Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-25 / 17. szám

10 új ifjúság NEM EĽELEMHIANY, FULLADÁS FENYEGETI AZ EMBERISÉGET Április hupszonkilencedik napja nagy nap­nak, nemzeti ünnepnek számit Japánban. Nagyon régi ünnep, amely furcsa, illetve egyszerű módon nem mindig április 29-re esik, hanem évszázadok- óta .az határozza meg, hogy a szigetország éppen uralkodó császárja mikor ünepli születésnapját. A japán császároknak nincs vezetékne­vük. A Jelenlegit Hirohitőnak hívják, Ten- nónak becézik, de hogy beceneve van, az még Japánban sem jelenti azt, hogy min­denki rajong érte és rendszeréért. Az esztendő Japánban is . háromszázhat­vanöt napig tart, ám az időszámítás min­dig az új császár trőnralépésétől számí­tódik. Japánban egy esztendő leforgása a- latt, több mint száztíz millió ember ünnepel születésnapot, de közülük csak egyét ün­nepli száztízmillió — Hirohitóét, immár negyvenhatodszor. Huszonöt esztendős ko­rában foglalta el a trónt. Különös és ke­vésbé különös dolgokat művelt azóta. Töb­bek között belevitte, Illetve császári hatal­ma mellett is beleengedte a szigetországot a második világháborúba, és kapitulált is annak nevében. Kínos nap volt. Rádióban jelentette be a kapitulációt, s a nép akkor hallotta először istenének hangját. Isteni hatalmát örökölte, de néhány hónappal a megadásról szóló okmány aláírása után egy A szdbanforgő: császári rendőr. Csak mo­solyog. újabb okmányt is aláírt, miszerint lemond isteni jogairól. Hirohitő háborús bűnössé­gének kérdése odahaza sosem került napi­rendre. Évi kilencmillió dolláros fizetését azóta is folyósítják. Hangját utoljára a Sapporói Téli Olimpia megnyitásakor hal­lották, s legközelebb születésnapján, az ál­lamünnepen hallják, amikor egyszerű, pol­gári szmokingban megjelenik a császári pa­lota erkélyén, leereszkedik a nép közé. Nagy nap, mert a megközelíthetetlen, a vizesárokkal övezett császári rezidencia ka­pui csupán ezen a napon és újésztendö napján nyílnak meg a nép, a nagyközön­ség előtt. Jómagam nem időzíthettem tokiói tartóz­kodásom sem az egyik, sem a másik nap­ra, nem láthattam a császárt, de napokat kószálhattam a világhírű Ginzán, és na­gyon sok turistával egyetemben állíthatom, hogy a japán császárnál jobban ismerem a tokiói Ginzát. Igaz, van köztünk turis­ták és a császár között egy másik nagy különbség is, sőt, egy harmadik, egy ne­gyedik... értünk még senki sem követett el harakirit, de háborús szerepünk kérdése tisztázódott, bár az is lehetséges, hogy mi, a császár második világháborús szerepében még akkor is harakirit követtünk volna el, ha nem vagyunk japánok, ö Japán létére sem ezt cselekedte. Negyvenhat esztendeje uralkodik, de nem mind a negyvenhat év április huszonkilen- cedik napján nyitotta meg önkényesen a palotakert kapuit. Volt amikor mások nyi­tották meg, és sétáltak önkényesen, fel­fegyverkezve a szent felsségterületen.. US- Army egyenruhát viseltek... Amikor ez tör­tént, Hirosima és Nagasaki ekkor már ro­mokban hevert. Nem láttam a császárt, de láttam a rezi­denciáját. Felmentem a közelben állő, gyö­nyörű Imperiál szálló tetejére és tüzetesen szemügyre vettem a világ legnagyobb vá­rosának legnagyobb zöld-területét. A vizes­árokkal övezett cédrusligetetben fehér. Da- godaszerű épületek világítanak. Mi mást is képzelhet el a magamfajta ember a fe­hér falak mögött lejátszódó eseményekből, mintsem a nagy akvárium mellett forgo­lódó császárt, akiről tudvalevő, hogy a ten­geri élővilág lelkes kutatója. Hogy az ut­cák, a gyárak és a rizsföldek' élővilágában milyen lelkesedéssel és milyen eredmények­kel kutat, arról nem érkeznek jelentések, de azért senki sem hiszi, hogy a rendkí­vül fejlett szigetország mai eredményeit Hi- rohítő császár hobbyból, vagy szorgalom­ból teremtette volna meg. Eíeken a terü­leteken ő olyan ritkán jár, mint a nép a császári rezidencia palotakertjében. Április huszonkilencedik napja egyben a költői versenyek napja is. A harmincégy­szótagos, klasszikus japán versformában megírt érzések többtízezres számban érkez­nek a pályaválasztásra. A legjobbakat e- zen a napon a császári család jelenlété­ben szavalják el. Gondolom egy percig sem jogtalan az a feltételezés, hogy példá­ul Okinawa-témájfl, Jól megírt versek is érkeznek a pályázatra, ám ezek nem Jut­JAPÁN: Területe: 369 662 km2, Lakossága: 101,1 millió (1968) Fővárosa: Tokio, 11,3 millió (1968) Államforma: császárság. nak be a rezidencia nyitott kapuin. Nem* hiába isteni kapuk ezek. Amateraszu napistennő a mondvacsinált monda szerint 060-ban küldte el déduno­káját a japán trónra.-Azóta uralkodik az a família, amelynek Hirohitó, és legfiatalabb unokája a legifjabb leszármazottja. A Hak- ko Uku elvét napjainkig egyiküknek sem sikerült érvényesíteni és megvalósítani. E szerint az elv szerint a világ nyolc sar­kát japán tető alá kellett volna vonni. Er­ről az elvről régen nem beszélnek. Ponto­san azóta, mióta Douglas McArthur tábor­nok, japán második világháborús meghódí­tójának neve eltűnt a japán tan- és törté­nelemkönyvekből. A Hakko Uku elvről nyil­vánvalóan Hirohitó is lemondott már, sőt mi több, negyedszázada sikerrel érvényesí­tik a születésszabályozás tervét. A szaporo­dás évente nem több az egy százaléknál, az abortuszok évi átlaga egymillió körül mozog. A hagyomány, s a szent törvény arra hagy következtetni, hogy április huszonki- lencedike Hirohitó császárságáig, illetve é- lete végéig nemzeti ünnep marad. Ezt kö­vetően majd fia, Akihito születésnapja nyit­ja meg a rezidencia kapuit. Vagy még­sem? Tudom, merész a kérdésfeltevés, de valószínű, hogy az elkövetkező esztendők háromszázhatvannégy napján át egyre in­kább a kíváncsiskodók, mintsem a haraki­ri képes sintók és hazafiak népes serege várakozik majd a kapuk előtt. Néhány hónappal ezelőtt körülgyalogol­tam a rezidencia jónéhány hektáros terü­letét, s leültem megpihenni a vizesárok zöldmezős, pirosvfrágos partján. Talán u- nalmában, talán a megróvás szándékával mellém telepedett egy császári rendőr. A megróvásra nem került sor, de arra igen, hogy a mosolygós, fiatal rendőr igyekezett rábeszélni, maradjak ott újév napjáig, s akkor megláthatom mi van a vizesárkon, a kőfalakon belül. S ha addig maradok — mondta —, akkor április huszonkilencedi- két sem szalasztóm el, biztosan nem, mert a császárnézés élménye még egy fehérar- cűnál is ismétlésre szorul. Magamban valahogy így válaszoltam ne­ki: Jó, egy-két órát várok, s te addig menj, mondd meg a császárnak, hogy fedezze ad­digi ítt-tartózkodásom szerény költségeit, s én megnézem őt újév napján is, születés­napján is, de engedőimével a császárnéző seregre is szeretnék odafigyelni. Kíváncsi lettem volna, mit válaszol ha hallja, ha megérti. De csak mosolygott. Bi­zonyára azért, mert nem értette. RESZELI FERENC A császári rezidenciát a külvilággal összekötő, legismertebb hid. Ojév napján és áp­rilis 29-én nagy megterhelésnek vetik alá. A szovjet Mi-6 helikopter annak idején nagy port vert fel a szakemberek körében. Különösen a nyugati körök­ben megrökönyödéssel állapították meg, hogy a gépóriás képes a magasba emelni bármelyik addig gyártott heli­koptert a teljes terhével együtt. A Mi-6 egé.sz sor világ; rekordot állított fel, többek között 20 tonna terhet emelt két kilométer magasságba. Aztán egyszercsak levegőbe e- melkedett a szovjet repülőipar újabb büszkesége, a B-12 jelzésű helikopter, amely elődjénél ‘ is lényegesen többre képes. Teherbírása például egyszerannyi, tehát 40 tonna terhet emelhet magasba. Az összehasonlítás kedvéért fel­soroljuk a két gép fontosabb műszaki adatait. Hosszúság: B-12 — 37 méter, Mi-6 — 33 méter; magasság B-12 — 12,5 méter, Mi-6 8,5 méter. Az új helikopter légcsavarjai­nak átmérője 35 méter, négy, összesen 6500 lóerős teljesít­ményű motorjai pedig lehetővé teszik, hogy a legnagyobb megterhelésnél is képes óránkénti kétszáz kilométeres se­bességgel repülni. Amerikai tudósok jóslata sze­rint 2070-ben a szigorú szüle­tésszabályozás ellenére 15 mil­liárd ember jog élni a Földön. Ezért sok szakértő véleménye szerint az emberiség problémá­ja akkor nem az éhínség lesz, hanem a hő, amelyet ennyi em­ber felszabadít. Mivel a Föld lakosságának egyötöde város­ban fog élni, a felszabaduló hö megakadályozza a tiszta leve­gőnek a városba való behatolá­sát. Eszerint a. fövendő városok lakóit jobban fenyegeti a fulla­dás veszélye, mint az élelem­hiányé. • • • • • MESTERSÉGES TÓ Hatszázmilliárd köbméteres víztárolót építenek a brazíliai Para államban. A világon ez lesz az egyik legnagyobb. Hosz- sza B00 kilométer, szélessége 480 kilométer lesz. A Xingu, az Aragnaya és mellékfolyóik vizét gyűjti össze a főváros, Brazília és az Amazonas vidékéről. Ki hitte volna, hogy éppen Finn­országban fogják felvetni először ezt a kérdést? Pedig így van. Az ezzel kapcsolatos kutatások G. Teyr professzor irányításával a helsinki egyetemen folynak. Teyr professzor patkányokon vé­gezte kísérleteit. A rendszeres szaunázás rosszindulatú tüdódaga- natokat idézett elő a kísérleti álla­tokban. 1:1006 000 pontossággal méri a távolságot az amerikai Hughes Aircraft lézerberendezése. A cálbavett tárgy távol­G Teyr úgy véli, hogy az emlí­tett betegségek ellen némi védel­met nyújt a fürdőhelyiség jó szel­lőztetése, a 90 foknál nem maga­sabb hőmérséklet (a szaunákban jelenleg előforduló 100—120 fokot a professzor egyenesen hajmeresz­tőnek tekinti), a hirtelen bekövet­kező óriási hőmérsékletkülönbsé- gek, vagyis a szaunából a jéghideg ságának lemérése gyakorlatilag egy szempillantásig tart. tóba való beugrás kerülésé. A professzor véleménye szerint a szauna, a finneknek ez a szinte szentül tisztelt hagyománya, szá­mos baj forrása. A szívbetegek arányszáma európai viszonylatban Finnországban a legnagyobb, a tü­dőrák gyakoriságának indexe pedig a finneknél kétszer akkora, mint a svédeknél és ötször-hatszor ak­kora, mint a norvégoknál, noha a finnek nem is szenvedélyes do­hányosok. A kutatók véleménye szerint az említett betegségek oka a szaunában rejlik. Veszélyes-e a szauna? vizesárok

Next

/
Thumbnails
Contents