársak szerelme nem egyszerű szeretkezési aktus, hanem bizalmas, mély baráti kapcsolat, amely — ha sikerült kialakítani — hosszú évek múltán is áthidal mindent, akkor is, a- mikor az erotika már nem játszik elsődleges szerepet a házastársak kapcsolatában. Nincs annál értékesebb, ha a legkritikusabb pillanatokban is számíthatunk az élettársunkra, annak együttérzésére és biztatására. Ha az élettársak már az együttélésük kezdetétől képesek ezt egymásnak megadni, akkor bőségesen megalapozzák családi boldogságukat. És ha ráadásul ezt a kapcsolatot házasságuk kritikus pillanataiban tovább sikerül erősíteniük, gazdagítaniuk, akkor biztosak lehetnek abban, hogy nem idegenednek el egymástól.(Folytatjukl »
