Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-28 / 13. szám
GONOSZ TRÉFA Az ember társas lény, és azért szüntelenül keresi az egyrpáshoz való közeledés lehetőségét. Hogy milyen módon, az vérmérséklet és alkat dolga. Van, aki könnyen ismerkedik, de vannak köztünk félénk személyek, akik külső segítség nélkül sehogy sem tudnak társra találni.' E- lőfordulhat; hogy valaki ebből kifolyólag í komoly lelki megrázkódtatásnak van kitéve, kiábrándultsági és hasonló állapot lesz rajta úrrá. Nem folytatom tovább, mert ez az írás nem pszichológiai tanulmánynak készült. Állapodjunk meg talán abban, hogy segíteni ezeken az embereken, kötelesség. Éppen ezért helyeslem a lapok ismerkedési hirdetéseit. E hirdetések alatt nemcsak a házassági hirdetéseket értem. Nyilván sokkal nagyobb azoknak a száma, akik normális körülmények között is elég könnyen ismerkednek másokkal, a hirdetés segítségével csupán új barátokat óhajtanak szerezni. Annak idején lapunkban is azzal a szándékkal vezettük be a Társat keresnek című rovatot, hogy a fiatalok egymáshoz való közeledését, kölcsönös megismerését támogassuk. S hogy sikerült is, arról az a sok levél is tanúskodik, amelyeket időről időre fiatal olvasóinktól kapunk, s melyben köszönik, hogy segítségünkkel új barátságot kötöttek itthon és külföldön, új ismereteket szereztek hazánk vay' a világ valamelyik részéről, eseményéről. A tengerpartról, a világ minden részéről érkeznek a színes képeslapok, hogy tolmácsolják feladójuk köszönetét: segítségünkkel kötött ismeretség, csereakció útján láthatta a \tengert vagy más nevezetességet. Az újságíró ilyenkor különös meleget érez a szíve tájékán. Ilyesmi kárpótolja mindenért, a kéziratok fölött töltött álmatlan éjszakákért, s végnélküli, fárasztó utazásokért, az idegtépő hajszáért. De még álmainkban sem mertünk gondolni arra, hogy vannak alantas- ösztönü, kétes jellemű emberek, akik ebből is gonosz tréfát űznek. A hossz- szú bevezetőt csak azért írtam le, hogy rátérjek tulajdonképpeni mondanivalómra. A közelmúltban ugyanis gonosz tréfát űztek velünk, illetve nem is velünk, hanem egy emberrel, aki a munkahelyén rendes, becsületes, szorgalmas, köztiszteletben álló személy, otthon jó férj és családapa. Lapunk egyik számában közöltünk egy hirdetést, miután feladója kérelmén nem találtunk semmi különöset, semmi rendelleneset. A hirdetés szó szerint így hangzott: „Huszonéves vagyok, szívesen leveleznék Iá nyokkal irodalomról, zenéről, sakkról, esetleg szerelemről. Kedvenc szórakozásom a vadászat, kuglizás és kutyaportrék gyűjtése Fényképes leveleket várok." A hirdető neve és pontos címe. A hirdető, illetve a furcsa játék áldozatának nevét ezúttal — érthető okokból — nem közöljük. Épp elég kellemetlensége volt már eddig is. Természetesen mi sohasem szereztünk volna tudomást a kellemetlen esetről, ha a sérelmezett, akinek a nevével valaki elítélendő módon visz- szaélt, nem ír szerkesztőségünknek. Idézek a levélből: „A dologban szigorú visszaélés és becsületsértés történt. X. Y. jitt feltüntetve a pontos névI a név tulajdonosa igenis az Ag- rostrof, Gottwaldovo nábr., Komárno, dolgozója vagyok, születtem 1935 október 13-án, 6 éve nős, 2 gyermek boldog édesapja, valamint a hirdetés megjelenéséig rendezett házaséletet élő egyén. Soha semmiféle hirdetést nem adtam fel. Azóta munkahelyemre különböző gúnyos hangú levelek érkeznek, munkatársaim nevetnek és gúnyolódnak stb." A levél épp elég volt ahhoz, hogy a kezdeti meghökkenés után a helyszínre utazzam. Nem sok fáradtságba került megállapítanom, hogy a furcsa, ízetlen tréfa áldozata kiváló, lelkiismeretes szakember, akt a munkából eredő kötelességein kívül még közéleti feladatokat is vállal. Felesége elmondta, neki nyomban úgy tűnt, hogy valami disznóság történt. Bízott a férjében, és tudta, hogy a férje „vénségére“ nem tesz ilyen bolondságot. Már az is feltűnő volt, hogy az ál-hirdető az áldozat teljes nevét és pontos címét is megjelölte. Márpedig egy nős férfi nem kürtöli világgá, ha ismerkedni készül. Számára csak az volt kellemetlen, hogy az ismerős asszonyok az utcán, az üzletben gúnyosan mondogatták, hogy: mondd a, te férjednek tényleg elment az esze.. Ahogy a gazemberség elkövetésének okát kutattuk, két lehetőségre gondoltunk; Valaki bosszúból, rossz szándékból tette, vagy tréfának szán ta, s később — látva a következményeket —' félt 'felfedni tettét., Kérdez- tem az áldozatot, van-e ellensége rosszakarója. — Nincs, nem hiszem, vagy legalábbis nem tudok róla — válaszolta. Annyit mindenesetre megállapítottunk, hogy az ál-hirdető a levelei az Agrostroj — ahol az áldozat dolgozik — egyik írógépén írta. A levél ugyanis olyan különös betűtípusú géppel íródott, amilyet már nem gyártanak, kevés van belőle az országban. Az Agrostrojban viszont két ilyen gép is van. Persze a géphez rö vid időre az alkalmazottak közül bárki hozzájuthat. És így nehéz lenne megállapítani a tettes kilétét. Ügy gondoltuk, hogy az ügyet átadjuk a közbiztonság szerveinek. Az ujjlenyomatok és egyébb árulkodó jelek alapján a tettest rövid idő a- latt játszva előkerítették volna. Csak az áldozat kimondott kérelmére álltunk el szándékunktól. A jövőre nézve szeretnénk azonban mindenkit figyelmeztetni, hogy már nem leszünk ilyen elnézőek! Mert mindennek van határa, a tréfának is. Különösen nem valami felemelő érzés, hogy még a közvetlen munkatársak is évődtek a dolgon. Az eset óta a szerencsétlen ember egy egész sor ajánlatot kapott az ország különböző részéből. Vagyis hát nem is ő a szerencsétlen, hanem azok, akik felültek egy gazember gonosz tréfájának. A szerkesztőség és az ő nevében ezúton is szeretnénk őszinte bocsánatot kérni valamennyiüktől. Befejezésül talán csak annyit, hogy egy felnőtt és értelmes ember felmérhetné cselekedeteinek súlyát. Számolnia kell tette várható következményeivel. Ha tréfának szánja, akkor is. Időnként a tréfának is lehetnek komoly és messzemenő következmé nyei. A „mi tréfacsinálónk" is örülhet, hogy így végződött a kellemetlen ügy. Mert könnyen bíróságra kerülhetett volna, és akkor nem ússza meg szárazon. • Palágyi Lajos • Egy varsói elektroncsőgyár AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS GYÜMÖLCSEI A szocialista országok közötti kölcsönös gazdasági és segélynyújtási szerződés alapját képezi azon államok együttműködésének, amelyek fő célja a béke megőrzése és a javak arányos elosztása. Az utóbbi években egyre gyümölcsözőbb ez az együttműködés. Ma már nem a tervezés és szervezés stádiumát éljük, hanem mind merészebb és nagyobb feladatokat oldunk meg. Különösen szép az az együttműködés, amely Csehszlovákia és Lengyel- ország között alakult ki. Ennek a munkának is voltak különböző szakaszai, és lesznek is még. A borzalmas második világháború szinte teljesen elpusztította a lengyel fővárost, Varsót. Az ország üzemei, gyárai romokban hevertek. Minden lengyel család gyászolta valamelyik hozzátartozóját. Ekkor jött az első konkrét segítség. Csehszlovákia is hozzájárult ahhoz, hogy a romokban heverő szomszéd állam mielőbb lábra álljon. Hosszú lejáratú kölcsönt bocsátott a lengyelek rendelkezésére. Később egyre mélyült az együttműködés. Ma Csehszlovákia és Lengyelország között a lehető legszorosabb a kereskedelmi kapcsolat. A két államnak csak a Szovjetunióval van még intenzívebb kereskedelmi kapcsolata. Csehszlovák építészek és szerelők dolgoztak egy Lengyelországban épülő hőerőművön, lengyel munkások rakták le több csehszlovákiai üzem alapját. Mindkét fél rendkívül elégedett az elvégzett munka minőségével, és a határidők körül sem voltak bajok. A KGST Bukarestben megtartott huszonötödik tanácskozása után számos lengyel lapban olvashattuk: a két ország újabb magas szintű együttműködési szakaszt kezd ebben az esztendőben. Csehszlovákia és Lengyelország 1875-ig újabb negyven százalékkal növeli az árucsere-forgalmat. 13.5 milliárd deviza-zloty értékű lesz a kereskedelmi forgalom, és ez az összeg még a beavatatlanokkal is sejteti, milyen hatalmas arányú e- gyüttműködés küszöbén állunk. Gierek elvtárs, a Lengyel Kommunista Párt első titkára nemrég kijelentette: „A szocialista társadalmi rendszer legfőbb jellemzője az állandó fejlődés. A fejlődés jelenlegi szakaszában rendkívül magas színvonalat ért el a termelőeszközök korszerűsítése és az államrendszer megszilárdítása. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való együttműködésünknek tudható be, hogy az é- letszínvonalunk egyre emelkedik, dolgozóink egyre jobban élnek. Történelmi jelentőségűnek tartjuk azt az ú- jabb dokumentumot, amely az együttműködés még komplexebb, még szélesebb alapjait rakja le, s amelyet Bukarestben, a jubileumi huszonötödik KGST-tanácskozáson fogadtunk el. Kijelenthetem, hogy Lengyelország ezt a dokumentumot valóban alapkőnek tartja, és mindent megtesz annak érdekében, hogy az elkövetkezendő időszakban a legapróbb részletekig megvalósítsa a reá eső részt.“ Gierek elvtárs mondataihoz nincs mit hozzáfűznünk. Kívánjuk, hogy a jövőben is ilyen szoros, testvéri legyen a két ország együttműködése, és hogy a jövőben is minél több gyümölcsöt teremjen a közös erőfeszítés, a közös munka. 302. Rácz Lacika 301. Bial Zsuzsika Í ATBÉBI- L SZÉBSÉGVERSENYE 303. Rácz Mártika 311. Podhorný Adrika 304. Bokor Csaba Beácska 305. Telkest józsika 30B. Moncz Anikó 307. Fodor Marian 308. Czakó Beáta 313. Geleta Miroslav 314. Polacsek Ildikó 315. Szép Tamáska 316. Seszták Magdika 309. Popluhár Andrea 310. Méry Ilona 317. Krisztián Henrich 318. Samu Zoltánka 319. Kürty Jutka 320. Csaszny Renáta 321. Lantódy Lacika 322. Lipták Péterke 323. Pándi Erika 324. Lőrincz Atika 325. Lőrincz Miklóska 326. Csenger Angelika
