Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-18 / 16. szám
VERES PETER: LENINRŐL, ) aki ismerte az embereket Mint ahogy az emberi nem és a történelem minden igazi nagy emberéről mindenki mást lát meg, mást érez nagynak, fontosnak, eredetinek, egyszerinek és páratlannak, Leninről is mindenki mást ír meg, jegyez fel, talán az idők végezetéig. Még azok is, akik egész könyvet vagy könyveket Írnak rőla, hát azok, akik csak rö vid reflexiókat jegyeznek fel, mint ez esetben én is. Természetesen Leninnek se minden szava szentírás (ilyen értelemben még a Biblia sem szentírás!), hanem állandó harci magatartás, amelyben nemcsak a szentenciának, hanem a stratégiának és a taktikának is helye van, hisz nemcsak a párthívekhez kell szólni tudni, ha nem a sorsizgalomban égő, de tétova milliókhoz is. Így az érvek is néha csak harci értékű, mozgósító taktikai tételek. Az egyéniség és a világnézet, a minden irány ban éber és helytálló reagálás, az ellenségek és a szövetségesek árnyalati különbségei közötti eligazodás, a mindenkori és mindenholi helyes cselekvési sorrend felismerése, a pillanatnyi helyzetnek megfelelő állás- foglalás, a döntésre irányuló határozottság, a szerencsének nem a keresése, hanem a megérzése, minden, minden... Ez adja együtt a lángészt, a vezetésre termett egyéniséget, a soha senkivel és semmivel néni pólóiba- tót. De ismerte Lenin inár jóelőre a hatalom és rend könyörtelen konzekvenciáit is: hadseregre is szükség van. rendőrségre is — bizony még titkosrendőrségre is! —, mert az országot ugyan a jó emberek tartják fenn, de a rosszak tönkre is tehetik. Hogy mi a jó, és ki a jó. és mi a rossz és ki a rossz, azon elmélkedhetnek ugyan a kósza és kótyagos magánfilozófusok, és komolyan is elgondolkodhatnak a tudós és naiv doktrinérek, teológusok és szociológusok, de objektíve minden emberi közösségnek, minden adott' helyen is időben szüksége van a saját önfenntartásához valamiféle, ott és akkor hatékony rendre. A fantaszta politikusokat és a kész elméletekben gondolkodó doktrinéreket a könyörtelen történelem, az olyan-amilyen emberi valóság mindig próbára teszi, és mindig kirostálja. Még az a szerencse, ha ezt kegyetlen vagy éppen gyilkus terror nélkül teszi. Lenin tudta, amit minden vezető és kormányozó ént bernek tudnia kellene, hogy az úgynevezett „emberi természet“ olyan szubjektivitások konglomerátuma, amely a maga egészében a történelem egyik legfontosabb politikai objektivitása. El kell benne igazodni, és tudni kell vele bánni. Az egésszel is, a részekkel (osztályok, pártok, felekezetek, közbolondériák stb. stb.) külön-külön is. Képzeljük el ezt a nem nagytermetű, szikár, tatárké- pü embert majd ntásfélszázmilliónyi nyers, darabos ember között, akik hinni és lelkesedni is, de haragudni, törni-zúzni is nagyon tudnak (jó nép egy igazi forradalomhoz!), de akik között ebben az időben sok az olyan Pugacsov és Styenka Rázin, akikben évszázados megaláztatások visszaérzése füstölög vagy éppen lángol, a marxizmus történelmi következtetéseiről és a szocializmus humanizmusáról azonban semmit se tudnak. Csak a bosszúvágy lobog bennük: megfizetünk, urak, bojárok, ispánok, megfizetünk! De Lenin ismerte őket. Nemcsak általánosságban, szociológiai értelemben, mint munkást, parasztot, s azon belül is mint „kiilákot“, „szerednyákot“, és „bednjákot“, hanem az embert mint olyant is. Sőt, azon a rejtelmes módon is. ahogy a lángész ismeri az embereket, még azokat is. akiket sose látott. Es nemcsak a voltakat ismerte, hanem a leendőket is: Buncsukot, a bolsevik forradalmárt, Misa Kosevojt és az önmagát sem értő Grigorij Meljehovot, Davidovot és Razin jotnovot. de az uraikat is, a lusta Oblnmovok- tól, a tevékeny „fekete százakig“ és persze Csicsikovot. Rasputint. Osztap Bendert, és mind, mind az egész széles orosz világot, Zoszima sztárectől Vaszilij Tyorkinig. A pravoszláv fatalizmust és ennek dühítő indulattal telített dialektikus ellentétét, az annak idején tévesen nihilizmusnak nevezett teljes tagadást, a tettekben kitörő forradalmiságot is. Olyan grófkisasszonyokat, akik egyebet nem tehetvén, bombát vetettek a zsarnokokra, fis iá<*a a majdani Jurij Gagarinokat és Valentyina Tyereskovákat is. tudván azt, hogy ebben a népben is minden megvan, ami az emberfajban nagyságban, bátorságban megszülethetik. Ismerte és szerette Lenin ezt a nagy népi világot, még ha sokszor, a tengernyi baj között, fel is kellett sóhajtania, Gogollal: — 0. Oroszország, Oroszország! Nagy dolog az éleslátás és az emberismerete. Még csendesebb időkben is. Hát még a forradalomban! Van okunk rá, hogy éppen ezzel fejezzem be... (részlet) 16 72 A SZOCIALISTA IFJ0SÄGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI XXL évi. 1972 KÖZPONTI Április 18. BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ara 1.— WSt Évszázadokon át nem volt még egy ember, aki olyan méretekben tudta volna mozgásba hozni az emberek gondolatát és érzéseit, mint Lenin. Az utóbbi két évtizedben mindenütt a földteke bármely pontján, mindenki ajkán felhangzott a neve: az egyszerű nép szeretettel ejtette ki a nevét, az uralkodók és elnyomók pedig gyűlölettel. MARTIN ANDERSEN NEXO ser. a forradalmi hagyományokra építettük és ezért ma szocialista gyermekszervezetnek tekinthetjük. Ezt tanúsítja a szervezet programja is. Alapelvei a szocialista társadalom követelményeiből indulnak ki, de ugyanakkor figyelembe veszik a gyermekek érdekeit és szükségleteit. A gyermekek majdnem 70 százalékos szervezettsége arra utal, hogy programunk vonzó a gyermekek számára. Eredményeink pedig a szocialista társadalom építésében vállalt kötelezettségeink realizálását bizonyítják. Szeretnénk, ha a Csehszlovák Pionírok Napja nemcsak a tagság ünnepe lenne, hanem a lakosság széles rétegeié Is. Örülnénk, ha ezen a napon észre vennék azoknak a munkáját, akik a gyermekekkel dolgoznak, erkölcsi értékeket teremtve Így társadalmunknak. Szeretnénk, ha ezen a napon a nyilvánosság jobban értékelné pionírjaink tevékenységét, és hozzásegítene bennünket gyermekeink örömteljesebb és szebb életfeltételeinek a kialakításához. Hiszen gyermekeink a jövőt képviselik. — Ifjúságunk nevelésének fontos tényezője az internacionalizmusra való nevelés. Hogyan nyilvánul ez meg a pionírszervezet munkájában? — A proletár internacionalizmusra való nevelés szervezetünkben szorosan ősz- szefügg a hazafias neveléssel és a kommunista nevelés más formáival. Konkrét tevékenységünkben arra törekszünk, hogy gyermekeink megértsék a szocializmus alapelveit és ideáit, a harcot az osztályellenség — az imperializmus ellen és támogassák a haladó erőknek az elnyomottak felszabadítására irányuló küzdelmét. A pionírszervezet nevelési rendszere magában foglalja ezeket az elemeket és a munka különböző módszereivel és formáival szeretné elérni, hogy a gyermekekből jó hazafiak, majd internacionalisták váljanak. Pionlrszervezetünkben gazdag hagyományai vannak a nemzetközi barátság klubjainak, a nemzetközi béketáboroknak. Olyan rendezvényeket szervezünk, amelyek közelebb hozzák a gyermekekhez V 1 Lenin pionirszervezetét és a többi szocialista ország, valamint a fejlődő országok gyermekszervezeteit. Ebben az évben sikerült fokoznunk a gyermekek internacionalista nevelését „Az első pionírok nyomában“ nevű mozgalommal. A lenini pionírszervezet 50 éves jubileuma jó alkalom arra, hogy elmélyítsük a gyermekeknek a lenini pionírszervezethez és általában a Szovjetunióhoz fűződő viszonyát. Konkrét munkával teremtjük meg annak a lehetőségét, hogy a gyerekek megismerjék szovjet barátaikat. Ugyanakkor megismerhetik barátaikat a szocialista országokban, a kapitalista és a fejlődő országokban is. Szeretnénk, ha a gyermekek így megértenék a világban uralkodó ellentéteket és helyesen tájékozódnának. (Folytatás a 2. oldalon) Programunk vonzó a gyermekek számára Április 24-e a Csehszlovák Pionírok Napja. Ezen a napon ünnepeljük a pio nírszervezet megalakulásának 23. évfordulóját. Miben látja ön e nap társadalmi jelentőségét? — Pionírszervezetünk az elmúlt huszonhárom év alatt jelentős helyet fog iáit el a haladó gyermekmozgolom tör ténetében nemcsak nálunk, hanem nem zet-közi méretben is. Soraiban nőtt fel a felszabadult Csehszlovákia új nemze déke, s e szervezet ma háromnegyed millió fiút és lányt egyesít magában — a szocializmus és kommunizmus jövendő nemzedékét. A szervezet nagy mértékben hozzájárult az új ember formálásához. A felnőtt emberek százai emlékeznek vissza szeretettel a „pionír é- vekre“. A SZISZ pionírszervezetét következete BESZÉLGETÉS L. KORYTÄROVÄVAL, A SZISZ SZKB TITKÁRÁVAL, SZLOVÁKIA KÖZPONTI PIONIRTANÁCSÁNAK ELNO KÉVEL A FALUSI IFJÚSÁG HELYZETÉRŐL Beszélgetés Ján Crman elvtárssal, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetőjével Már csak néhány nap választ el bennünket az egységes föld müvesszövetkezetek VIII. kun gresszusától. amely kétségkívül fordulópont lesz ismét a szó cialista mezőgazdasági termelés történetében. Elsősorban azért, mert a küldöttek állást foglalnak a közelmúltban nyilvános Ságra hozott földművesszövetkezeti törvényjavaslattal kap csolatban. amely a javaslatok kai és észrevételekkel kiegé szítve, illetve módosítva „intéz ményesíti“ azokat a korszakalkotó változásukat, amelyek a mezőgazdasági termelésben az utolsó negyed évszázadban vég bementek. A mezőgazdaság szocialista átépítésének elve, amelyet a CSKP IX. kongresszusa kitűzött, kétségkívül korszakalkotó minőségi és mennyiségi változást eredményezett a falu életében. A falu szocializálásával mindé nekelőtt az évszázados elavult szokásokat és hagyományokat változtattuk meg, amelyek hovatovább a fejlődés kerékkötőivé váltak. A mezőgazdaság szocializálásával szinte ugrásszerűen megnövekedett a mezőgazdasági termelés, megszilárdult a munkás-paraszt szövetség. Az új életforma kialakulása a falun még nem fejeződött be, hátra van még egy rövidebb-hosz- szabb ideig tartó bonyolult folyamat. Ezekről a problémákról, és a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok helyzetéről, illetve a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a falusi ifjúság kapcsolatáról beszélgettünk Ján Crman elvtárssal, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Körponti Bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetőjével. (Folytatás a 3. oldalon)
