Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-28 / 13. szám
■M. » llllllllllllllllllllllllllll!llll|IM!ll|||||||||||||||||||||||||!;iii|||||||||l 1970. november 9-én az UNESCO közgyűlésén e Könyv Nemzetközi ívének nyilvánították az 1972-es esztendőt. Az egész világra kiterjedő akcióból hazánk is méltón kiveszi szét, s ez év folyamán — idehaza és külföldön — számos olyan kiállítást rendezünk, amelyek közül néhányat piros betűvel is jelölhetünk a könyvév kalendáriumában. A bratislavai Művészetek Házában a közeliriúltban nyílt meg a már hagyományokkal rendelkező ..Könyvszeret“; ahol a szlovákiai könyv- és lapkiadók mutatják be terméküket. Közülük természetesen a Madách Könyvkiadó sem marad ki. Emblémája alatt 37 könyv sorakozik a kiállításon. Dr. Hubik Istvánt, a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjét kérdezzük. — Sokkal szebb és több könyv jelenik meg most, mint a korábbi években. Ennek bizonyára több oka van? —Igen. Évekig tartó nyomdakapacitási problémáink jórészt megllllllllllllllllli:!llllllllllllllllllllllll|l||||llllllllllll||li!l||||||||||||| oldódtak. Könyvkiadásunkban rend és egyensúly kezd kialakulni. — Hogyan tükröződik mindez a Madách Idei tervében? — Az 1972-es évi kiadványlistánkon immár ötven titulus szerepel, ami 25 százalékos emelkedést jelent, és természetesen kiadványaink tematikai arculata is javul, fejlődik. Fokozottabb súlyt helyezünk az irodalom- és nyelv- tudományi kiadványok megjelentetésére, de a csehszlovákiai magyar írők\ műveinek száma is . jelentősen emelkedik. Kiadói tervünkbe további tudományos és ismeret-, terjesztő müvek kerülnek, s úgy tervezzük, hogy évente legalább egy olyan kiadványt is megjelentetünk, amely valamely évforduló kapcsán a munkásmozgalom hagyományaihoz kapcsolódik. Az i- dei tervben ezt Szabó Béla Steiner Gáborról szóló könyve képviseli. — Tematikailag hogy oszlik meg az idén megjelenő ötven könyv, milyenek a műfajbeli arányok? — Tizenegy verskötetet adunk ki az idén, ami igazán szép szám, és színvonalas Irodalmat képvisel. A többséget persze a szépirodalmi müvek alkotják, de mellettük találunk tanulmányköteteket, monográfiákat is. A Versbarátok Körében jelenik meg Miroslav Válek válogatott verseinek magyar gyűjteménye, Nagy László: Arccal a tengernek című müve, s a szovjet líra jeles alakjának, Jevgenyij Jevtusenkónak válogatott versei is. A szépirodalmi művek' közül Csontos Vilmos önéletrajzi regényét, a fiatal csehszlovákiai magyar prózaírók antológiáját, a már említett Szabó Béla művet és Bar- si Imre riportkönyvét ' emelném ki. A világirodalom klasszikusainak. a cseh és szlovák szerzőknek műveiből is sok szerepel tervünkben. A tanulmánykötetek között mindenekelőtt' Duba Gyula, Egri Viktor, Szeberényi Zoltán müveit említeném, s hadd mondjam el, hogy a Szabó. Gyula festőművészről szóló monográfiát is az idén jelentetjük meg. S még néhány szót az említett kiállítás Madách könyveiről, amelyek természetesen a könyvesboltokban is kaphatók. Kiemelkedik közülük Fábry Zoltán Vigyázó szemmel című müve, a szlovák prózairodalom antológiája, Ordódy Katalin a Keskenyebb út című sikeres regénye, s Varga Rózsa: Keressétek, ami összeköt című müve. Á Madách Könyvkiadó jó munkát végzett, s az idei terve sok jő könyvet ígér. -i. A tegnapi műsorról a sült csirke jut az eszembe. Az a grillezett csirke, amelyet tévénézés közben fogyasztottunk — jó egészséggel. A műsorra már pontosan nem emlékszem, de az a csirke. . . ! Tegnapelőtt meg azt az olasz sésperecet rágcsáltuk. Biztos / vagyok benne, hogy akkor is néztük a televíziót, de ha agyonütnek, akkor sem jut a műsorból semmi az eszembe .. .“ Valahogy így jellemezte a tévéműsorok „közönségsikerét" a humorista. Mintha a televízió falato- zási „élményeinket“ egészítené ki csupán . .. Mozgó- kép-zenekíséret a töltött káposzta mellé! Kiegyenesítve a humorista tükrét viszont tényként elfogadhatjuk, hogy az állandó müsoráradat fásulttá teszi a nézőt, csökkenti érdeklődését, figyelmét. Nem véletlen tehát, ha sokszor értékes alkotások is elvesznek az állandó és sokféle képszórás tömkelegében. A .ló estét nyár, jó estét szerelem c. kétrészes tévéfilm alkotóira éppen ezért hízelgő, hogy filmjükkel egyértelműen pozitív visszhangot váltottak ki az esténként több adás között válogatható bratislavai nézők körében. Lázasan vitatták a filmet a Színművészeti Főiskola hallgatói, a magyar könyvesboltban szlovákok érdeklődtek a regény iránt, (tudvalevő, hogy Fejes Endre regényéből készült a film).Láttad a Jó estét nyár, jő estét szerelem c. filmet? — tették fel egymásnak sokan a kérdést. Közöttük többen akadtak, akik már előzőleg a regényt is olvasták, s kivétel nélkül megegyeztek abban, hogy a filmváltozat teljesebb, gazdagabb élményt adott! Aki figyeli regények, színpadi művek és a belőlük készült filmek közti különbséget. TÉVÉSIKER? az tudja, hogy ez mit jelent. Az adaptációk csak nagyon ritkán érik el az eredeti müvek hatását és dimenzióit. Mivel magyarázhatóak hát Szónyi G, Sándor munkájának azok a színei, amelyek kevésbé találhatók meg a regényben? A tömör szavakba fogott történetben a krimi izgalmát és szenzációját éreztem, míg a képi megfogalmazás — s eb-^ ben Harsányi Gábor eszményi megszemélyesítőnek’ bizonyult — mélyebb, izgalmasabb emberi-lelki szenzációkat, pontosan megrajzolt társadalmi összefüggéseket tárt fel, és határozott rokonszenvre provokált ,,a gyilkos“ iránt! Itt csattan a feszültség ereje a nézőben. Szűk látókörre és a film félreértésére vallana, ha valaki a feszültséget a bűnözés glorifikálásában oldaná fel és csak erre szűkítené e sors hatásfelületét. A pontosan felépített gondolatsor jóval a látott képi-felszínen túl robban, ott, ahol a szánalmas, szerencsétlen sötétruhás fiú pontként tűnik el ... E siker nem elhanyagolható előzménye a magas- színtű szakmai tudás összhangja, a televíziós film formanyelvét előnyösen kihasználó dramaturgiai- rendezői építőszerkesztés, az ennek megfelelő fényképezés és vágás. Szönyi G. Sábdor színészvezetése is ponros. A már említett Hajsányi Gáboron kívül TörÖcsík Mari. Torday Teri, Halász Judit, Molnár Tibor is gazdagítani tudja eddigi típusskáláját.' : . ;.f ■ ... <»»>, Egy dunántúli mandulaiáról Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe’ se látott, Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén. Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne, Nemhogy a pannon-föld északi hús rögein. S íme, virágzik a mandulafácska merészen a 1 télben, Am csodaszép rügyeit zúzmara fogja be majd! Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon, Vagy hát oly nehezen vártad az ifjú Tavaszt ? JANUS PANNONIUS HALÁLÁNAK 500. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Janus Pannonius középnemesi családban született 14p4. augusztus 29-én. Apját korán elvesztette, először anyja nevelte, majd anyjának bátyja, a királyi kancellárián dolgozó híres Vitéz János neveltette, elküldve a gyermeket Fetrarába, a kor legszínvonalasabb iskolájába, a Veronai Guarino keze alá. Guarino iskolája tulajdonképpen ..diplomataképzó“ volt. A fiatalokat megtanították szónokolni, írni, ünnepi beszédeket készíteni, ügyesen tárgyalni — egyszóval olyan képzést adtak a tanulóknak, amely alkalmassá tette őket arra. hogy városi, vagy királyi szolgálatba álhassanak, kényes megbízatásoknak jól megfeleljenek. A tanítás alapja az antik írók művé szete volt, Vergiltust, Horatiust, Martialist tanulmányozták, s arra törekedtek, hogy megtanulják a költészet és a szónoklat minden fortélyát és mesterfogását. Tegyük még hozzá, hogy Guarino iskolája humanista szellemű oktatást adott. A humanizmus a kor fejlődő, gazdagodó, öntudatosodó polgárságának világnézete volt, a- mely a középkorban háttérbe szorított embert állította újra a központba, hirdetve, hogy a Földet nem „siralom völgyének“ kell tekinteni, hanem a felszabadított ember hazájának. így természetes, hogy a humanizmus a maga módján szemben állt a vallással, a középkor skolasztikus filozófiájával és a pápasággal. Ebben az iskolában nevelkedett és vált müveit emberré, nagy látkörü diplomatává és kiváló költővé Janus Pannonius. Guarinónál természetesen mindenkit megtanítottak verset írni, de költői tehetséget semmilyen iskola sem adhat. Janus Pannonius a tehetséget Magyarországról vitte magával. Janus Pannonius 11 évig tanult Olaszországban. 1458-ban megszerezte a doktori fokozatot, s ezzel befejezte tanulmányait. Olyasfajta érzésekkel tért haza, mint Ady Párizsból, az égígérő gizgazok földjére, a magyar ugarra. Olaszország a kor szellemi életének központja volt. Itthon — nyilván nagybátyja segítségével — aránylag könnyen beilleszkedett. A fiatal Mátyás rőmmel fogadta, egyházi javadalmakat adott neki. Janus udvari költő lett, dicsósítette a királyt és a királynőt, költeményeket írt a Hunyadiak nagyságáról, ellenfeleik gonoszságáról. A királyi kancellárián dolgozva hamarosan ó lett az udvar egyik legbefolyásosabb embere. Megkapta a megürült pécsi püspöki széket és ezzel komoly tekintélyt és jelentős jövedelmet. Életrajza ettől kezdve a reneszánsz idők udvari emberének tipikus életrajza. Mátyás követeként tárgyalt Velencében és Rómában, dolgozott, könyveket vásárolt, egyetemet a- kart alapítani, elérte a csúcspontot. S ekkor váratlanul kegyvesztetté vált. A király elhidegült tőle. A történészek és irodalomtörténészek sokféleképpen magyarázzák Janus Pannonius háttérbe szorulását. Á lényeg azonban valószi-» nűleg nagyon egyszerű. Mátyás keményfejű. keményakaratú. céltudatos uralkodó volt, nemigen tűrhette, hogy politikájának az udvarban ellenfelei legyenek. Janus Pannonius pedig másképpen gondolkozott a török veszélyről, mint Mátyás. Ennyi elég is lehetett... 1472 februárjában Mátyás leverte az ellene szőtt összeesküvést, amelynek vezére Vitéz János volt. Janus Pannonius nem kért kegyelmet, inkább az önkéntes száműzetést választotta. Menekült, de nem jutott el Olaszországba. Tüdőbaja kiújult, és 1472. március 27-én Zágráb mellett meghalt. Mátyás megbocsátott a halott költőnek. Összegyűjtötte költői hagyatékát, és elhelyezte világhírű könyvtárában. Miért is mondhatjuk, hogy Ja- nus Pannonius költészete a magyar irodalom legnagyobb, máig is eleven hagyományai közé tartozik? Mit mondhat a ma emberének az ötszáz évvel előttünk élt humanista, akinek gondolatait nehezen tudjuk megközelíteni, nemcsak azért, mert latinul írt, hanem azért is, mert versel tele vannak ma már alig érthető utalásokkal? Talán azért, mert ellentétben a kor tudós költészetével, Janus Pannonius verseiben mindig nieg- érezzük, meglátjuk az embert, az érző. gondolkozó, derűs vagy szomorú, csipkelődő és szerelmes, vágyakozó és a természet szépségét, az élet szépségét hirdető embert. i » * ff * «I PÉLDA ÉS VALÓSÁG Sajnos régen találkoztam igazán jő falusi könyvtárossal, következésképpen: jó könyvtárban is régen jártam már. Pedig régen keresem, de hát nehéz a példás könyvtárat megtalálni. Meggyőződésem természetes. Kevés a jó falusi népkönyvtár, amely küldetéséhez híven szolgálja a lakosságot, ahol a lakosság ideális igényeket állít és gyakorol e nemes, de még hosz- szan nemesíthető intézménnyel szemben. Falusi népkönyvtáraink két oknál fogva, két módon is ráfizetésesek, legalábbis döntő többségük az. A ráfizetés egyik módszerével mindig is számol a társadalom, sőt perspektivikusan is számol vele, hiszen a minimális, mondhatni szimbolikus kölcsönzési díj még a jó könyvtárosok ugyancsak szimbolikusnak mondható bérezésére sem elegendő. A másik, az igazi ráfizetés az, hogy társadalmunk milliós összegeket fordít a könyvtárakra, bízva a nem anyagi, nem közvetlen, de közvetett, szellemiekben megnyilvánuló rentabilitásban. Ám azok, a- kiket a könyvtár szolgál, nem mindig tartanak igényt az értékekre, szellemi javat nem merítenek belőle. Pedig mennyi alpári- ságot, mennyi kispolgári tunyaságot, menynyi útszéliséget tudna egy jó könyvtár kiölni az emberekből... mekkorát lendítene a társadalmi tudaton, a közerkölcsön, az életstíluson és életszínvonalon, ha a könyvtárakban fekvő szellemi értékek legalább a címzettek feléhez eljutnának. A címzettek a legfontosabbat felejtették el, azt amit Lenin olyan figyelmeztetően, olyan meggyőzően mondott és bizonyított. Az emberek nagy részének művelődési- í géhyéről, ennek eredményeiről gyönyörű, cáfolhatatlan példákat lehetne felsorolni, ám egy másik, meghatározhatatlan számú tömeg ugyanezen igényéről viszont nagyon szomorú dolgokat mutathatna fel egy alapos elemzés, s a problémáról nagyon kíméletlenül is lehetne írni. Ez esetben — mint gyakran — sokan a felgyorsult élettempóra hivatkoznának, s pontosan azzal védekeznének, amivel tudatlanul vádolják önmagukat. Hiszen épp a felgyorsult életritmus, az információáradat, a változó világkép teszi szorzottan szükségszerűvé mindazt, amit a könyvtárak többé-kevésbé ki tudnának elégíteni. S mindezt ingyen, a társadalom segítő jóvoltából. Nem akarom a sulykot elvetni, azt állítani, hogy legjobb lenne könyvtárak nélkül, akkor, ha minden családban meglenne a szükséges könyvtár. Ezt csak a szükséges igény valósíthatja meg, s ahol ez megvan, ott könyvet, házikönyvtárat is talál az ember. Kíváncsi lennék például a svédországi falusi könyvtárak látogatottságára, ha ott egyáltalán van ilyen. Kétlem. Azt viszont biztosan tudom, hogy a svédeknél az utóbbi években egyenesen megfizethetetlenül drága a könyv, s ezáltal a könyvtárak kölcsönzési díja is magas, lehet, náluk könyvet is vásárolhat az ember ugyanezen a pénzen. De félek, megkezdődött nálunk egy furcsa, szomorú következtetésekre okot adó divat, amelynek egyik őspéldánya láttán talán még a bicska is kinyílhatott volna az ember zsebében. Az történt, hogy egy vidéki ismerősömmel találkoztam az antikváriumban, aki mutatós és olcsó kiadványsorozatot keresett, és aki kertelés nélkül bevallotta, hogy lakásdísznek szánja a könyvet, mert miután felépítette a családi házat, megvette a kocsit meg a vitrint, most már annak polcait is szeretné könyvvel kitölteni. Tudom, mit sem könnyebb kitalálni, mint az ilyen példát, s mit sem nehezebb elhitetni az olvasóval, hogy ez megtörtént, i- gaz dolog. Mert nehezen hihető el, hogy. ilyen emberek is vannak, sőt, szaporodnak. De elég a háborgásból, mert voltaképpen egy ellenpéldáról, egy szerény, de példás könyvtárról, s egy szerény, de példás könyvtárosról akarok írni. Mert azért, ilyen is van. Csallóközben, Blatná na Ostrovén (Sárosfán] akadtam rá. A könyvtárost Mé- ry Andrásnénak hívják. Méry Andrásnénak hat gyerek, meg egy könyvtár a gondja. Nem azt mondom, hogy ' hat gyerek, meg- egy könyvtár van a gondjaira bízva, mert szó sincs megbízatásról. Ő vállalta mindezt. S mind a gyerekeivel, mind a könyvtárával szembeni kötelességét becsülettel, odaadással látja el, — méghozzá nem is a legideálisabb körülmények között. Mert hát jó lenne egy jobb, tágasabb könyvtárhelyiség, jó néhány ezer koronával többet is tudna a könyvtár gazdagítására fordítani, sok elhasznált könyvet he kéne köttetni... S ami a személyi dolgokat illeti? Jó lenne egy jobb, egészségesebb lakás, jó lenne, ha rokkant férje u- gyanúgy, ugyanolyan jövedelemért végezhetné a szakmáját, mint betegsége előtt, sok minden lenne jó. Persze több minden jól is van, s ez a javuló viszonyok alapja. Az például, hogy a gyerekek kitűnően tanulnak. Erre vonatkozóan hadd Idézzem Méry Andrásné egy mondatát. így szólt: „A mostani félévben négy bizonyítványt hoztak haza a gyerekek. A négy bizonyítvány átlaga egy egész egy volt.“ S hogy miért beszélek ilyen privát-jelle- gű tényekről? Meggyőződésem, hogy szorosan összefügg azzal, ami a szóban forgó könyvtárat, annak könyvtárosát példássá teszi. Méryék nyolc esztendővel ezelőtt költöztek a kilencszáz lakost sem számláló faluba. Méryné őszintén beszél róla, hogy röviddel ezután egyszerű anyagi kényszerből vette át a könyvtárat, ahol előtte é- vente cserélődtek a könyvtárosok. E nyolc év gyakorlata viszont merő ellentéte annak, amire a fenti tényből következtethetne az ember: ez a könyvtár az elmúlt esztendők folyamán nemcsak könyvtárosának anyagi érdeke végett lett jó könyvtárrá, hiszen az évi négy, hat, s az utóbbi esztendőben kl- lencszáz koronára emelkedett könyvtárosi fizetés valóban nem nagy. Méryné e nyolc év alatt több járási, kerületi, sőt szlovákiai könyvtáros-versenyt nyert meg, s a gondjaira bízott intézmény tavaly elnyerte a „kiváló könyvtár“ címet. Méryné különben nem képzett könyvtáros, egy befejezetlen tanítóképzővel végzi anyai és könyvtárosi feladatát, mondbatni mindkettőt anyai ■ gonddal és odaadással. Amikor a könyvtárat átvette, ezren is alul volt a könyvállomány. Ezek' nagy része azóta ki; selejtezésre került, s ma kétezer-háromszáznál is több könyvet tart nyilván. Persze még többre lenne szükség, s ez nem a könyvtáros, hanem az olvasók igénye. Az évi 1600 korona bizony nem olyan nagy pénz, de mert kiváló a könyvtár, valami jutalomösszeg is cseppen minden évben, s ezért természetesen szintén Könyvet vesz. Egy percig sem vitás, hogy a szóban forgó könyvtárban jóval több pénzt tudnának könyvvásárlásra fordítani akkor, ha falusi könyvtáraink nagy része híven teljesítené küldetését. Röviden: a rossz könyvtárak rossz példája bizony erősen determinálja a jó könyvtáraknak kijutó költségvetés ösz- szegét, pontosabban szólva megcsonkítja. Méryné ismeri az olvasóit, ťudjä,"miťa- jánlhat nekik. Szó se róla, többen is lehetnének, de megnyugtató, hogy állandóan szaporodik a számuk. Nagy részük fiatal, s az olvasótábor második felét azok alkotják, akik bizony már régen szemüveggel olvasnak. A legnehezebb itt iss a középgeneráció megnyerése, rászoktatása az olvasásra. S hogy tükröződik-e valamiben a könyvtár konkrét szerepe? Ezt persze nehéz felmérni, de vannak olyan tények, amelyeknek kialakulásában a könyvtárnak határozott, elvitathatatlan szerepe van. A nyolcszázhatvan lakosú kis faluban az utóbbi évek folyamán hatvannál is több fiatal é- rettségízett s állandóan szaporodik a diplomások száma. Az új érettségizők például a közelmúltban napokon keresztül Itt dolgoztak, tanultak, közösen. Miért? Van egy szerény kis olvasótermük, amelynek polcaira nemrégen lexikonok, kézikönyvek kerültek, amelyeket a diákok remekül fel tudnak használni. Mindezt senki sem szervezte meg. Az olvasóteremben állandó — de nem formális — apró könyvkiállítás van, s a választások nyoma még ma Is látszik. A választásokkal kapcsolatos segédanyagok hiánytalanul megtalálhatók voltak abban az időben, s az olvasók használták is azokat. Ottjártamkor egy kis kiállítás volt a polcokon, a februári évforduló tiszteletére. Február Irodalmából és Klement Gottwald műveiből állt a kiállítás anyaga. Az író-olvasó találkozók rendszeresek, jók. Számos náluk járt hazai író tanúsíthatja, hogy a nagy általánosnál itt egyértelműen jobb volt a szerzői estek közönsége, élőbb, meghittebb a rendezvény. Mindez egyszerű oknál fogva. Az odalátogató író könyvét a közönség erőszakolt szervezés nélkül jő előre elolvasta, s a szerzői esten tudta, miről, kiről van szó. Jóleső tapasztalatokat szereztem ebben a könyvtárban, s az ilyen tapasztalatért szívesen elmegyek a legtávolabbi faluba is. Várjuk tehát a címeket, a szaporodó jő tapasztalatokat. RESZELI FERENC
