Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-28 / 13. szám
6 fii r< «f* r s fJ KÜSZÖBŰN A PRÁGÁI VILAGBAjNOKSÄG eseSterner szabad perceiben a benzinkút előtt futballozík. A svéd jégkorong-válogatott döntetlent ért el a Szovjetunióval szemben Sapporóban az olimpián. Amikor már bajnokoknak hitték magukat Bill Harris fiai, kikaptak Csehszlovákiától és végül a finnektől is. A szövetségi kapitányt Svédországban alaposan megkritizálták. A legtöbb cikkíró kifogásolta, hogy a csapatban nem szerepelt a világhírű Sterner. Stockholmi újságban olvastuk azt a beszélgetést, amelyet a közvélemény nyomására Sternerrel készítettek. A csehszlovákiai szurkolót is érdekli ez az interjú, ezért közzétesszük. „Jó erőben érzem magam. Csapatomat Strömberg edzi. Hetenként háromszor vagyunk jégen, negyed hattól fél nyolcig. Én ötig dolgozom. Egy forgalmas útszakaszon álló benzinkutat kezelek. Ott is megizzadok egész nap. Sajnos, hiányzanak a nehéz mérkőzések, de volt már rá eset, hogy az utolsó percben neveztek a válogatottba, és a legjobb csatárnak értékeltek ki a tornán. Sapporóba nem mehettem, mert egy évig Kanadában profiskodtam. jólesett volna viszont, ha Harris legalább a második csapatba nevez. Prágába szívesen mennék, mert egyrészt szeretem a várost, másrészt szívesen játszanék a világbajnokságon. Harmincéves vagyok, de még nem érzem magam öregnek. A csehszlovák jégkorongozók a kemény játékra szeretnének áttérni, de azt sokszor félreértik. A legjobb védőnek Su- chýt tartom. Szerintem ô Európában is a legjobb. Okosan kemény és amellett jó lő is. Véleményem szerint Prágában Holmqvist okvetlen játszik majd és kivédi a csatárok szemét is. Csehszlovákia jól szerepel majd, mert kihasználja a hazai környezet adta előnyöket. Azt jósolom, hogy ezúttal ők szerzik meg a világbajnoki címet a Szovjetunió és Svédország előtt.“ Sterner, akit sokszor túl keménynek tartanak, a magánéletben halk szavú, csendes férfi. Senki sem hinné, hogy a jégen nem tűri a lagymatag játékot, hogy minden ütközési lehetőséget kihasznál. Három gyermeke van. Két lánya és egy hétéves fia, aki apja vezetése mellett már jégkorongozik. A svéd csatár nagyon népszerű Svédországban, ezért szinte biztosra vehető, hogy ott lesz Prágában. Akkor pedig még érdekesebb, még színesebb lesz a világbajnokság. [klochan] Szomorú péntek reggel, a Megyeri utat feldúlták a skótok, a Népstadion zöld-fehér lobogóját letépték a jugoszlávok. Mint háborús csaták után, szinte látni a füstöt, a romokat, az ellenfél a két-két értékes ponttal, a gazdag zsákmánnyal talán haza is ért már. A Celtic a Dózsát, a Zseljeznyicsar a Ferencvárost leckéztette meg. Szomorú péntek reggel, a Népköztársaság útján, a Magyar Labdarúgó Szövetségben. Ki merne most interjút kérni a szövetségi kapitánytól, akinek legkedvesebb fiai éppen a vesztes együttesekben találhatók? Ki merne az NSZK és a Románia ellen készülő válogatott vezérétől tippeket kérni? Az MLSZ épülete régi már, kevés benne a fény, lépcsöhá- zába alig jut egy-két sugárka az ablakokból. Illovszky Rudolf dolgozószobájában van. Nem ugrik a nyakunkba a boldogságtól, mert interjút kérünk tőle, de azért mégis kötélnek ál). , Nem engedjük hosszú lére a mondandót, a szövetségi kapitány sem arra fecsérli energiáját, hogy minduntalan nyilatkozik, akad munkája a futballisták körül amúgyis bőven. — Illovszky úr, tudjuk, hogy az ŠK Bratislava színeiben is szerepelt. — 1946-ban az ŠK Bratislava színeiben játszottam és nagyon szép emlékek fűznek nemcsak a városhoz, hanem magához a csapathoz is, mert akkoriban nagyon jól szerepeltünk, jó e- gyüttese volt az ŠK Bratislavá- nak. Sokat láttam és tanultam ezalatt úgy is mint labdarúgó, és a játékosok között is jól é- reztem magam. — Amióta ön a szövetségi kapitány, a magyar válogatott keret Esztergomban készül a mérkőzésekre. A szép környezet és a csend megnyugtatóan hat a játékosokra. Most, az ú- jabb erőpróbák előtt is ide térnek .vissza a játékosok. Vajon miért? Most már közrejátszik a kabala is? — Tavaly kezdtünk itt készülni, és összesen csaknem nyolc hetet töltöttünk itt. Az volt a tapasztalatom, hogy Esztergom mindenféle szempontból megfelel. Akár az ellátásra, a- kár a környezetre, akár a pályára vagy az edzőpartnerekre gondolok — csak a megelégedés hangján szólhatok. Ezért most is a Volán szálló vendégei leszünk. Az sem közömbös számunkra, hogy tavalyi mérkőzéseinken jól szerepeltünk — így hát a felkészülés kellemes emlékké vált. A játékosoknál ez lélektani tényező már. — Egyszer, baráti körben, egy nagyon tekintélyes szakember azt mondta, hogy ön Európa legjobb erőnléti edzője, mert végigcsinálja mindazt a játékosokkal, amit előír. Így aztán kénytelen a „leglustább“ játékos is dolgozni, mert szégyen lenne, ha az ötvenéves mester bírná az iramot, ő meg nem. (Illovszky Rudolf nemrég töltötte be ötvenedik évét.) Így van ez? — Azt hiszem, a jelző egy kicsit túlzott, nem hinném, hogy Európa legjobb erőnléti edzője lennék — egy edző vagyok én is a sok közül. Az edzésadagot nem tudom úgy „megemészteni“, mint a fiatalabbak, a húsz-huszonöt, vagy akár a harmincévesek, de egy biztos: még most is örömöm telik a mozgásból, s abból, hogy esetleg néha példát is mutathatok a játékosoknak. Közelről sem dolgozom annyit, mint ők, viszont igyekszem a korommal egyenes arányban a maximumot nyújtani. — A szövetségi kapitány figyeli — hogy egy kicsit én is túlozzak — az egész világ labdarúgását. Hogyan lehetséges ez? Milyenek a lehetőségei? A gyarország találkozó tulajdonképpen azon dőlt el, hogy sikerült olyan kiváló taktikai tervet kidolgoznia, amely teljesen kizökkentette a vendéglátókat. — Európa labdarúgását sikerül figyelnem, mert időnként személyesen is tanúja lehetek egy-egy összecsapásnak. A Test- nevelési Főiskolára járnak szaklapok a világ egyes országaiból, azokat én is át szoktam böngészni. Egy-egy nagyobb mérkőzés előtt igyekszem megfelelő információkat beszerezni az ellenfélről. Ez történhet úgy is, hogy egy-egy országban élő barátomat kérem meg levélben vagy telefonon a tájékoztatásra, de a legjobb módszer mégis a személyes tapasztalat. így volt ez például tavaly az Európa-baj- nokság során, amikor Oslóban megnéztem a Norvégia — Franciaország találkozót, és alkalmam nyílt egyszerre mindkét ellenfelünket látni. Ez segített akkor, amikor játékosaink e- lött ismertettem az ellenfél labdarúgóinak jellemvonásait, játékuk stílusát. Ennek persze nem kell okvetlen eldöntenie a találkozó sorsát, de ez a momentum sokat segíthet. Én pedig mindazt, ami egy-egy mérkőzés előtt a csapat segítségére lehet, igyekszem kihasználni. — A válogatott sok nehéz mérkőzésen állt helyt az ön vezetése alatt. Mégis: melyik volt a tavalyi összecsapások legne— A legnehezebb dolgunk kétségkívül a bolgárok ellen volt. A Népstadionban kettős feladat várt ránk: vissza kellett vágnunk a szófiai háromgólos vereségért és lehetőleg o- lyan győzelmet kellett aratnunk, amely a gólaránynál is számításba jöhet esetleg. A gólarányunkat nem javítottuk meg különösképpen, mert 2:0ra győztünk csak, de a győzelemnek örültem, mert nehéz pillanatokat éltem át. A spanyoloktól elszenvedett egygólos vereségünk nem jött éppen jól — már amennyire egyáltalán jól jöhet egy vereség — de a csapat nem szégyenteljes körülmények között kapott ki — egy góllal nem szégyen Madridban veszteni. — Befejezésül már csak e- gyetlen, kettős gondolati töltetű kérdést: a kupavereségek hangulata kihathat-e a nehéz válogatott mérkőzések atmoszférájára, és — elérte-e már lehetőségei csúcsát ez a keret, amelyet tavaly óta irányít? — Ami a kupatalálkozókat illeti: nem a legkellemesebb a két vereség, de a visszavágók még hátravannak (a riport készítése idején hátravoltak), és ami a Celticnek meg a Zsel- jeznyicsárnak sikerült Budapesten, sikerülhet esetleg a Dózsának és Fradinak idegenben. Én bízom mindkét csapatban, remélem, a visszavágón becsületesen és jól helytállnak majd. Az NSZK elleni találkozónkat — remélem — nem befolyásolja az eredmény. Az biztos, hogy a klubcsapatban szerzett önbizalom kihat a válogatottban szereplő játékosokra is. Azt vallom, hogy minden feladat más, igyekeznünk kell jól felkészülni, mert sírá|sal, panaszkodással nem megyünk sokra, és mindent meg kell tennünk a sikeres szereplés érdekében. A kérdés második feléről megfeledkeztünk. Én sem figyelmeztettem Illovszky Rudolfot, ő sem vette észre, hogy a másik kérdés megválaszolatlan maradt. Most, utólag nem is bánom a dolgot: a kérdésre ugyanis maga a válogatott csapat felel majd ez évi fontos és nehéz mérkőzésein. BATTA GYÖRGY KOLÁR Péter felyételeí. 1 1 '■ ' ■» SPORTÚJSÁGÍRÓ SZERETNÉL LENNI? (Útmutató jegyzetek) III Lehet, hogy többen felteszik az első két rész elolvasása után a kérdést: hogyan juthat el egy pályakezdő riporterjelölt Puskásig vagy Eusébiőig? Én többek között őket Is emlegettem, akkor hát rossz példát alkalmaztam? Nem hinném. A lényeg ugyanis az, hogy akár Eusébiőval készül a riport, akár egy kis község fiataljainak edzőjével, vagy egy tehetséges diákkal, aki „sokra viheti még“: igyekezni kell a léglelkiismerete- sebben közeledni a témához, sok anyagot gyűjteni és lehetőleg tárgyilagos eszközökkel szenvedélyesen-iga- zat írni. Ennek persze van egy-két kritériuma, amely független az újságírótól: bajosan lehet tartalmilag jőt, sőt egyre jobbat alkotni, ha mennyiségileg sem győzi az ember, annyi a munka. A mennyiség és a minőség közötti józan egyensúly-állapot teszi csak lehetővé az eredményes éunkát. Ebben a befejező részben illene még arról is szólni, hogy — mint egyetlen szakmában — az újságírás ban sincs megállás. Állandóan olvasni és tanulni kellene — sokszor sajnos vagy Idő, vagy erő nem jut rá — mert a világ egyre gyorsabb ritmusban fejlődik. Az ember néha beleborzong, hogy egy egy interjú hányféle szint tartalmazhatna, ha valóban minden feltételt meg tudna hozzá az újságíró teremteni, azaz tökéletesen ismerné azt, akiről ír és azt a sportágat is, amelyet a riportalany űz. Ha lenne hozzá elegendő ideje — és — ha a riportalany is rendelkezne megfelelő idővel. Ha az újságírónak alkalma nyílna még többet utazni, még többet látni. Ma már az újságírás is külön tudomány. A sportújságírás is. Egyre több rekord és egyre több edzés- elmélet dől meg. Amire tegnap még esküdtek, az ma már helytelen módszernek minősül. És itt még mindig csak egyetlen oldaláról közelítjük a témát: a gondolatiság, a szakmaiság felől. Még egy kukkot sem szól tunk a nyelvről, a sportújságírás nyelvezetéről, amely állandóan változik, s amelyet kötelességünk lenne frissíteni. El kellene kerülnünk a sablonokat és frázisokat, de ebben az iramban, ebben a hajszában ez nagyon nehéz. Egy sportcikket is csiszolgatni, alakítgatni kellene, mint valami szobrot. A pilótának nem szabad fölrepülnie átvizsgálatlan, megfelelően el nem készített géppel. Mindenkinek drága az élete, roppant elővigyá zatosság szükséges hát a repüléshez Egy rosszul megírt írásnak nincsenek lemérhető hatásai, nem olyan katasztrófa egy-egy félkész írás, mintha lezuhan egy gép. De a rossz cikk azért mégiscsak rombol az olvasóban. És — sajnos — gyakran írunk meg olyan cikkeket, a- melyeken lehetett volna még alakítani, de az időszűke közbeszólt, és le kell adni az anyagot. Az ilyen esetet úgy-ahogy meg lehet még érteni. Azt azonban semmiképp, amikor egy-egy újságíró bérbe adja a tollát és tudatosan ír olyat, ami valótlan, de úgy gondolja, hogy a cél szentesíti az eszközt. A közelmúltban nagy port vert fel az egyik ligás futballista átlépési ügye. Néhány lapunk máris erkölcsi tanulsá gokat vont le az esetből, pedig nem is ismerte alaposan a dolgot. A kulisszák mögé pillantani? Néha izgalmas, néha nem. Mi itt (már már) az eszményi sportújságíró kisportré- iát próbáltuk elkészíteni. Ml sem vagyunk Ilyenek. De ilyenekké szeretnénk válni. Ha akadt, akit elgondolkoztatott ez a háromrészes írás, és aki nekilendül, hogy közénk álljon, tegye meg mielőbb, jő lenne, ha minél többen lennénk, ha minél színvonalasabb munkát végeznénk. Ha minden írásunkat úgy indítanánk útnak, akár a pilótát a diszpécser minden rendben, a felszállást engedélyezem. BATTA GYÖRGY
