Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-25 / 17. szám

8 új ifjúság

MARTIN KRISS

Két narancs

M

ásnap gyönyörű napos idő volt. Magda kivitte a takarót a kert közepére s ott napozott. Egy Idő múlva oda jött a férje és megkérdezte:

— Nem gondolod, hogy mára jobb lenne abbahagyni? Olyan piros már a bőröd, mint a rózsa. Jól vigyázz, a nap- fürdő öregít. Egyébként is este vendégeket várunk.

— Ugyan kérlek —, védekezett Magda. — Már mindent elkészítettem. Különben el tudom képzelni, Kurucz örökké a beteg szivére fog hivatkozni, ami pedig Valériát illeti, bízd csak rám, — Megigazította feje alatt a vánkost, aztán tovább folytatta a beszélgetést. — Igaz, ml a véleményed erről a hipnotizálóról. Egész nap gondolkodom róla. Fiatal még, kár lenne érte, ha netán...

— Ez a környezet talán jót tesz az e- gészségemnek. De öltözz már fel, megárt a sok napozás.

— Ogy látom neked komoly gondot o- koznak az én ráncaim —, mondta Magda. miközben lassan felöltözködött. — Azt hiszem komolyabbak a nő szempontjából azok a ráncok, amelyek nem az arc bőrén, hanem a leikén képződnek.

Lassan elindultak a házba. Közben Magda megkérdezte férjétől:

— Mondd, mikor szándékozol munkába lépni?

— Ogy beszéltem meg, egy hét múlva. ‘ Tehát azután már sziwel-lélekkel hódolhatsz a festés múzsájának. Itt aztán i- gazán kiváló feltételeid lesznek.

Az asszony örömében átölelte a férje nyakát. A férfi gúnyosan folytatta:

— Meg az is lehetséges, hogy valaki megvásárolja a müveidet. Az asszony nem vette szivére ezt hangnemet.

— Kedvesem, ha tudsz valamit, amiről nem szabad, nem illik beszélned az utcán, ne mondd el a feleségednek sem. Jól tudod, hogy csakis magamnak, a magam örömére rajzolgatok, — amíg te a karambolozott autók biztosítási ügyelt intézed.

Koper elnevette magát.

— Ni csak, mennyi lelkesedés és önbizalom van egy müvészcsemetében! Mondd, nem hozhatnál a festészetért olyan nagy áldozatot, hogy leszoknál a dohányzásról?

Magda egy csomó füstöt fújt a férje arcába s úgy válaszolt: — Nem vagy egyáltalán modern férfi.

— Hogy nem vagyok? — horkant fel Koper. — A legmodernebb nők azok, a- klk már nem dohányoznak. Csakhogy te nem tartottad a lépést a divattal...

— Lehet, hogy Igazad van —, mondta az asszony. — Tudod mit? Megkérem Kurucz doktort, hipnotizáljon meg, talán segítene.

Bementek a házba s ott Magda elkészítette az asztalt a vendégek fogadására. Koper pedig újságot vett a kezébe s kiült a verandára. Amikor nyílt ez ajtó s előbukkantak a vendégek, Koper a feleségével együtt elébük sietett.

Magda a társaságot a terített asztalhoz irányította. Kopernek hirtelen ötlete támadt: letépett egy szál rózsát és ügyetlenül kedveskedve átadta Valériának.

Szép virágnak — szép virágot —• fűzte hozza.

— Kedves barátom, ön nemcsak hogy szorgalmasain gondozza kertjében a virágot. hanem hódító célokra Is fel tudja használni, — jegyezte meg mosolyogva dr. Kurucz.

K

oper szemlátomást szívese« hallgatta az elismerő szavakat. Hirtelen eszébe jutott, hogy át kellene Öltöznie. Feállt, meghajolt és kiment. Magda a beszédességével ügyesen áthidalta ezt a pillanatot.

— Hogy van, doktor úr? Beszéljen. Mit csinál a szfvecskéje? — kedveskedett Kurucznak.

— Semmi baj. Ogy érzem tetszik neki az új környezet. Természetesen magukat Is beleértve! Kézirataim úgy szaporádnak, mint eső után a gomba.

— Jólesik ezt hallani. Akkor hát bizonyosan nem veti meg az ég folyékony áldását sem. Tölthetek? — kérdezte Kópémé.

Az asszonyok már elóbb megegyeztek, hogy whiskyt isznak, az orvos pedig csak dzsúszt kért. De Magda addig kérlelte, míg végül Is rábeszélte egy „mini aperitifre“.

— Ogy látom, itt valaki nem akarja alávetni magát a háziasszony akaratának — mondta Köpet, amikor visszajött s Jó- lzüt nevetve elfoglalta a helyét.

Magda finoman illatozó sült pisztrángot tálalt, s Valéria, mielőtt vett volna tányérjára, nem felejtette el megkérdezni, milyen recept alapján készült.

A háziasszony bőbeszédűen előadott egy lltána-hosszú receptet, s közben számtalanszor elismételte, hogy nem tartotta magát a szakácskönyvhöz, hanem saját ízlése és tapasztalatai szerint készítette az ételt.

Meglepetésképp hatott amit ezután dr. Kurucz mondott:

— Kedves szomszédasszony, elmondhatom. hogy a főzés művészetét ugyanolyan tökéllyel bírja, mint Veller barátunk a saját professzióját.

— Köszönöm az elismerést —, pirult el Magda —, de sajnos nem tudom mivel foglalkozik most Veller úr.

Kurucz hörplntett a poharából, mintha megfeledkezett volna az előbb hangoztatott mértéktartásról, aztán részletesen elmondta, mivel foglalkozik most a tudós orvos.

— Annyi Időt szentel e méreg hatása kifiirkészésének, hogy talán már nem is alszik. Csak ezt várom, hogy neuraszté- niás tünetekkel ide kerüljön közénk.

Magdát nem érdekelte az új mérgező anyag problémája, csak illendőségből kérdezte meg, mire való,

— Olyan méreg, mint például a nikotin — válaszolt Kurucz. — Es azt hiszem — folytatta a házigazda felé fordulva —, hogy a hipnózis segítségével az ön kedves felesége Is le tudna szokni a füstölésről. Fülhez persze hinni kell a hipnózis erejében...

Valéria érezte, hogy most közbe kell. szólnia.

— Ige«. Igen, máris látom a hipnózis hatását. Amióta itt Uliink Magda még egyetlen cigarettára sem gyújtott rá.

Kurucz újra ivott, aztán kisiskolásként felemelte két ujját.

— Bocsánat, adós maradtam a válasz- szal. Dr. Veller preparátuma nem egyszerű méreg. Különlegessége abban rejlik, hogy a holttestben nem hagy nyomokat... Egészen különleges...

— Eszményi! — szólalt meg Koper. —- Eszményi dolog a gyilkosok számára. De vajon mi jót várhat tőle az emberiség?

A két férfi most együtt ivott.

Az alkohol megoldotta a nyelveket. Mindenki beszélt. Azt, ami éppen eszébe jutott, s így a beszélgetés fonala összekú- szálédott.

Magda váratlanul lelkesedni kezdett:

— Mit nekem Veller, meg az ő preparátuma. Meg a nikotin is. Engem a festészet érdekel. Abban van szépség. Ogy érzem, Itt lesz módom dolgozni. Már megvan az első témám: dr. Kurucz munka közben. Nagyszerű portré. Biztosan sikerül a akkor aztán odaajándékozom a doktornak, s akár a sírba is magával viheti.

Koper alezredes megrökönyödve figyelte, hogy feleségében az alkohol az illemet és a jó Ízlést teljesen háttérbe szorította.

— Barátaim, a legjobb pillanatban kell abbahagyni. Engedjék meg, hogy utoljára még egy pohárkával töltsék A szomszédok még egyszer koccintottak, aztán pltyékás szívélyességgel kívántak egymásnak jé éjszakát.

N

éhány nap múlva Koper a megegyezés szerint munkába lépett. Magda végre kötetlenül és szabadon áldozhatott a festészet múszájának. Bejárta a környéket, felkereste a patakpart, az erdő érdekes, ecsetre kívánkozó részeit. Egy napon ázó nélkül és zajtalanul megközelítette a kertben Írogató Kuruczot, és gyors ecsetvonásokkal felvázolta portréját.

— Mit szól hozzá, doktor úr? Van tehetségem?

Az orvos meglepődve vette kezébe a festményt. Kis idő múlva így szólt:

— Meg kell hagynom, hogy tehetség nélkül lehetetlen Ilyen találó portrét készíteni. Gratulálok. Igazán jól eladhatná ezt a képet.

— Arról sző sem lehet — mondta az ^ asszony. — Csakis önnek készítettem. Ajándékba. Illetve azért, amiért leszoktat a dohányzásról.

— Hat így áll a dolog, szívesen elfogadom. Holnap el Is kezdhetjük — mondta az orvos, aztán fogta a festményt s megindult vele a ház felé.

Magda tágra nyílt szemmel nézett utána és Kurucz után kiáltott: — Viszontlátásra doktor úr!

Hat héttel ez után Magda már csak néha gyújtott cigarettára. A sikernek ő maga nem is örült annyira, mint az oktató, Kurucz doktor.

— Igazán nagy az akaratereje, kedves Magda — mondta egy alkalommal, amikor az „elvonókúra“ értelmében Magdának néhány óra hosszat mozdulatlanul kellett ülnie. Az orvos tudta értékelni az akaraterőt, mert nem egyszer neki magának is szüksége volt rá. Például akkor is, amikor az asszony az orvos portréját festette. Ez a kép már jóval precízebb munka volt és lélektanilag Is mélyebben jellemezte, mint az a gyors vázlat, amelyet Magda a kertben készített.

Az aszony ezt a képet is odaajándékozta az orvosnak, aki hamarosan fel Is a- kasztotta a falra. Amikor Valéria megérkezett a munkából, kíváncsian érdeklődött:

— Kitől van ez a kép?

— Magdától, a világhírű festőművésztől — válaszolt Kurucz gúnyosan.

Valéria csak elmosolyodott, aztán hozzálátott a vacsora főizéséhez.

— Ne gúnyold ki, hadd legyen meg az öröme — mondta a férjének.

Kurucz szótlanul ült és akkurátusán egy narancsot hámozott. Amikor elkészült vele gerezdekre szedte és elhelyezte a tányéron, egy másik, még érintetlen narancs köré.

Ez után egyenként szedegette el a gerezdeket és élvezettel rakta a szájába, miközben a magot lezsér mozdulattal visz- szarakta a tányérra.

Valéria melléje ült és mosolyogva jegyezte meg:

— Ahogy így nézlek, a nyál is összefut a számban.

— Tessék, edd meg a másikat — kínálta meg az orvos, aztán még hozzátette: — de várj, előbb meghámozom.

Amíg az orvos a narancsot tisztította, Valéria belenézett az újságba.

— Hallod, szörnyű emberek között é- lünk. Micsoda erkölcsök! A nő megöli a férjét, a szeretője kedvéért! — felsőhaj- tott. — Már kész? — Szélt és a férjére nézett.

— Nézd csak, olyan mint a tojás. Meglátod. ízleni fog.

A narancs egész kicsi volt, Valéria az egészet egyszerre tömte a szájába. Közben mondani akart valamit, de hang nem jött ki a száján s olyan komikus arcot vágott, hogy férjét nevetésre késztette.

A férfi most kezébe vette az újságot s megkereste azt a hirt, amit az előbb Valéria olvasott. Valéria a konyhába ment s onnan kiáltotta:

— Mivel folytatjuk a vacsorát?

Az orvos elgondolkodott a hír felett s nem válaszolt.

— Mi történt, talán rosszul vagy? — kérdezte a felesége.

— Semmi, semmi, hanem valamit elárulok neked. Azt a libát én Is a legszívesebben megölném. Azt hiszem egészen belém bolondult.

— Magda?

— Igen! Napról napra mást nem hallok tőle. csak azt, hogy engem akar megörökíteni. Szüntelenül kedveskedik, kacérkodik velem, emögött nyilván szerelem rejtőzik.

— Ne vedd figyelembe és kész. Foglalkozz a munkáddal, 6 meg hadd fessen magának.

— Ne vedd figyelembe, ne vedd figyelembe!, — Idegeskedett Kurucz. — Azóta, hogy leszoktattam a dohányzásról szüntelenül a nyakamon van. Mint egy poloska.

— Hm. hm — sóhajtott Valéria és bement a konyhába. A következő pillanatban halálos kiáltás szakadt ki az asz- szony torkából.

Az orvos felállt, az ajtó felé sietett s a küszöbön szinte kővé váltan állt meg. Valéria a konyha közepén feküdt. A bejárónő rémülten emelte meg az asz- szony fejét. Az orvos gyakorlott mozdulattal húzta fel Valéria szemhéját.

— Úristen, halott! Marika, azonnal hívja Kllmko doktort. Mondja meg* neki miről van sző. Aztán hívja át Kópémét. Mit is tudnék tenni itt egyedül! — mondta Kurucz elbicsaklott hangon és beleroskadt egy fotelba.

Amikor Magda belépett a szobába és meglátta a halálsápadt orvost, azonnal úrrá lett rajta a rémület.

— MI történt vele? — kérdezte remegő hangon.

— Nem tudom... Talán szlvszélhüdés. Megérkezett Klimko, a körzeti orvos. Odalépett sápadt barátjához és megveregette az arcát.

— Ne, ne. Inkább Valériával foglalkozz — szólt Kurucz.

Klimko nemsokára kijött a konyhából s csak annyit mondott: — Már késő, barátom... Szivszélhüdés. — Aztán leült és kiállította a halotti bizonyítványt.

A rendőrség nem foglalkozott Valéria halálával. A halál oka annál is valószínűbbnek tűnt, mivel a férj állítása szerint az utóbbi hetekben Valéria sokat féltékenykedett Magdára, a szomszédasz- szonyra. Harmadnapra eltemették.

(Folytatjuk)

0 Doki: Az ön szerint nevezett írásokat, csak nagy- nagy túlzással lehet versnek nevezni. Hiányzik belőlük a költészet legkisebb jele Is. Csupán verssé tördelt nyers próza. Talán egy példa: / Csillog a levegő, megfeketíti a tál esője / iszapos a csepp / Még nem beverte ki a telet / Erez, még nincs itt a tavasz. / Az Írásról lebeszéljük, az önművelésről, az olvasásról azonban nem.

^ „Csodálom“: Sajnos, kézírásának a kibogozása nem sikerült teljesen, Így félő, hogy azért marasztalnánk el amit bele sem Irt versébe. Különben a megfejtett szöveg alapján ml Is úgy vélekedtünk a tehetségéről mint ön. Tanuljon, művelje magáti

0 K. T. Nové Zámky) (Érsekújvár): A Dédnagyma- ml mesél című versét sajnas nem kaptuk meg, így természetesen nem is véleményezhettünk.

0 „TÉGE“: Versei jók. Különösen az Ébredés és az Amíg a... tetszett, örülnénk ha küldene magáról egy fényképet és rövid életrajzot, hogy bemutathassuk olvasóinknak. Természetesen örömmel vennénk azt Is, ha néhány verset még mellékelne az újabb termésből.

0 „Novella“: Sajnos még nem az. írásban sok mindennel adós marad. Válaszunkat Gorkijjal mondatjuk ki: „Az elbeszéléstől megköveteljük a cselekmény helyének pontos ábrázolását, a szereplők életszerűségét, a nyelvezet pontosságát és szlnességét; az elbeszélést úgy kell megírni, hogy az olvasó lássa mindazt, amit a szerző elbeszél.“

0 „Nádszál“: Verseivel sajnos nem tudunk mit kezdeni. Kár, hogy nem írta meg hány éves — úgy pontosabb választ adhattunk volna. Így csak tanulásra, önművelésre biztathatjuk.

0 „KOS“: Verses drámát nem közlünkl

18. NEM SZÁMIT, HOGY AZ EMBER HÄNY ÉVES...

Mindenki ismeri azt a csacska nótát, amely szerint „Nem számít, hogy az ember hány éves, csak az asz- szony legyen fiatal.“ A nóta trivális hangon olyan problémát vet fel, mellyel nekünk Is foglalkoznunk kell. Az azonos korosztályhoz tartozók szerelmi kapcsolata és házassága természetes, nincs benne semmi abnormális. Más a helyzet ha a házasulandók közt nagy a korkülönbség.

A probléma korántsem újkeletű. A szerelem nagy szak- • értője Boccaccio is foglalkozott már vele egyik remekbe szabott novellájában. Nézzük hogyan látta 6 ezt a mindmáig élő kérdést a XIV. század derekán. „Volt egyszer Pisában egy bíró, ki inkább meg volt áldva ér- telmességgel, mint testi erővel és fiatalsággal... mindenáron abban fáradozott, hogy szép és fiatal asszonyt szerezzen feleségül, holott, ha úgy tudott volna vigyázni a maga érdekére, mint a máséra, mind a szépségtől, mind a fiatalságtól óvakodnia kellett volna. Es célját el is érte, mivelhogy Lotto Gualandi uram feleségül adta hozzá egyik lányát, kinek neve volt Bar- tolomea, egyik legcsintalanabb és legcsinosabb leányzó Pisában... Minek utánna tehát a bíró a leányt nagy vl- gadozással házába vitte és fényes, pompás mennyegzőt tartott, a nászéjszakáján egyetlenegyszer megölelte a lányt, már csak azért is, hogy asszonnyá tegye, annak ntánna már nagyobb gonddal kímélte erőit, mint annak előtte, s kezdte a feleségét tanitgatni valamely abécés- gyermekeknek valő kalendáriumból... Az ő magyarázata szerint nem volt nap, melyre sok-sok, de legalábbis egy

ünnep ne esett volna, ezeknek tiszteletére pedig, mint különb-különbféle okokkal bizonygatta, férfinak és nőnek tartózkodnia kell az efféle érintkezésektől: ezekhez járultak a böjtök és kántorböjtök, s az apostolok és ezernyi egyéb szentek vigíliái és a péntek és szombat stb. Eme rendet pedig (nem csekély bánatára az asszonynak, kihez alig nyúlt egyszer is havonta s akkor is csak ímmel-ámmal) hosszú időn által megtartotta, s mindenkor fölöttéb vigyázott, nehogy valaki megismertesse Bartalomeával a hétköznapokat...“

Mondanunk sem kell, hogy a szigorú rend és felügyeletet Boccaccio hősén sem segített. Egyszer ugyanis sétahajókáznl vitte a feleségé* de útközben kalózok csaptak le rájuk, akik elrabolták féltett szerelmét és csakhamar olyannyira kioktatták e „hétköznapokra“, hogy amikor a szabadító férj megérkezett, az asszony így válaszolt: „Istennek akaratja szerint, kinek ifjúsá gom láttán megesett szíve rajtam, ráakadtam arra a férfira, kivel eme szobában lakozom, melyben nem tudjuk mi az ünnepnap, és ennek a küszöbét ugyan soha át nem lépi sem péntek, sem szombat, sem vi- gilia, sem kántorböjt...“

Természetesen Boccaccio korában a nagy korkülönbséggel kötött házasságok sokkal gyakoribbak voltak, mint manapság, hiszen az ilyen házasságok leggyakoribb Indítéka a vagyoni érdek, ma már egyre Inkább háttérbe szorul. Nézzünk azonban egy mai helyzetet: „Helyzetem sajátos“ — vallja be egy negyvenéves férfi, aki egy huszonhárom éves lánnyal akar összeházasodni. Helyzete valóban sajátos. Hogy mennyire alakul majd a házasságuk normálisan az sok mindentől függ. Aki ugyanis manapság Ilyen nagy korkülönbséggel akar házasságot kötni, annak komolyan fontolóra kell vennie az összes körülményeket. A nagy korkülönbség egyben más és más pszichikai alkatot Is jelent. Igen gyakran megtörténik, hogy 40-50 év körüli férfi pánikba esik, úgy érzi, bezárult mögötte az élet, és ezért minden alkalmat megragad, hogy „megállítsa“ az Időt. Felelőtlen kalandokba keveredik, sokkal fiatalabb lányokkal kezd ki és megfeledkezik róla, hogy minden kornak megvannak a maga biológiai és pszichológiai sajátosságai. Hogy csak egy kirívó példát említsünk: egy negyvenöt éves férfi általában már nem engedheti meg magának, hogy Adám szerepében tetszelegjen, éjszakai fürdőzéseket rendezzen a szabadban, mert csak a csoda mentheti meg a komoly megbetegedéstől, attól, hogy az „aranyhalacska“ módjára úszkáló lány oldaláról kórházba kerüljön.

Ha pszichológiai szempontból nézzük, hogy mit jelent a nagy korkülönbség, elegendő, ha mindketten elolvassák ugyanazt a szerelmes verset, és őszintén megváltják, hogy milyen érzéseket támasztott bennük. Senki se csodálkozzék, ha az Ilyen próba után a lány meglepetten felkiált: „Hiszen te az apám lehetnél!“ Valóban ez az igazság, nem csupán a lelki beállítottság szempontjából, de fiziológiailag Is. Egy negyvenöt éves férfi nyugodtan lehetne huszonhárom éves menyasszonyának az apja.

Az Is igaz viszont, hogy a valóban nagy szerelem sok akadályt leküzd. Annak azonban valóban nagy szerelemnek kell lennie, amely Ilyen súlyos akadályt is legyőz. Ahol számítás Is közre játszik, ott az egész kaland rosszul végződik. Hiába próbálja magát a férfi megnyugtatni, hogy „még nem is vagyok annyira öreg“, hiába hódítja meg a fiatal testet, hiába ringatja nyugalomba a lány dicsérete, ragaszkodása, a problémák évek múltán jelentkezni fognak.

De ne legyünk teljesen igazságtalanok. Előfordul, hogy a lány vagy fiatalasszony nagy csalódások után valóban lelki nyugalomra, együttérzésre vágyik, s ha ezt megtalálja az Idősebb férj mellett, akkor ez a lelki nyugalom és harmónia minden szempontból kielégíti őt. Az ilyen házasságokat a nagy korkülönbség ellenére is sikeresnek mondhatjuk.

De végső soron mit Is tanácsolhatunk a fiatal lányoknak? Mindenekelőtt azt, hogy el a kezekkel az idősebb, nős és családos férfiaktól, akik különböző lelki komplexusaik levezetésére szívesen kezdenek viszonyt fiatal lányokkal. (Folytatjuk)