Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-11 / 15. szám

NÉMETH ISTVÁN: C Megszolgálta már az árát... OLYAN FONTOS. MINT A KENYÉR Míg kiérek a mellékútról a Bra­tislava—Dunajská Streda—Komár­no felé vezető országúira, jön egy autó. Felemelt kézzel megállítom és megkérem, vigyenek magukkal, mert tudom, hogy a kocsi is a III. vízműhöz igyekszik. így is van. Bokor Lajos a nehéz Tátra ko­csi vezetője és Piršel Géza fúró­mester ugyanis az 1GHP (Inžinier- sko-Geologicko-Hospodársky Pod­nik) alkalmazottai. Vagyis, elég volt eyg szó, s máris a téma kel­lős közepébe vágtam. Piršel Géza, mint ahogy időköz­ben megtudtam, a vállalat legjobb és legeredményesebb fúrómestere. Piršel Géza fúrómester — Épp holnap lesz a szakásos negyedévi összüzemi kiértékelési gyűlés, és azon gondolkodom, kit küldjék magam helyett. Senki sem akar menni. Dolgozni, azt igen. De felmenni a dobogóra, az már nincs ínyükre. Évek óta a mi cso­portunk kapja a legjobb és leg­nagyobb teljesítményért kijáró ki­tüntetést, s bizony, kicsit furcsa, hogy mindig mi megyünk a do­bogóra... — Ilyen jó a brigád, vagy ta­lán... harapom el a kételkedő kér dést? De ő a világ legtermészeta sebb hangján, minden dicsekvés töl mentesen válaszol: — Tizennégy éve dolgozom a vállalatnál, és már nyolc éve u- gyanazokkal a fiúkkal. Összeszok­tunk — toldja meg később, amikor kis megálló után ismét visszatér a kocsiba. De időközben Bokor La­jos is megerősítette a fúrómester rő) és brigádjáról kialakult véle ményt, amely szerint valóban ez az öt tagú brigád egyike a leg­jobbaknak a vállalatnál. Ha kell, akár huszonnégy órán keresztül is képesek dolgozni. Közben Piršel Géza is vissza­érkezik, de csak az utolsó szót kapja el és kiegészíti: — Amikor Ausztriában dolgoz­tunk — mondja — huszonnégy ú- ra alatt egy 52 méter mély ku­tat fúrtunk... A vállalkozó azt mondta, hogy ilyen munkásokra lenne szüksége... Ezalatt már meg Is érkezünk Hamuliakovóra, ahol a brigád tag­jai: Torka Ferdinánd, Vimmer László, Sátor Ödön és Rőri Zoltán már várják. — Lesz gép? — kérdik. — Lesz, egy fél órán belül már hozzák is. Régen használják már a gépet, megszolgálta már az árát és így nem árt, ha most kicserélik. Sőt! szén nemcsak a vállalati terv, Egyenesen szükséges a csere, hi- hanem személyes kötelezettségvál­lalásuk is sürgeti őket. Piršel Géza a fővárosban lakik, s így nemcsak személyes kötele­zettségvállalásként vállalta: min­dent megtesznek azért, hogy jú­lius 31-én megindulhasson a város felé a jő és friss víz, hanem az­ért is, hogy már neki se kelljen az emeletre hordani a vizet. Né­ha a felesége megkérdi, hogy mennyire vannak, mikorra lesznek készen stb. Ilyenkor éppúgy vála­szol, mint most: — Kész a harmadik és negye­dik kút, ma kész lesz a második, holnap megindulhat a szivattyúzás, a homokeltávolítás stb. Közben megérkeztünk és amíg Piršel Géza leszáll a kocsiról, ad­dig hátra a csövekre felkapasz­kodnak a Chinorai brigád tagjai: Jozef Šimo, Valentic György, Sze­keres József, és a csoportvezető, a fúrómester Chinorai József pedig beszáll a vezető fülkébe. Elindu­lunk, Bokor Lajos a rakományával az erdőbe hajt, mert itt van a bri­gád munkahelye, ök fúrják a mé­rő és ellenőrző kutakat. Chinorai József fúrómester Piršel Gézánál is régebben dolgozik a vállalatnál, összesen 18 éve. Ka­menica n/Hronomról (Garamkö- vesd) utazik. Hol Bratislavába, hol pedig máshová. Mindig oda, a- hol szükség van rá — Kóbor élet, de már tizenki­lencedik éve csinálom. Megszok­tam, és megy a munka. Amikor kezdtem, még nehezebb volt. Ha hozták a csöveket, nekirugaszkod­tunk s leraktuk Most már lerak­ja az autó maga. Annak idején még lakókocsink sem volt. Bódék­ban, sátrakban aludtunk. Most már van tv-nk, rádiónk, hűtőszekré­nyünk is. Jól keresünk, és mindig egy-egy jó kutat, friss vizet ha­gyunk magunk után. Most is így lesz... Az egész építkezés 55 millió ko­ronába fog kerülni, de aki nagy és impozáns építkezést várna, az ne ide jöjjön, mert ami itt törté­nik, az meglehetősen rejtve és egy kicsit elszórtan történik: Húsz km, húsz épületen. Az e- gyik helyen félrehordják a föld felső rétegét, a humuszt, másutt csöveket hordanak vagy fektetnek le. Apró hangya-munka. Átgondolt, tervezett, csak egy kicsit rejtett. Akárcsak a négy innen nem mesz- sze levő és már működő kút mun­kája Is. Mielőtt elindultam volna, hogy végére járjak riportomnak, töb­ben mondták, hogy oda akár el se menjek, mert ott bizony hiá­ba fúrnak, hiába dob ki az állam annyi pénzt, azokból a kutakból épp olyan rossz és büdös vizet fogunk kapni, mint a 11. vízmű ku- taiból. Hamuliakovo és Kalinkovo, valamint a Slovnaft közelségét tartják okául, továbbá azt, hogy még be sem fejezték az új vízmű építését, és máris fúrnak, keresik a vizet az új hídtól nem messze eső Pecsni-szigeten és nemcsak itt, hanem Rusovcénél, Járovcénál (O- roszvár, járta) és Devínska Nová Vésnél stb. Tehát mi az igazság e körül a legenda körül? Amíg Jozef Karbával sétálunk az erdei ösvényen, erről beszélge­tünk. Igen, valóban nagyon közel van a Slovnaft. Innen Is látszanak a kémények, de a víz nem a le­vegőben, hanem a föld alatt fo­lyik, s megvannak a maga tör­vényszerűségei. Minden eddigi vizsgálat azt mutatja, hogy a ta­lajvíz a Duna képzeletbeli tenge­lyétől nagyjából merőlegesen á- ramlik a sziget belső felébe. Ez­ért is szennyeződött el a II. víz­mű kútrendszere. Aztán erről a négy kútról és az épülő tíz nagy­teljesítményű és különleges tech­nikával készült kútról beszélge­tünk, mert egyáltalán nem vélet­len, hogy a főváros III. vízmüvét itt építik. Ez a négy kút ugyanis próbafúrás, vagy ha jobban tet­szik, tudományos hidrogeológiai vizsgálatot szolgáló kutatómunka része. Vagyis a mostani, utolsó ki­lencven napig tartó próbaszivaty- tyúzás, amely folyamán a tiszta és kiváló minőségű ivóvíz a Duna fé­lig kiszáradt mellékágaiba ömlik arra szolgál, hogv a vízügyi szak emberek és rajtuk keresztül a vá ros vezetői pontos képet kapja nak arról, hogy milyen módon is lehet megoldani Bratislava víz és ívóvíz ellátását. Tehát ez a négv kút és a többi fent említett és pró­ba-üzemeltetésben működő kutak. Illetve kísérleti vízmű-telepek hi­vatottak arra, hogy megvizsgálják és felderítsék, müven lehetősége­ink vannak. Ezeknél a kutaknál, ahol nyolc óránként váltják egymást a dolgo­zók, s ahol minden egyes adatot pontosan feljegyeznek, ahol állan­dóan vízmintákat vesznek, s azo­kat laboratóriumi vizsgálatnak ve­tik alá, körültekintő és jeles, terv­Chinorai József fúrómester indítja a gépet Piršel Géza fúromester és egyik munkatársa szerű kutatómunka folyik és egy­általán nem felel meg a valóság­nak, hogy Július 31-e után Is épp olyan rossz vizet kapunk mint ed­dig. Tulajdonképpen ennek a terv­szerű munkának köszönhetjük, hogy az építők a szükséges pilla­natban azonnal hozzáláthattak az új, harmadik vízmű építéséhez. Függetlenül a bekövetkezett vízhi­ánytól, itt már majdnem befejez­ték a próba-üzemeltetést, s a víz­ügyi szakemberek pontos és meg­bízható adatok alapján rámutat­hattak a helyre, ahol akár azon­nal és gyorsított iramban is meg­kezdhették a kutak fúrását. És a- mi még nagyon lényeges: a III. vízmű pontosan beleillik az álta­lános távlati tervbe, s mint ilyen a vezetékrendszere, már a távlati vízműrendszer szerves része. Ilyenkor éri csak meglepetés az embert és csodálkozik el az egy­szerű halandó. A város körül a ma, a holnap, holnapután életét Rőri Zoltán a Piršel-brigádból biztosító munka folyik. Sőt, az it­teni rusovcei, jarovcel, a Pecsni- sziget és a Devínska Nová Ves-i csak egy része az egész nagyobb és átfogóbb munkának. Láttam Ján Petrek mérnök, a HBK kor­mánybiztosánál, egy Csallóközt ábrázoló térképet, amelyen az új, esedékes vízmüveket jelölték meg. Eddig összesen tizenkettőt jelöl­tek ki és vizsgáltak meg. Az ered­mény kielégítő. Az egyes telepek­nél végrehajtották a vizsgálatokat és ezer, két-háromezer egy másod- percenkénti teljesítménnyel ren­delkező lelőhelyekről van szó. Az tehát, hogy Csallóköz ivóvíz tarta­lékai 10 milliárd köbméterre be­csülhetők, egyáltalán nem legen­da. Van vizünk, csak éppen meg kell védenünk. Az összes vízügyi szakértő nem mondja ugyan nyíltan, de tény és való, hogy úgy ítélik meg a hely­zetet: nem is baj, hogy a termé­szet most figyelmezteti bennünket a vízellátás problémáira. így egy nagyobb katasztrófától óvott meg bennünket ez az átmeneti vízhi­ány. Vannak ugyanis még megdöb­bentőbb helyzetek a világban. Nyugat-Németországban és Svéd­országban műanyagzacskóban kénytelenek árusítani az ivóvizet. Sőt, Nyugat-Németország a finnek vizére szorul. Már hozzá is fogtak egy esetleges, a kőolajtávvezeték­hez hasonló csővezeték tervezésé­hez, mert a Ruhr vidéken már csak néhány év kérdése, hogy teljesen tönkre menjen az utolsó ivóvíztar­talék is. Nekünk szerencsére nem kell 1- lyen messzire mennünk, legaláb­bis egyelőre. Nem kell jéghegye­ket olvasztanunk, és ha minden jól megy, zacskókban sem koll majd a vizet árusítani. Ehhez per­sze legalább olyan odaadás szük­séges minden iletékes fórum ré­széről, mint amilyent az új víz­mű építésénél tapasztaltam. Az e- gyes vízügyi és építő, valamint vas-, gépipari és szerelő vállala­tok — összesen 14 — szocialista brigádként vállalták, hogy július 31-ére, illetve szeptember 30-ra be­fejezik az építkezést és friss vi­zet szolgáltatnak a városnak. Ök ugyanis megértették, a természet szavát, amikor ellenállva az em­ber cselekedetének, figyelmez­tetett bennünket, hogyha nem vigyázunk — víz nélkül is marad­hatunk. Megértették, hogy a víz legalább olyan fontos az ember számára, mint a kenyér, s ezért az Igazgatótól a legutolsó munká­sig egy emberként dolgoznak, hogy kiküszöböljék a jelenlegi víz­ellátási zavart. Köszönet áldozatos munkájukért. üj ifjúság 3 LÁTOGATÁS EGY NAGYÁRUHÁZBAN Ki ne hallott volna a mosz­kvai GUM áruházról? A Szov­jetunió legnagyobb üzlethá­za, Moszkva szivében, a Vö­rös téren. Azt talán már ke­vesebben tudják, hogy a múlt században épült, Po- merancev orosz műépítész tervei alapján és a korabeli építészet egyik legjellegze­tesebb alkotása. Arányai még ma is megfelelnek a köve­telményeknek: 47 000 négy­zetméter kereskedelmi felü­lete van, 2,5 kilométert kell megtenni, hogy csak egysze­rűen végigsétáljon az ember rajta; az üzletházban és a raktárakban 8000 alkalma­zott dolgozik. A GUM áru­házban naponta harmadmil- líónyi vásárló fordul meg és három látogató közül kettő vásárol, a napi bevétel más­fél millió, azaz évente fél- milliárd rubel. Az épületben van egy szo­ba, amelyet a kisgyermekes anyáknak szántak, s ahol megpihenhetnek, megetethe­tik csöppségeiket és szak­képzett felügyelet mellett ott Is hagyhatják; van postahi­vatal, takarékpénztári-fiók, vasúti és légiforgalmi me­netjegyiroda, talált tárgyak irodája, szolgáltatási iroda. Ugyanitt kapott helyet a Szovjetunió legnagyobb sza­bászat! szalonja is, ahol te­tőtől talpig felöltözhet a be­térő. A legnevesebb terve­zők modelljei nyomán ren­delhet bármit, kezdve a ka­bátoktól, ruháktól kalapig és cipőig. A GUM bemutató-ter­mében hetente ötször, a nap különböző időpontjaiban di­vatbemutatót tartanak, itt kerülnek a közönség elé a tervezők legújabb alkotásai. A dlvatáruház nagy szerepet játszik a vásárlók ízlésének alakulásában és abban, hogy valóban a legújabb divatvo­nal kerüljön az üzletekbe. Ez a nagy és komplex in­tézmény egyben mintegy a kereskedelmi tapasztalatok kikísérletezésének laborató­riuma is. A munkaközösség állandó feladata a kereske­delem-szervezés új módsze­reinek tanulmányozása, az, hogy egyre több lehetőséget dolgozzanak ki a vásárlás megkönnyítésére. A GUM- ban jelenleg 40 000 fajta szovjet és külföldi gyártmá­nyú árucikket hoznak forga­lomba; az áruház 25 ország­gal tart fenn kereskedelmi kapcsolatokat. Nagy figyel­met fordítanak arra, hogy az új árucikkeket kellőképpen reklámozzák és bemutassák a vásárlóknak. Ilyen szem­szögből Igen fontosnak tart­ják a kereslet figyelemmel követését. Nyilvánvaló, hogy ez az eladóknál kezdődik, a- kik feljegyzik a gyorsan fo­gyó cikkek, milyen árucik­keket keresnek a vásárlók. Ezeket az adatokat a GUM árukeresleti osztályán össze­gezik. A vásárlók véleményét kérdőívek útján is kikérik; tavaly például 200 000 kér­dőív adatait dolgozták fel. így kapnak képet az ízlés alakulásáról, a vásárlók a- nyagi lehetőségeiről és igé­nyeiről. Mindez segíti aztán a nagy áruház rendeléseinek összeállítását. A vásárlók igényeit közvetítik a szállí­tó vállalatoknak, akiktől megfelelő minőségű árut kérnek. Egy Ilyen méretű áruház­ban nyilván nem könnyű ez adatok feldolgozása. Három évvel ezelőtt a GUM-ban számítóközpont jött létre, a- hol szovjet gyártmányú ele­ktronikus számítógépek mű­ködnek. Ez az „elektronikus ágy“ gyűjti össze az adato­kat, végzi a statisztikai és könyvelési nyilvántartást. És ez a számítóközpont szolgál modellül a Szovjetunió vá­rosaiban, tartományaiban és köztársaságaiban a kereske­delmi gazdálkodás automati­zált vezetési rendszerének kialakításához. A GUM most EVM—22-es típusú számító­gépeket használ, de nemso­kára meg fog érkezni egy nagyobb teljesítőképességű Minszk—32-es számítógép is.

Next

/
Thumbnails
Contents